Világutazó – friss jogászi szemmel

Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

Jog, turisztika, nyelvészet. Ez a hármas egység adja dr. Kiss Róbert Richard Prima Primissima-díjas újságíró főbb területeit, aki húsz éve tanít az ELTE-n nyelvészetet, ám nyáron summa cum laude minősítéssel diplomázott az „anyaegyetem” jogi karán.

A 44 éves újságíró, nyelvész nem unalmából iratkozott be a jogi egyetemre. Egyszerűen érdekelte az államigazgatás és a jogi retorika, s mivel „hozott pontjai”, érettségi eredménye elegendő volt a sikeres felvételihez, belevágott a nagy kalandba: öt évre újra diák lett, igaz, levelező tagozaton.

„Az Eötvös Loránd Tudományegyetem jogi karáról sok rémtörténetet hallottam, így elég nagy kihívásnak tartottam, a kalandok pedig gyerekkorom óta vonzanak, ezen kívül motivált, hogy másfajta kötelezettségek vannak, mint a hétköznapjaimban” – hangzik a magyarázat. Ugyan azt hitte, könnyen abszolválható lesz a jogi kar, már az első év végénél belátta, „ez egy nagyon nehéz iskola”, pláne úgy, hogy nem szeret ötösnél rosszabb jegyet kapni. „Nehezen, de elértem, hogy minden alapvizsgám és a szigorlatok is ötösre sikerüljenek. Nem szégyellem bevallani, hogy ehhez rengeteg kellett tanulnom, volt, hogy néha el is ment a kedvem, de mivel alapvetően érdekeltek a tantárgyak és nagyon jó volt a közeg: a tanárok és a diáktársaim is remek emberek voltak, így túllendültem a mélypontokon. Persze volt, ami nem kötött le, például a jogi statisztika, a kriminalisztika pedig nálam Doktor House-zal meg a New York-i helyszínelőkkel egyenlő, úgyhogy az sem volt a kedvencem. A római jogban tanult függő gyümölcs latin nevét azonban még most is tudom. Leginkább a jog- és állambölcselet, az alkotmányjog, a közigazgatási jog és a perjog érdekelt, de a büntetőjog is érdekes volt. Sokan nem értették, hogy ismert újságíróként és tanárként mit keresek itt, de bizonyítani akartam, hogy ennyi idősen is el tudom végezni a jogi kart és meg tudok tanulni teljesen új és nem is éppen könnyű dolgokat. Minden szónak jelentősége van, ezt újságíróként régóta tudom, mindezt most egy másik aspektusból is megismertem.”

A Világszám című rádiós és tévéműsor ötletgazdája lelkesen jegyzetelt a hétvégi előadásokon és élvezte, hogy nagyon sok olyan komoly, jelenleg vagy korábban állami pozíciót betöltő tanárral ismerkedett meg, akiktől rengeteget lehetett tanulni, akár a közigazgatási ismeretek, akár a pénzügyi jog terén. „Olyan nagy egyéniségek oktattak, akiket öröm volt hallgatni, és olyan értékes, más körökből érkező osztálytársaim voltak, akikkel azóta is jóban vagyok. Nagyon sokat tanultam az öt év alatt, ráadásul a legtöbbnek gyakorlati hasznát már ma is érzékelem, s még a könyveimben is fel tudom használni az ismereteket. A nyelvészeten belül a jogi retorika nagyon érdekel, „A fantasztikus nyelv” című könyvemben van is már egy ilyen fejezet, s ezt a témát fogom tovább boncolgatni a következő nyelvészeti kötetemben is.”

A képzést csaknem háromszáz lelkes levelező kezdte el, de közülük nyolcan fejezték be tíz félévvel később, a többség minimum egy félévet csúszott. Kiss Róbert Richard természetesen időben és kitűnő minősítéssel diplomázott – maximalizmusa nem is engedett volna ettől eltérő végeredményt. „Van elég önbizalmam, hogy meg tudom csinálni az új dolgokat is, tehát fel sem merült bennem, hogy netán nem tudom elvégezni a jogi egyetemet ennyi idősen.”

Újságíróként örömmel vette, hogy a politika, a jog, a hatalom és az állam is gyakori témák voltak az előadásokon, s mivel ezek egymástól elválaszthatatlan fogalmak, az aktuálpolitika is jelen volt az órákon, persze konkrét nézetek hangoztatása nélkül. „Ma már munkaszerződéseket is tudok írni, ha netán úgy adódik. A szabadalmi kérdésekről is többet tudok, ez is hasznos, mert elég gyakran vannak olyan ötleteim, amelyeket szeretnék levédetni, most már a védjegyek rejtelmes világába is belelátok. Sőt, nemrég édesanyámnak is tudtam konkrét jogi kérdésben segíteni: egy perben én képviseltem őt, ráadásul sikerrel.

Mindezek ellenére nem kell a jogász kollégáknak félteniük pozíciójukat: Kiss Róbert Richard nem vágyik ügyvédi irodákba vagy a tárgyalóterembe, marad az eredeti „kaptafánál”, s nyelvtudományi doktorként, újságíróként továbbra is cikkeket és könyveket fog írni, s továbbra is minél többet szeretne utazni a nagyvilágban. Most éppen, sokadszorra Thaiföldre készül, ezúttal felkérésre egy fontos magyar csoportot fog kísérni, s olyan bangkoki, pattayai világot mutat meg nekik, amit egy „hagyományos” turista nem láthat. Richard eddig 169 országban járt, s célja, hogy elmondhassa magáról: a világ összes országában megfordult. „Minden útlevelemet gondosan megőrzöm, egy kivételével mind meg is van, azt sajnos ellopták, de fénymásolatom arról is van.”

A világjárást már kisgyerekkorában elkezdte. „Az első külföldi utam 1978-ban volt, 7 évesen Svájcba mentem a szüleimmel, a nővérem otthon maradt «fogolynak», mert akkoriban még nem lehetett ugyebár csak úgy útra kelni. A nagybátyámat látogattuk meg, merthogy a viccekben gyakran szereplő svájci nagybácsi a mi családunkban valóban létezik. Konzervekkel pakoltuk tele a Zsigulit, majd Ausztrián és Németországon át mentünk a hegyekbe. Aztán kint Svájcban, az élelmiszerboltban meglepődve láttam, hogy tele van a pult banánnal, de nem értettem, miért nincs sor, miért nem örülnek az emberek, hogy lehet végre kapni az egzotikus gyümölcsöt. S akkor rájöttem, hogy a világ igencsak más, mint amilyennek otthonról képzeltem. Ez volt az az élmény, ami miatt elkezdtem járni a világot, először a szocialista országokat. Aztán gimnazistaként már eljutottam Egyiptomba és Görögországba. Szüleim vállalati utakra vittek: édesapám vadászpilóta volt, de egy baleset miatt polgári szakmát kellett választania, és a kelet-német kapcsolatoknak köszönhetően utazgattunk sokfelé a munkatársaival. Majd a Magyar Televízióval és a Magyar Rádióval műsorok miatt jártam sokat külföldre, dolgozni.

A több mint 30 éves „úton levés” eddig is annyi izgalmat, furcsaságot és életveszélyt tartogatott, hogy egyet nem is lehet kiemelni. „Úsztam többször cápákkal, voltam a Szaharában a homoktengerben egyedül, mert a kísérőm ott hagyott, átéltem hurrikánt a Bahama-szigeteken és Hawaii-on, zuhantunk repülővel lefelé egy kényszerleszállás előtt, rekedtem kis szigeten vihar miatt, fuldokoltam a tengerben Alexandriánál, álltam már fejre autóval, de olyan is előfordult, hogy szögesdrót kerítésen ugrottunk át vadállatok elől menekülve, egy ázsiai bárban pedig majdnem megvertek minket. De egyik élmény miatt sem gondoltam azt egy pillanatra sem, hogy többet nem utazom. Kőkemény helyzetek voltak, de megismerni a világot mindent megér. Ez tényleg szerelem. Imádom New Yorkot, mert a Times Square tényleg olyan, mintha a világ közepén lennénk, az ötödik sugárúton sétálni pedig mámorító érzés. Kedvelem Las Vegas forgatagát és Hongkong hangulatát. A legszebb természeti csodának az argentin–paraguay–brazil hármas határon lévő Iguacu vízesést tartom. Kedvenc szigeteim Aruba, Bora-Bora és a maldív atollok. Persze Magyarországot is tudom értékelni: itt nincsenek életveszélyes szélviharok, járványok, cunami, komolyabb terrortámadások.”

Richard úgy próbál írni vagy beszélni egy adott országról, városról, ahogy az egy turista szemével érdekes lehet, ugyanis szerinte ez kelti fel az érdeklődést. „Műsoraimban csaknem mindig saját élményeimről számolok be, sok humorral, egyedi stílusban. Mindig nyitott vagyok az új dolgokra, ezért is próbálom ki mindenhol a helyi specialitásokat.” Csöppet sem finnyás ízlésének hála evett már különböző bogarakat Ázsiában, megkóstolta a majomagyvelőt és a bálnaburgert is Japánban, bár ez utóbbiból csak egy falatot, mert nagyon sajnálja a bálnákat. Kedvence azonban a szelídebb thai, az indiai és a japán konyha, valamint az egzotikus gyümölcsök, zöldségek és a sticky rice, amely egy távol-keleti édesség: kókusztejjel megbolondított tejberizs, friss, édes mangóval.

A tervekben bővelkedő újságíró azt mondja, újabb nyelvészeti témájú könyveket szeretne még írni, ugyanis örömmel tapasztalja, hogy ezeket nagyon sokan keresik. „Érdekel az is, hogy Amerikában vagy Japánban van-e igény a munkáimra. A világ legszebb női című könyvemre úgy tűnik, igen, ugyanis az Amazon.com-on elég jól fogy. Ha pedig elrugaszkodunk a valóságtól, szívesen csinálnék egy luxus szállodakomplexumot, felépíteni az egészet, a koncepciótól a marketingig, vagy mondjuk érdekes lenne Pusztavacson létrehozni egy Rubik kocka alakú szállodát, az lenne az igazi hungarikum.”

 

Kiss Róbert Richard

1992-ben végezte el a Magyar Rádió riporteriskoláját, ezzel párhuzamosan az ELTE-n tanult magyart és történelmet. Az ELTE BTK doktori iskolájában szerezte PhD-fokozatát. 1992 óta oktat magyar szakon nyelvészeti tárgyakat, jelenlegi szemináriumának címe Kommunikáció szóban és írásban, amelynek keretében egy virtuális szerkesztőséget hoznak létre, de az újságíráson kívül állásinterjúkra is készülnek a diákok. Első könyve a Soproni diákság köszönésformáiról szólt. Majd megírta a világ legszebb szigeteinek történetét, sikerkönyve a Világ legszebb szállodáinak öt kötetes sorozata, de csokorba gyűjtötte Magyarország top 50 szállodáját is. Az országimázs téma régóta foglalkoztatta, s miután az Interpress Magazin felkérte egy cikksorozatra, kötetet írt „Így látják a magyarokat a világban” címmel. Turisztikai munkáiban Szakál László segíti, nyelvészeti ismeretterjesztő köteteinek pedig Keszler Borbála a szerkesztője.

Új értesítő szolgáltatás az Ügyvédvilág portálon Díjmentes értesítő rendszerünk segítségével gyorsan és egyszerűen tájékozódhat az Önt érdeklő friss cikkekről Részletes információk »

---