Szaktolmács, elektromos autó és kamarai érdekvédelem


Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

Dr. Bednár András 1953-ban született Móron. 1976-ban magyar joghallgatóként képviseli hazánkat a jénai Egyetem Nemzetközi Tudományos Diákkonferenciáján. Jogi doktorátust a Pécsi Állam- és Jogtudományi Karon 1977-ben szerzett, míg 1992-ben a Budapesti Közgazdasági Egyetemen kitűnő eredménnyel diplomázott marketing szakközgazdászként. 1988-tól 1992-ig Ausztriában dolgozott az osztrák BRAMAC és a Wienerberger cégeknek. Később itthon ugyancsak osztrák és német cégek jogi tanácsadójaként segítette magyarországi befektetéseiket. Több ezer magyarországi munkahely létrehozásában vesz részt. 1996-tól tagja a Fejér Megyei Ügyvédi Kamarának. 1997-től bejegyzett bizalmi ügyvédje a…

Dr. Bednár András
1953-ban született Móron. 1976-ban magyar joghallgatóként képviseli hazánkat a jénai Egyetem Nemzetközi Tudományos Diákkonferenciáján. Jogi doktorátust a Pécsi Állam- és Jogtudományi Karon 1977-ben szerzett, míg 1992-ben a Budapesti Közgazdasági Egyetemen kitűnő eredménnyel diplomázott marketing szakközgazdászként. 1988-tól 1992-ig Ausztriában dolgozott az osztrák BRAMAC és a Wienerberger cégeknek. Később itthon ugyancsak osztrák és német cégek jogi tanácsadójaként segítette magyarországi befektetéseiket. Több ezer magyarországi munkahely létrehozásában vesz részt. 1996-tól tagja a Fejér Megyei Ügyvédi Kamarának. 1997-től bejegyzett bizalmi ügyvédje a budapesti Német Nagykövetség Konzulátusának és az Osztrák Nagykövetség Kereskedelmi Osztályának. Tagja a Magyar–Német Jogász Egyesületnek, amelynek 2006-ban Elnökségébe választották.

1997 óta főként gazdasági jogi ügyeket képviselő ügyvédként tevékenykedek a Fejér megyei Ügyvédi Kamara tagjaként.

A budapesti Német Nagykövetség úgynevezett „bizalmi ügyvédek” listájára már első ügyvédi évemben felvettek. Két éve elnökségi tagja vagyok a Magyar–Német Jogász Egyesületnek. Vidéki ügyvédként ügyvédi eskümhöz híven arra törekszem, hogy az igazságszolgáltatásba vetett bizalom megmaradjon. Főleg az osztrák és német ügyfelek esetében érzékelem azonban, hogy akadozik ez a bizalom.

Sajnos, ügyvédi praxisomban megtörtént az is, hogy a felelősen dolgozó megyei bíróság törvénysértően rendelt el cégfelszámolást. Azt, hogy a külföldi többségi tulajdonú magyar céggel szembeni felszámolást elrendelő végzés törvénysértő, ugyanakkor magyar ítélőtábla mondta ki! Nagyon nehéz – nem is elmagyarázni, hanem „kommunikálni” – a külföldi ügyfelek részére, hogy miért törvénytelen egy olyan eljárás, amelyet egy alsóbb szintű magyar bíróság mind a mai napig törvényesnek tart!

Az eljárások gyorsasága és szakszerűsége sajnos még hiú ábránd Magyarországon.

Az egyik alkotmányos alapelv az anyanyelv – esetükben a német nyelv – hivatalos eljárásban való használatának érvényesülésével kapcsolatban, Móron szerveztem meg a második német nyelvű móri jogásztalálkozót, ahol az igazságügyi és jogi szaktolmácsok problematikáját is felvetettük.

A találkozón részt vett Bicserdy Adalbert osztrák konzul, de ott voltak többek között a német Nagykövetség az Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium, a MEH, az ORFK, az igazságügyi szakértők képviselői, de szinte minden jogterületről érkeztek résztvevők Magyarországról és külföldről is.

Ügyvédként itthon – és német nyelvterületen külföldön is – gyakran találkoztam olyan tolmáccsal, aki például agrármérnök végzettséggel két évig élt Bajorországban, ám nemhogy jogi, de általános nyelvvizsgával sem rendelkezett. Egy bonyolult büntetőügy során nem szabadna, hogy szaktolmácsként alkalmazzák!

Vagy egy német középiskolai nyelvtanárnőnek nem szabadna megsértődnie, ha a védő kéri a tolmácscserét, főleg, ha az ügyvéd idegennyelvtudása alapján meg is tudja ítélni, mennyit ért, illetve mennyit nem, ügyfele a tolmácsolt szövegből!

Egyszer egy NDK-ban élt úgynevezett „beugró tolmács” nyilvánvaló félrefordítása miatt a rendőrségi kihallgatásakor bilincsbe verték egy későbbi ügyfelemet és ezt a bírói szakban csupán sajnálatos „félreértésként” kezelték.

Nem vet jó fényt egy – egyébként komoly német építész és nemzetközi hírű sportoló – keserű tapasztalata a magyar hatósági eljárás „szakszerűségéről”.

Az emiatt általam felvetett témában tartott móri szakmai kerekasztal-beszélgetés számomra is meglepően olyannyira sikeresnek bizonyult, hogy a résztvevők egyöntetűen úgy döntöttek; akár jogszabály-javaslatként is feldolgozzák a témát, ugyanis ma nincs átfogó jogszabály arról, hogy ki képezheti, ki vizsgáztathatja, ki és hogyan tarthatja nyilván és ki ellenőrizheti az igazságügyi és jogi szaktolmácsokat. A német nagykövetség segítségként már megküldte a náluk hatályos vonatkozó jogszabályt, amely sok támpontot is adhat nekünk.

Bízom abban, hogy egy egyszerű vidéki ügyvéd által felvetett témából is születhet munkánkat és a hatóságok munkáját is segítő jogszabály és ez visszacsatolható az igazságszolgáltatás problémáihoz. Jó érzés megélni azt, hogy egy ügyvéd, – akár ha vidéki is – meg tud szervezni egy ilyen nemzetközi témájú szakmai rendezvényt.

Ami az igazságszolgáltatást és a törvényességet illeti, véleményem szerint adott esetben baj van az ügyvédi kamarai érdekvédelemmel. Az elvárható lenne, hogy ne csak a kamarai tagdíjat szedjük be, de ha egy szélhámos – nyilvánvalóan alaptalanul – kezdeményez eljárást egy ügyvéd ellen, a legfontosabb érdekvédelmi szervünk, a kamara ne engedje, hogy az ügyvéd egyszer és mindenkorra ellehetetlenüljön!

Amíg a többi szakmai kamara, például az orvosi, mérnöki, kiáll tagjai mellett és erősen védi a „mundér becsületét”, addig a felduzzasztott létszámú ügyvédek körében nem mindig érvényesül a szakmai érdekvédelem.

Az is problémája az igazságszolgáltatásnak, hogy véleményem szerint nem elhanyagolható feszültség tapasztalható a bírók, ügyészek és az ügyvédek között. A bírók egy része például kézzelfogható előítéletekkel fordul az ügyvédek felé. Itt említeném például a fenti témában említett tolmácscserét. Véleményem szerint akár 10 tolmácscserét is jogosult lennék kérni, ha az ügyfelem érdeke és az igazság feltárása úgy kívánja, de gyakran már az első kérelmet is elutasítják. Az is fontos garancia lenne, hogy az ügyvéddel szemben ne járhasson el újra az a bíróság, akit új eljárásra köteleztek és a megismételt eljárásban a saját ítéletét kellene újból megvizsgálnia és esetleg megváltoztatnia.

A magyar bírói-ügyészi karban jóval nagyobb az összetartás, mint az ügyvédi társadalomban.

Gyakran veszek részt magyar – most már „uniós”(?)” – ügyvédként különböző eljárásokban, bírósági tárgyalásokon Ausztriában és Németországban. Mint gazdasági ügyekkel foglalkozó jogász sok érdekes ügyben vehettem eddig részt.

Meggyőződésem, hogy ott egészen más a bírók, ügyészek, ügyvédek egymással való munkakapcsolata, sőt eljárásbeli pozíciójuk, szerepük is. Ott leginkább az ügy és nem az eljárásban résztvevő személyek a fontosak. Ausztriában – mellyel a „K & K” miatt még mindig azonosak nemcsak a jogi, de az eljárásjogi gyökereink is – nem a sztárügyvéd, hanem a szakmai alapossággal és tisztességgel felkészült ügyvéd a partnere a bíróságnak, amely azonban nem az államnak, hanem az igazságnak a szolgája. Ez persze kizárólag a törvények szövegében foglaltak betartásában és nem a „kreatív” jogszabály-értelmezésben testesül meg. Így nincs is akkora „szórás” a jog alkalmazásban, mint esetleg nálunk.

Szakközgazdászként négy éve kezdtem el környezetvédelmi ügyekkel foglalkozni és meggyőződésből egy elektromos városi népautó kifejlesztését menedzselem a TZ-ELMA néven futó projektben.

Véleményem szerint az ügyvéd nem szakadhat el attól a tevékenységtől, amit jogilag képvisel.

A jövő a nemzetközi tapasztalatokkal; azaz egy, vagy két világnyelven szakmailag is felvértezett aktív és eredményes érdekvédő ügyvédségé.

dr. Bodolai László


Kapcsolódó cikkek

2023. január 27.

Egy asztalnál Bálint Andrással és Jordán Tamással

Mintha együtt ülnénk a Rózsavölgyi Szalon kávéházi asztalánál a két színészóriással, úgy telik el másfél óra, ahogy hallgatjuk őket a mindennapokról, a művészetről – az életről.

2023. január 25.

Mit tehetünk, ha kikerül rólunk egy nem kívánt kép a netre?

A gyakorlatban még mindig kevesen tudják, milyen következményekkel jár másokról fotót készíteni vagy megosztani azt az interneten. Általános vélemény, hogy a saját magunk által készített fotóval azt csinálunk, amit akarunk. Ez azonban nem is lehetne messzebb az igazságtól – mondja a szakértő, aki szerint a felnőtteket és a gyerekeket egyaránt edukálni szükséges a fényképekhez fűződő jogaikról és kötelességeikről.