Az elfeledtetés jogának gyakorlati tapasztalatai

Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

Az elfeledtetés jogát a digitális adatok keresőmotorokban való elérhetetlenségével összefüggésben vizsgálták. A jelenlegi gyakorlat egy 2014-es EUB ítélet alapján alakult ki, azonban ez a mai napig nem szillárdult meg. Az esetekből az tűnik ki, hogy sokszor a szolgáltatók mérlegelésén alapul, hogy mit tesznek elérhetetlenné az internetes keresőkben. 

A tavaly májusban hatályba lépett eu-s szabályozás szerint a Googlenek a felhasználók egyedi kérései alapján törölnie kellene a róluk tárolt, irreleváns és idejétmúlt adatokat, azonban ez koránt sem úgy valósul meg, ahogyan arra sokan számítottak.

[multibox]

A Guardian cikkében arra kereste a választ, hogy egy felhasználó mennyire tudja kozmetikázni a saját digitális múltját.

Egy londoni bíróság elé került ügyben arról kellett döntést hozni, hogy az Egyesült Királyság adatvédelmi joga lehetővé teszi-e két kérelmezők számára a Googlehöz fordulást, annak érdekében, hogy a majdnem egy évtizedes büntetőügyükben hozott ítéletről szóló minden információ nyilvános kereshetőségét megszüntessék vagy korlátozzák. Végül a bíróság a róluk tárolt adatokról megállapította, hogy azok helyenként pontatlanok, irrelevánsak és már nem számítanak friss információnak.

Egy másik ügyben pedig Max Mosley korábbi elnöke használta fel az adatvédelmi jogszabályokat annak érdekében, hogy az újságírók a múltjára hivatkozzanak cikkeikben.

Az Egyesült Királyság parlamentje a héten fogja megvitatni a GDPR alapján átdolgozott angol adatvédelmi szabályozás tervezetét. A mostani szabályokat még 1995-ben alkotta meg a parlament, amikor sem okostelefonok, sem Facebook nem voltak, ezért azt a mai viszonyokra már igen nehezen lehet alkalmazni. A GDPR-ral szemben elvárás szerint az új szabályok egyensúlyt tudnak majd teremteni a magánszemélyek adatainak titokban tartása és a személyes adatok gyűjtése, valamint üzleti célú felhasználása között.

2014-ben az Európai Unió Bírósága (EUB) egy ítéletében arra kötelezte a Googlet, hogy egy férfi korábbi adósságairól szóló újságcikkeket távolítsa el a keresési eredmények közül. A Google eleget tett az ítéletnek, amellyel ugyan az újságok elektronikus archívumában fennmaradtak a cikkek, de aki a férfi nevére keresett a Googleben, annál keresési találatként nem jelentek meg ezek a cikkek.

Az EUB úgy határozott, hogy az adatok törlése akkor lehetséges, ha az eset összes körülményei alapján megállapítható, hogy az információhoz való hozzáférés a továbbiakban szükségtelen, felesleges, vagy a továbbiakra nézve nem szükséges, illetve annak aktualitása már lejárt.

Hasonló kérdések Franciaországban is felmerültek, amikor egy francia bíróság az EUB korábbi döntésére hivatkozva azt vizsgálta, hogy a Googlenek a bírósági döntés alapján csak az adott országban, esetleg egész Európában vagy globálisan kell eltávolítani a találatok közül a kért adatokat. A kialakult bírósági gyakorlat szerint az ítélet hatálya egyelőre csak az adott ország keresési eredményeire terjed ki.

A Google múlt héten tette közzé a keresési találatok törlésre vonatkozó statisztikáit. Eszerint a bevezetés óta több mint 400.000 törlési kérés érkezett hozzájuk, amely körülbelül 2 millió 400.000 adat törlésére irányult. A legtöbb kérés Franciaországból, Németországból és az Egyesült Királyságból érkezett. A kérések többségében a nyilvános címjegyzékekből, a híroldalakról és a közösségi médiából, valamint a kormányzati nyilvántartásokból származó adatok törlésére irányultak. Az összes adattörlés által érintett oldal fele brit domain alatt futott.

A szerző megemlíti például, hogy a Guardiannak 2014 óta mintegy 159 vonatkozó adatát tették elérhetetlenné a keresőben. A közösségi média esetében pedig a legnagyobb oldalak kerültek az élmezőnybe, hiszen ezeknek van a legtöbb felhasználójuk, így arányosan több kérés érkezik velük kapcsolatban.

A Google által nyilvánosságra hozott adatokból az is kitűnik, hogy az eltávolításokat több okból végezték el. Ezek között voltak az esetlegesen tisztességtelen tartalmak eltávolítására vonatkozó kérések, a közszereplők által előterjesztett kérések, illetve jelentős mértéket képviselt az adatvédelmi hatóságok által benyújtott kérelmek száma is.  

[htmlbox gdpr_komm]

Az Egyesült Királyságban történt meg, hogy egy férfi 300 cikk eltávolítását kérte, amelyek a csalás miatti ítéletéről szóltak. A Google a kérelemhez csatolt dokumentumot megvizsgálta, amely a kérelmező ártatlanságát támasztotta alá. Ezt követően a szolgáltató a kérelmező kérésének eleget téve 293 linket távolított el a keresőből. A kérelmező még további linkek eltávolítását kérte, azonban a Google az ügyet ismét átvizsgálta és kiderült, hogy a kérelmező által benyújtott, az ártatlanságát alátámasztó dokumentum hamisítvány. A keresőszolgáltató végül visszaállította az összes linket, amelyet korábban elérhetetlenné tett.

Szintén az Egyesült Királyságban történt meg az az eset, hogy egy korábbi banktisztviselő, akit azért ítéltek el, mert idős emberek bankszámlájáról illetéktelenül vett fel pénzt, kérte, hogy a 2008-as ügyéről szóló linkeket távolítsák el a találatok közül, mivel 2013-ban letöltötte a kiszabott büntetését. Végül a Google a brit adatvédelmi hatóság kérésére törölte a vonatkozó linkeket a keresési találatok közül.

Németországból egy olyan kérés érkezett, amely egy egyetemi kutatással kapcsolatos publikációt akart elérhetetlenné tenni arra hivatkozással, hogy a benne fényképpel és adatokkal szereplő egyik személy, azóta megváltoztatta a nevét és a nemét is. A szolgáltató úgy ítélte meg, hogy a szakmai kutatások és szakmai élet szempontjából a kutatás eredménye továbbra is releváns, ezért nem tett eleget a kérésnek.

Tőlük is érkezett kérés a Googlehöz, mégpedig egy magas rangú közhivatalnok kérte a szolgáltatót, hogy a 10 évvel ezelőtti büntető ítéletéről szóló linkeket tegye elérhetetlenné. A Google azonban nem tett eleget a kérésnek.

Olaszországból egy nő fordult a céghez annak érdekében, hogy töröljék a férje egy évtizeddel ezelőtti meggyilkolásáról szóló linkeket, mivel azokban az ő neve is szerepel. A szolgáltató úgy tett eleget a kérésnek, hogy a nő nevére keresve nem jöttek elő többet a gyilkossággal kapcsolatos találatok.

Lengyelországból egy ismert üzletember próbálta meg elérni, hogy töröljék egy újsággal kapcsolatos peréről szóló linkeket, azonban ez nem sikerült.

A portugál adatvédelmi hatóság is kéréssel fordult a Googlehöz, amelyben egy ismert üzletemberrel kapcsolatos állítólagos csalás, okirat hamisítás és adóelkerülés miatt eljárásról beszámoló linkeket kért törölni. A Google törölte ezeket a keresési találatok közül.

[htmlbox eu_jog_alkalmazasa]

Spanyolországból egy férfi azzal kereste meg a céget, hogy egy 1994-es cikket és egy 2007-es fórum bejegyzést szeretne töröltetni, amely szerint a férfi korábban a spanyol hatóságok által terrorszervezetnek minősített csoport politikai szárnyában tevékenykedett. A Google úgy ítélte meg, hogy ez közérdekű hír, ezért nem tett eleget a kérésnek.

Az eljárásrend kialakítóinak jogok, ítéletek és technikai megoldások között kell mérlegelniük. Az elfeledtetés joga azonban valószínűleg nem fogja betölteni azt a szerepet, amit sokan várnak tőle.

A szerző szerint, amennyiben nem teljesíti be a hozzá fűzött reményeket, az a demokratikus intézményekbe vetett bizalom megingásához vezethet.

Az elfeledtetés joga nem a tényleges eltávolításra lesz alkalmas, hanem a nyilvánosságra került személyes adatok felhasználását teszi majd átláthatóbbá és szabályozottabbá. Ettől azonban az egyének még nem tudnak majd teljes kontrollt gyakorolni a személyükre vonatkozó információk felett.

A fentiek miatt továbbra is előfordulhatnak olyan kivételes esetek, amikor az bizonyos egyénekre vonatkozó azonosítható információk, a kérés ellenére továbbra is elérhetőek maradnak, amely úgy okozhat jelentős hátrányt az adott személynek, hogy közben az információ nyilvánosságát közérdekkel nem lehet indokolni. Természetesen néha előfordulhat, hogy a nyilvánosságnak tudnia kell egy korábbi ítéletről, de ezeket megfelelően kell kezelnie a digitális világnak.

Az információk irreleváns, szükségtelen, lejárt mivoltát sem lehet egyértelműen megítélni, mert ami bizonyos szempontból ilyennek tűnik, az más információkkal együtt vizsgálva, akár releváns és időszerű is lehet.

A szerző szerint az EUB korábbi elfeledtetés jogára vonatkozó döntését félreértelmezték, ezért sok kritikus hang vonja kétségbe a kialakult gyakorlatot. Ha a gyakorlatot felülvizsgálnák, akkor a személyes adatokból álló adatbázisokat, illetve az ezen alapuló keresőszolgáltatásokat is lehetne fejleszteni.

(theguardian.com)

---