Saját szék a nézőtéren

Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

Forgács Gyulát ötvenedik születésnapján nem mindennapi ajándékkal lepték meg barátai. Kapott is meg nem is, az ajándék az övé is meg nem is: egy szék az Operaház nézőterének első sorában.

Az üzletember CD és DVD forgalmazással foglalkozik, nagykereskedésében komolyzenei- és operafelvételek, filmek is szép számmal megtalálhatók. Számára az opera szerelem. Járja a külföldi színházakat, Európa majd’ minden operaházának volt már vendége, a Veronai Arénában is járt.

Forgács Gyula:

“Igazán örültem a széknek, mert nagyon szeretem – és barátaim gesztusában az is benne van, hogy most már támogatom is – a Magyar Állami Operaházat. A rendszeres nézői támogatásra, a jegy megvásárlása és az állami támogatás mellett szükség is van. A Házat rendszeresen látogató üzletemberként úgy vélem, hogy manapság, állami támogatásból már nemigen él meg egy operaház. Úgy tudom, a látogatottsággal szerencsére nincs baj, lassacskán a civil közönség is kedvet kap az adományozáshoz. Véleményem szerint azonban lehetnének drágábbak a jegyek, legalábbis egyes időszakban, egyes előadásokra feltétlenül.”

A széktulajdonos üzletember nemzetközi tapasztalatokkal bíró operarajongóként úgy látja, a mai világban nagyon nehéz nem látni a pénzügyi háttér és a produkció világos viszonyait. Itthon érezhető, hogy kisebb költségvetésből készülnek a produkciók. Szerinte, egy átlag bécsi előadás olyan, amilyet itthon egy évadban egyszer sem engedhetünk meg magunknak.

“Ugyanakkor persze itt is vannak zseniális előadások, s vannak káprázatosan szép díszleteink; a Bohémélet például ma is megállná a helyét szerte a világban.

És hogy a jegyek áráról is beszéljünk, ne menjünk messzebbre, Bécsben például sokkal drágábbak a jegyek, mégis mindig teltház van. Itthon szinte lehetetlenség jegyet szerezni az első sorokba, ezért gondolom, hogy a vezetés bátran differenciálhatná a jegyárakat, drágábban is vevők volnánk rá.”

Forgács Gyula a konzervatív rendezések híve. Ha egy művet le akarnak porolni, az számára olyan, mintha egy Van Gogh képet porolna le valaki, és belepingálna, mert idejét múlt. Verdit, Puccinit, s általában a romantikus operákat kedveli, s ezekben szívesen hallgatja a fiatal operaénekes generáció képviselőit is. Személyes nemzetközi tapasztalatai szerint rendkívül sok a tehetséges hazai énekművész. Ha csak világnagyságokra volna kíváncsi, akkor saját DVD-gyűjteményét nézné. Ennél többet ér számára az Operaház első sorában ülni.

Forgács Gyula szívből reméli, hogy gyakran lesz alkalma jegyet váltani “saját” székére. “Elöl szeretek ülni, mert tapasztalatom: itthon még mindig hiányos a kulturált operahallgatási viselkedés. Gyakran sugdosnak egymásnak a nézők, az éppen aktuális színpadi eseményt kommentálva, az első sorban legalább elölről nem érkeznek zavaró hangok.”

Az Operaház első széktulajdonosa büszke arra, hogy széke van a Dalszínház első sorában. Szerinte egy operabarátnak elképzelni sem lehetne jobb ajándékot.

(X)

---

 

Az Operaház széktámogatói programjáról további információt Tóth László fundmanagertől kaphat: 472-1196 vagy tothlaszlo@opera.hu.

---