Ügyvédképzés, ügyvédjelölt-oktatás


Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

Dr. Sándor Éva 1983-ban a budapesti ELTE Állam- és Jogtudományi Karán diplomázott summa cum laude minősítéssel. 1983–1986: a Pesti Központi Kerületi Bíróságon dolgozott. 1986-ban bírói szakvizsgát tett. 1986–1990: a Vegyépszer Vállalat jogsegélyszolgálati körében tevékenykedett, majd 1990–1993 között a Microsystem Rt. jogtanácsosa. 1993-ban megalapította saját ügyvédi irodáját. 2000-ben az ELTE Jogi Továbbképző Intézet Európai szakjogászképzést is elvégezte. Szakterülete a családjog, európai jog, cégalapítás, cégképviselet, házasság- és vagyonjog, munkajog, peres ügyek, mediáció. Tagja a Budapesti Ügyvédi Kamara Mediációs Kollégiumának, a Magyar Ügyvédnők Egyesületének, 2010. márciustól a Budapesti Ügyvédi Kamara Oktatási Bizottságának. Írásai jelennek meg szakmai újságokban. Folyékonyan beszél angolul. Szabadidejét a családjával tölti, szeret utazni, színházba járni.

2010 szeptemberében zajlott le az Országos Ügyvédtalálkozó Siófokon, melynek fő témája a jogászképzés, az ügyvédjelölt-oktatás és az ügyvédtovábbképzés volt. A Budapesti Ügyvédi Kamara Oktatási Bizottságának tagjaként milyen változásokat javasol, hogy az ügyvédképzés Magyarországon hatékonyabban működjön?

Az elmúlt időben több javaslat született a folyamatos szakmai továbbképzés kreditrendszer alapú bevezetésére, de a kamarai önszabályozás keretében eddig nem kerülhetett sor ennek megvalósítására. A minisztérium akkori elképzelései szerint a normatív keretrendszert a 2008-ra ígért új ügyvédi törvény vezette volna be, a reformot azonban a politikai és gazdasági események elsodorták. A siófoki fórum vitáitól a továbblépés kezdetét reméljük, mert szeretnénk, ha az ügyvédtovábbképzés valamilyen formában, de elindulna.

Jelenleg a jelöltoktatás továbbfejlesztése is napirenden van, és a jogi szakvizsga reformjára is hamarosan sor kerül.

A minisztérium reményeink szerint bevonja a Magyar Ügyvédi Kamarát, mivel érintettek vagyunk és több javaslatunk is van a rendszer reformjára.

Rengeteg problémánk van a szakvizsgával kapcsolatosan, úgy adminisztratív, mint alapvető kérdésekben. Egy ügyvéd vizsgázónak például miért kell bírói ítéletet hozni, amikor nem erre készül, hanem keresetlevél és egyéb beadványok szerkesztése lesz a feladata? Vita folyik a külön jogi szakvizsgáról, így minden hivatásrendnek lenne szakvizsgája, vagy egységes legyen a rendszer és átjárható, ahogy most.

Én azon a nézeten vagyok, hogy külön-külön vizsga legyen, hiszen más az elvárás egy ügyvédtől, mint egy bírótól. Persze ilyenkor a szakmák közötti átjárhatóság kérdése is felmerül, megoldás lehetne egy különbözeti vizsga letételéhez kötni a jogászi szakmák közötti átjárhatóságot.

A Budapesti Ügyvédi Kamara Oktatási Bizottságának legjelentősebb munkája a jelöltképzés megszervezése, ami nehéz feladat, rengeteg adminisztrációval és egyéb szervezési feladattal jár, ezért az ügyvéd- továbbképzés további erőfeszítéseket igényel tőlünk. A Budapesti Ügyvédi Kamara Oktatási Bizottsága és főleg Dr. Hidasi Gábor elnök sokat dolgozik azon, hogy a jelöltképzés akadálymentesen folyhasson.

Az ügyvédjelöltek részére ingyenes az oktatás, az oktatók pro bono végzik a munkájukat, a vizsgakérdések összeállítása, naprakészen tartása, és maga a vizsgáztatás nagy odafigyelést igényel. Sajnos az ügyvédképzés gyerekcipőben jár Magyarországon, folyamatos szakmai viták zajlanak, hogy milyen formában alakítsák ki, milyen legyen stb.

Meglátásom szerint, amíg a jelöltek nem érzik a saját bőrükön, hogy mennyire fontos, hogy az órákat végighallgassák és komolyan vegyék, addig a felnőtt ügyvéd a saját bőrén és pénztárcáján tapasztalja, hogy a tudás hatalom. Vannak olyan szakmai előadások a Budapesti Ügyvédi Kamarában, amelyekre olyan nagy az érdeklődés, hogy egyszerűen nem lehet beférni a terembe. Ez nézetem szerint azt jelenti, hogy a kar többsége igényli a rendszeres képzést, oktatást.

Nagy szükség lenne arra, hogy hivatalos formában képezzük magunkat, hiszen magyar ügyvédként lassan egyedül vagyunk Európában, ahol nem kötelező a továbbképzés. A mi szakmánkban állandóan naprakésznek kell lenni, folyamatosan változnak a jogszabályok és rengeteg mindenre oda kell figyeljünk. Újdonságokkal szembesülünk nap mint nap, például az elektronikus cégeljárás, fizetési meghagyás, és nő a felelősségünk a pénzmosással összefüggésben és egyéb ügyekben.

Irodája falát számos oklevél díszíti.

Amikor beiratkoztam az európai szakjogászképzésre, akkor még Magyarország nem volt európai uniós tagország, de érzékelhető volt, hogy egyszer az lesz. Érdeklődtem a téma iránt. Mindig is érdekelt, hogy más országokban, főként az angolszász országokban milyen a jogrendszer, máshol hogyan művelik a jogot.

Én ahhoz a generációhoz tartozom, akiknek nem volt lehetőségünk, mint a mai fiataloknak, hogy ERASMUS ösztöndíjjal külföldön tanuljanak.

1995-ben elnyertem egy ösztöndíjat, amelyet az angol kormány Know How Fund nevezetű alapítványa finanszírozott. Ügyvédeket vittek ki 3 hónapra Londonba, ahol ügyvédi irodákba voltunk beosztva, többek között bírósági tárgyalásokat lehetett hallgatni, aktákba bele lehetett tekinteni, figyelni lehetett az angol ügyvédek munkáját. Nagyon hasznosnak tartottam, sokat tanultam belőle.

Mi volt számára a legszimpatikusabb az angol jogrendszerben?

Maga a bíróvá válás. Ott nem a bíróságon kezdenek a fogalmazók, minden hivatásrendből egy bizonyos szakmai gyakorlat és tapasztalat megszerzése után válhat valakiből a nagybetűs Bíró. Imponál, hogy egy bírónak tekintélye van, és ha meghoz egy ítéletet, akkor azt nagy valószínűség szerint végre is hajtják.

A bírósági folyosón még véletlenül sem találkozhatunk össze a bíróval, mert ő egészen más folyosókon közlekedik. Számomra ez a tisztelet és tekintély hiányzik az itthoni mentalításból. Náluk más rendszer van, az ügyvédek vagy barristerek vagy solicitorok.

Szerintem köztünk is többfajta attitűdű ügyvéd van. Van, aki imád szónokolni, harcolni, előadni magát a bíróságon és van a solicitor típus, aki szeret a papírok között eldolgozgatni, szerződéseket írni.

Nagyon megnyerő volt számomra az, hogy Angliában az ügyvédek, a solicitorok a barristerekkel egy per során összedolgoznak. Ez nálunk nem jellemző. Ha az ember el tudja mesélni az ügyet valakinek, már abból is rájön a megoldásra. A magyar ügyvédek többsége borzasztóan szeparált, nincsenek közös szakmai támaszok.

Angliában tudatosabban alkalmazzák a mediációt, mint nálunk. Magyarországon a laikusok azt hiszik, hogy az ügyvéd egyedüli célja a pereskedés, így inkább a mediációt leginkább a családjogi ügyekben alkalmazzák, bár ott sem eléggé hatékonyan.

Állítom, hogy a kollegáknak a többsége azon van, hogy próbáljunk meg egy kompromisszumot kialakítani és egyességet kötni, mint sok pénzt felemésztő felesleges hosszú évekig tartó harcokba bonyolódni.

Annak idején bírói pályára készült, de végül is az ügyvédi hivatás mellett döntött.

A bírói pálya az egyik legszebb hivatás. Pályafutásom a Pesti Központi Kerületi Bíróságon indult, ahol az úgynevezett panaszirodában rájöttem, hogy ez a fajta munka nagyon tetszik, szívesebben adok tanácsot, igyekszem segíteni, mintsem eldönteni egy vitát.

Ekkor határoztam el, hogy mégis ügyvéd szeretnék lenni.

Dr. Pál Edith


Kapcsolódó cikkek

2023. január 27.

Egy asztalnál Bálint Andrással és Jordán Tamással

Mintha együtt ülnénk a Rózsavölgyi Szalon kávéházi asztalánál a két színészóriással, úgy telik el másfél óra, ahogy hallgatjuk őket a mindennapokról, a művészetről – az életről.

2023. január 25.

Mit tehetünk, ha kikerül rólunk egy nem kívánt kép a netre?

A gyakorlatban még mindig kevesen tudják, milyen következményekkel jár másokról fotót készíteni vagy megosztani azt az interneten. Általános vélemény, hogy a saját magunk által készített fotóval azt csinálunk, amit akarunk. Ez azonban nem is lehetne messzebb az igazságtól – mondja a szakértő, aki szerint a felnőtteket és a gyerekeket egyaránt edukálni szükséges a fényképekhez fűződő jogaikról és kötelességeikről.