Hivatali visszaélést követ el, aki fogvatartottnak jogellenesen telefon SIM-kártyát juttat

Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

A büntetés-végrehajtási szervezet egészségügyi szolgálata hivatásos állományú tagjának az a cselekménye, hogy a fogvatartottnak jogellenesen telefon SIM-kártyát juttat, nem a szolgálati visszaélés, hanem a hivatali visszaélés bűntettét valósítja meg.

Az alapügy

A volt címzetes büntetés-végrehajtási zászlós I. rendű terhelt a megyei büntetés-végrehajtási intézetben az egészségügyi osztályon szakápolóként teljesített szolgálatot. Egészségügyi feladata ellátása során megismerte az intézetben fogvatartott II. rendű terheltet, akivel érzelmi kapcsolatba került. A II. rendű terhelt ezt az érzelmi kapcsolatot felhasználva – pontosan meg nem határozható időpontban – arra vette rá az I. rendű terheltet, hogy juttasson be neki a büntetés-végrehajtási intézetbe a telefonjához SIM-kártyákat. A terhelt kérésének eleget téve az I. rendű terhelt két alkalommal két különböző hívószámú SIM-kártyát adott át neki azért, hogy a II. rendű terhelt az engedélyezett kapcsolattartáson túl további kapcsolattartáshoz jusson.

Tartalmazza a tényállás, hogy az I. rendű terhelt ezzel a magatartásával megszegte a büntetés-végrehajtási szervezet szolgálati szabályzatáról szóló 21/1997. (V. 8.) IM rendelet 18. § (3) bekezdésében írtakat, miszerint a ht. állomány tagjainak a fogvatartottakkal való érintkezése csak a hivatalos (szolgálati) tevékenységre irányulhat, velük magánbeszélgetést nem folytathatnak, előttük sem szolgálati, sem magánügyeiket nem beszélhetik meg, megsértette továbbá a büntetések, intézkedések, egyes kényszerintézkedések és a szabálysértési elzárás végrehajtásáról szóló 2013. évi CCXL. törvény (Bv. tv.) 175. § (2) bekezdésében írt azon rendelkezést is, mely szerint az elítélt a házirend előírásainak megfelelően kizárólag a büntetés-végrehajtási intézet által kijelölt telefont használhatja.

Az I. rendű terhelt hivatásos szolgálati viszonya a cselekmény elkövetését követően lemondással megszűnt.

A jogerős határozat ellen a II. rendű terhelt, továbbá a védője azonos tartalmú felülvizsgálati indítványt terjesztettek elő, melyben arra hivatkoztak, hogy a bíróság a II. rendű terhelt bűnösségét a büntető anyagi jog szabályainak többszörös megsértésével állapították meg.

A Legfőbb Ügyészség a Be. 657. § (1) bekezdése alapján tett nyilatkozatában a felülvizsgálati indítványt alaptalannak tartotta.

A Kúria döntése

A felülvizsgálati indítványok részben a törvényben kizártak, érdemben pedig alaptalanok.

A felmerült jogkérdés az, hogy a büntetés-végrehajtási szervezet azon hivatásos állományú tagja, aki a reá vonatkozó jogszabályi rendelkezéseket azért szegi meg, hogy egy fogvatartottnak jogtalan előnyt okozzon, katonai vagy hivatali bűncselekményt követ-e el.

Tekintettel arra, hogy a hivatali visszaélés, illetve a szolgálati visszaélés elkövetési magatartása a törvényi tényállás alapján, betű szerint megegyezik, a kiindulási alap a két bűncselekmény elhatárolásánál csak az lehet, hogy az elkövető katona volta, avagy hivatalos személy jellege a domináló.

Nem vitás, hogy a Btk. 127. § (1) bekezdése szerint a büntetés-végrehajtási szervezet hivatásos állományú tagja a büntető törvény alkalmazása szempontjából katona, ekként – a 458. § a) pontjára is figyelemmel – elkövetője lehet a 441. § szerinti szolgálati visszaélés bűntettének.

Az sem vonható kétségbe, hogy a központi közigazgatási szervekről, valamint a kormány tagjai és az államtitkárok jogállásáról szóló 2010. évi XLIII. törvény 1. § (2) bekezdés d) pontja és (5) bekezdés b) pontja alapján a büntetés-végrehajtási szervezet rendvédelmi szervezet, amely központi államigazgatási szervnek minősül. Ekként a Btk. 459. § (1) bekezdés 11. pont k) pontja alapján a bv. szervezet hivatásos állományú tagja központi államigazgatási szervnél közhatalmi feladatot ellátó vagy szolgálatot teljesítő személy, akinek a tevékenysége a szerv rendeltetésszerű működéséhez tartozik, így hivatalos személy.

Ahogy arra a Legfőbb Ügyészség is utalt, a büntetés-végrehajtási szervezet szolgálati szabályzatáról szóló 21/1997. (V. 8.) IM rendelet 2. § (2) bekezdéséből, mely szerint az egészségügyi feladatok a bv. szervezet szakfeladatai közé tartoznak, az következik, hogy e feladatok ellátása a bv. szervezet alapfeladatai közé, a Btk. megfogalmazásában rendeltetésszerű működéséhez tartozik. A szolgálati szabályzat ugyanis az egészségügyi feladatokat a biztonsági, nevelési, nyilvántartási és foglalkoztatási feladatokkal egy sorban említi.

A jogkérdést az dönti el, hogy a bv. szervezet rendeltetésszerű működéséhez tartozó hivatásos állományú személy kötelességszegésében (hivatali hatáskörének túllépésében, hivatali helyzetével egyébkénti visszaélésében) mely jogtárgy sérül.

A több évtizedes bírói gyakorlat szerint a szolgálati visszaélés bűncselekményének jogi tárgya a katonai szolgálati rend rendeltetésszerű működéséhez fűződő érdek.

A szolgálati visszaélés elkövetője az a katona lehet, akinek beosztásához a katonai szervezeten belül a többi katonához képest szolgálati hatalma vagy speciális helyzete van.

Az adott ügyben az I. rendű terhelt (a megyei büntetés-végrehajtási intézet egészségügyi osztályának szakápolója) nem a büntetés-végrehajtási szervezetben elfoglalt szolgálati állásával, és ami fontosabb: nem a többi katonához képest – egyébként nem is létező – szolgálati hatalmával vagy speciális helyzetével élt vissza más katona kárára vagy javára. Tehát nem a katonai (adott esetben a büntetés-végrehajtási szervezeten belüli) függelmi viszonyokat sértette meg, hanem egy fogvatartott érdekében, az ő felbujtására szegte meg azokat a szabályokat, amelyek a büntetés-végrehajtási személyzet és a fogvatartott érintkezésére, kapcsolatára vonatkoznak.

Magatartása ekként nem a büntetés-végrehajtási szervezet, mint a büntető törvény szerinti katonai szervezet érdekét – függelmi viszonyait, belső szervezetét – sértette, hanem annak alaprendeltetését; szakfeladatainak a jogszabályoknak megfelelő ellátását, konkrétan a biztonsági szakfeladat veszélytelen ellátását sértette. Ez pedig túlmutat a Btk. 441. § szerinti szolgálati visszaélés bűncselekményének törvényi tényállásán.

Ezért a katonai tanács jogi minősítéssel kapcsolatos álláspontja helyes, és ki is mutatta és a tényállás részévé tette azokat a jogszabályi rendelkezéseket, amelyek betartása és betartatása az ügy I. rendű terheltjének hivatalos személyként kötelessége lett volna, és amelyeket megszegett.

A bírói gyakorlattal – és a Btk.-val is – ellentétes az indítványozók azon érvelése is, amely szerint a katonai bűncselekmény elkövetője csak katona lehet.

A Btk. 127. § (3) bekezdése szerint katonai bűncselekmény tettese valóban csak katona lehet, a tettes azonban nem azonos az elkövetővel. A bűncselekmény elkövetője a tettes és a részes, azaz a felbujtó és a bűnsegéd. Tettes az, aki a bűncselekmény törvényi tényállását megvalósítja, felbujtó pedig az, aki a bűncselekmény elkövetésére szándékosan rábír. A részesek törvényi tényállást nem valósíthatnak meg, tehát tevékenyen nem vesznek részt a bűncselekmény elkövetésében.

A felbujtás elkövetési magatartása, a rábírás a tettesre gyakorolt olyan pszichikai ráhatás, amely kialakítja a tettesben a konkrét bűncselekmény elkövetésére vonatkozó szándékot. Ez szóban, írásban, ráutaló magatartással egyaránt megvalósulhat, formája lehet kérés, rábeszélés, megbízás, utasítás, fogadás ajánlása, látszólagos lebeszélés, ajándék vagy egyéb előny ígérése, beszámítást ki nem záró kényszer, fenyegetés.

Mindez irányadó a katonai és a hivatali bűncselekmények esetében is.

A Btk. 441. §-a szerinti szolgálati visszaélést csak katona, a Btk. 305. §-a szerinti hivatali visszaélés bűntettét pedig csak hivatalos személy valósíthatja meg tettesként. A felbujtó magatartása azonban nem azonos a törvényi tényállás szerinti elkövetési magatartással, ezért a katonai, illetve hivatali bűncselekmény elkövetője felbujtóként bárki lehet.

A fentiekben kifejtettek alapján a Kúria a felülvizsgálati indítványoknak nem adott helyt, és a Be. 662. § (1) bekezdés a) pontja alapján a törvényszék katonai tanácsa ítéletét hatályában fenntartotta, így a volt címzetes büntetés-végrehajtási zászlós I. rendű terheltet folytatólagosan elkövetett hivatali visszaélés bűntettében, a II. rendű terheltet felbujtóként, folytatólagosan elkövetett hivatali visszaélés bűntettében mondta ki bűnösnek.

(kuria-birosag.hu)

---