Az ügyvédi titok áttörhetőségének veszélyei


Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

A már hatodik alkalommal megrendezett Magyar Ügyvédek Napján Darák Péter, a Kúria elnöke kiemelte a joggyakorlat-elemző csoportok munkájának fontosságát, míg Tóth Mihály egyetemi tanár az ügyvédi titok áttörhetőségének jogállami veszélyeire hívta fel  figyelmet.


Bár a Magyar Ügyvédi Kamara szervezte 2013. november 16-án a Magyar Ügyvédek Napjának délelőtti szakmai programját, a rendezvénynek mégsem a MÜK épülete, hanem az Igazságügyi Palota Díszterme adott otthont, melynek díszvendége Darák Péter, a Kúria Elnöke, előadója pedig Tóth Mihály egyetemi tanár volt.

Bánáti János kamarai elnök megnyitója után Darák Péter is köszöntötte a megjelenteket, és örömmel jelentette ki, hogy immár hatodik alkalommal találkozhatnak nem hivatalos minőségükben itt a szakmai rendek. Utalt Széchenyi István Nemzeti Kaszinójára, amit Széchenyi a fontos kérdések megvitatása, az összetartás erősítése érdekében hozott létre.

A Kúria Elnöke előadásában kitért a bíró és az ügyvéd szakmai kapcsolatára, a hivatali eskü fontosságára, valamint a felelősség kérdésére, utóbbi kapcsán is elsősorban arra, hogy a perben emberi sorsok alakulnak.
Felhívta a hallgatóság figyelmét a joggyakorlat-elemző csoportok szerepére, hiszen azok munkájában a kúriai bírák mellett alsóbb fokú bíróságok bírái, de más jogászi szakmák képviselői, így ügyvédek, valamit az egyetemi-tudományos területek nagyjai is részt vesznek.

A csoportokban a munka folyamata három szakaszra oszlik: témafelvetés, vizsgálat és elemzés. A vizsgálati szakaszban többnyire csak bírák vesznek részt, de a témafelvetésnél és a harmadik szakaszban, a vizsgálat eredményének megvitatásánál szerepet kapnak a bíróságon kívüli jogász-szakértők is. Ez azért nagyon fontos, hogy más oldalról világítsák meg a kérdéseket a különböző szakma képviselői.

Ügyvédi titoktartás, felelősség

Dr. Tóth Mihály előadásában felhívta a figyelmet az ügyvédi titok áttörhetőségének jogállami veszélyeire. Úgy tűnik, hogy a processzuális gondolkodás nem mond le a titoktartás jelentőségéről, de a gyakorlati igények, főleg a bizonyításéhség sokszor törekszik arra, hogyan legyen képes áttörni a jogokat. Gyakorlatban alig követhető jogértelmezési bravúrokat látunk.

Tóth Mihály előadásában fontos eljárásjogi kérdéseket fogalmazott meg, úgymint védői jogok és a tanúvallomásra kötelezés, kihallgatási mentesség, annak feloldhatósága, a kizárás kérdése. Mikor hallgatható ki a védő tanúként? Ki dönt erről? Ki indítványozhatja? Ki tekinthető egyáltalán tanúnak? Ez a hétköznapok joggyakorlatában akkor jelentkezik, amikor az ügyvédet tanúként megidézik, de a megidézés napján már meghatalmazással rendelkezik. A kérdés, hogy ilyenkor kihallgatható-e tanúként. Tóth Mihály szerint, akit tanúként megidéztek, még nem, csak ha tanúként már kihallgatják.

Mi az ügyvédi titok? Meddig tart? A jogszabály mikor adhat felmentést? A felelősség kapcsán megjelenik a kártérítési, a fegyelmi és a büntetőjogi felelősség kérdése. A mindennapok folyamán keletkezett problémákra Tóth Mihály szerint nem ártana egy jogegységi döntés.

Az ügyvédi szakmai délelőtt folyamán meghallgatott előadások nemcsak azért voltak kiválóak, mert sok lényeges kérdésre hívták fel a megjelentek figyelmét, hanem azért is, mert asszociációkat idéztek elő. Új felismerésekre ösztönöztek, olyanokra, amelyek korábbi magától-értetődőségeket megkérdőjeleztek.

Tóth Mihály előadása engem például arra ösztökélt, hogy vegyük számba, vajon érvényesek-e még a korábban használt fogalmaink, alkalmasak-e még arra, hogy segítségükkel érveljünk, kérdéseinkre választ kapjunk. Dr. Bárd Károly szerint az egyes fogalmak funkciója ugyanis éppen az, hogy a kommunikációt lehetővé tegyék és lerövidítsék. E funkciót akkor teljesítik, ha mindenki ugyanazt érti az adott fogalmon, ha konszenzus van annak tartalmát illetően, nem kell tehát minden alkalommal a kommunikáció kezdetén arról vitatkozni, hogy mit is értünk az adott fogalom alatt.

Ha feltételezzük, hogy egy adott fogalom tartalma általánosan ismert, akkor hajlunk arra, hogy újabb és újabb helyzeteket is ez alá vonjunk. Ily módon a fogalom tartalma bővül, ám eljuthatunk egy pontig, amikor annak jelentése oly mértékben kitágul, hogy funkcióját már nem képes teljesíteni: elveszti a kommunikáció gyorsítására való alkalmasságát.

Bizonyítási eljárás – a közvetlenség elve

Itt van például a bizonyítási eljárás, benne a közvetlenség elve. Tóth Mihály előadása és a benne felvetett ügyvédi jogok szűkítése kapcsán nekem eszembe jutott egy másik előadás, ahol 2007-ben Bárd a védelmi jogokkal kapcsolatban hasonló problémákra hívta fel a figyelmet akkor, amikor az új Be.-ről (ami hamarosan régi lesz) beszélt, mely látszólag számos rendelkezéssel erősíti a közvetlenség elve alapján folytatott tárgyalás jelentőségét az azt megelőző eljárási fázisokkal szemben.  Így például szakítva a nyomozás és a bírósági szakasz egyenrangúságát hangoztató korábbi felfogással, amely a nyomozással szemben a valóságnak megfelelő tényállás felderítését támasztotta, úgy rendelkezik, hogy a tényállást oly mértékben kell felderíteni, hogy a vádló dönthessen arról, vádat emel-e. Szűkítette az új törvény a tárgyalás előkészítése során hozható érdemi határozatok körét is. A bíróság csak az olyan akadályok miatt szüntetheti meg az eljárást, amelyek a nyomozási iratok alapján egyértelműen tisztázhatók, de – a korábbi szabályozással ellentétben – nem hatalmazza fel a bíróságot arra, hogy olyan okok miatt zárja le az eljárást, amelyek – természetükből adódóan – csak a tárgyaláson lefolytatandó bizonyítás eljárás keretében, a bizonyítási eszközök közvetlen észlelése és értékelése útján tisztázhatók. Ilyenek például a bizonyítékok elégtelensége vagy a büntethetőséget kizáró okok többsége.

A tárgyaláson kívül tett vallomások felhasználhatósága
Bárd szerint kétségtelen az is, hogy a korábbi szabályozáshoz képest részletes rendelkezéseket tartalmaz a törvény arra az esetre, amikor a bíróság a tárgyaláson fel kívánja használni a vádlottnak és a tanúnak az eljárás korábbi szakászában tett vallomását. Ugyanakkor a részletezőbb szabályozás nem csökkenti a tárgyaláson kívül tett vallomások felhasználásának lehetőségét. A vádlott korábban gyanúsítottként tett vallomásának felhasználására vonatkozó szabályok alig változtak. A Be. a 2002-ben elfogadott módosítását követő szövege gyakorlatilag korlát nélkül engedi, hogy a vádlottnak az eljárás korábbi szakaszában tanúként tett vallomását is felhasználhassa a bíróság, és ezzel korlátozza a közvetlenség elvének jelentőségét, noha a szövegezés azt a látszatot kelti, mintha lennének korlátok.

A 291. § (2) bekezdése szerint, ha a vádlottat a nyomozás során tanúként hallgatták ki, úgy a tanúvallomás nemcsak akkor olvasható fel, ha ezt a vádlott indítványozza, hanemennek hiányában olyankor is, ha a nyomozás során tanúként történő kihallgatását megelőzően tisztázták, hogy nincs-e kihallgatásának akadálya, továbbá figyelmeztették az igazmondási kötelezettségére és a hamis tanúzás következményeire.

E feltétel azonban nem valóságos korlát, hiszen, ha a nyomozó hatóság elmulasztja a tanú tájékoztatását a mentességi okokról, a jogairól illetve kötelezettségeiről, úgy a vallomás egyébként sem értékelhető. Magyarul, a törvény azt mondja ki, hogy a tanúként tett vallomás akkor olvasható fel, ha az a bizonyításra és a tanúvallomásra vonatkozó általános szabályok szerint felhasználható. Ugyanígy nem állít speciális korlátot a Be. a vádlottnak más büntetőeljárásban vádlottként vagy gyanúsítottként tett vallomása felhasználásának, és ezzel is jelentősen áttöri a közvetlenség elvét: a vallomás felhasználhatóságának egyetlen feltétele, hogy a Be. szabályait megtartották és így a vallomás a másik eljárásban is értékelhető volt. A közvetlenség elvét csorbítják a Be-nek a tanúk védelmét, illetve a sértettek és a tanúk kíméletét célzó rendelkezései is. Az ún. különösen védett tanú, akinek a személyéről a védő és a terhelt nem szerezhet tudomást, a tárgyaláson természetesen nem hallgatható ki. Nem hallgatható ki az a tanú sem, aki a tárgyalás időpontjában a 14. életévét nem töltötte be. A nyomozó hatóság és az ügyész engedélyezheti azt is, hogy a tanú a nyomozás során ne szóban, hanem írásban tegyen vallomást, és a bíróság ilyenkor a tanú kihallgatása helyett írásos vallomását felolvashatja. A bíróság engedélyezheti azt is, hogy a tárgyaláson korábban már vallomást tett tanú később ne jelenjen meg újra, hanem ehelyett írásban tegyen vallomást.

Vagyis azt állapíthatjuk meg, hogy az új Be. az előző szabályozáshoz képest szélesebb körben engedi az eljárás korábbi szakaszaiban tett vallomások felhasználását a tárgyaláson, és nem változtat azokon a rendelkezéseken, amelyek csaknem korlátlanul lehetővé teszik az eljárás megelőző szakaszában vagy a büntetőeljáráson kívül keletkezett okiratok és más iratok felolvasását. Ezért nem lehet egyértelműen állítani, hogy a közvetlenség elve erőteljesebben érvényesülne, mint korábban, és ezért az előző Be-hez képest a tárgyalás jelentősége az előkészítő szakasz rovására valóban nőtt volna.

A Magyar Ügyvédek Napja legyen azért is fontos minden év novemberében, hogy felhívhassuk a figyelmet az eljárási jogok csorbításának veszélyeire.


Kapcsolódó cikkek

2022. június 28.

Az önkormányzati intézmények integritását ellenőrizte az ÁSZ

Az elemzés eredménye azt mutatja, hogy összefüggés van az intézmények integritási kontroll szintje és az intézményt irányító szerv típusa között, így arra is rámutatott, hogy a társulás kevésbé eredményesen képes ellátni – jó gazda módjára – az irányító szervi feladatát.