Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.
Fanatikus étel- és életigenlők: ők azok a neves gasztrobloggerek, akik a világ legjobb éttermeit keresik fel, hogy beszámoljanak kulináris élményeikről. Róluk szól a Világevők című svéd dokumentumfilm.
Mi a különbség, hogy nyaralásra, táskákra költjük a pénzünket, vagy épp luxuséttermekre, jó ételekre? Ezt kérdezik a Világevők (Foodies: The Culinary Jet Set) című másfélórás alkotás hősei, akiknek egyszerre szenvedélyükké, hobbijukká, szinte hivatásukká vált, hogy kiváló ételekről, ízekről, éttermekről, séfekről írjanak. A Thomas Jackson, Charlotte Landelius, Henrik Stockare alkotta rendezőhármas kamerái öt ételkritikus bloggert követnek a nagyvilágban, akik a legelismertebb, legjobb éttermeket keresik fel, hogy végigegyék menüjüket, megkóstolják eredeti finomságaikat – és hódoljanak a fine dining örömeinek. Utazásaikat, élményeiket, tapasztalataikat aztán megírják blogjukon, melyet százezrek, milliók olvasnak. Facebook-bejegyzéseiket annyian követik, hogy véleményük meghatározóvá válik, s elismeréseik, kritikáik befolyásolják a gasztronómiakedvelők egyre népesebb táborát. Napjainkra ugyanis egyszerre lett divat és egyre erőteljesebb igény a fine dining, a tudatos, kifinomult ízléssel és igénnyel válogatott táplálkozás, a kulináris élvezetek előtérbe helyezése.
Ehhez nyújtanak segítséget a világ vezető gasztrobloggerei, valamint a Michelin-kalauz című, jellegzetes vörös borítójú kiadvány, mely évről évre tartalmazza a szigorú ellenőrök ítéleteit, hogy a világ mely éttermeit, konyháit minősítik egy, két vagy három csillaggal. A kötetben egy csillaggal jelölik a kiemelkedő színvonalat (Magyarországon négy étterem büszkélkedhet egy Michelin-csillaggal: a Costes, az Onyx, a Borkonyha és a Tanti). Két csillagot kap egy étterem, ha annyira jó, hogy érte már egy kitérőt is érdemes tenni, és hármat az, amelyért már önmagában megéri megtenni egy utazást. Ez az értékelési szempont el is hangzik a filmben, melynek azért is van jelentősége, mert az öt bemutatott blogger a jó falatokért, a kulináris örömökért hajlandó a világ bármely részébe elutazni. Láthatjuk őket a legjobb éttermekben: Oslóban és Tokióban, Párizsban és New Yorkban, Londonban és Makaón, Koppenhágában és Bombayben, Barcelonában és Bangkokban, San Sebastianban és Hangcsouban. Hőseink utaznak, esznek, fényképeznek, írnak. Közben ismerkednek, ízlelnek, csettintenek, dicsérnek, bírálnak.
De nem csupán az étellel, az ízek varázsával ismerkednek, hanem a konyhával, a séffel, az étteremtulajdonossal, sőt a helybéli piaccal is. A bloggerek segítségével pedig mi is bepillanthatunk a tiszta konyhákba, elleshetjük egy-egy étel elkészítési és tálalási módját. Láthatjuk, milyen a fekete gyökér borókában és füstben, a tanyasi galambfióka speciális szósszal, és gazdagabbak lehetünk a sex on the beach speciális édesség elkészítési tudományával is.
Bemutatkozik Andy Hayler londoni ételkritikus, aki az egyetlen a világon, aki egy éven belül végigette a világ összes, 109 három Michelin-csillagos éttermét. Szigorúan pontozta saját értékrendje szerint az ételeket, éttermeket, melyek igen népszerűvé tették internetes bejegyzéseit. Láthatjuk Aiste Miseviciute litván származású, Párizsban élő fotómodellt, aki ma már nemcsak szép arcával, hanem stílusos gasztroblogjával is hírnevet szerzett magának. Számára is életstílussá vált a finom ételek kipróbálása. A hongkongi Katie Keiko is nagy ínyenc, aki nem mulasztja el alaposan lefényképezni az elé kerülő ételeket. A többiekhez hasonlóan ő is vallja, hogy nagyon fontos a tálalás, mert az első falat a szemé. Hiszen az étel egyben szellemi élvezet is. A thai származású Perm Paitayawat bevallja: utazásait az aranyüzlettel rendelkező szülei támogatják. Gyermekkorában szinte csak étkezések alkalmával találkozott sokat dolgozó szüleivel, ezért is fűzik kellemes emlékek az evéshez. Ez lehet a gyökere, hogy ma is örömét leli abban, ha eszik. Jót enni pedig különösen szeret, s erről – sok olvasó örömére – stílusosan írja meg blogján élményeit. Steven Plotnicki amerikai blogger zenei stúdióját adta el a kilencvenes évek végén, a világot most az érte kapott pénzből utazza körbe – és eszi végig.
Ők öten a világevők, akik a gasztronómia amatőr rajongóiból váltak megszállott profikká, akiknek az interneten rendszeresen publikált véleményére ma odafigyel a nagyvilág. Rajongótáboruk van, véleményvezérek lettek. Szerencsések, mivel anyagilag megtehetik, hogy utazzanak és kifizessék számláikat a legexkluzívabb éttermekben is. Tevékenységük, sajátos étel- és életigenlésük azt igazolja, hogy mára az étel egyfajta művészeti ággá nőtte ki magát.
Ennek bizonysága szeretne lenni e dokumentumfilm is.
