A nyilvános elnémításukkal lépett új szintre az afganisztáni nők elnyomása

A tálibok második hatalomátvétele óta az ország minden korábbi ígéretük ellenére olyan hely, ahol a női lakosság döbbenetes elnyomásban él. A legújabb ilyen erkölcsi mázzal bevont tálib döntés az ENSZ afganisztáni megbízottja szerint lényegében arról szól, hogy a nők lehetőleg maradjanak csendben nyilvános helyen.

A világ legtöbb civilizációjában ma már elképzelhetetlen, hogy a lakosság nemi alapon kiválasztott egyik felét olyan szinten elnyomják, ami Afganisztánban történt a nőkkel az elmúlt években. A tálibok második hatalomátvétele óta az ország minden korábbi ígéretük ellenére olyan hely, ahol a női lakosság döbbenetes elnyomásban él. A legújabb ilyen erkölcsi mázzal bevont tálib döntés az ENSZ afganisztáni megbízottja szerint lényegében arról szól, hogy a nők lehetőleg maradjanak csendben nyilvános helyen.

„Amikor egy felnőtt nő szükséges okból elhagyja otthonát, köteles elrejteni a hangját, arcát és testét” – áll a szabályozásban. „Az erény előmozdításáról és a bűn megelőzéséről szóló törvény” lényege a Guardian szerint, hogy a nők, ha elmennek otthonról, közterületen fedjék el a testük mellett az arcukat is, és lehetőleg ne beszéljenek.

A legfőbb vallási vezető, Hibatullah Ahundzada által is jóváhagyott jogszabály azt a célt szolgálja, hogy a férfiak ne essenek kísértésbe. A szabályozás még azt is tiltja, hogy a nők hangosan énekeljenek vagy felolvassanak akár a saját lakhelyükön, ha az onnan kihallatszódhat. Emellett a szabályok szerint nem emelhetik tekintetüket velük vérségi vagy házassági kapcsolatban nem álló férfiakra.

„Amikor egy felnőtt nő szükségszerűségből elhagyja otthonát, köteles elrejteni hangját, arcát és testét” – áll a jogszabályban, ami a Reuters szerint az említett legfelsőbb vezető 2022-es rendeletét emelte törvényerőre. A törvény összesen 35 paragrafusból áll, és múlt szerda óta hatályos.

Kisebb korlátozással a férfiak is szembenéznek, akiknek köldök és térd között szintén el kell fedniük testüket. A férfi taxisokat is megbüntethetik, ha férfi kísérő nélküli nőt visznek el A-ból B-be. Mindemellett a férfiaknak szakállat kell növeszteniük (az arcszőr hiánya miatt tavaly 281 embert bocsátottak el a biztonsági erők), és nem szólhat az autókban zene sem. Őket érintheti az is, hogy – a mostani törvénytől függetlenül – betiltották az MMA harcművészetet is, mondván túl veszélyes és nem összeegyeztethető a saríával, ami a médiának is be kell tartania.

A büntetés a jótanácstól a figyelmeztetésen, fenyegetésen, ingóságok lefoglalásán át a több napnyi elzárásig terjed, bár az igazságügyi minisztérium olyan más, nem konkretizált szankciókat is említ, amit helyesnek vélnek az adott helyzetben. Ha ezek az instant büntetések sem hatnak, bíróság elé állhat a vétkesnek mondott ember. És aki nőként börtönbe kerül, azzal kegyetlenül bánnak, már bizonyíték is van rá, hogyan erőszakolnak és kínoznak nőket a fegyintézetekben.

A tálibok hatalomátvétele óta eltelt időszakot a nőkre nézve részletesen elemző, egy évvel ezelőtti cikkünkben Heather Barrt, a Human Rights Watch női jogokért felelős igazgatóját idéztük, aki találóan azt mondta: „A falak fokozatosan zárulnak rá a nőkre, és az otthonaik a börtönükké válnak.” A 2021-es amerikai kivonulás után eltelt két évben a tálibok

• megszüntették a nőügyi minisztériumot, aminek épületébe az erény- és erkölcsügyi tárca került;
• gyakorlatilag kitiltották a lányokat a közép- és felsőfokú oktatásból;
• csak férfi kísérővel utazhatnak messzebbre, de a gyakorlatban szinte otthonról se mozdulhatnak ki egyedül;
• a nőket kitiltották parkokból, fürdőkből, éttermekből, edzőtermekből, vidámparkokból, de még jogosítványt se szerezhetnek;
• a nők teljes testét elfedő ruhát kell viselniük, egyedül a kislányok és az idősebb nők jelentenek kivételt;
• rengeteg női munkahelyet szüntettek meg;
• újra elterjedtek a kényszerházasságok és fokozódott a családon belüli erőszak;
• ennek megfelelően irtózatos ütemben megugrott az öngyilkosságok száma a nők közt.

Azóta tovább romlott a helyzet. Februárban a kelet-afganisztáni Hoszt tartomány tálib hatóságai megtiltották a helyi tévéknek és rádióknak, hogy az oktatóműsorokban nők hívásait fogadják. Idén már visszaállították a házasságtörő nők megkorbácsolását és megkövezését is.

Favzia Kúfi, az afgán parlament korábbi elnöke már tavaly a „nemi apartheid” kifejezést használta az afganisztáni állapotok leírására. Ugyanis ez nemek szerinti radikális elkülönítés, a nőket rendszerszintű hátrányos megkülönböztetés éri. Nem véletlen vetette már fel több nemzetközi szervezet, hogy a tálibok emberiesség elleni bűncselekményeket hajtanak végre. A tálibok augusztusban bejelentették, hogy 2023-ban 13 ezer embert börtönöztek be, közel felüket csak 24 órára. Hogy miért és milyen nemi arányban, azt nem részletezte a tálib közlemény.

A gyakorlatban már számos helyzetben megmutatkozott a törvény ereje. Kevesen, de még akadnak női újságírók az országban, egyikük egy kérdést tett fel egy sajtótájékoztatón augusztus 27-én a Voice of America cikke szerint, mire elnémult a tévéadás. Amint a kérdését befejezte, és a tálib rezsim emberei válaszolni kezdtek, újra lett hang. Hogy az egész adásból miért pont a női riporter kérdése alatt nem volt hang, arra nem adott választ az RTA állami csatorna.

Elítélik, de milyen eredménnyel?

A szabályozásról elítélően nyilatkozott az ENSZ afganisztáni megbízottja, Roza Otunbajeva, aki szerint az a nők ellen már fennálló „tolerálhatatlan korlátozások” kiterjesztése. „Szomorú vízió ez Afganisztán jövőjével kapcsolatban, ahol az erkölcsi felügyelőknek mérlegelési jogkörük van bárkit megfenyegetni és őrizetbe venni a szabálysértések széles és néha homályos listája alapján.” Volker Türk, az ENSZ emberjogi biztosa is felszólította a tálibokat, hogy azonnal vonják vissza a törvényt.

Mir Abdul Váhid Szadat, az Afgán Ügyvédek Szövetségének elnöke is azt mondta, az új szabályok ellentmondanak Afganisztán hazai és nemzetközi jogi kötelezettségeinek. Szerinte ez szembemegy az iszlám alapelveivel, ami sose írta elő az erény erővel, kényszerítéssel, zsarnoksággal való meghatározását.

A már említett Favzia Kúfi is bírálta a tálibok új lépését, mondván a kormánynak nincs legitimációja ilyen törvényeket hozni. Több jogvédő a nemzetközi közösség némaságára panaszkodik, miközben minden afgán nőt és lányt elnyomnak. Sukria Barakzaj, Afganisztán volt norvégiai nagykövete azt mondta, az Európai Unió és az Egyesült Államok folyamatosan tárgyal a tálibokkal, amivel tisztára mossák őket „ahelyett, hogy kiállnának ezen embertelen gyakorlatok ellen”.

Valid Karjab, egy Kabulban élő politikai aktivista azt mondta az al-Dzsazírának, hogy a zenét nem is tiltják, csak nem mindegy, milyen a dalok szövege, megfelel-e morálisan az iszlámnak. Ugyanakkor ő is felidézte, a nők az élet egyre több területéről szorulnak ki, egyre kevesebb helyre mehetnek el kísérő nélkül. Szeretné, ha a kormány újranyitná az iskolákat a nők előtt, valamint enyhítene a korlátozásokon. Az emberek viszont nem fognak felszólalni a szabályozások ellen, mert félnek a táliboktól.

Mariam Szolejmanhil Kaliforniában élő korábbi afgán politikusnő szerint a tálibok egyfajta „iszlám Észak-Koreát” akarnak létrehozni. Ráadásul Afganisztán vallási kisebbségeinek se lesz sok választásuk, mint belesimulni a jogszabályi környezetbe.

Mindeközben Afganisztán mint állam gyakorlatilag nem működik, az egészségügyi ellátás összeomlott, a gazdaság a szakadék szélén táncol. Az al-Dzsazíra riportja szerint az ország közkiadásainak felét 2021-ig a külföldi segélyek fedezték, de ezek mára elapadtak. Az országban milliók vannak munka nélkül, élnek nyomorban, így sokan kelnek át a határokon Pakisztánba és Iránba (amik az utóbbi években az afganisztáni biztonsági helyzet stabilizálódása miatt pont, hogy visszatoloncolták az afgán menedékkérőket).

Az új jogszabályok miatt még esélytelenebb, hogy más országok legitim kormánynak ismerjék el a tálib vezetést, nemhogy segélyeket folyósítsanak neki. A Reuters is arról írt, hogy Washington addig nem hajlandó elismerni a tálib kormányzat legitimitását, amíg nem fordítják vissza a nők háttérbe szorítását. Még a kabuli japán nagykövetség is azon ritka tettre szánta el magát, hogy kritizálta a jogszabályt.

A közterekre kamerákat telepíteni tervező Talibán eközben azzal védekezik, hogy igenis tiszteletben tartják a nők jogait, összhangban a helyi szokásokkal és az iszlám törvénykezés (saría) általuk alkalmazott verziójával. Haled Hanafi morálminiszter azt nyilatkozta még, hogy a nemzetközi közösségnek semmi joga beleszólni Afganisztán belügyeibe.

Zabihullah Mudzsahid kormányszóvivő pedig felrótta a nem muzulmán országoknak, hogy előbb edukálniuk kéne magukat az iszlám jogban és tisztelni az iszlám értékeit, mielőtt elutasítják az afganisztáni törvényeket. „Ezeknek a törvényeknek a visszautasítása a megértésük nélkül, a mi szemszögünkből az arrogancia kifejezése” – mondta Mudzsahid. Érdemes hozzátenni, hogy többek között az erkölcsrendészet brutális fellépésével komoly felháborodást kiváltó Iránban vagy a női lakosságot szintén korlátozó Szaúd-Arábiában a szigor nincs ilyen mély szinten, pedig ezen országok jogrendjében az iszlám áll a középpontban (Szaúd-Arábiában 2018 óta már a nők is vezethetnek).

Egy pozitív fejleményt is megemlített azért az ENSZ afganisztáni missziója. Az új törvénycsomag komolyabb védelmet ígér az árváknak és a kisfiúknak, akiket gyakran kihasználnak az ún. bacsa bazi nevű szokásra. Ez leegyszerűsítve abból áll, hogy idősebb, tehetősebb férfiak fiatal fiúknak fizetnek, hogy táncoljanak, olykor szexuálisan is kihasználva őket. Az afgán vidékeken eléggé elterjedt ez a gyakorlat, amit még az amerikai megszállással egybekötött 20 év se tudott kiradírozni.

Az ellenállás énekei

A Telegraph beszámolt róla, hogy a korábban kivívott jogaikért kiálló afgán nők közül többen vették a bátorságot, és egyre-másra töltenek fel videókat, ahogy a tálib szabályokat megszegve énekelnek. Pont ezek a szabályok segítik őket anonimitásuk megőrzésében, ugyanis több videóban burkába burkolva dalolnak. Az egyik videón egy nő arról énekel, hogy „a hallgatás bélyegét a számra nyomtátok”, hogy a tálibok nem adnak ételt és hogy bebörtönözték a saját házába azért a „bűnért”, mert nőnek született.

Egy másik nő az arcát is vállalta éneklés közben, mivel ő már Németországig menekült az elnyomás elől. Ő arról énekelt, hogy hol lennének az iszlám nagy hősei nők, anyák nélkül.

Zahra Hakparaszt, egy szintén Németországban élő nőjogi aktivista azt mondta, ő indította az éneklős kampányt. „A hangunk olyan hangos, hogy megsüketíti őket. Egy női forradalmi dalt akarok énekelni, hogy a hangom megsüketítse a terroristák fülét, azt akarom, hogy a nők egyesüljenek és hallassák a hangjukat a jogaikért” – mondta a Telegraph-nak. Hakparaszt egyébként fogászként dolgozott a tálib hatalomátvételig, akkor elvesztette a munkáját, egy időre bebörtönözték és megkínozták.

A párizsi olimpián két afgán sportolónő is tiltakozott az afgán nők és lányok elnyomása ellen, így tett a 100 méteres síkfutásban induló Kimia Juszofi és a bréktáncos Manizsa Talas is (utóbbi a menekült sportolók csapatának színeiben).

A Telegraph-nak sikerült egy Herat városában élő nővel kapcsolatot létesítenie, aki azt mondta, nem hagyják, hogy az afgán lakosság felét elhallgattassák, ezért tüntetést szerveznek. Azt mondta, hogy fel vannak készülve a tálibok bármilyen reakciójára, a mostani életkörülményeiket nem tartja jobbnak a halálnál sem.

Forrás: Telex

---