Az igazság útjai


Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

Mint minden évben, idén is Visegrádon rendezik meg a munkajogászok körében igen nagy népszerűségnek örvendő konferenciát, mely többek között a perbeli bizonyítási teherrel, a munkáltatói felmondással, a személyiségi jogokkal, az érdekvédelemmel, továbbá a kárfelelősséggel foglalkozik, minden meghirdetett témában neves szakemberek részvételével.


Ahogy a XII. Magyar Munkajogi Konferencia címe is jelzi – Az igazság útjai –, a nyitó előadás is az igazságkeresés dilemmáira hívja fel a figyelmet.

Cséffán Józseffel most nem a saját előadásáról beszélgetünk, legyen ez inkább majd októberben meglepetés, hanem az őszi összejövetel témáinak fontosságára, a kulcskérdéseire szeretnénk felhívni az Ügyvédvilág olvasóinak figyelmét.

►A program első napján, éppen az Ön előadása – Az igazságkeresés és a jogértelmezés dilemmái a munkaügyi ítélkezésben – után következik az a szeminárium, melynek témája a perbeli bizonyítási teher.

A perbeli bizonyítási teher fontosságára egy konkrét példa segítségével szeretném felhívni a figyelmet. Néhány hónapja az egyik pedagógus ismerősöm kérdezett arról, hogy az alapítványi iskolájával (a munkáltatójával) szemben miként érvényesítheti a ki nem fizetett munkabér és végkielégítés iránti igényét. Az igényét a munkáltató írásban elismerte, ezért mondtam neki, hogy pofon egyszerű, egy bírósági tárgyaláson elintézhető az ügy. Persze nem így történt. Benyújtotta a keresetét az illetékes munkaügyi bíróságnál, azonban a kereset előterjesztéséig az alapítvány megszüntette, a kormányhivatal jogerős határozatával a nyilvántartásból kivezette az iskolát. Vagyis nincs perelhető munkáltató, az alapítvány felelőssége pedig – szabályozás hiányában – kérdéses. Ha az alapítvány felelőssége megállapítható, vajon a munkaügyi bíróság rendelkezik-e hatáskörrel az ügy elbírálására. A bíróság több tárgyalást tartott, a per még mindig folyamatban van.

►Gondolom, a hétköznapok folyamán több ehhez hasonló eset fordul elő.

Igen, így van. Éppen ezért nagy öröm számomra, hogy a szervezők az októberi munkajogi konferencián napirendre tűzték egy a polgári peres eljárással kapcsolatos kérdés megvitatását. A perbeli bizonyítási kötelezettséggel, bizonyítási teherrel kapcsolatos kérdéskör a peres eljárás egyik központi területe, a gyakorló munkajogászokat is gyakran érinti, a hétköznapok joggyakorlatában mégis sok itt a bizonytalanság, a kétely, olykor a tévhit. A bizonyítási kötelezettségre vonatkozó általános szabályt többnyire mindenki ismeri. A per eldöntéséhez szükséges tényeket általában annak a félnek kell bizonyítania, akinek érdekében áll, hogy azokat a bíróság valónak fogadja el. Kevésbé ismert azonban, hogy a bizonyítási kötelezettségre vonatkozó szabályokat a Polgári perrendtartás mellett a munkajogi anyagi jogi jogszabályok (pl. az Mt.) is tartalmazhatják. Ha az anyagi jogi szabályok a bizonyítási kötelezettségre vonatkozó rendelkezéseket meghatározzák, elsődlegesen nem a Polgári perrendtartás szabályait, hanem az anyagi jogi jogszabályokat – mint speciális szabályokat – kell alkalmazni. A gyakorló jogászok azt is tudják, hogy a bizonyítási terhet meghatározó rendelkezések azt szabályozzák, hogy a per eldöntéséhez szükséges tény bizonyítottságának a hiánya melyik fél hátrányára értékelendő. Kevésbé ismert azonban, hogy a bizonyítási kötelezettség és a bizonyítási teher a jogalkalmazás során (a döntésnél) végső soron összekapcsolódik, mert a bizonyítási teher megosztása rendszerint a bizonyítási kötelezettség szabályához igazodik. Sok bonyodalmat okoz a gyakorlatban, hogy a bizonyítási kötelezettség és a bizonyítási teher nem feltétlenül jelentkezik ugyanazon fél oldalán, illetve a bizonyítási teher átfordulhat a törvényes vélelmek és az ideiglenes igazságok esetében.

►Tud erre konkrét példát mondani?

Csak egy vitás kérdést említek ezzel kapcsolatban, amely jól példázza azt is, hogy a gyakorlatban keveredik esetenként a bizonyítási teher és az adatszolgáltatási kötelezettség szabálya is. A munkaviszony munkáltató részéről történő jogellenes megszüntetésével kapcsolatos peres eljárásban, ha a munkavállaló az elmaradt jövedelmét érvényesíti kártérítés jogcímén, az egyik álláspont szerint a munkavállalót terheli annak igazolása, hogy kárenyhítési kötelezettségének eleget tett-e, vagyis felvette-e a kapcsolatot a munkaügyi központtal, keresett-e másik munkáltatónál a munkakörébe tartozó munkát stb.

A másik, véleményem szerint helyes álláspont szerint a munkáltatónak kell bizonyítania (mert az ő érdekében áll, hogy a bíróság valónak fogadja el) azt, hogy a munkavállaló a kárenyhítési kötelezettségének nem tett eleget. Megjegyzem, más kérdés az, hogy amennyiben a munkáltató indítványozza, a munkavállalót terheli a fentiek tisztázásához szükséges adatoknak a szolgáltatása.

►A konferencia másik központi témája a munkáltatói felmondással, illetve jogkövetkezményeivel kapcsolatos újabb ítélkezési gyakorlat.

Tény, hogy a munkaügyi bíróságok által elbírált ügyek legnagyobb hányada a felmondással és az azonnali hatályú felmondással kapcsolatosak. Ezért a Kúria joggyakorlat-elemző csoportja a felmondásokkal összefüggő ítélkezési gyakorlatot részletesen megvizsgálta, és összefoglaló jelentését a Kúria honlapján mindenki számára hozzáférhetően közzé tette.

Ugyanakkor a Kúria a munkaviszony jogellenes megszüntetésének jogkövetkezményeivel összefoglaló jelentésében nem foglalkozott, egyéb összefoglaló vizsgálati anyag pedig – tudomásom szerint – nem született a 2012-es Mt. alkalmazásával összefüggő ítélkezési gyakorlat elemzésére.

Mindezekre figyelemmel izgalmas, hogy a konferencia előadói a munkáltatói felmondással, illetve jogkövetkezményeivel kapcsolatosan az újabb ítélkezési gyakorlatról milyen tapasztalatokkal, információkkal rendelkeznek, illetve milyen jogalkalmazási kérdéseket vetnek fel.

►Izgalmasnak ígérkezik a munkajog hatályának kereteit feszegető téma, a munkavállalóhoz hasonló személy jogállásának kérdése.

Évtizedek óta megválaszolatlan, de nagyon izgalmas kérdés, hogy a gazdaságilag függő jogviszony egységesen szabályozható-e. Reálisan felmerült annak lehetősége, hogy a 2012-es Mt. hatálya kiterjedjen a munkavállalóhoz hasonló személyre és az őt foglalkoztatóra, vagyis arra a személyi körre, akik között formális munkaszerződés nem jött létre, de egyébként a kapcsolat közöttük a tipikus munkaviszony legfontosabb jegyeit hordozza. Az Mt. 2011. júliusi tervezete még tartalmazta a munkavállalóhoz hasonló személy fogalmát és a jogállásukra vonatkozó szabályokat, de általam pontosan nem ismert okból – talán a Perulli jelentés miatt –, a törvényjavaslatból a szabályozás kimaradt.

A munka törvénykönyve három nyelven

Már előrendelhető az új Jogtár alatt (uj.jogtar.hu) „A munka törvénykönyve három nyelven” Jogtár-kiegészítés, mely a 2015. március 15-ével hatályos szöveget tartalmazza három nyelven, tükrös szerkezetben, kereshető és váltható nézetben.

További információ és megrendelés >>

A kérdés változatlanul foglalkoztatja a tudomány képviselőit, és nagy a valószínűsége annak, hogy a gazdálkodó szféra szereplői is örömmel fogadnának egy új, valóban rugalmas munkavégzési, foglalkoztatási formát. Nagy áttörés lenne, ha a hazai szabályozásban az Mt. rendelkezései (pl. a munkaidőre, pihenőidőre, a felmondási védelemre vonatkozó szabályok) alkalmazhatók lennének a munkavállalóhoz hasonló személyekre is.

Ha az Mt. rendelkezései közé akarjuk emelni a gazdaságilag függő munkavégzés eddig nem szabályozott kérdéseit is, a pontos szabályozáshoz nélkülözhetetlen a munkavállalóhoz hasonló személy jogállásával kapcsolatos koncepció továbbfejlesztése.

Izgalommal várom, hogy a tárgykör kiváló ismerője (Gyulavári Tamás) illeti-e a szabályozás korábbi tervezetét kritikával, illetve egyáltalán szükségesnek tartja-e a szabályozást.

►Népszerűnek ígérkezik a személyiségi jogok, illetve a kárfelelősség kérdése.

A szakirodalom a személyiségi jogok egyik legjelentősebb ellentmondásának tekinti, hogy a természeténél fogva a munkavállaló magánszféráját védő személyiségi jogi rendelkezések, amelyek a munkáltatói beavatkozás elleni védelmet igyekeznek megvalósítani, nem létezhetnek törvényi szabályozás, vagyis a privát szférába beavatkozás nélkül. Másképpen fogalmazva, a munkavállaló személyiségi jogait védő szabályozás és a privát szférába történő beavatkozás egyszerre, egyidejűleg – magában a szabályozásban – történik.

Az Alkotmánybíróság több határozatában kifejtette, hogy a személyiségi jogok (a privát szféra) védelme tekintetében van egy abszolút határ, amelyen sem az állam, sem a munkáltató, sem más emberek kényszerítő hatalma nem terjedhet túl. Kérdés, hogy a munkaviszonyban hol helyezkedhetnek el ezek a határok, meddig mehet el a munkáltató. Remélem, hogy a konferencia előadói nem maradnak adósok a konkrét válaszokkal!

A személyiségi jogok védelme és a kártérítési felelősség kapcsolatához fűződő érdekesség, hogy a 2013-as Ptk. „az elméleti és dogmatikai tisztánlátás előmozdítása” és a személyiségi jogok hatékonyabb védelme érdekében a sérelemdíjat nem a kártérítési jogban, hanem a személyiségi jogok megsértése esetén alkalmazandó szankciók között helyezte el. Ennek ellenére, vagy talán éppen ezért az elmúlt időszakban a személyiségi jogok megsértésének szankciói és a kártérítési felelősség összefüggései a konferenciák mellőzhetetlen témái lettek és maradtak. A gyakorló jogászok – ügyek, bírói gyakorlat hiányában – az új szabályozási rendszert nehézkesen dolgozzák fel, illetve kétségtelen, hogy a személyiségi jogok megsértésének egyik szankciója továbbra is a kártérítés maradt, a két tárgykör együttes tárgyalása ezért sem mellőzhető.

A személyiségi jogok védelméhez kapcsolódó polgári jogi szabályok a munkajogban is alkalmazandók, illetve az Mt. speciális a polgári jogi szabályozást átfedő, ismétlő, a személyiségi jogokat érintő rendelkezéseket is tartalmaz. A részben újszerű munkajogi és a polgári jogi szabályozás alkalmazása, értelmezése a napi munkaügyi problémák kimeríthetetlen tárházát biztosítja a gyakorló jogászoknak és az elméleti szakemberek számára egyaránt. A konferencia előadóinak helyzete – erre figyelemmel – nem irigylésre méltó, jelentős számú problémát kellene tisztázni jelentős szakirodalmi háttér és bírói joggyakorlat hiányában. Kíváncsi vagyok, hogy e nehéz feladattal, hogy birkóznak meg.

►Érdekes lesz majd a kerekasztal-beszélgetés témája is, mely a munkavállalói érdekvédelem jövőjét érintő kérdéseket veti fel.

Kicsit nyersen kell fogalmaznom. A bírósági peres, illetve peren kívüli eljárások tapasztalatai tükrében úgy tűnik, hogy hatékony munkavállalói érdekvédelem, érdekképviselet hazánkban nincs. A bírói pulpitusról, a tárgyalótermek ablakából a szakszervezetek nem látszanak.

A munkaviszony tartalmának kollektív szerződésen keresztüli kialakításához a 2012-es Mt. eddig sohasem látott lehetőségeket adományozott (adományozott, mert messze nem úgy tűnik, hogy a szakszervezetek kiharcolták volna a szabályozást). Ennek ellenére a perekben a kollektív szerződésen alapuló jogok és kötelezettségek érvényesítésére alig van példa.

Érdeklődve várom erre tekintettel, hogy a munkavállalói érdekvédelem megújulását, megerősödését mitől, hogyan várják a kerekasztal-beszélgetés résztvevői.

 

Dr. Cséffán József

Kollégiumvezető, munkaügyi bíró az Alföldi Közigazgatási és Munkaügyi Regionális Kollégiumnál. 1985-ben a Szegedi Tudományegyetem ÁJK-n szerzett diplomát, majd a Szegedi Városi Bíróság fogalmazójaként kezdte pályáját. A szakvizsgát 1987-ben tette le, a Szegedi Munkaügyi Bíróság bírája lett 1987 decemberében, 1992-től 2013-ig a Szegedi Munkaügyi Bíróság Elnöke, 1999-től címzetes megyei (törvényszéki) bíró. 2003-ban rövid ideig a Csongrád Megyei Bíróság elnökhelyettese. Két cikluson keresztül a törvényszéki bírói tanács tagja, továbbá szintén két cikluson keresztül a Fegyelmi Bíróság elnöke. 2013-ban megkapja a Juhász Andor-díj ezüst fokozatát, 2014-től a Szegedi Tudományegyetem címzetes egyetemi docense. Legfontosabb publikációi: A köztisztviselők és a kormánytisztviselők jogállásáról szóló törvény és magyarázata 2011. Szeged; A munka törvénykönyve és magyarázata, 2014. Szeged; A közalkalmazottak jogállásáról szóló törvény és magyarázata, 2014. Szeged.


Kapcsolódó cikkek

2024. november 5.

Mi lehet a mesterséges intelligencia szerepe a közszolgálatban?

„A DISPA (Directors of Institutes and Schools of Public Administration) fontos szerepet játszik a közigazgatási intézmények közötti együttműködés elősegítésében és a közszolgálati képzés színvonalának emelésében. Feladata egyebek mellett a közigazgatási képzés fejlesztése, a közigazgatási szervezetek kapacitásának növelése, az innováció és modernizáció támogatása, valamint szakmai fórumok szervezése a tagországok közigazgatási intézményei számára.

2024. november 4.

Csökken az egyajánlatos szerződések száma

2024 első három negyedévében 5744 darab eredményes közbeszerzési eljárást folytattak le hazánkban az ajánlatkérők, mely összesen 12572 darab közbeszerzési szerződés megkötését jelentette. A közbeszerzések összértéke a tavalyi év azonos időszakához képest 46%-kal emelkedett, azaz összesen 2825,1 milliárd forintot tett ki. Ennek ellenére a rekordnak számító 2022-es évtől ez az érték még messze elmarad. Az előző évek azonos időszakához viszonyítva az egyajánlatos közbeszerzési szerződések számaránya mind az uniós, mind pedig a nemzeti eljárásrendben folyamatosan csökkenő tendenciát mutat, ami a verseny fokozódását jelzi.