Egyenlő bánásmód az orvosi ügyeleten

Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

Az egészségügyi szolgáltató a kérelmezővel szemben a bőrszíne és az anyanyelve miatt közvetlen hátrányos megkülönböztetést alkalmazott.

A kameruni származású és állampolgárságú, angol anyanyelvű, színes bőrű kérelmező a késő esti órákban felkereste a bepanaszolt gazdasági társaság által működtetett orvosi ügyeletet. A kérelmében előadta, az ügyeletes orvost tájékoztatta arról, hogy a magyar nem az anyanyelve, nem beszél jól magyarul, valamint elmondta magyar nyelven a panaszát. Ezt követően aziránt érdeklődött, hogy az orvos beszél-e angolul. Az orvos közölte vele, hogy Magyarországon a hivatalos nyelv a magyar és amennyiben azt szeretné, hogy az orvos őt megvizsgálja, akkor hozzon tolmácsot. Ez utóbbi hangsúlyozására az orvos többször kiabálva elismételte a „translator” szót. A kérelmező – angol nyelven – mondta az orvosnak, hogy a felesége magyar és másfél éves gyermekükkel otthon tartózkodik, emiatt nem tudta őt az ügyeletre elkísérni. Az orvos erre – angol nyelven – azt válaszolta, hogy nem látja el a kérelmezőt addig, ameddig a felesége a rendelőbe meg nem érkezik. A kérelmező végül – először magyar, majd angol nyelven – arra kérte az orvost, hogy mondja meg a nevét, amit az orvos visszautasított, ezt követően a kérelmező a rendelőből eltávozott. A kérelmező álláspontja szerint anyanyelve (a magyar nyelvet nem jól beszéli), bőrszíne, valamint kameruni állampolgársága miatt tagadták meg tőle az egészségügyi ellátást.

A kérelemben foglaltak alapján az EBH értesítette a bepanaszolt egészségügyi szolgáltatót az eljárás megindításáról, egyben a kérelmező panaszával kapcsolatban nyilatkozattételre hívta fel. A szolgáltató az EBH felhívását szabályszerűen átvette, azonban határidőben nem tett nyilatkozatot. Az EBH ezért az egészségügyi szolgáltatót 50.000.-Ft eljárási bírsággal sújtotta és ismét nyilatkozattételre hívta fel. A bepanaszolt szolgáltató a bírság összegét megfizette, azonban továbbra sem tett nyilatkozatot. Az EBH ezért – újabb nyilatkozattételre való felhívás mellett – 200.000.-Ft, eljárási bírságot szabott ki vele szemben. A bepanaszolt egészségügyi szolgáltató az EBH e felhívását is szabályszerűen átvette, azonban határidőben, illetve a határozat meghozataláig nem tett nyilatkozatot.

A kérelmező kameruni származására, illetve állampolgárságára hivatkozott védett tulajdonságaként, amelyek fennállását útlevele másolatának a becsatolásával valószínűsítette. A EBH következetes gyakorlata alapján a kérelmező kameruni állampolgárságát elfogadta az egyenlő bánásmódról és az esélyegyenlőség előmozdításáról szóló 2003. évi CXXV. törvény (Ebktv.) 8. § t) pontja alá tartozó védett tulajdonságként. Ezen túl a kérelmező nyilatkozott arról is, hogy angol anyanyelvű, valamint hivatkozott a bőrszínére. A védett tulajdonság valószínűsítése körében az EBH elfogadta a kérelmező nyilatkozatát a tekintetben, hogy az angol az anyanyelve. A kérelmező bőrszíne pedig az útlevelén szereplő fénykép alapján szintén megállapítható volt. Mindezek alapján megállapítható volt, hogy a kérelmező az őt ért hátrány bekövetkezésekor rendelkezett az Ebktv. 8. § c), f) és t) pontja (bőrszín, anyanyelv, egyéb helyzet, tulajdonság vagy jellemző) szerinti védett tulajdonsággal.

Az EBH az eljárást lezáró határozatában hangsúlyozta, hogy az Ebktv. 19. §-a alapján az eljárásban speciális bizonyítási szabályok érvényesülnek, amelyek értelmében abban az esetben, ha a kérelmező a 19. § (1) bekezdésében szereplő feltételeknek eleget tesz, vagyis a védett tulajdonságát és az őt ért hátrányt valószínűsíti, a bepanaszolt félnek kell bizonyítania, hogy vele szemben az egyenlő bánásmód követelményét megtartotta. Ebből következően abban az esetben, ha a bepanaszolt az eljárás során egyáltalán nem tesz nyilatkozatot, vagyis nem érvel amellett és nem csatol semmilyen bizonyítékot arra vonatkozóan, hogy a kérelmezőt a kérelemben szerepelő helyen és időpontban nem diszkriminálta, az EBH-nak alapvetően a kérelmező által előadottakat kell elfogadnia a tényállás megállapításakor. Tekintettel arra, hogy jelen eljárásban a bepanaszolt az EBH többszöri felhívására sem tett nyilatkozatot – úgy, hogy nyilvánvalóan tudomással bírt arról, hogy vele szemben eljárás folyik, valamint tudott arról is, hogy az Ebktv. 19. § (2) bekezdése értelmében alapvetően őt terhelte a bizonyítási kötelezettség azt illetően, hogy a kérelmezővel szemben az egyenlő bánásmód követelményét nem sértette meg – az EBH a tényállást a rendelkezésre álló adatok alapján állapította meg, vagyis e tekintetben a kérelmező által előadottakat fogadta el. Mindezek alapján megállapítható volt, hogy a kérelemben előadott időpontban a kérelmező megjelent az orvosi ügyeleten, megállapítható volt továbbá, hogy az ügyeletes orvos őt végül nem látta el, a kérelmező tehát a szóban forgó napon nem részesült az ügyeleten orvosi ellátásban. Az EBH ezen túl tényként fogadta el a kérelmező által az ügyeletes orvosnak tulajdonított, a kérelmező anyanyelvére, illetve a magyar nyelv nem ismeretére utaló kijelentések elhangzását is, mivel ennek megtörténtét a bepanaszolt – tekintettel arra, hogy az eljárás során nem tett nyilatkozatot – nem vitatta.

Az EBH-nak ugyanakkor természetesen abban az esetben is vizsgálnia kell, hogy a hátrányos megkülönböztetés – jelen esetben a közvetlen diszkrimináció – törvényi tényállási elemei megvalósultak-e, amikor a bepanaszolt fél az eljárás során nem nyilatkozik, így mindezeket jelen ügyben is vizsgálta. A kérelemben foglaltak tartalom szerinti elbírálása alapján arra lehetett következtetni, hogy a kérelmező angol anyanyelve és bőrszíne volt az oka annak, hogy az ügyeletes orvos őt nem látta el. A kérelemben ugyanis a kérelmező az anyanyelvével, illetve a magyar nyelv nem ismeretével kapcsolatba hozható kijelentéseket tulajdonított az ügyeletes orvosnak, amelyek elhangzását az EBH tényként fogadta le. Vagyis a védett tulajdonság (angol anyanyelv) és a hátrány (a kérelmező végül nem részesült orvosi ellátásban) közötti ok-okozati összefüggés e tekintetben megállapítható volt. Ezen túl az EBH az életszerűség okán, valamint az eljárásban érvényesülő speciális bizonyítási szabályokra tekintettel megállapította azt is, hogy a kérelmező bőrszíne is oka volt annak, hogy az ügyeleten nem részesült orvosi ellátásban. Ezzel kapcsolatban az EBH elfogadta a kérelmező azon nyilatkozatát, miszerint az ügyeletes orvos viselkedése és az eset összes körülménye alapján következtetni lehetett arra, hogy a kérelmező bőrszíne mint védett tulajdonsága is oka volt az őt ért hátránynak. Az EBH álláspontja szerint ugyanakkor – a kérelemben leírtak alapján – nem lehetett az ok-okozati összefüggés fennállását megállapítani a kérelmező kameruni származása, illetve állampolgársága és aközött, hogy őt az ügyeleten nem látták el, a kérelmező által tett nyilatkozatok alapján ugyanis az sem volt megállapítható, hogy az ügyeletes orvos a kérelmező kameruni állampolgárságáról egyáltalán tudomással bírt.

A fentiek alapján tehát a bepanaszolt egészségügyi szolgáltató az eljárás során nem bizonyította, hogy a kérelmezővel szemben az egyenlő bánásmód követelményét nem sértette meg. A rendelkezésre álló adatok alapján ugyanakkor megállapítható volt, hogy a szóban forgó időpontban a kérelmezőt a bepanaszolt szolgáltató által működtetett ügyeleten az angol anyanyelve, valamint a bőrszíne miatt nem látták el. Az egészségügyi szolgáltató ezzel a kérelmezővel szemben a bőrszíne és az anyanyelve miatt közvetlen hátrányos megkülönböztetést alkalmazott. Az EBH ezért megtiltotta a jogsértő magatartás jövőbeni tanúsítását, valamint 500.000,- Ft bírságot szabott ki a szolgáltatóval szemben.

A jogkövetkezmények megállapítása során az EBH figyelemmel volt a kérelmezőt ért hátrány súlyosságára, vagyis arra, hogy végül – védett tulajdonságai miatt – nem részesült egészségügyi ellátásban. Így az EBH a generális és a speciális prevenció okán feltétlenül szükségesnek tartotta a bepanaszolt szolgáltató eltiltását a jövőbeni jogsértéstől. Ezen túl az EBH különös figyelemmel volt arra, hogy az egészségügyi szolgáltató – annak ellenére, hogy az EBH többször felhívta nyilatkozattételre, két alkalommal megbírságolta, valamint figyelmeztette a nyilatkozattétel elmulasztásának a jogkövetkezményeire – az eljárás során egyetlen alkalommal sem tett nyilatkozatot. Ezért az EBH feltétlenül indokoltnak tartotta a bepanaszolt szolgáltatóval szemben bírság kiszabását és a bírság összegének 500.000,- Ft-ban történő meghatározását. Az EBH az Ebktv. 17/A. § (1) bekezdésében foglalt további szankciók kiszabását ugyanakkor nem tartotta indokoltnak, álláspontja szerint a fenti szankciók alkalmazása elegendő volt a speciális és generális prevenció céljainak eléréséhez.

(egyenlobanasmod.hu)

---