Bizalomvesztés vezető állású munkavállalóval szemben

Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

A vezető munkakörének ellátásához szükséges bizalom körébe tartozik a beosztott munkatársakkal való olyan együttműködés, amely a munkavégzéshez szükséges megfelelő munkakapcsolat kialakítását és fenntartását eredményezi, amelyben a munkatársak tartózkodnak mások egészségének veszélyeztetésétől, munkavégzése zavarásától, helytelen megítélésének előidézésétől.

Az alapügy

A felperes először tanácsadói, majd területi vezető munkakörben állt az alperes alkalmazásában, magatartása megváltozott, miután területi vezetőnek nevezték ki. Több sikertelen megbeszélést követően az alperes felmondásában a felperes munkaviszonyát megszüntette a tanúsított magatartására, a munkáltatónál bekövetkezett bizalomvesztésre hivatkozással. A felperes keresete a felmondás jogellenességének jogkövetkezményeként elmaradt munkabér kártérítésként történő megfizetésére irányult. Az alperes a kereset elutasítását kérte. Az elsőfokú bíróság ítéletével a keresetet elutasította. A felperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta. A felperes felülvizsgálati kérelme a jogerős ítélet hatályon kívül helyezésével a keresetének megfelelő ítélet meghozatalára irányult. Az alperes a felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában fenntartását kérte.

A Kúria döntése

A felülvizsgálati kérelem nem megalapozott, mert a felperes megalapozatlanul hivatkozott a Pp. a megsértésére. Ezzel összefüggésben a törvényszék érvelése helytálló, és jogszerűen értékelte az elsőfokú bíróság jegyzőkönyvekben tett tájékoztatását és felhívását, valamint jogszerűen hivatkozott az 1/2009. (VI.24.) PK vélemény 10. pontjára. Az Mt. alapján a perben az alperest terhelte a felmondás valósága és okszerűsége bizonyítása, amelyre vonatkozóan előterjesztett bizonyítási indítványainak megfelelő bizonyítás felvételét követően a tanúvallomások ismeretében kétszeri felhívás ellenére sem volt a felperesnek olyan bizonyítási indítványa, amelyben konkrét tényállítást is tett volna arra nézve, hogy az addig lefolytatott bizonyítás adatait miért és mennyiben kívánja cáfolni. Az 1/2009. (VI.24.) PK vélemény 5. pontjának megsértése nem volt megállapítható. Nem volt megállapítható az eljáró bíróságok részéről a Pp. megsértése sem. A perbeli esetben az eljáró bíróságok a rendelkezésre álló bizonyítékok értékelése során nyilvánvalóan és alapvetően téves következtetésre nem jutottak. Az első-, mind a másodfokú bíróság részletesen számot adott arról, hogy az egyes tanúvallomásokat, illetve okirati bizonyítékokat mennyiben és miként értékelte, és abból milyen következtetést vont le. A törvényszék jogszerűen, az MK 95. számú állásfoglalás által kialakított bírói gyakorlatnak megfelelően foglalt állást arról, hogy a felmondás indoka összefoglaló volt, melyben szereplő, egyes alapul szolgáló felperesi magatartásokon túl a bizalomvesztésre alapot adó felperesi együttműködési kötelezettséget szegő további magatartások is vizsgálhatók voltak a perben. Iratellenes a felperes felülvizsgálati előadása, miszerint az együttműködési kötelezettség megsértésére alapította a bizalomvesztést a munkáltató. A felmondás nemcsak megjelöli az együttműködési kötelezettségszegés körében értékelendő felperesi magatartásokat, hanem tételesen hivatkozik is az Mt. 52. § (1) bekezdés e) és d) pontjára. A felperes megalapozatlanul állította az Mt. 6. § (1) bekezdésének a megsértését is. A munkáltató több megbeszélést tartott a felperes magatartásával összefüggésben. A tanúvallomásokkal igazoltan ezek abból a célból történtek, hogy egyrészt orvosolni próbálják a konfliktust, másrészt, hogy további lehetőséget biztosítsanak a felperesnek, hogy a munkatársakkal kapcsolatát rendezze. Az eljáró bíróságok jogszerűen, a bírói gyakorlatnak megfelelően vonták le következtetésüket arról, hogy a vezető állású munkavállalóval szemben a bizalmi magatartás tanúsítása szélesebb körű elvárást tartalmaz a többi munkavállalóhoz képest. Mindezek alapján az együttműködési kötelezettségét ilyen fokban megsértő munkavállalóval szemben a bizalomvesztésre alapított felmondás jogszerű. A fentiekre tekintettel a Kúria a jogerős ítéletet hatályában fenntartotta.

(lb.hu)

Kapcsolódó cikkek:


Külföldi cégrészesedés: a tranzakciók nagy része érintett lehet
2020. május 29.

2020. május 26-án a Kormány elfogadta a 227/2020. (V.25.) sz. Kormányendeletet, ami 2020. december 31. napjáig új hatósági bejelentési kötelezettséget határozott meg az úgynevezett stratégiai társaságokban történő bizonyos részesedés és egyéb jogosultság szerzésére vonatkozó, illetve egyéb, külföldi vagy külföldi hátterű cégek által megvalósított tranzakciókkal kapcsolatban, hívja fel a figyelmet a Baker Mckenzie budapesti irodájának társasági jog és vállalatfelvásárlási csoportja.