Handó: meghatározó a bíróságok szerepe

Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

A bíróságok még az igazságszolgáltatásnál is komolyabb szerepet töltenek be a társadalom életében, létük önmagában meghatározó a jogi kultúra, a béke, az együttélés szempontjából – mondta az Országos Bírósági Hivatal (OBH) elnöke pénteken Kaposváron.

Handó Tünde a kaposvári önkormányzat és a hivatásrendek helyi szervezetei által 27. alkalommal tartott, Jogi beszélgetések című szakmai konferencia zárónapján hangsúlyozta: az állam ideális állapotában, a fékek és egyensúlyok rendszerében a hatalom megosztott gyakorlásáról van szó. A három hatalmi ág – törvényhozás, végrehajtás, igazságszolgáltatás – együttműködve, egymásra figyelve építi azt, amit jogállamnak hívunk.

Hamis minden megközelítés, amely a hatalmi ágakat egymással szembe próbálja állítani, ezek egyik lényegi eleme, hogy a bírói hatalmat kormányzattal, törvényhozással szembeni ellenhatalomként határozzák meg és erre biztatják a bírókat és alkotmánybírókat – közölte az OBH elnöke.

Handó Tünde szólt arról is, hogy a bíróságok nem kizárólag jogalkalmazók, „a törvény szájai”, mert tevékenységükkel alakítják a jogot és ezáltal az állam működését.

Darák Péter, a Kúria elnöke előadásában szólt arról, hogy készül a Kúria következő ötéves szervezeti stratégiája. Ebben fontos kérdésként szerepel, hogy belső működését tekintve a Kúria milyen szerepfelfogást kövessen, a hierarchiára vagy a koordinációra helyezze a hangsúlyt.

Elmondta, a hierarchikus felfogás szerint a Kúria a bírósági rendszerre mint egységre tekint, amelyben a szervezeten belül szinte mindenért felelősséget vállal, s a helyes döntéseknek az eljárások végén kell megszületniük.

„Ebbe a modellbe illeszkedik az a gyakorlat, hogy a Kúria az alacsonyabb szintű bíróságokkal együttműködve dolgoz ki jogértelmezési megoldásokat az egységes jogalkalmazási irány követéséért” – közölte. Hozzátette, ennek előnye a joggyakorlat hatékony és gyors biztosítása, hátránya a kúriai bírák munkaterhének növelése, figyelmük megoszlása.

Hozzátette: ezzel szemben, ha a hangsúly a koordináción van, a bírósági szintek közötti elkülönülés funkcionális elkülönülés is, vagyis van elsőfokú bizonyító, van jogorvoslati bíróság és a jogegységesítést, jogfejlesztést biztosító Kúria. „Itt hierarchia helyett a bírók az egyes bírói szintek autonómiájára helyezik a hangsúlyt, a Kúria a törvényben meghatározott hatáskörének gyakorlásán túl nem ad tanácsot jogértelmezési kérdésben az alsóbb fokú bíróságoknak, hanem a jogfejlesztő szerepre koncentrál és a legnagyobb horderejű ügyekben dönt” – mondta, jelezve: ennek előnye, hogy a kúriai bírák a törvényi feladataikra tudnak koncentrálni, azokat hatékonyabban képesek ellátni, de hátrány, hogy a jogértelmezési dilemmák később kerülnek a Kúria látókörébe.

„A stratégia írói nyitva hagyják a kérdést, azonban utalnak arra, hogy a Kúria jelenlegi működése inkább az első modellnek felelne meg, hiszen egyre erőteljesebben működnek azok a testületek, amelyek a gyors állásfoglalást teszik lehetővé” – jegyezte meg Darák Péter.

A Kúria elnöke szólt a jog és igazságosság problémájáról is. Úgy véli, a kettő egymásra van utalva: a jog az erkölcsi igazolást, az igazságosság pedig azt igényli, hogy az elveit ültessék át a pozitív normákba. „A kettő között sosincs állandó harmónia, az igazságosság képes megteremteni és elvonni is a pozitív jog legitimitációját” – fogalmazott.

Stumpf István alkotmánybíró előadásában azt mondta, az alkotmányos identitásnak, szuverenitásnak kell, hogy legyen egy érinthetetlen magja, amelyet nem sérthet az Európai Unió döntési rendszere sem. Ennek a magnak a napjainkban is zajló kimunkálása elsődlegesen az alkotmánybíróságok feladata.

Az alkotmánybíróságok tehát ezen a területen stratégiai szövetségesei a mindenkori nemzeti kormányoknak, hiszen a jog nyelvén mondják el a nemzeti identitást, szuverenitást érintő politikai szempontokat – hangoztatta.

Rámutatott, Magyarországon az alaptörvény hetedik módosítása után nyílt meg annak a lehetősége, hogy az Alkotmánybíróság törekedjen összhangba hozni az alaptörvényben foglalt alapvető jogokat és szabadságokat, amelyek nem korlátozhatják az ország területi egységére, népességére, államformájára, berendezkedésére vonatkozó elidegeníthetetlen rendelkezési jogosítványát.

Bánáti János, a Magyar Ügyvédi Kamara elnöke kiemelte, hogy az ügyvédi hivatásrend híd szerepet tölt be a közszféra és a magánszféra között. Megítélése szerint az ügyvédi tevékenység nélkülözhetetlen a jogállamban, az állampolgárok eligazodását a legegyszerűbb jogi tanácsadástól kezdve a legösszetettebb jogi kérdések megoldásáig segítik.
A kamarai elnök felhívta a figyelmet az ügyvédi titoktartás fontosságára, amelynek szabályait a hivatásrend tagjainak nemcsak a hatóságok előtt, de a magánéletükben is be kell tartaniuk. Úgy vélte: a hatalomnak e titoktartás iránt mutatott tisztelete a jogállam értékmérője.

Fábián Adrián, a Pécsi Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Karának dékánja azt hangsúlyozta, hogy jogállamról ott beszélhetünk, ahol valós és folyamatos az állam és az állami intézmények hatalmának korlátozása, a jogrend nem szelektál, a joganyag, különösen az alaptörvény nem frázisgyűjtemény, a törvényesség követelménye mindent megelőz, s ebben mindenki egyetért. „Magyarország természetesen jogállam, hisz ezt mondja az alaptörvény” – fogalmazott.

(MTI)