A jogerős ítélet alapján kitöltött szabadságvesztés beszámítása felülvizsgálati eljárásban

Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

A megismételt eljárásban hozott újabb ítélettel kiszabott szabadságvesztés tartamába előzetes fogvatartásként be kell számítani a feloldott jogerejű ítélettel kiszabott szabadságvesztésben töltött időt is.
 

Az alapügy

A már jogerősen kiszabott szabadságvesztését töltő terhelt felülvizsgálati indítványa alapján eljárva a Kúria a szabadságvesztést kiszabó jogerős ítéletet hatályon kívül helyezte és az elsőfokú bíróságot új eljárásra utasította.

A megismételt eljárásban a törvényszék – közelebbi indokolás nélkül – a Btk. értelemszerű alkalmazásával a kiszabott szabadságvesztésbe beszámította a korábban jogerős ítélet alapján kitöltött szabadságvesztést. A másodfokon eljárt ítélőtábla mellőzte a beszámítást. Kifejtette, hogy „a beszámítást megalapozó előzetes fogvatartás az őrizetben és az előzetes letartóztatásban töltött időt foglalja magában, s a törvényi rendelkezés méltányosságból történő tágítására nincs lehetőség”.

A Kúria megállapításai

A harmadfokú bíróságként eljárt Kúria azt állapította meg, hogy a terhelt által letöltött szabadságvesztés büntetés beszámítását a terhelttel szemben kiszabott szabadságvesztésbe tévesen mellőzte a másodfokon eljárt ítélőtábla.
A Btk. alapján az előzetes fogvatartás teljes idejét be kell számítani a kiszabott szabadságvesztésbe, elzárásba, közérdekű munkába és pénzbüntetésbe.

Az előzetes fogvatartás fogalmát a törvény külön nem határozza meg. Az ítélkezési gyakorlat előzetes fogvatartás alatt elsődlegesen az előzetes letartóztatást és az őrizetet érti. Ez azonban nem jelenti azt, hogy más, a természete alapján előzetes fogvatartást jelentő szabadságelvonást ne lehetne az előzetes fogvatartás fogalma alá vonni.

[htmlbox Jogászvilág_hírlevél]

A kiszabott börtönbüntetésbe történő beszámítás szempontjából nemcsak az előzetes letartóztatást, hanem az elkövetett cselekményből eredő minden egyéb, például a karhatalom által hivatalos eljárás során alkalmazott szabadságelvonást is figyelembe kell venni.

A Legfelsőbb Bíróság a BH 1983.429. szám alatt közzétett döntésének indokolásában ugyancsak kimondta, hogy a kiszabott szabadságvesztésbe az előzetes fogvatartás teljes idejét be kell számítani, s az e rendelkezés alkalmazásában kialakult ítélkezési gyakorlat értelmében a beszámítás szempontjából nemcsak az előzetes letartóztatást, hanem a cselekményből eredő minden egyéb hivatalos eljárás során alkalmazott szabadságelvonást figyelembe kell venni.

A Kúria utalt arra is, hogy az Európai Unió tagállamaival folytatott bűnügyi együttműködésről szóló 2012. évi CLXXX. törvény 28. §-a szerint az európai elfogatóparancs végrehajtásából eredő külföldi fogvatartás teljes időtartamát a Btk.-nak az előzetes fogvatartás és a házi őrizet beszámítására vonatkozó szabályai szerint, a külföldi fogvatartás jellegére figyelemmel kell beszámítani a bíróság által kiszabott büntetésbe vagy szabadságelvonással járó intézkedésbe.

Hasonló rendelkezést tartalmaz a nemzetközi bűnügyi jogsegélyről szóló 1996. évi XXXVIII. törvény is a Magyarországról történő kiadatás kapcsán, amikor kimondja: a külföldi fogvatartás teljes időtartamát a Btk.-nak az előzetes fogvatartás és a házi őrizet beszámítására vonatkozó szabályai szerint, a külföldi szabadságvesztés büntetés vagy szabadságelvonással járó intézkedés jellegére figyelemmel kell beszámítani a bíróság által kiszabott büntetésbe vagy szabadságelvonással járó intézkedésbe.

Mindebből az következik, hogy a megismételt eljárásban hozott újabb ítélettel kiszabott szabadságvesztés tartamába előzetes fogvatartásként be kell számítani a feloldott jogerejű ítélettel kiszabott szabadságvesztésben töltött időt is.
Az elsőfokú bíróság erről a kérdésről tehát helytállóan döntött, míg a másodfokú bíróság téves álláspontot foglalt el

A Kúria ezért a másodfokú bíróság ítéletét – a Be. 372. § (1) bekezdése alapján – e körben is megváltoztatta és mellőzte a korábban jogerős ítélettel kiszabott szabadságvesztésből kitöltött idő beszámítását mellőző másodfokú rendelkezést. Ennek folyományaként „feléled” az elsőfokú bíróság helyes rendelkezése a beszámításról.

[htmlbox beszedleiro]

Ugyanakkor nem kerülte el a Kúria figyelmét az sem, hogy a Btk. 2018. január 1. napjával már kifejezett rendelkezést tartalmaz arra, hogy amennyiben a perújítás, a felülvizsgálat, a törvényesség érdekében bejelentett jogorvoslat, vagy a megismételt eljárás eredményeként hozott ítélet az alapügyben hozott határozatot megváltoztatja, az alapügyben kiszabott és végrehajtott büntetést vagy intézkedést be kell számítani. Emellett érvényesül az a változatlan szabály, hogy a beszámításnál egynapi előzetes fogvatartás egynapi szabadságvesztésnek felel meg.

A Btk.-t módosító 2017. évi CXLIV. törvény javaslatának az 51-60. §-hoz fűzött indokolása értelmében „… fontos kiemelni továbbá, hogy a beszámítás nem csak akkor végezhető el, ha a büntetés vagy az intézkedés teljes tartama végrehajtásra került, hanem abban az esetben is, ha a büntetés vagy intézkedés egy részét hajtották végre. Ilyenkor értelemszerűen a büntetés vagy az intézkedés már végrehajtott részét kell beszámítani.” Ez vonatkozik a jelen ügyre is.
A Kúria érvelése szerint az elsőfokú bíróság rendelkezése a 2018. január 1. napja előtti helyzetben  törvényes volt, ezért döntött a „beszámítás mellőzéséről”.

Egyebekben pedig úgy foglalt állást, hogy a Btk. beszámítást kimondó rendelkezése formálisan anyagi jogi rendelkezés, de természetében eljárásjogi, s ekként a 2018. január 1. napjától folyamatban lévő ügyekben az anyagi jog időbeli hatályától függetlenül is alkalmazandó.  

(lb.hu)

---