Inárcsi gyilkosság: részletes bizonyítás jön
Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.
Részletes bizonyítást rendelt el a bíró az inárcsi családsegítő megölésével vádolt férfi ügyében a Budapest Környéki Törvényszéken hétfőn tartott előkészítő ülésen.
A férfit közfeladatot ellátó személy sérelmére elkövetett emberöléssel és lőszerrel visszaéléssel vádolja az ügyészség. A vádlott korábban beismerte tettét.
A vád szerint a férfi Inárcson épített családi házat devizahitelből, a hitelválság után megemelkedett törlesztőrészleteket azonban nem tudta fizetni. A csaknem 60 millió forint tartozás miatt végrehajtás indult, a házat elárverezték, és a három gyermekes családnak 2018. június végéig ki kellett költöznie. Két gyerek kiskorú volt, egyikük fogyatékkal élő.
A vádlott segítséget kért az inárcsi önkormányzattól, a családsegítő szolgálathoz fordult, amelynek dolgozója többféleképpen is próbált segíteni, de nem sikerült szállást szereznie. A vádlott felesége 2018. július 10-én közölte, hogy a gyerekekkel rokonokhoz költözik. A férfi egy átvirrasztott éjszaka után másnap reggel bement gyeztetni a családsegítővel, ám vita robbant ki ki, a férfi kést rántott és nyakon szúrta a nőt, aki a helyszínen meghalt. A vádlott ezután átment a polgármesteri hivatalba és feladta magát.
A vádirat tartalmazza azt is, hogy a férfi korábban rendőrként lőszereket szerzett, amelyeket nyugdíjba vonulása után engedély nélkül magánál tartott, ezért lőszerrel visszaélés miatt is vádat emeltek ellene.
Januárban a bíróság előkészítő ülést tartott az ügyben, ahol a vádlott mindent beismert, a tárgyalásról is lemondott, így akár döntést is hozhatott volna a törvényszék, ám a vádlott rosszul lett, mentőt kellett hívni hozzá, és az ülés félbeszakadt.
Hétfőn a bíróság a vádlott meghallgatásával folytatta az előkészítő ülést. A férfi arról is beszélt, hogy a családsegítő a gyilkosság előtt közvetlenül a hivatali helyiségben – ahol csak ketten voltak – szemrehányást tett neki, miként lehettek ilyen felelőtlen szülők, hogy nem fizetik a rezsit, a kölcsönt.
[box title=”Kommentár a büntetőeljárási törvényhez” style=”soft” box_color=”#007ac3″ radius=”0″]
A büntetőjogi reform záró akkordjaként megalkotott új büntetőeljárási törvényt az Országgyűlés 2017. június 13-án fogadta el, s a köztársasági elnök 2017. évi XC. törvényként (a továbbiakban: Be.) hirdette ki. A Be. 2018. július 1-jén lépett hatályba. Új kommentárunk elérhető Jogtár kiegészítés és könyv formájában is.
További információ >>[/box]
A vádlott szerint az ügyintéző azt mondta: el fogják venni tőlük a gyerekeket. Mire a férfi – állítása szerint – kérte, hogy a gyerekeit ne bántsa. Úgy folytatta, hogy a családsegítő azt kiabálta neki: „takarodjon a francba”, „ne járkáljon hozzá”. A szóváltásból dulakodás lett és az ügyintéző – a vádlott szerint – hozzávágta az ügy iratait.
Mindeközben a hétfői tárgyaláson a bíró többször figyelmeztette a vádlottat, hogy ha nem igaz, amit mond az elhunytról, akkor kegyeletsértést követhet el.
A vádlott azt mondta, hogy a táskájából azért vette elő a kést, hogy saját magát megszúrja, de a sértett felé ugrott, illetve belefordult a késbe. Ekkor – folytatta a férfi – erős nyomást érzett a fejében, felmehetett a vérnyomása, mert ezután már semmire sem emlékszik.
A vádlott azt is állította, hogy a táskájában mindig két kést tart, egy nagyobbat evéshez és egy kisebbet sör- és konzervnyitónak.
Korábbi vallomásaiban úgy is előadta a történteket, hogy elővette a kést, nem akart szúrni, de nem tudott uralkodni magán.
Mindezzel a kapcsolatban a bíró arra hívta fel a figyelmet: a szakértői vélemények szerint a nő nyakán két szúrás volt. A helyszíni szemlén készült fényképek tanúsága szerint a tetthely nagyon véres volt, ugyanakkor sem az áldozaton, sem az elkövetőn nem voltak dulakodásra utaló nyomok, sérülések. A rendelkezésre álló információk egy része tehát nem indulati cselekményre utal – jelezte.
A bíró az előkészítő ülés ezen szakaszában döntött arról, hogy nem fogadja el a vádlott beismerését, nem hoz döntést, hanem elrendeli a tárgyalást és részletes bizonyítást folytat le.
A bíró ezt egyrészt azzal indokolta, hogy a vádlott beszámítási képességét, személyiségét illetően ellentmondó információk, szakértői vélemények vannak, ezek alapján nem lehet megalapozott döntést hozni. Kérdéses például, hogy mennyire volt egyáltalán beszámítható a vádbeli cselekmény idején.
Másfelől a bíró azzal is indokolta döntését, hogy további bizonyítást igényel többek között az: miért volt kés a vádlottnál, mi történt közvetlenül a gyilkosság előtt, miként történt a gyilkosság, utána mondott-e olyat a vádlott hogy másokat, például a végrehajtót, a gyámügyintézőt bántaná, és mindezt hogyan kell értékelni.
A tárgyaláson mások mellett meghallgatták azt az ügyintézőt is, akihez odament a vádlott, hogy elmondja, megölt valakit, valamint egy, nem sokkal a történtek után kiérkező polgárőrt, aki korábban a vádlott kollégája volt a rendőrségen.
A polgárőr felidézte: a vádlott a gyilkosság előtt hónapokkal arról beszélt, hogy megöli magát, az édesapja is akkoriban halt meg, a felesége pedig depressziós volt.
A tanúk egybehangzóan beszéltek arról, hogy a vádlott – mikor a gyilkosság után feladta magát – nem volt zavart, felindult, értelmesen, normálisan beszélt arról, hogy percekkel korábban gyilkosságot követett el. Az egyik tanú szerint azt mondta: „valakit lapátra tettem”, „valami gyermekvédelmist”.
Az önkormányzati dolgozó felidézte, hogy a vádlott a gyilkosság után azt mondta: „nem így akartam, többre készültem, de most már mindegy”, és a tanú szerint a vádlott gyámügyesre, végrehajtóra célozhatott.
A polgárőr azt mondta, hogy amikor megérkeztek a rendőrök, a helyszínen várakozó férfi nyújtotta a kezét, hogy bilincseljék meg.
(MTI)
