A versenyjogi kártérítési igény érvényesítése

Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

Az Országgyűlés elé került törvényjavaslat szerint rövidül az eljárási határidő, változnak az igazgatási szolgáltatási díjak és módosul a versenyjogi kártérítés szabályozása is.

A vállalkozások összefonódására irányadó rendelkezések módosítása

Az elmúlt években a Gazdasági Versenyhivatal (a továbbiakban: GVH) a tisztességtelen piaci magatartás és a versenykorlátozás tilalmáról szóló 1996. évi LVII. törvény (a továbbiakban: Tpvt.) hatályos összefonódás engedélyezési rendszerének keretei között jelentős lépéseket tett a vállalkozások engedélyezési eljáráshoz kapcsolódó adminisztratív terheinek csökkentése és az eljárások gyorsítása érdekében. Mindezek eredményeként jelentősen csökkent az átlagos ügyintézési idő.

Az elmúlt években jelentősen nőtt az egyszerűsített (indokolás nélküli) határozattal lezárt (és így általában különösebb vizsgálatot nem igénylő) összefonódási ügyek száma. A megnövekedett számú eljárások gyorsítása érdekében a törvényjavaslat a kérelem benyújtása helyett a kötelező bejelentés megtételét írja elő a hatályos szabályozás szerinti kérelmező számára. A javaslat a hatályos Tpvt. IX. fejezete szerinti bejelentéstől való egyértelmű elhatárolás érdekében az „összefonódás-bejelentés” fogalmat használja.

Az összefonódás-bejelentést a törvényjavaslat szerint a GVH vizsgálójának haladéktalanul meg kell vizsgálnia. Ha az összefonódás-bejelentésben foglaltak elégségesek annak megállapítására, hogy az összefonódás nyilvánvalóan nem csökkenti jelentősen a versenyt, akkor a GVH vizsgálója nem indít eljárást, és erről 8 napon belül – az eljáró versenytanáccsal egyetértésben – hatósági bizonyítvány kiadásával értesíti a bejelentőt, ami alapján az összefonódás végrehajtható. Ha viszont az összefonódás-bejelentés alapján nem nyilvánvaló, hogy az összefonódás nem eredményezi a verseny jelentős csökkenését, vagy az összefonódás-bejelentés alapján az nem dönthető el egyértelműen, akkor a GVH vizsgálója – az eljáró versenytanáccsal egyetértésben – 8 napon belül megindítja a versenyfelügyeleti eljárást az összefonódás vizsgálatára, melynek a lefolytatása a jelenlegi rendszerben történne (vizsgálati jelentés-versenytanácsi határozat). Amennyiben 8 napon belül a fenti döntések egyike sem születik meg és az összefonódás-bejelentés visszautasításra sem kerül (mert időelőtti vagy nem a benyújtásra jogosult személytől származik), akkor a bejelentett ügyletet a GVH által tudomásul vettnek kell tekinteni, és az összefonódás végrehajtható.

A törvényjavaslat szerinti fenti megoldás tartalmát tekintve megegyezik az Európai Bizottság által alkalmazott, a vállalkozások közötti összefonódások ellenőrzéséről szóló 139/2004/EK rendelet 6. cikkében rögzített eljárási renddel.

[htmlbox Változásfigyeltetés]

Az összefonódás kérelmezési rendszerről az összefonódás-bejelentési rendszerre való áttérés egyben azt is jelenti, hogy a kérelemhez kapcsolódó sommás eljárás szabályai az összefonódások engedélyezése esetében értelemszerűen nem lennének alkalmazhatók. Az olyan összefonódás-bejelentések esetében azonban, amelyek alapján az összefonódás az előzőek szerint nyilvánvalóan aggálymentesen végrehajtható, a GVH-nak a törvényjavaslat szerint erről a sommás eljárás határidejével megegyező 8 napos határidőn belül kell tájékoztatni a bejelentőt, ami lényegesen kevesebb, mint a jelenlegi 30 napos határidő. Annak érdekében, hogy az új rendszer versenyfelügyeleti eljárás indítása esetén se növelje az összefonódás elbírálásának jelenlegi 30 napos (illetve az összefonódás piaci hatásainak teljes körű vizsgálata esetén négyhónapos) ügyintézési határidejét, az összefonódás-bejelentés nyomán indult eljárás esetében a fenti határidők nem a vizsgálat elrendelésével, hanem az összefonódás-bejelentés megtételével indulnak. A törvényjavaslat szerint változnak az összefonódás piaci hatásainak teljes körű vizsgálatát elrendelő döntés meghozatalára vonatkozó rendelkezések. A hatályos szabályozás szerint ezt a döntést az eljárás megindulását követően a vizsgáló indítványa alapján az eljáró versenytanács hozta meg.

A javasolt szabályozás szerint, ha az összefonódás-bejelentés alapján az eljárásindításra azért kerül sor, mert nem nyilvánvaló, hogy az összefonódás nem eredményezi a verseny jelentős mértékű csökkenését, akkor az eljárás – miután a piaci hatások teljes körű vizsgálatának tesztje megegyezik az eljárás indítás ezen indokával – eleve négyhónapos határidővel indul. Ha viszont az eljárás azért indult meg, mert az összefonódás-bejelentés nem felelt meg mindenben az összefonódás-bejelentésre előírt tartalmi követelményeknek, így az alapján nem egyértelmű, hogy az összefonódás nyilvánvalóan nem eredményezi a verseny jelentős csökkenését, akkor a megindított eljárásban beszerzett adatok alapján dönt a vizsgáló – az eljáró versenytanács egyetértésével – az összefonódás piaci hatásai teljes körű vizsgálatának szükségességéről.

A közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvénynek (a továbbiakban: Ket.) a sommás eljárásra vonatkozó rendelkezéseit azonban továbbra is alkalmazni kell a Tpvt. 25. §-a szerinti, az átmeneti irányításszerzés egy éves határidejének meghosszabbítására irányuló kérelem alapján indult versenyfelügyeleti eljárásban.

Az előzőek szerinti összefonódás-bejelentési rendszerhez kapcsolódó igazgatási szolgáltatási díjak meghatározásakor a törvényjavaslat abból indul ki, hogy ha a bejelentés alapján nem indul versenyfelügyeleti eljárás, akkor a versenytanácsi szakasz (és az ahhoz kapcsolódó vizsgálati jelentés) elmaradására tekintettel a GVH-nak a költségei mindenképpen alacsonyabbak lesznek, mintha a hatályos szabályozás szerint eljárás indulna. Ezért a törvényjavaslat az összefonódás-bejelentés igazgatási szolgáltatási díját az ún. egyszerűsített eljárás jelenlegi négymillió forintos igazgatási szolgáltatási díjánál lényegesen alacsonyabb összegben, egymillió forintban határozza meg. Abban az esetben, ha a GVH az összefonódás-bejelentés alapján 8 napon belül nem indít eljárást, és az összefonódás tudomásul vételét rögzítő hatósági bizonyítvány kiadásáról sem rendelkezik, akkor a megfizetett egymillió forintos igazgatási szolgáltatási díjat vissza kell fizetni. Ha pedig a GVH az összefonódás-bejelentést visszautasítja, akkor – a vizsgálati küszöbérték el nem érése miatti visszautasítás esetét kivéve – az igazgatási szolgáltatási díj fele jár vissza.

Eljárásindítás esetén annak lefolytatása a hatályossal azonos lesz, így az ahhoz kapcsolódó 4, illetve 16 millió forintos igazgatási szolgáltatási díj a törvényjavaslat szerint összességében nem változik, mert a törvényjavaslat szerinti 3, illetve 15 millió forintos díjak az összefonódás-bejelentéskor megfizetett egymillió forinttal együtt a jelenlegi díjakkal azonos terhet jelentenek majd a bejelentő számára. A Tpvt. 25. §-a szerinti kérelem esetében azonban valóságos tehercsökkenést jelent a vállalkozások számára a 4 millió forintnak az 1 millió forintra csökkentése.

A kérelmes rendszerről az összefonódás-bejelentési rendszerre történő áttérés önmagában nem tenné szükségessé a Tpvt. 24. § (1) bekezdése szerint az engedélykéréshez kapcsolódó hatályos forgalmi (nettó árbevételi) küszöbszámok (15 milliárd, illetve 500 millió forint) változtatását. A hatályos küszöbszámok azonban 2005 óta változatlanok, miközben 2005 és 2015 között az infláció 50 százalékos volt. Európai összehasonlításban a hatályos 15 milliárd forintos magyar küszöbérték GDP arányosan érezhetően magasabb, mint az európai országok átlaga, és a hozzánk hasonló nagyságrendű országok többségét tekintve is magas, azonban az eltérés nem tekinthető jelentősnek. Ennél lényegesebb azonban, hogy az összehasonlítás eredményének minősítésétől függetlenül a több mint 10 éve hatályban lévő 15 milliárd forintos küszöbérték csökkentése már csak azért sem lenne indokolt, mert – bővítve a bejelentési kötelezettség alá eső fúziókat – ellentétes lenne a törvény módosításának kiemelt céljával, a vállalati terhek csökkentésével. Az 500 millió forintos küszöbérték esetében azonban fordított a helyzet: az nem csak a GDP-hez viszonyított arányát tekintve, de abszolút összegében is a legalacsonyabbak közé tartozik.

Az előzőek figyelembevételével a törvényjavaslat szerint a hatályos 500 millió forintos küszöbérték – figyelemmel az európai országok GDP arányos küszöbértékéhez képesti alacsony voltára – az infláció által indokoltnál nagyobb mértékben egy milliárd forintra kerülne felemelésre, miáltal – az elmúlt öt év eljárásai alapján – várhatóan 10-15%-kal kevesebb tranzakciót kell a GVH-hoz a jövőben bejelenteni. A hatályos 15 milliárd forintos küszöbérték pedig a 2005. évi bevezetése óta bekövetkezett infláció ellenére a GDP arányos európai átlaghoz képesti magas voltára tekintettel nem változna.

[multibox]

Szintén az európai országok többségének gyakorlatához való közelítés érdekében a törvényjavaslat szerint a forgalomszámítás úgy változna, hogy a magyar vállalkozások esetében sem a világméretű, hanem csak a magyarországi forgalmat (a belföldi értékesítés nettó árbevételét) kell számításba venni.

Az előzőek szerinti javasolt módosítások közül elsősorban az 500 millió forintos küszöbszám emelése erősítheti azt az egyébként is meglévő problémát, hogy a viszonylag alacsony összesített forgalmú érintett piacokon a küszöbértékeket nem teljesítő összefonódások is járhatnak a verseny jelentős mértékű csökkenésével különösen erőfölény létrehozása vagy megerősítése révén. Ezért a törvényjavaslat szerint a GVH jogosultságot kapna a küszöbértékeket el nem érő összefonódások esetében is hivatalból eljárás indítására, ha az összefonódás valószínűsíthetően a verseny jelentős mértékű csökkenésével járna, különösen, ha erőfölényt hoz létre vagy erősít meg. A jogbiztonság érdekében azonban e GVH jogosultság mellett a törvényjavaslat szerint az érintett vállalkozásoknak be is kellene jelenteni az ilyen ügyletet a GVH-hoz, amely azt ugyanúgy vizsgálná, mint az (1) bekezdés szerinti küszöbszámok teljesülése okán bejelentett összefonódásokat. Szintén a jogbiztonságot szolgálja, hogy az ilyen összefonódások esetén az eljárás megindítására – szemben az általánosan érvényesülő 5 évvel – legfeljebb az összefonódás végrehajtásától számított 6 hónapon belül biztosít a törvényjavaslat lehetőséget.

Ugyanakkor az, hogy egy összefonódás a verseny jelentős mértékű csökkenésével jár-e – különösen a kisebb vállalkozások részéről – nem feltétlenül ítélhető meg egyértelműen. Ezért a rendkívül kis hatású összefonódások ellenőrzésének elkerülése, és ezek tekintetében az indokolatlan bejelentések lehetőség szerinti elkerülése érdekében indokolt egy további, a vállalkozások által egyértelműbben meghatározható korláthoz is kötni a bejelentési kötelezettséget, értelemszerűen a GVH beavatkozási lehetőségét is. Ezt a célt szolgálja, hogy a Tpvt. 24. § javaslat szerinti új (4) bekezdése alapján a verseny jelentős csökkenésének valószínűsíthetősége esetén is csak akkor kellene bejelenteni az összefonódást, ha az összefonódással érintett vállalkozáscsoportokhoz kapcsolódó nettó árbevétel együttesen meghaladja az 5 milliárd forintot. A Tpvt. 24. § (1) bekezdés szerinti nettó árbevételi küszöbértéket el nem érő összefonódások vizsgálatára (akár összefonódás-bejelentés, akár saját észlelés alapján) indított eljárást pedig meg kell szüntetni, ha az eljárás során megállapítást nyer, hogy az összefonódással érintett vállalkozáscsoportokhoz kapcsolódó együttes nettó árbevétel kevesebb, mint 5 milliárd forint.

A versenyjogi jogsértésen alapuló kártérítési igényekre irányadó szabályozás

Az Európai Parlament és a Tanács 2014. november 26-án fogadta el a tagállamok és az Európai Unió versenyjogi rendelkezéseinek megsértésén alapuló, nemzeti jog szerinti kártérítési keresetekre irányadó egyes szabályokról szóló 2014/104/EU irányelvet (a továbbiakban: Irányelv), amely meghatározza az annak biztosításához szükséges szabályokat, hogy a versenyjogi jogsértés következtében kárt szenvedett személyek a jogsértővel szemben hatékonyan érvényesíthessék az elszenvedett kár teljes megtérítésére vonatkozó jogukat. A törvényjavaslat az Irányelv átültetéséhez szükséges rendelkezéseket foglalja magában. Az Európai Unió működéséről szóló szerződés (a továbbiakban: EUMSZ) 101. cikkének (1) bekezdése értelmében a belső piaccal összeegyeztethetetlen és tilos minden olyan vállalkozások közötti megállapodás, vállalkozások társulásai által hozott döntés és összehangolt magatartás, amely hatással lehet a tagállamok közötti kereskedelemre, és amelynek célja vagy hatása a belső piacon belüli verseny megakadályozása, korlátozása vagy torzítása. Az EUMSZ 102. cikke szerint a belső piaccal összeegyeztethetetlen és tilos egy vagy több vállalkozásnak a belső piacon vagy annak jelentős részén meglévő erőfölényével való visszaélése, amennyiben ez hatással lehet a tagállamok közötti kereskedelemre.

A Tpvt. 11. §-ának (1) bekezdése kimondja, hogy tilos a vállalkozások közötti megállapodás és összehangolt magatartás, valamint a vállalkozások egyesülési jog alapján létrejött szervezetének, köztestületének, egyesülésének és más hasonló szervezetének a döntése, amely a gazdasági verseny megakadályozását, korlátozását vagy torzítását célozza, vagy ilyen hatást fejthet, illetve fejt ki. A Tpvt. 21. §-a rögzíti, hogy tilos a gazdasági erőfölénnyel visszaélni.

A fenti rendelkezésekben meghatározott jogsértések elleni, versenyhatóságok általi fellépés közjogi eszközrendszerének fontos támogatója a magánjogi jogérvényesítés, a versenyjogi jogsértés által károsodott személyek polgári jogi úton történő igényérvényesítése. A versenyjogi jogsértéstől való visszatartó erőt növeli, ha a károsultak fellépnek kártérítési perek formájában a jogsértő vállalkozások által okozott kár megtérítése érdekében. Ez a kár jellemzően abból adódik, hogy a jogsértők által érvényesített ár a károsultak számára hátrányosan eltér attól az ártól, amely a valódi versenyben alakult volna ki.

Az Irányelv megalkotása során kettős cél fogalmazódott meg, egyrészt a versenyjog közjogi és magánjogi érvényesítése közötti kölcsönhatás optimalizálása, másrészt annak biztosítása, hogy az uniós versenyjogi szabályok megsértésének sértettjei teljes körű kártérítéshez juthassanak az elszenvedett kárért. Az Irányelv a versenyjogi jogsértésekkel kapcsolatos kártérítési igények érvényesítését kívánja megkönnyíteni akként, hogy a versenyjog közjogi érvényesítése (a jogsértések feltárása és szankcionálása) se szenvedjen csorbát. Az Irányelv törekszik koherens módon szabályozni a jogérvényesítés e két formájának összehangolását (pl. a versenyhatóságok birtokában lévő dokumentumokhoz való hozzáférésre vonatkozó szabályok tekintetében).

[htmlbox BDT]

Az Irányelv hatálya nemcsak a kizárólag az EUMSZ 101. vagy 102. cikkének megsértésén alapuló kártérítési keresetekre terjed ki, hanem – a belső piac megfelelő működése, továbbá a jogbiztonság fokozása, valamint a vállalkozásokra és a fogyasztókra vonatkozó kiegyenlítettebb versenyfeltételek biztosítása érdekében – a nemzeti versenyjogi jogsértéseken alapuló kártérítési keresetekre, ha a nemzeti versenyhatóság a Szerződés 81. és 82. cikkében meghatározott versenyszabályok végrehajtásáról szóló 1/2003/EK tanácsi rendelet alapján a nemzeti és az uniós versenyjogot párhuzamosan alkalmazza (a rendelet értelmében ha a tagállamok versenyhatóságai vagy a nemzeti bíróságok az EUMSZ 101. cikke szerinti megállapodásokra, vállalkozások társulásainak döntéseire vagy összehangolt magatartásokra, amelyek e rendelkezés értelmében befolyásolhatják a tagállamok közötti kereskedelmet, a nemzeti versenyjogot alkalmazzák, akkor az ilyen megállapodásokra, döntésekre vagy összehangolt magatartásokra az EUMSZ 101. cikkét is alkalmazniuk kell, illetőleg ha a tagállamok versenyhatóságai vagy a nemzeti bíróságok az EUMSZ 82. cikke által tiltott visszaélésre a nemzeti versenyjogot alkalmazzák, akkor az EUMSZ 82. cikkét is alkalmazniuk kell). Az Irányelv nem érinti ugyan az olyan nemzeti versenyjogi jogsértésekre tekintettel indított kártérítési kereseteket, amelyek az EUMSZ 101. vagy 102. cikkében foglaltak szerint nincsenek hatással a tagállamok közötti kereskedelemre, mindazonáltal indokolt, hogy az Irányelv átültetését szolgáló rendelkezések azon versenyjogi kártérítési ügyekben is alkalmazásra kerüljenek, amelyek kapcsán kizárólag a Tpvt. 11. vagy 21. §-ának megsértése kerül megállapításra.

A kártérítési keresetek a versenyjogi jogsértések esetén magánjogi jogérvényesítést célzó hatékony rendszernek csak az egyik elemét alkotják, és hozzájuk alternatív igényérvényesítési módok – például az önkéntes vitarendezés és a közjogi jogérvényesítés keretében hozott, a feleket kártérítés teljesítésére ösztönző határozatok – társulnak.

A versenyjogi kártérítési keresetek szabályozása tárgyában a törvényjavaslat az alábbi főbb szabályozási területeken tartalmaz rendelkezéseket:

A törvényjavaslat anyagi jogi és eljárásjogi rendelkezéseket egyaránt tartalmaz, így szükséges annak rögzítése, hogy a versenyjogi kártérítési perek esetében a polgári törvénykönyvről szóló törvény és a polgári perrendtartásról szóló törvény rendelkezéseit a törvényjavaslatban foglalt eltéréssekkel kell alkalmazni (így pl. azokat a megdönthető vélelmeket, amelyeket a törvényjavaslat a károsultak igényérvényesítésének megkönnyítése érdekében tartalmaz, illetve az elévülés kapcsán megállapított különös szabályokat).

A törvényjavaslat értelmében mindenkit megillet a kártérítéshez való jog, akinek versenyjogi jogsértéssel kárt okoztak, legyen az akár közvetlen vevő (vagy adott esetben eladó), akár közvetett vevő (eladó), azaz olyan személy, aki nem közvetlenül a jogsértőtől, hanem annak közvetlen vevőjétől vagy egy későbbi vevőtől vásárolta meg a versenyjogi jogsértéssel érintett árut (terméket, szolgáltatást), illetve az ilyen árut tartalmazó vagy az ilyen áruból származtatott árut.

Megerősítésre kerül, hogy a károsult teljes kárának megtérítésére jogosult. Ezzel összefüggésben ugyanakkor a törvényjavaslat azt is kimondja, hogy ha a közvetlen vevő (eladó) károsult a versenyjogi jogsértés által elszenvedett kárát továbbhárította a termelési-értékesítési lánc további szintjén álló közvetett vevőre (eladóra), akkor ennek következményeit le kell vonni úgy a jogsértő vállalkozások védekezése, mint az egyes károsultakat megillető kártérítés vonatkozásában.

A magánjogi és a közjogi jogérvényesítés összehangolása jegyében a törvényjavaslat a versenyjogi jogsértőkkel szembeni magánjogi jogérvényesítés támogatása céljából szabályozza a versenyhatóságok versenyjogi kártérítési perben való közreműködésének speciális szabályait, így lehetővé téve a versenyhatóság számára, hogy – a bíróság felhívására – tájékoztatást adjon a kár bekövetkezésével, mértékével és az okozati összefüggés fennállásával kapcsolatos álláspontjáról. A GVH álláspontjának kialakítására és annak ismertetésére nem köteles, ezt indokolás nélkül visszautasíthatja.

A versenyhatósági eljárás végkimenetele kiemelkedő jelentőséggel bírhat egy versenyjogi kártérítési perben, mivel a törvényjavaslat az Irányelvvel összhangban kimondja, hogy ha az érintett ügyben a GVH vagy az Európai Bizottság eljárt, a bíróság kötve van a GVH, illetve az Európai Bizottság bíróság előtt nem támadott határozatának, vagy a határozatot felülvizsgáló bíróság jogerős, rendes jogorvoslattal tovább már nem támadható határozatának jogsértést megállapító részéhez.

A versenyjogi jogsértéseket gyakorta nem egy, hanem több vállalkozás követi el. Erre figyelemmel szükséges a többek közös károkozására vonatkozó külön rendelkezések meghozatala, a főszabály szerint érvényesülő egyetemleges felelősség körében egyes meghatározott feltételek teljesülése esetén kedvezőbb szabályok alkalmazását rendelve el a kis- és középvállalkozások esetében, rögzítve azt is, hogy e kedvezőbb előírások nem alkalmazandók, ha a kis- vagy középvállalkozás vezető szerepet töltött be a versenyjogi jogsértésben, más vállalkozást a versenyjogi jogsértésben való részvételre kényszerített, vagy vele szemben korábban már állapítottak meg versenyjogi jogsértést.

[htmlbox Jogászvilág_hírlevél]

A versenytársak között létrejövő, a versenyt korlátozó vagy azt akár teljesen ki is záró kartell megállapodások a piacgazdaság működését különösen károsan befolyásolják, növekvő árakat és/vagy csökkenő fogyasztói választási lehetőségeket eredményezve. A jellemzően titokban megkötésre és megvalósításra kerülő kartell megállapodások bizonyítása nehézségekbe ütközik, ezért a kartellek elleni fellépés eredményességének biztosításában kiemelt jelentősége van annak, hogy a versenyhatóság a kartellezésben részt vevő vállalkozások „hallgatásának megtörésével” hozzájusson a kartellel kapcsolatos bizonyítékokhoz. Ezt a célt szolgálja az ún. engedékenységi politika, amely a nemzetközi versenyjogi gyakorlatban széles körű hagyományokkal rendelkezik és 2003-tól a GVH is alkalmazza, s amelynek lényege, hogy a GVH biztosítja, hogy a kartell feltárásában hatékonyan közreműködő, a jogsértést alátámasztó információkat és bizonyítékokat átadó vállalkozások a versenyfelügyeleti eljárás végén az egyébként rájuk kiszabandó bírság egésze vagy egy része alól mentesülhetnek. Az engedékenységi politika tehát a hatósággal történő együttműködő magatartás elősegítésére szolgál. Az engedékenységi politika hátterében az a megfontolás áll, hogy a kartellek feltárásához és megszüntetéséhez fűződő közérdek fontosabb és nagyobb hasznot hoz a társadalom és a fogyasztók számára, mint a vállalkozás megbüntetéséhez fűződő érdek. A törvényjavaslat törekszik egyensúlyba hozni a jogsértő vállalkozások engedékenységi politikában való részvételéhez fűződő érdekeket a károsultak érdekeivel, egyrészt a bizonyítékok feltárása körében (előírva egyebek között, hogy az engedékenységi kérelem bizonyítékként történő feltárására való kötelezésre nincs lehetőség), másrészt a többek közös károkozására irányadó szabályok vonatkozásában.

A versenyjogi kártérítési pereket információs aszimmetria jellemzi, a kártérítési igény megalapozottságának igazolásához szükséges bizonyítékok gyakran csak az egyik fél (jellemzően a károkozó) vagy harmadik felek birtokában vannak, s ezekhez a károsult nem tud hozzáférni. A sikeres igényérvényesítés ezen akadálya a bizonyítékok feltárása bíróság általi előírásának intézménye révén hárítható el, azzal, hogy e szabályozásnak egyensúlyt kell teremtenie az érintettek eltérő érdekei között (pl. figyelemmel valamely bizonyítékként felhasználni kívánt irat üzleti titoknak minősülő tartalmára is). A külön szabályok szabta keretek között lehetőség van a versenyhatóság ügyirataiban fellelhető bizonyítékok feltárására irányuló indítvány benyújtására is.

A törvényjavaslat támogatni kívánja a versenyjogi jogsértéssel okozott károk peren kívüli rendezését, amelynek érdekében – összhangban az Irányelv rendelkezéseivel – a károsultakat megillető kártérítés megfizetésére köteles, egyezséget kötő jogsértő vállalkozások pozícióját kedvezőbben határozza meg az egyezséget nem kötő jogsértő vállalkozásokhoz képest úgy a károsultak irányában történő kártérítési, mint a jogsértők egymás közötti megtérítési kötelezettségét illetően. A törvényjavaslat azáltal is támogatja az alternatív vitarendezés igénybevételét, hogy a bírság kiszabása körében irányadó szabályozást úgy módosítja, hogy a GVH a versenyfelügyeleti eljárásban kiszabandó bírság összegének meghatározásakor enyhítő körülményként veheti figyelembe, ha a határozat meghozatalát megelőzően lefolytatott alternatív vitarendezési eljárásban létrejött megállapodás alapján a jogsértő vállalkozás kártérítést fizetett a versenyjogi jogsértés károsultja részére. Alternatív vitarendezésnek minősül bármely eljárás, amely a kártérítési igény tekintetében fennálló jogvita peren kívüli rendezését teszi lehetővé.

A versenytörvény egyes további rendelkezéseinek módosítása

A vállalati megfelelés előmozdítása érdekében szükséges, hogy a különösen súlyos korlátozást tartalmazó vertikális megállapodásokra (viszonteladási árrögzítés) is benyújthassanak a vállalkozások engedékenységi kérelmet.

A törvényjavaslat lehetővé teszi továbbá, hogy azon vállalkozások, akik a Tpvt. 73/A. §-a szerinti egyezségi nyilatkozatot tesznek, a korábbi 10% helyett akár 30%-ig terjedő bírságcsökkentésben is részesülhessenek. A bírságcsökkentés mértékének az emelése kifejezi, hogy az egyezségi nyilatkozatot tevő vállalkozás nem pusztán a jogsértést ismeri el, mint engedékenység esetében, de a bíróság előtti jogorvoslati jogáról is lemond.

A Javaslat a Tpvt. 65/A–D. §-a szerinti rajtaütés lehetőségét – meghatározott körülmények fennállása esetén – az összefonódásokra is kiterjeszti. Ilyen jogosultsága más tagállami hatóságoknak és az Európai Bizottságnak is van az összefonódások esetében.

 

kép forrása: http://static.origos.hu/s/img/i/1201/20120113-gazdasagi-versenyhivatal-gvh3.jpg?w=644&h=429

---