A bírósági közvetítői eljárás során érezhetően megváltozik az érintettek hozzáállása

Szerző: Jogászvilág
Dátum: 2019. január 31.
Címkék: , , ,
Rovat:
Még ha nem is születik megállapodás a bírósági közvetítés során, a mediációt követő tárgyalások valamelyikén a felek jó eséllyel egyezséget kötnek – ezt tapasztalják a bírósági közvetítők, akik szerint a közvetítői eljárás másfajta gondolkodásmódra készteti a feleket. Hat közvetítőt kérdeztünk a Magyar Igazságügyi Akadémia bírák és titkárok részére megtartott bírósági közvetítő képzésén.

Mit ad hozzá az ítélkezési gyakorlatukhoz a bírósági közvetítés?

Andódi László (bíró, bírósági közvetítő, Szekszárdi Törvényszék): Per nélkül nincs bírósági közvetítés. Azokban az ügyekben, ahol nem a jogban gyökerezik a konfliktus, hanem mélyebben, a bírósági közvetítői eljárás a perbe beékelődve segíti a feleket. A közvetítés történéseit a felek maguk alakítják. A részvétel önkéntes, bármikor kiléphetnek belőle, ha úgy érzik, hogy számukra kedvezőtlen irányba halad.

Tázlóné dr. Kiss Mónika (titkár, bírósági közvetítő, Gyulai Törvényszék): A tárgyalóteremben elsősorban alperesi és felperesi pozícióhoz kötötten foglalkozunk az ügyfelekkel. A közvetítői eljárás viszont lehetőséget teremt arra, hogy mélyebben megismerjük a felek problémáit.

Élő Károly (bíró, Fővárosi Törvényszék): Néhány évvel azt megelőzően lettem bíró, hogy gyakorlattá vált volna a bírósági közvetítés intézménye. Rögtön megláttam, hogy ebben megjelenhet az a segítő szándék, ami a bírót a tárgyalóteremben is vezérli. Mert azt gondolom, azért lesz valaki bíró, hogy segítsen.

Gráner Zsófia (csoportvezető bíró, Fővárosi Törvényszék Gazdasági Kollégium): A bírói hivatást azok választják, akik érzékenyek a másik ember problémáira, és ezek megoldásában szeretnének közreműködni. Sokszor nem is arról a konfliktusról van szó valójában, ami a jogvitában kicsúcsosodik. Ha a felek részt vesznek egy közvetítői eljárásban, lehet, hogy nem jön létre megállapodás közöttük, de legalább meg tudják beszélni azokat a problémákat, amelyek akadályozzák őket a megegyezésben. Amikor aztán a közvetítés után visszatérnek a perbe, már valóban arról a jogvitáról beszélnek, amiben a bíróság döntését kérték. Elképzelhető persze az is, hogy megállapodást kötnek, és kilépnek a perből.

Mennyire sikeres a bírósági közvetítés? Az eddig elmondottak alapján akkor nem pusztán a megállapodások számában kell mérni a mediáció sikerét. 

Gráner Zsófia: Tapasztalatom szerint az eljárásban részt vevők 50-60 százaléka megállapodást köt, mert megértik, hogy a közvetítői eljárásban ők maguk alakítják ki saját ügyükben a megoldást.

Tolnai Kata (a képzés szakmai felelőse, Országos Bírósági Hivatal): A kutatások szerint azoknak az ügyeknek a 30-45 százalékában, melyekben volt bírósági közvetítés, de nem jutottak el a megállapodásig, a következő tárgyalások valamelyikén nagyon hamar egyezséget kötnek. Amit látunk: a bírósági közvetítői eljárás során többnyire érezhetően megváltozik az érintettek szemlélete, hozzáállása, kommunikációs hajlandósága. Ami korábban nehéz volt, szépen kisimul.

Tázlóné dr. Kiss Mónika: Előfordult, hogy a bíró egy két éve húzódó ügyet delegált hozzám, a felek számtalan beadványon és tárgyaláson túl voltak már. Négy ülést tartottam ebben a kötelmi ügyben, négyszer három órás ülést és nem született megállapodás. Még most is emlékszem: januárra tűzte ki a bíró a következő tárgyalást, amelyen aztán egyezséget kötöttek. Még az ügyvédek is karöltve mentek a bíróságra.

Élő Károly: Közvetítőként támogathatom a feleket a megnyugtató megoldás felé vezető úton. Egy hasonlattal élve: amikor ítélkezem, mintha szike lenne a kezemben, a seb beheged, de nyomot hagy. A közvetítői eljárás viszont olyan, mint egy terápiás kezelés, amelyben benne rejlik a hosszú távú megoldás lehetősége komolyabb sérülések nélkül.

Andódi László: Az a néhány ülés, amelyen a korábban megszokottól eltérő módon kommunikálnak, megállapodás nélkül is változást von maga után. Elkezdik máshogyan látni a helyzetüket, a lehetőségeiket. Gyakorlatomban már volt példa arra, hogy valamelyik fél menet közben felismerte: „ezt nem így kellett volna”, és átfogalmazta a mondandóját. Büszke voltam arra, hogy idáig eljutottunk.

Hunyadi Krisztina (a képzés trénere): Nem azt tekintjük mérvadónak, hogy született-e megállapodás vagy sem. Az a lényeg, hogy a felek vigyenek végig egy folyamatot, amelynek során megértik, hogy miben más az a kommunikáció, amit a közvetítés során elsajátítanak, mint az, amikor a pozíciójukat tartva az ügyvédeken keresztül üzengetnek egymásnak. A cél az, hogy fejezzék be a jogvitájukat békésen, ne borítsák egymásra az asztalt, ne beszéljenek egymással sértő módon. A perben jogvita-rendezés történik, a mediációban érdekvita-rendezés. Ennek során a gondolkodásra hatunk, a megváltozott kommunikáció már következmény. Ha a per során megkérdezzük a feleket, hogy mi számukra a legfontosabb, biztosan azt válaszolják: az, hogy megnyerjék a pert. A pereskedés viszont nagyon sok konfliktussal jár, érzelmileg is nagyon megterhelő. Ha viszont ugyanezek az emberek közvetítői eljárást is igénybe vesznek, és ennek során kérdezzük meg tőlük azt, hogy mi a legfontosabb a számukra, azt felelik, hogy nyugalmat szeretnének. És ebben érthető tetten a perspektívaváltás.

(birosag.hu)

Kapcsolódó cikkek: