Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.
Tovább fog tartani az infláció letörése, mint azt korábban gondolták, sőt még további emelkedés sem kizárt – idézi a Nemzetközi Valutaalap vezető közgazdászának elemzését a Növekedés.hu.
A világjárvány újjáéledése és a legújabb változat, az omicron vírusvariáns megjelenése komolyan növelte a világgazdasági kilátásokkal kapcsolatos bizonytalanságot. Ennek oka, hogy számos ország küzd a monetáris eszközökkel gyorsan kezelhetőnél magasabb mértékű inflációval.
Nyilvánvaló azonban, hogy a gazdasági fellendülés üteme és az inflációs nyomás mértéke jelentősen eltér az egyes országokban. Ezért az emelkedő árakra adott válaszokat az egyes gazdaságok körülményeihez kell igazítani – írja az IMF Blogon megjelent elemzésében Gita Gopinath, az IMF vezető közgazdásza.
Miután az infláció letörése hosszabb időbe telik, mint azt korábban gondolták, arra lenne szükség, hogy az amerikai jegybank szerepét betöltő Federal Reserve jelentősen csökkentse az eszközvásárlásokat, és nekilásson a gyorsabb kamatemelésnek.
Óriási a nyomás a központi bankokon
Ha az inflációs nyomás széles körűvé válik több országban, akkor a vártnál korábban keményebb szigorításra lehet szükség. Ebben a környezetben elengedhetetlen, hogy a nagy központi bankok körültekintően kommunikálják intézkedéseiket, nehogy olyan piaci pánikot váltsanak ki,amelynek nemcsak belföldön, hanem külföldön is káros hatással lenne, különös tekintettel a nagy tőkeáttétellel rendelkező feltörekvő és fejlődő gazdaságokra.
A nagy bizonytalanság miatt, beleértve az omicron koronavírus mutációt is, a döntéshozóknak agilisnak kell maradniuk, és késznek kell lenni arra, hogy szükség szerint módosítsák az irányon.
Az energia- és élelmiszerárak emelkedése számos országban magasabb inflációt eredményezett a vártnál. Ezek a globális tényezők, különösen a magas nyersanyagárak 2022-ben tovább növelhetik az inflációt. Ez különösen negatív következményekkel jár az alacsony jövedelmű országok háztartásaira nézve, ahol a fogyasztási kiadások mintegy 40 százalékát élelmiszerre fordítják.
