Vadászvizsga

Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

Dr. Baradlait a mongóliai farkaskaland után többször hívták vadászni, ezért elhatározta, hogy megszerzi az ehhez szükséges engedélyeket. Utánanézett az interneten, bejelentkezett az illetékes vadászkamaránál, ahol megkérdezték, tanfolyamra akar-e járni. Baradlai úgy gondolta, csak meg tud tanulni egy római jog tankönyvnél kevesebb tananyagot, kissé mosolyogva visszautasította a drága lehetőséget. Később döbbent rá, hogy mekkora hibát követett el ezzel.

Az elméleti vizsga előtt lőkészségvizsgát kellett tenni egy kijelölt lőtéren. Baradlai hiába lőtt versenyszerűen a középiskolában, illetve szolgált mesterlövész beosztásban sorkatonaként a Magyar Néphadseregben, a sörétes fegyver kifogott rajta. Az addig tanultakat szinte teljesen el kellett felejteni. Több lőteret is kipróbált, először ár szerint kategorizált, de hamar rájött, hogy megfelelő oktató nélkül soha nem fogja megtanulni, hogy kell röptébe leszedni a korongot. Volt olyan kör az elején, ahol egyet sem sikerült eltalálnia. Végül egy Nógrád megyei lőteret ajánlott neki egy ismerőse, ahol nagyon profin oktatnak, és a vizsgát is le lehet tenni. A novemberi hideg ugyan a régi katonai kiképzésekre emlékeztette, de tényleg sokat segített egy profi oktató, így a vizsgára is be mert jelentkezni. A 24 korongból minimum 8-at kellett eltalálni. A vizsga napján különösen lehűlt az idő, a bakancs talpán keresztül szinte égetett a jeges föld. Baradlai nem kevés vizsgadrukkal toporgott a vadászaspiránsok között. Lőtt egy gyakorlókört vizsga előtt, nem ment rosszul, 12-t eltalált. A vizsgakör egy kicsit nehezebben ment. Egyre fogytak a korongok, és a jó lőállásból csak 6-ot sikerült megcsípni. Az utolsó korong előtt még csak 7 volt meg, az utolsót szinte csukott szemmel lőtte. A sörétek a korong szélét érték, így meglett a vizsga.

Az elméleti vizsgára próbált komolyan készülni. A Vadászvizsga című könyvet háromszor alaposan elolvasta, ez még 18 évvel azelőtt az egyetemen általában elégnek bizonyult. A könyv függelékében lévő állatfotók felismerése is a vizsga része volt. Baradlai fényképről kiválóan meg tudta különböztetni a nyusztot a nyesttől és a nagyliliket a nyári lúdtól, bár a cigányréce és a kerceréce néha megzavarta. Hároméves kislánya is mellé ült néha képeket nézni, neki valahogy jobban ment. Átnézte a tételeket is, és megcsinálta a tételsort, bár néhány erdőgazdálkodási kérdés kifogott rajta.

A vadászvizsga egy egyetemi államvizsga komolyságával indult. A vadászmester szigorúan végigmérte a vizsgázókat. Aki nem ismeri a vadászmódokat, vagy egy fényképet is téveszt, azt nem engedem át, közölte az elvárásait.

A tesztkérdéseken Baradlai néha megakadt, főleg az olyanokon, hogy lehet-e kotorékebbel kajtatást végezni?
a) lehet
b) nem lehet
c) korlátozottan lehet, de rontja a kotorékozási képességét.

A teszt után szóbeli következett. Baradlai tétele a dámvadak párzási szokásaival kezdődött, majd a téli körvadászat veszélyeit kellett ecsetelni. A dámvadak barcognak, ecsetelte a könyvből megszerzett tudását a szigorú vizsgabiztosnak. És barcogógödröt ásnak, odacsalják a teheneket. A főbika gödre kerül középre. A vizsgabiztos bólogatott, majd megkérdezte, mi az a liénázás. Hát, amikor a csatárláncban egy vadász lemarad. Tanuljon meg vadászul beszélni, förmedt rá a vizsgáztató, Baradlai fülét-farkát behúzta.

A fényképek következtek. Baradlai először egy őz képét húzta. Őzsuta, mondta büszkén. Honnan tudja, hogy suta? Hát onnan, hogy látom rajta. Honnan látja? Hát olyan kecses, nőies. A vizsgáztatónak elkerekedett a szeme. Mondtam már, hogy tanuljon meg vadászul beszélni. A kötény, uram, a kötény. Onnan lehet a sutát felismerni.

Következő kép. Mi ez? Görény. Milyen görény? Mezei, vagy más néven sztyeppei. Vadászható? Nem, mert védett. És hány éves ez a görény? Baradlai nem akart hinni a fülének. Gondolkodott kicsit. Középkorú. Az mit jelent? Baradlainak volt macskája, az 11 évet élt, gondolta, görény-macska egy méret, talán az életszakaszaik is hasonlóak. Hatéves, válaszolta.

Na, teszek fel egy mentőkérdést: hogy kell egy terelővadászatot megszervezni?

Baradlai érezte, hogy már mindegy, zavarában a körvadászatot kezdte ecsetelni.

Aki nem tudja a vadászati módokat, és nem ismeri a vadász szakzsargont, az ne legyen vadász, szólt a verdikt. Baradlai elsompolygott, kért egy másik szóbeli időpontot.

A könyvet oda-vissza megtanulta. A 2 hónappal későbbi pótvizsgán igyekezett úgy helyezkedni, hogy egy másik vizsgáztatóhoz kerüljön. A trófeakikészítés módszeréről kellett értekeznie, azt látta élőben egyszer, amikor Sukijózsika kifőzte egy jurtában a gazellakoponyát Mongóliában.

Azért az utolsó kérdés örökre megmaradt benne: hogy kell a vadnyulat megvizeltetni?

A vizsga sikerült neki, de megsúgták, ha tanfolyamra jár, az első próbálkozásnál sem olyan szigorúak.

A vadászjegy büszke birtokosaként kilátogatott a vadászkiállításra kislányával. Jázmin odarohant a kitömött állatokhoz: Nézd apa, nyuszi! Nézd apa, nyuszt! Nézd apa, görény!

Na és hány éves, kérdezte mosolyogva Baradlai. Hát, szerintem kicsi még. Biztos három.

Dr. Bodolai László

---