Volt egyszer egy tanár I.

Az Olaszliszkán történteket mind a Media, mind a hétköznapok embere nagy figyelemmel kísérte. A Szögi Lajos sérelmére elkövetett lincseléses cselekmény miatt a Borsod-Abaúj-Zemplém Megyei Főügyészség még 2007 novemberében emelt vádat 8 olyan személy ellen, akik az első fokon megállapított tényállás alapján egymás hozzátartozói, illetve rokonai voltak. A vádirat szerint a bűncselekmény különös kegyetlenséggel elkövetett emberölés bűntette, amit a terheltek vagy társtettesként, vagy felbújtóként követtek el.

Dr. Ormay Gábor ügyvéd
1936-ban született Miskolcon, azóta is ott él családjával. A jogi egyetemet Szegeden végezte, a szakvizsgát 1972-ben tette le, majd 1996-ban külkereskedelmi szakjogászi képesítést szerzett. 1953-tól 2000-ig könyvelő, főkönyvelő, jogi előadó, vezető jogtanácsos a FŰSZÉRT-nél, a TSz-nél, az Állami Gazdaságnál, a BÁÉV-nál, majd végül a Diósgyőri Kohászatnál. 2000-től egyéni ügyvéd. Felesége orvos volt, 1997-ben meghalt. Két gyermeke született, a fia szintén egyéni ügyvéd, a lánya gyermek-szakorvos, kórházi adjunktus. Eddig két unokája született. Szakterülete: társasági, gazdasági, büntetőügyekkel foglalkozik, de szükség szerint más ügyeket is vállal. 2005-ös kezdeményezésének köszönhetően elérte, hogy az Alkotmánybíróságon megsemmisítették a Be.-nek azt a szabályát, amely lehetővé tette a vádló és védő távollétében való II. fokú jogerős ítélethozatalt, azaz a zárt rendszerű bíráskodást. Hobbija a könyvírás (kettő is megjelent eddig), az utazás, a síelés, a zene, a vitorlázás és a ping-pong.

Az ügyész a perbeszédében a vádat mind a történeti tényállás, mind a jogi minősítés vonatkozásában fenntartotta. Az első fokon eljárt Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Bíróság a vád keretei között megmaradva folytatta le a bizonyítási eljárást, s állapította meg a tényállást, kimerítve a vádat, de azon érdemben természetesen nem terjeszkedett túl. Valamennyi vádlott esetében kimondta, hogy társtettesként, illetve felbújtóként megvalósították a különös kegyetlenséggel elkövetett emberölés bűntettét. Az ítélet indokolás kitért arra is, hogy miért nem lehet ezt a cselekményt halált okozó testi sértés, vagy erős felindulásban elkövetett emberölés bűntettének minősíteni. „Előbbi minősítést két tényállási elem hiánya zárja ki. Nevezetesen az elkövetők szándékos cselekménye nem testi sértés előidézésére irányult, és magatartásukkal okozati összefüggésben a sértett halála nem gondatlanságuk folytán következett be. Utóbbi minősítést illetően ugyanakkor kétségtelen, hogy az elkövetőknek a cselekmény elkövetésére irányuló akaratelhatározását nyomban követte a kivitelezés, vagyis az emberölésre irányuló szándék kifejlődése és a cselekmény között viszonylag rövidebb idő telt el. Viszont az elkövetők – az éplélektani indulat kétségtelen megléte ellenére – nem kerültek olyan felzaklatott állapotba, amelyben tudatuk elhomályosodott, és a cselekmény meg-, illetőleg átgondolására képtelenné váltak volna, hiszen a beszámítási képességük mindvégig teljes körű volt. Hiányzott felindulásuk erkölcsileg valóban méltányolható oka is. Az előzmények kialakulásában – konkrétan gyk. Horváth Kitti árokba kerülésében – szerepet nem játszottak ugyan, ám azt ürügyül használva, gyakorlatilag féktelen és indokolatlan bosszút álltak. Következésképp a testi sértés hivatkozott vegyes bűnösségű alakzata, vagy az emberölés privilegizált esete helyt nem foghatott magatartásuk megítélésekor.” (Részlet az első fokú ítélet indokolásából. 143–144. o.)

Riportsorozatunk első részében beszélgetőpartnerünk dr. Ormay Gábor ügyvéd, a IV. rendű vádlott kirendelt védője.

Az első kérdésünk Önhöz Ügyvéd Úr, hogy jogi szempontból milyen sajátosságok jellemezték az első fokú eljárást. Talán az egyik legérdekesebb és egyben legvitatottabb kérdés a tisztességes eljárás szempontjából úgy tudom, hogy a védett tanúk részvétele volt. Az Európai Emberi Jogi Bíróság több döntésének a hátterében is ez a kérdés áll. (pl. Kostowski-ügy, Delta-ügy) Számos strasbourgi elmarasztalás figyelmeztet tehát arra, hogy a vádlotti jogok ezekben az eljárásokban sem csorbulhatnak.
Korábban Kostowskit két anonim tanú vallomása alapján ítélték el Hollandiában. Az Európai Emberi Jogi Bíróság döntésében elmarasztalta Hollandiát. A határozat indokolásában kifejtette, hogy a holland bíróság megsértette a 6. cikkely (1) bekezdését, illetve a (3) bekezdés d) pontját, mert nem tartotta tiszteletben a védekezéshez való jogot. Ugyanakkor azt is kimondta, hogy a főszabály, miszerint minden bizonyítékot a vádlott jelenlétében, nyilvános tárgyaláson, a védekezés lehetőségét biztosítva kell a bizonyítási eljárás tárgyává tenni, nem olyan kizárólagos elv, amely ne tűrne kivételeket. Vagyis a tárgyalást megelőző szakaszokban foganatosított tanúkihallgatásból nyert tény is felhasználható bizonyítékként, ha a védekezéshez való jogot tiszteletben tartották, ha a terhelt számára, megfelelő kereteken belül, biztosították a tanúk kikérdezésének lehetőségét. Ez lehet a tanú kihallgatásának az időpontjában, vagy később, az eljárás más szakaszában is. A döntés utalt arra is, hogy a vádlott büntetőjogi felelősségét nem lehet kizárólag két névtelen tanú vallomására alapozni.

Dr. Ormay Gábor: Az eljárás folyamán minden védő kifogásolta a védett tanúk részvételét, hiszen a vád (és később az első fokú ítélet) tényállása zömében ezekre a vallomásokra épült. Ugyanakkor védencem bűnösségét tárgyi bizonyítékok nem támasztották, támasztják alá.

Az eljárás folyamán én többször tettem indítványt olyan bizonyítékok beszerzésére, amelyek a IV. rendű vádlott ártatlanságát bizonyíthatták volna, de sajnos ilyen bizonyítékok lefoglalására nem került sor. Bár a bűnösségét megalapozó tárgyi bizonyítékok sem kerültek elő.

A per további „érdekessége”, hogy az eljárás irataiból kiderül, miszerint a vádlottak közül csak egyvalaki tudta, hogy az elsodort kislánynak nem esett baja. Az ő megítélésénél ezt súlyosító körülménynek tekintették. Véleményem szerint, ha a többi vádlott azt hitte, hogy a gyermek komolyan megsérült, akkor ezt enyhítő körülménynek kellene tekinteni a büntetés kiszabásánál.

Mivel Ön kirendelt védő ebben az eljárásban, véleménye szerint igaz-e az a köztudatban élő mítosz, miszerint a kirendelt védők kevésbé aktívak, mint a meghatalmazott ügyvédek. Talán éppen az Ön munkája bizonyíthatja ennek a vélelemnek a megdöntését.

Dr. Ormay Gábor: Részben van alapja ennek a vélelemnek, miszerint a kirendelt védők kevésbé aktívak, de ne feledjük, hogy ezt a mítoszt a Media is terjeszti azzal, hogy bizonyos sztárügyvédeknek túl sok szerepet tulajdonít. A megbízott védők, mivel munkadíjukat a védenceiktől kapják, igyekeznek minél többet teljesíteni. Legtöbb esetben ez azt jelenti, hogy védőbeszédeik hosszúra sikerednek, és nem is bíróságnak, hanem sokkal inkább „ügyfeleiknek” szólnak.

Az egyik sztárügyvéd például egy közismert napilapban összehasonlította a saját munkáját a kirendelt védők tevékenységével, és gúnyosan kijelentette, hogy ő még nem hallott 10 percesnél hosszabb védőbeszédet kirendelés esetében. Azzal dicsekedett, hogy saját maga az egyik híres ügyben több mint két és fél órát szónokolt.

Sajnos sokan a teljesítményt mennyiségben és nem minőségben mérik. Szerintem 10 percbe is sok minden belefér, mint ahogyan azt a nóta is mondja.

Visszatérve a mítoszhoz, sajnos sok kolléga táplálja ezt, amikor féltékenységből magát fényezi, és másokat meg a sárba tipor.

Nekem az a véleményem, hogy bár az ügyvéd abból él, amit megkeres, mégsem tehet különbséget munka és munka, megbízás és kirendelés között. Többször is előfordult, hogy olyan ügyben jártam el, amiért ellenértéket nem kaptam, viszont sikerült szereznem a pénznél többet érő élet- és szakmai tapasztalatot. Az elért siker pedig mindenért kárpótolt.

A Media sokat foglalkozott az Ön kijelentésével, miszerint „a cigány elkövetők az értelmetlen pusztításra igencsak hajlamosak, és ha sok cigány van együtt, rendkívül bátrak”. Nem arról van-e itt szó, hogy csak kiemeltek az Ön beszédéből egy gondolatot, amely a szövegkörnyezet nélkül kezdett új életet élni?

Dr. Ormay Gábor: Éppen azért, hogy utólag ne lehessen a védőbeszédben elhangzottakat félreérteni, avagy másképpen értelmezni, leírtam mindazt, amit a tárgyaláson is elmondtam, és már előtte a per anyagához csatoltattam azzal, hogy átadtam a tanács elnökének.

Amit a Media kiemelt, ez nem sérelmes rám nézve, mert nem változtatta meg azt a gondolatmenetet, amelyre a védőbeszédet építettem. A pontosság kedvéért azonban célszerű lenne idéznünk az egész szövegkörnyezetet, miszerint:

„Egyetértek a vád tisztelt képviselőjével abban, hogy a cselekményre emberi mivoltból kivetkőzve került sor. Egyről azonban nem esett szó: tömeghisztéria alakult ki, amelynek során az elkövetők és szemlélők egymáson túllicitálva próbáltak dicstelen szerephez jutni, és annak során értelmetlen tárgyrongálásra, majd meg nem bocsáthatóan emberölésre került sor.

Más bűncselekményekből is ismert tény, hogy sajnos – nevén kell nevezni – cigány elkövetők az értelmetlen pusztításra igencsak hajlamosak, ha az a másé. A kocsi minden ablakát betörték. Miért? Sajnos az is ismert, hogy ha sok cigány van együtt, rendkívül bátrak, míg ellenkező esetben inkább passzívak. Hát ebben az esetben nem ez történt. Rossz a kifejezés, de találó lehet: »felforrt az agyvizük«. Természeti adottságukból eredően cselekedeteiken uralkodni nem tudnak. Ez nem mentő körülmény, de a hisztérikus helyzetre magyarázatként szolgálhat.”

Összességében azt is előadtam, hogy a vádindítvány szerinti bűncselekmény nem valósult meg. Megvalósult viszont a valós tényálláshoz legjobban illő barbárság, ezt azonban a Btk. nem ismeri. Ismeri viszont az erős felindulást. Az első fokú ítéletben ezen észrevételnek nem adtak helyt.

A védőbeszédemben leírtakat és elmondottakat ma is fenntartom, azok szerintem helytállóak. A Media által idézettek is elhangoztak a tárgyalóteremben, és bár nem az egész beszédet közölték, hanem csak kiemelték az idézett gondolatot, mégis azt kell mondanom, hogy a lényeget közölték.

Egyébként a megjelenést követően én senkitől sem kaptam emiatt elmarasztalást: sem állami szervtől, sem a civilszférától, sem romától, sem nem-roma személytől. Nem volt tehát olyan, aki ezt bántónak, önmagára nézve sérelmesnek tartotta volna.

Tény, bár többen tagadják, hogy létezik cigánybűnözés, vagyis vannak olyan bűncselekmények, amelyeket általában romák követnek el és csoportosan.

Ezek a személyek az adott helyzetben nagyon bátrak, és tény, hogy cigányokra jellemző módon viselkednek.

De ne feledjük, hogy ez nemcsak a bűnözésnél van így, hanem van csoportosan játszott cigányzene is. Sokáig ezt a kifejezést sem volt szabad használni, hanem magyar-nótázásnak hívták.

Mind a cigányzenét, mind a magyar nótát szeretem. De azt is szeretem, ha cigányok játszanak klasszikus zenét, vagy énekelnek akár magyar nótát, mert ebben van élet, van vígasság és van szomorúság. Az élet létezésével ez jár együtt, és erre a cigányság megbecsült nem kis hányada – ugyancsak természeti adottságukból eredően – képes is.

Miért igyekeznek velünk elhitetni, hogy a cigányok festészete naiv festészet? Legyen cigányfestészet a neve!

Köszönjük a beszélgetést! Riportsorozatunkat a következő számban a sértetti hozzátartozó képviselőjével való beszélgetéssel folytatjuk.

Dr. Kiss Anna

A cikk folytatása:
Volt egyszer egy tanár II. – Dr. Helmeczy László