Az Ab elutasította a szovjet emlékmű megdobálóinak indítványát

Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

A testület azt vizsgálta: milyen szempontok alapján minősülhet egy tettleges megnyilvánulás véleménynyilvánításnak, és ennek nyomán védendő-e a szólásszabadság körében az, ha valaki festékkel önt le egy emlékművet.

Az alkotmányjogi panasz indítványozói a budapesti Szabadság téren található szovjet katonai emlékművet több alkalommal narancssárga színű festéket tartalmazó luftballonnal dobálták meg. Tettüket elmondásuk szerint figyelemfelkeltésnek szánták, amellyel politikai véleményüket, méghozzá a kormányzat oroszbarát politikájával szembeni nemtetszésüket nyilvánították ki. Az elsőfokú bíróság megállapította, hogy az indítványozók tettükkel elkövették a garázdaság szabálysértési alakzatát. Az indokolás szerint az indítványozók cselekményének kihívóan közösségellenes jellege egyúttal alkalmas volt arra is, hogy megbotránkozást és riadalmat váltson ki. Az indítványozók fellebbezést nyújtottak be a Fővárosi Törvényszékhez, amely az elsőfokú végzést hatályában fenntartotta. A bíróság egyetértett azzal, hogy a politikai vélemény nem csupán verbális eszközökkel fejezhető ki, ugyanakkor feltétlenül szükségesnek tartotta, hogy az azt észlelők számára egyértelmű legyen, mire irányul a cselekmény, ami jelen ügyben nem valósult meg.

Az Alkotmánybíróság megerősítette: a közügyekről folytatott vitában a polgárok változatosabb módokon vesznek részt, nem csupán írott vagy szóbeli formában. Az Alaptörvény a politikai vélemény másokhoz való eljuttatását védi, annak megjelenési formájára tekintet nélkül. Fontos azonban annak megítélése, hogy az adott cselekmény valóban a szólásszabadság körébe tartozik-e. Az Alkotmánybíróság – az Amerikai Egyesült Államok Legfelső Bírósága és az Emberi Jogok Európai Bírósága esetjogára is figyelemmel – rámutatott arra, hogy egy tett véleménynyilvánításként kezelésének szükséges, de nem elégséges feltétele, hogy a cselekményt elkövető a véleménye kifejezésének céljából cselekedjen. Emellett a vizsgált cselekménynek a nyilvánosság által értelmezhető közlésnek kell lennie.

Az emlékművek különlegessége, hogy közösségnek szóló üzenetüket fizikai formát öltve fejezik ki. Az emlékmű letakarható, leleplezhető, megkoszorúzható stb. Az emlékművet érintő ellenérzéseket, tiltakozásokat is lehetséges fizikai formába önteni. Egy emlékmű megcsúfítása, például eltávolítható festékkel leöntése bizonyos körülmények között a közéleti véleménynyilvánítás körébe tartozhat, de csak akkor, ha a cselekmény mind a „véleménynyilvánító” személy szubjektív szándéka, mind az objektív értékelés szerint a nyilvánosság által értelmezhető közlés. Ilyenkor is vizsgálni kell, hogy a véleménynyilvánítás szabadságának vagy a közrend védelmének kell-e teret engedni a konkrét esetben.

Az Alkotmánybíróság jelen ügyben kiemelte: a másodfokú bíróságnak az a jogértelmezése, amely egy szobor festékkel való leöntésének esetére csak bizonyos feltételekkel tartja alkalmazhatónak a véleményszabadság szempontjait, összhangban áll az Alaptörvénnyel. A bíróság az alkotmányossági szempontokat nem sértette meg akkor, amikor a konkrét cselekményt nem vonta a szólásszabadság hatálya alá, ezért a testület az alkotmányjogi panaszt elutasította.

A döntéshez különvéleményt fűzött dr. Czine Ágnes, dr. Juhász Imre, dr. Pokol Béla és dr. Szívós Mária alkotmánybíró, párhuzamos indokolást csatolt dr. Dienes-Oehm Egon, dr. Salamon László, dr. Stumpf István, dr. Szabó Marcel és dr. Varga Zs. András alkotmánybíró. A határozat teljes szövege és adatlapja az Alkotmánybíróság honlapján megtekinthető.

---