A GVH szerint nem versenypárti a magyar

Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

A versenypártiság és a versenytudatosság általában hiányzik a gazdasági életből, ennek megváltoztatására a Gazdasági Versenyhivatal kampányba kezdett a tudatos és következetes versenyjogi megfelelés elterjesztéséért. A kezdeményezés célja, hogy a versenyjogi megfeleléshez szükséges ismeretek átadásával támogassa a magyarországi gazdasági társaságok versenytudatos szemléletének kialakítását és elmélyítését. Az alábbiakban a GVH áttekinti a versenyjogi szabályozás keretrendszerét, a vonatkozó jogszabályokat, a versenyt korlátozó magatartásformákat.

Versenyjog és megfelelés

A verseny gazdaságilag és társadalmilag egyaránt hasznos, a piaci szereplők és az ország polgárai egyaránt nyernek általa még akkor is, ha azoknak a vállalkozásoknak ez kényelmetlen, akik versenyezni kényszerülnek. A verseny korlátozása, esetleg kizárása pedig – például a beszerzési költségek növekedéséből, az értékesítés visszaeséséből fakadóan – a nyereséget csökkenti. Egy vagy több vállalat rövid távon nyerhet ugyan a többi üzletfele, vagy a fogyasztói kárára – mindez azonban kimutatható és számszerűsíthető kárt okoz a gazdaságnak, az országnak, s annak polgárainak. Ha csökken a verseny, csökken az összességében elérhető nyereség: csökken a jólét.

A versenyjog nemcsak a jól felfogott gazdasági érdekek tisztességes, fair érvényesítésén, hanem az általánosan elfogadott etikai normák követésén alapul. Amikor versenyjogi megfelelésről beszélünk, ez alatt a jogi, valamint az ezekhez szorosan illeszkedő erkölcsi normák követését, az ezeknek való megfelelést értjük.

A versenyjogi megfelelés ilyen formán egy szemlélet: a gazdasági versenyt szabályozó törvények és normák vállalati gyakorlatba ültetését és követését jelenti. Mindez pedig nem eseti, kampányszerű akciót feltételez, hanem rendszerszintű, stratégiai megfontolást követel: úgy működtetni egy céget, hogy az megfeleljen a verseny írott jogi és íratlan etikai szabályainak.

Sokan úgy vélhetik, a versenyjogi megfelelés főként a nagyobb vállalatokra vonatkozik. Ám a kérdés – a versenyt megkerülni vagy a versenynek megfelelni – nem kizárólag a nagyvállalatok esetében merül fel. Kétségtelen tény, hogy társadalmi hatása alapján egy-egy nagyvállalat jó vagy rossz döntése sokkal inkább kihat az egész országra, gazdaságra. Nézve a kis- és középvállalatok súlyát, az általuk termelt érték arányát a magyar gazdaságban, vagy azt a tényt, hogy ők foglalkoztatják a munkavállalók közel 70 százalékát, egyáltalán nem mindegy, hogy ezek a cégek milyen gyakorlatot követnek, miközben versenyeznek.

Összefoglalva elmondható, hogy egy cég akkor felel meg leginkább a versenyjogi szabályoknak, ha napi működése során tisztességes és törvényes módon versenyez, és úgy törekszik minél nagyobb nyereségre, eredményre, hogy ezáltal nem csökken, hanem nő a közösség nyeresége is. 

Versenyfelügyelet

Ahhoz, hogy a piaci verseny jótékony hatásai érvényesülhessenek, szükség van egy mindenki által elfogadott keretrendszer felállításra, amely biztosítja azt, hogy a piaci szereplők azonos feltételekkel folytathassák tevékenységüket és a fogyasztókat se érje hátrány. A gazdasági verseny szabályozásának tehát az alapvető célja az, hogy a gazdasági szereplők egyenlő esélyekkel versenyezzenek egymással és ne juthassanak tisztességtelen előnyökhöz, a szabályokat megszegőkkel szemben viszont hatékonyan fel lehessen lépni.

Magyarországon a verseny tisztaságát, szabadságát és torzítatlanságát a Gazdasági Versenyhivatal (GVH) védi. A GVH-nak a verseny védelme érdekében folytatott tevékenysége alapvetően három pillérre épül:

1. A versenyfelügyeleti munkája során a vállalkozások piaci magatartását érintően érvényesíti a magyar versenytörvény és egyes más jogszabályok, valamint az európai uniós versenyszabályok rendelkezéseit.
2. Versenypártolás keretében a GVH a rendelkezésére álló eszközökkel igyekszik a verseny érdekében befolyásolni az állami döntéseket, a jogszabályalkotást, valamint a még nem versenyző piacokon előmozdítani a versenyfeltételek kialakítását.
3. A verseny társadalmi elfogadottsága érdekében pedig a GVH hozzájárul a versenypolitikai ismeretek terjesztésével, valamint a verseny közgazdasági és jogi kérdéseivel foglalkozó szakmai közélet fejlesztésével a hazai versenykultúra fejlesztéséhez.

A Gazdasági Versenyhivatal (GVH) védi, működésével kapcsolatos információk a gvh.hu honlapon érhetőek el.

A versenyre káros magatartások

A verseny korlátozása

A (versenytársak közötti) horizontális és (a termelés és forgalmazás vertikumának két különböző szintjén működő vállalkozások, pl. gyártó-forgalmazó közötti) vertikális versenykorlátozó megállapodásokra azonos jogi keretek vonatkoznak: a versenyt korlátozó megállapodások tilosak és semmisek. A versenyjog szerinti fő szabály tehát az, hogy versenyezni kötelező. Az általános tilalom alól azonban vannak kivételek és mentesülések. 
A legsúlyosabb versenykorlátozó megállapodás, a kartell

A kartell olyan versenytárs vállalatok közötti titkos érdekszövetség, amelynek célja a piacok felosztásával, a termelés korlátozásával, vagy az árak meghatározásával a verseny korlátozása vagy kizárása. A piac felosztására, vagy az árak meghatározására irányuló versenytársak közötti megállapodások mindig – még alacsony piaci részesedések esetén is – tiltottak. 

A megengedett versenykorlátozások

A kis piaci súlyú, alacsony (10 százalék alatti) piaci részesedésű vállalatok közötti – a legszigorúbban tiltott (árakra és piacfelosztásra vonatkozó) versenykorlátozó kikötést nem tartalmazó – csekély jelentőségű megállapodások nem tiltottak (bagatell kivételi szabály).

A nagyobb, de nem túl magas piaci részesedésű vállalatok közötti – a legszigorúbban tiltott (árakra és piacfelosztásra vonatkozó) versenykorlátozó kikötést nem tartalmazó – megállapodások fő szabály szerint akkor megengedettek, ha annak előnyei a fogyasztókhoz is eljutnak. E megállapodások azon része esetén, amelyek a külön jogszabályokban meghatározott (úgynevezett csoportmentességi rendeleti) feltételrendszernek megfelelnek automatikus a mentesülés. Egyéb esetben egyedileg kell tudni igazolni azt, hogy törvényben meghatározott feltételeknek az adott megállapodás megfelel (egyedi mentességi kör).

A versenykorlátozó kikötéseket (például kizárólagossági, vagy versenytilalmi, továbbeladási árakra vonatkozó kikötések, továbbértékesítési tilalom stb.) is tartalmazó megállapodásokat nem lehet előzetes mentesítésre benyújtani a versenyhatóságnak, hanem egy esetleges versenyfelügyeleti eljárásban kell tudni igazolni azt, hogy a megállapodás nem tartozik a tiltott körbe. Az ilyen megállapodások megkötése előtt célszerű tehát végiggondolni, elemezni azt, hogy ezt be tudják-e bizonyítani a szerződők. 

Gazdasági erőfölénnyel való visszaélés

Egy vállalkozás akkor van erőfölényben, ha a piac többi résztvevőjétől: a vevőktől, megrendelőktől, sőt, a versenytársaktól is nagymértékben függetlenül tud működni, döntései során nem kell érdemben tekintettel lennie rájuk. Önmagában az erőfölényes helyzet nem tilos, de az azzal való visszaélés igen. Vagyis a vállalkozás akkor követ el jogsértést, ha erőfölényét felhasználva megpróbál más cégeket kiszorítani a piacról vagy saját profitnövelése érdekében kizsákmányolja vevőit, megrendelőit, vagy akár beszállítóit.

A jogsértés megállapításához tehát két feltételnek kell teljesülnie: a vállalkozásnak erőfölényben kell lennie és visszaélést kell elkövetnie. A versenytársakénál nagyobb piaci részesedés, az üzletfelek közötti tárgyalási pozíció vagy alkuerő különbség, netán a szerződéses feltételekben kimutatható aszimmetria önmagában még nem alapozza meg a versenyjogi értelemben vett erőfölény, piaci dominancia fennállásának megállapíthatóságát. Emellett még az erőfölényben lévő vállalat sem kényszeríthető arra, hogy méltányolható érdekei ellen cselekedjen (például a korábban nem fizető ügyfél számára halasztott fizetési lehetőséget adjon).

Fogyasztókkal szembeni tisztességtelen kereskedelmi gyakorlat, üzletfelek megtévesztése, jogellenes összehasonlító reklám

Egy vállalkozás számára termékei, szolgáltatásai népszerűbbé tételéhez elengedhetetlen kellékek a különböző kereskedelmi hirdetések, kommunikációs kampányok, reklámok. Ugyanakkor célozzák azok akár a fogyasztókat (B2C viszonylat), akár más vállalkozásokat, üzletfeleket (B2B viszonylat), a kereskedelmi hirdetésnek, reklámozásnak vannak előírásai (különösen a fogyasztók megtévesztésének tilalma, agresszív gyakorlatok tiltása), amelyek megsértése komoly következményeket vonhat maga után. Ezen előírások három fő jogszabályból, a versenytörvényből, a fogyasztókkal szembeni tisztességtelen kereskedelmi gyakorlat tilalmáról szóló törvényből és a reklámtörvényből ismerhetők meg, de más törvények (pl. gyógyszerekre) is tartalmaznak külön rendelkezéseket. 

Jelentős piaci erő a kereskedelmi ágazatban

A kereskedelmi szektorban a jelentős piaci erővel való rendelkezés szintén nem tilos, de az azzal való visszaélés már igen. A jelentős piaci (vevői) erő ebben az esetben az üzletfelek közötti tárgyalási pozíció különbségéből, nem pedig a domináns piaci pozícióból fakad. A jelentős piaci erővel való beszállítókkal szembeni visszaéléseket a kereskedelmi törvény tiltja. 100 milliárd forint feletti árbevétel esetén törvényi vélelem él a kereskedőt illetően a jelentős vevői erő fennállására. A jogsértéseket – élelmiszernek nem minősülő termékek vonatkozásában – a GVH vizsgálhatja ki.

A versenyt korlátozó megállapodások és az egyes kivételek részletes bemutatása a www.megfeleles.hu oldalon érhető el. 

Ha jogsértést tapasztal, mit tehet kívülállóként?

A kartellre utaló jeleket, bizonyítékokat a GVH-hoz eljuttatva a panasszal élők, bejelentők nagyban segíthetik a hivatal fellépését. A GVH-nak megvannak az eszközei a kartell felszámolására, bírságot vethet ki, vagy más szankciókat alkalmazhat. Amennyiben a versenyzők összejátszásának gyanúja felmerül, jelezheti ezt, illetve információt kérhet a versenyhivataltól.

Gyanú esetén a vevők maguk is felléphetnek a versenykorlátozó megállapodásokkal, kartellekkel szemben, reagálhatnak a tisztességtelen ajánlatra, ezzel alacsonyabb árakat érhetnek el. Amennyiben egy versenytárgyalás során merül fel a kartell gyanúja, hirdethetnek új eljárást, melyen a kartellből kimaradt beszállítókat is pályázat beadására ösztönözhetik. A versenyjogi szabályokba ütköző szerződések semmisnek minősülnek, polgári perben kikényszeríthetők ennek jogkövetkezményei is. 

Mit tehet érintettként?

A GVH – az Európai Bizottsághoz és más országok versenyhatóságaihoz hasonlóan – a különféle versenykorlátozó megállapodások feltárása és visszaszorítása érdekében engedékenységi politikát alkalmaz. Ennek lényege, hogy ha a versenykorlátozó megállapodásban résztvevő vállalkozás együttműködik a hatósággal, a kiszabható büntetés egy része, vagy akár annak teljes összege elengedhető. Az adható engedményt a versenytörvény szigorúan szabályozza.

Engedékenységi politika

Az engedékenység szó hallatán sokak arra gondolhatnak, hogy a GVH megbocsát a bűnbánóknak, ez azonban tévedés. Az engedékenységi politika célja a megállapodásokra jellemző hallgatás megtörése azáltal, hogy a résztvevőket érdekeltté teszi az együttműködésben a hatósággal. A GVH küldetése a jogsértések minél szélesebb körű feltárása, visszaszorítása és szankcionálása – az engedékenység pedig ennek egyik leghatékonyabb eszköze.

A bírság teljes elengedése

Egy kartellben résztvevő vállalkozás akkor folyamodhat a bírságösszeg teljes elengedéséért, ha elsőként szolgáltat olyan érdemi információkat a GVH számára még ismeretlen kartellről, amelyek alapján a hivatal vizsgálatot tud indítani. A bírság teljes összege akkor is elengedhető, ha a kartellben résztvevő vállalkozás egy már megindított eljárásban elsőként hoz a GVH tudomására a jogsértés megállapítása szempontjából döntő fontosságú bizonyítékokat és információkat, feltéve, hogy a benyújtás időpontjában a GVH még nem rendelkezett a jogsértés bizonyításához elegendő információval. Az első bejelentő a versenyjogi felelősségre vonáson túl az esetleges büntetőjogi szankcióktól is mentesül.

A bírság csökkentése

Bírságcsökkentésben akkor részesülhet egy kartellben résztvevő vállalkozás, ha ugyan nem elsőként bocsát döntő fontosságú bizonyítékokat a GVH rendelkezésére, de olyan információkkal szolgál, melyek egyértelműen többletértékűek a már a GVH birtokában lévő bizonyítékokhoz képest. Ez a gyakorlatban alapvetően olyan írásos, bizonyító erejű dokumentumokat jelent, amelyek segítségével a tényállás lényegesen jobban tárható fel. Amennyiben a benyújtott bizonyítékok megfelelnek e feltételnek, a kartell leleplezését követően a GVH-t elsőként érdemi információkhoz juttató vállalkozás számára a bírságcsökkentés mértéke 30-50 százalék, a második vállalkozás esetén 20-30 százalék, a további vállalkozások esetén pedig legfeljebb 20 százalék.

Informátori díj

Az engedékenységi politikához hasonlóan az informátori díj az egyik leghatékonyabb eszköz a kartell feltárására, megszüntetésére, ez a „kedvezmény” azonban nem a vállalkozásnak, hanem az információt szolgáltató magánszemélyeknek járhat. A versenytörvény ugyanakkor nem zárja ki, hogy a kartellezésben résztvevő személy (pl. alkalmazott, volt vezető) is jogosult legyen díjra, de a vállalkozás felelős vezetője nem kaphat informátori díjat.

Díj csak a legsúlyosabb versenyjogi jogsértésekkel, a kőkemény kartellekkel kapcsolatos nélkülözhetetlen információk átadása esetén jár akkor, ha

• a kartellel kapcsolatos nélkülözhetetlennek minősülő írásos bizonyíték és/vagy 
• bizonyos feltételek mellett, a bírói engedélyhez kötött, de előzetes értesítés nélküli helyszíni szemle (a köznyelvben hajnali rajtaütés) megalapozásához szükséges nélkülözhetetlennek minősülő információ kerül a hatóság birtokába. 

Kartellgyanús közbeszerzés – az Ajánlatkérő kötelezettségei

Az ajánlatkérő jelentési kötelezettsége

A hatályos 2011. évi CVIII. törvény a közbeszerzésekről (Kbt.) rendelkezései alapján összességében megállapítható, hogy az ajánlatkérő az ajánlatok érvényességi vizsgálata körében nem csak a törvény és az ajánlatkérő tételes előírásainak való megfelelését köteles vizsgálni, hanem a jogszabályban meghatározott és a közbeszerzési eljárás egészére vonatkozóan megkövetelt alapelvek betartását is.

A jelentési kötelezettség kapcsán elsődlegesen az merülhet fel kérdésként, hogy az ajánlatkérő mérlegelésére van-e bízva a jelentés szükségességének megítélése.

A Közbeszerzési Döntőbizottság gyakorlata – az érintett Kbt. szakaszt alkalmazó döntőbizottsági határozatok alapján – szerint az ajánlatkérő mindenkori kötelezettsége, hogy amennyiben a tisztességtelen piaci magatartás és a versenykorlátozás tilalmáról szóló 1996. évi LVII. Törvény (Tpvt.) 11. §-ának megsértését észleli, vagy azt alapos okkal feltételezi, azaz az ajánlatkérő olyan magatartást lát vagy olyan információk birtokába jut, amely felveti egy esetleges versenykorlátozó magatartás gyanúját, köteles azt jelenteni a GVH-nak. A tényleges vizsgálatot a GVH folytatja le, majd a vizsgálat eredményeként dönt a jogsértés megállapíthatóságáról, továbbá a jogsértés megállapítása esetén az esetleges bírság kiszabásáról és egyéb jogkövetkezmények alkalmazásáról. Az ajánlatkérő bejelentésére nem a Kbt., hanem a Tpvt. bejelentésre vonatkozó szabályai az irányadók.

További kérdésként merülhet fel, hogy a Kbt. 28. §-a szerint az ajánlatkérőknek valamennyi közbeszerzési eljárás során általánosságban kell-e vizsgálniuk a §-ban foglaltakat vagy csak valamilyen különös ok, a verseny tisztaságát sértő cselekmény észlelése esetén.

A Kbt.-ben megfogalmazott alapelvek betartásának kötelezettsége a közbeszerzési eljárás egésze során, annak megindításától kezdve fennáll. Az ajánlatkérő köteles meghatározni a beszerzési igényének megfelelően a beszerzése tárgyát, azok műszaki specifikációját, azon elvárását, hogy pontosan milyen munkák elvégzését kéri.

Az ajánlatkérőtől az alapelv betartása érdekében elvárható az, hogy a Kbt. formai követelményeinek megfelelve ezt a tevékenységét úgy végezze, hogy esélyegyenlőséget, azaz az érvényes ajánlattételre vonatkozó reális lehetőséget biztosítson minden olyan ajánlattevő számára, amely képes teljesíteni az ajánlatkérő feltételeit.

Fontos hangsúlyozni, hogy a jelentési kötelezettség nem csak akkor áll fenn, amikor az ajánlatkérő a Tpvt. rendelkezéseinek nyilvánvaló megsértését észleli, azaz olyan magatartást lát vagy olyan információk, bizonyítékok birtokába jut, amelyek egyértelműen mutatnak egy esetleges versenykorlátozó magatartás irányába, hanem abban az esetben is, ha a birtokába, tudomására jutott adatok alapján a Tpvt. rendelkezéseinek megsértését „alapos okkal feltételezi”. 

Az eljárás eredménytelenségének megállapítása

A Kbt. 28. §-ának (2) bekezdésében előírt jelzési kötelezettség mellett az ajánlatkérőnek a közbeszerzési eljárása tekintetében is döntést kell hoznia, vagyis döntenie kell arról, hogy fennállnak-e annak feltételei, hogy eljárását jogszerűen, eredményesen fejezze be, vagy a megvalósult jogsértés/jogsértések miatt az eljárását eredménytelenné nyilvánítja.

A Kbt. 76. § (1) bekezdésének e) pontja szerint ugyanis az ajánlattevőnek az eljárás tisztaságát vagy a többi ajánlattevő érdekeit súlyosan sértő cselekménye miatt az ajánlatkérő az eljárás eredménytelenné nyilvánításáról dönt. Hangsúlyozni szeretnénk mindemellett, hogy a GVH-hoz történő bejelentés megtétele nem jár feltétlenül együtt az eljárás eredménytelenné nyilvánításával.

A Döntőbizottság gyakorlata szerint a közbeszerzési eljárást eredménytelenné nyilvánító döntés esetén az ajánlatkérőnek jelentési kötelezettségének eleget kell tennie, amennyiben alappal következtet a Tpvt. megsértésére.

A döntés meghozatala előtt javasoljuk, hogy az ajánlatkérő konzultáljon a GVH-val, mert ha az érintett ajánlattevők értesülnek a gyanúról, az a bizonyítékok eltüntetésére ösztönözheti őket, meghiúsítva ezzel esetlegesen a GVH eljárásának sikerét. 

A bejelentővédelemmel, engedékenységi politikával, a magánjogi jogérvényesítéssel és közérdekű igényérvényesítés kapcsolatos további információkat ezen a linken találhat.

---