Felmentették a vesztegetés vádja alól Hiszékeny Dezsőt


Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

Felmentette Hiszékeny Dezső szocialista politikust a vesztegetés vádja alól – bizonyítottság hiányában – a Fővárosi Törvényszék csütörtökön kihirdetett elsőfokú, nem jogerős ítéletében. Sz. Sándor másodrendű vádlott befolyással üzérkedés miatt két év, öt évre felfüggesztett börtönbüntetést és egymillió forintos pénzbüntetést kapott.


A vád szerint Hiszékeny Dezső – aki 2014 óta szocialista országgyűlési képviselő – 2013-ban, XIII. kerületi alpolgármesterként ötmillió forint kenőpénzt kért azért, hogy egy önkormányzati tulajdonban lévő üzlethelyiség bérleti jogát egy vállalkozónak adja.

Az ügyész perbeszédében két hete többéves börtönbüntetést kért a szocialista politikusra, a védelem viszont bűncselekmény hiányában felmentést indítványozott.

Hiszékeny Dezső mindvégig tagadta bűnösségét, maga kérte mentelmi joga felfüggesztését a parlamenttől 2014-ben, és az ellene folyó eljárást törvénytelennek, koncepciósnak nevezte.

Változásfigyeltetés

Ne maradjon le!

Használja Változásfigyeltetés szolgáltatásunkat az Önt érdeklő jogszabályok, jogterületek és tárgyszavak figyeltetésére!

Megrendelés >>

Csütörtökön az ítélet háromórás szóbeli indoklásakor a bíró elmondta: az eljárás adatai szerint Hiszékeny Dezső soha nem mondta, hogy pénzt kér. Az ügyészség szerint a vádat főként az bizonyítja, hogy az elsőrendű vádlott a fedett nyomozóval folytatott egyik beszélgetésen bólogatott, amikor a kenőpénzt a másik szóba hozta, egy másik beszélgetés közben pedig öt ujját felmutatta, ami az ügyészség szerint ötmilliós kenőpénzt jelentett.

A bíró azt mondta: szóbeli vagy írásos bizonyíték hiányában ráutaló magatartás is bizonyíthatja a korrupciós cselekményt, ha az egyértelmű, kétségbevonhatatlan. Ebben az ügyben azonban nem erről volt.

A vádlott a bólogatásról korábban azt mondta, hogy az önkéntelen, reflexszerű mozdulat volt, csak nyugtázta az elhangzottakat, jelezte, érti, miről van szó; az öt ujját pedig biztos nem mutathatta fel, mert kisujját egy sérülés miatt nem is tudja kinyújtani.

A bíró ismertette, hogy az egyik lehallgatási anyag – akkor, amikor a fedett nyomozó jelentése szerint az öt ujjat felmutatta a vádlott – az ügyészség korábbi tájékoztatásával ellentétben nem tizennégy másodperces csendet rögzített, hanem a vád tárgyától független beszélgetést. Ezt a tárgyaláson az ügyészség is elismerte.

Azzal az ügyészségi felvetéssel kapcsolatban, hogy a vádlott miért nem utasította vissza a kenőpénzt, amikor szóba került, a bíró emlékeztetett arra, hogy az „öt gurigát”, „öt gombócot”, azaz az ötmilliós kenőpénzt mindig a fedett nyomozó hozta szóba, Hiszékeny Dezső pedig az egyik beszélgetésen kilencszer hárította el a felvetést például úgy, hogy „ez elég durva”, „nincs ilyen”, „soha semmit ne adjon”, „ez egy irreális történet”.

A bíróság szerint tehát korántsem olyan egyértelmű a lehallgatási anyagok értelmezése, mint ahogyan az ügyészség beállította, és emlékeztetett arra is, hogy az ügyben sokat beszéltek ugyan a pénzről, de pénzmozgás soha nem történt.

A bíró felidézte, hogy Hiszékeny Dezső szerint a vádiratból kimaradt a történet első fele. Erről korábban annyit mondott, hogy tudomása szerint egy fővárosi testvérpár egyik tagja magas beosztású rendőr, a másik viszont bűnöző, a Nemzeti Védelmi Szolgálat pedig előbbi esetleges zsarolhatósága miatt kezdett vizsgálódni, és mindez összefügghet ezzel a büntetőeljárással. Elmondta azt is, hogy állítását nem tudja bizonyítani, mert az ezzel kapcsolatos dokumentumokat évtizedekre titkosították.

A bíró kiemelte, hogy az elsőrendű vádlott következetes és logikus, észérvekkel alátámasztott védekezést adott elő a tárgyalásokon.

Polgári Jog: havonta megjelenő online folyóirat

Az új folyóirat célja, hogy tudományos igénnyel, de a gyakorlat számára is hasznosítható módon, a gyakorlatban felmerülő problémákra fókuszálva mutassa be a Polgári Törvénykönyvet.
Főszerkesztő: dr. Vékás Lajos

További részletek, megjelenés >>

A bíró hangsúlyozta azt is, hogy szigorúan a vádirat keretei között kell maradnia, ezért nem dönthet azokról a vádlotti felvetésekről, amelyek szerint politikai indíttatású koncepciós eljárás folyik ellene.

A másodrendű vádlottat az ügyészség az egyik vádpontban Hiszékeny Dezső bűnsegédjeként vádolta meg, egy másikban pedig – a politikustól függetlenül – befolyással üzérkedéssel. A bíróság őt a bűnsegédként elkövetett vesztegetés miatt emelt vád alól felmentette, és mindkét vádpontban befolyással üzérkedés miatt mondta ki bűnösségét.

A bíró elmondta, hogy a másodrendű vádlott az eljárás elején tagadta bűnösségét, és bár később a terhelő bizonyítékokkal összhangban részleges beismerő vallomást tett, Hiszékeny Dezsőre még akkor sem mondott terhelőt.

A bíró szerint elképzelhető, a két vádlott között olyan megállapodás volt, hogy lelepleződés esetén a másodrendű vádlott mindent magára vállal, erre utaló adat azonban nem került elő, ezt semmi nem bizonyítja.

A bíró megjegyezte, hogy a fedett nyomozó bevonása nem kifogásolható, de nem származtak olyan bizonyítékok belőle, amelyek alapján az elsőrendű vádlott bűnössége ítéleti bizonyossággal megállapítható volna.

A két vádlott és a védők tudomásul vették az elsőfokú döntést, az ügyész azonban Hiszékeny Dezső esetében bűnösség megállapítása és büntetés kiszabása, a másodrendű vádlottnál súlyosítás érdekében fellebbezett.

Hiszékeny Dezső az ítélethirdetés után újságírók előtt egyebek mellett arról beszélt, hogy a hatóságok fél éven át hallgatták le a mobilját és az irodáját, mégsem tudtak többet a bíróság elé hozni, mint a fedett nyomozó jelentéseiben szereplő bólogatást és mutogatást.

(Forrás: MTI)


Kapcsolódó cikkek

2023. szeptember 26.

Húsz évi pereskedés után került vissza két értékes műtárgy egy zsidó vállalkozó leszármazottjához Horvátországban

Húsz évi pereskedés után került vissza egy 18. és egy 19. századi francia festő egy-egy értékes műve Andrew Reichsman Egyesült Államokban élő filmproducerhez, akinek zsidó felmenőit 1941-ben az usztasák vezette Független Horvát Állam (NDH) deportálta, vagyonukat pedig elkobozta – írta a Jutarnji List című horvát napilap hétfőn.