Jogsértő bizonyíték kirekesztése a büntetőeljárásban

Ha a bíróságnak aggályai vannak a bizonyítási eszköz beszerzésének törvényessége kapcsán, akkor hivatalból meg kell vizsgálnia, hogy a bizonyítási eszköz maga felhasználható-e bizonyítékként.

Az alapügy

A törvényszék a vádlottakat felbujtóként elkövetett hivatali visszaélés bűntette miatt megrovásban részesítette.

Az ellentétes irányú fellebbezések alapján eljárva az ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét a fellebbezéssel érintett öt vádlottból három vádlott vonatkozásában hatályon kívül helyezte, és a velük szemben indított büntetőeljárást megszüntette, míg további két vádlottat felmentett.

A másodfokú ítélet ellen a fellebbviteli főügyészség valamennyi, a másodfokú ítélettel érintett vádlott terhére, az eljárás megszüntetése, illetőleg a felmentés miatt, a bűnösség megállapítása és velük szemben pénzbüntetés kiszabása érdekében jelentett be másodfellebbezést.

A másodfokú ítélet kihirdetésekor és az ügyészi másodfellebbezés bejelentésekor hatályos 1998. évi XIX. törvény ( a továbbiakban: korábbi Be.) 386. § (1) bekezdés c) pontjára figyelemmel, mivel a másodfokú bíróság az első fokon elítélt vádlottakkal szemben részben eljárást megszüntető, részben felmentő határozatot hozott, a harmadfokú eljárás lehetősége megnyílt, az a bejelentésekor joghatályos volt.

2018. július 1. napján hatályba lépett a 2017. évi XC. törvény (a továbbiakban: Be), amelynek 868. § (1) bekezdése szerint – a meghatározott kivételekkel – a törvény rendelkezéseit a hatályba lépésekor folyamatban lévő büntetőeljárásokban is alkalmazni kell. Mivel a harmadfokú eljárás lefolytatására a törvény nem tartalmaz eltérő rendelkezést, ezért az ügyben az új eljárási törvény szabályai az irányadók.

A Be. 615. § (1) bekezdése szerint a másodfokú bíróság ítélete ellen fellebbezésnek van helye a harmadfokú bírósághoz a másodfokú bíróságnak az elsőfokú bíróságéval ellentétes döntése esetén. A (2) bekezdés b) pontja szerint ellentétes a döntés, ha a másodfokú bíróság az első fokon elítélt vádlottat felmentette vagy vele szemben a büntetőeljárást megszüntette. Ezért a fellebbviteli főügyészség által a bűnösség megállapítása és büntetés kiszabása érdekében bejelentett fellebbezés e törvény alapján is joghatályos.

A Kúria döntése

A fellebbezés részben, az alábbiak szerint alapos.

Tévedett az ítélőtábla, amikor a titkos információgyűjtés eredményét tartalmazó jegyzőkönyveket a korábbi Be. 75. § (1) bekezdésére és 78. § (4) bekezdésére hivatkozva kirekesztette a bizonyítási eszközök közül. Az ítélőtábla lényegében a titkos információgyűjtés engedélyezése iránti indítvány és az engedélyező bírósági határozat hiányára alapította ezt a döntését. A korábbi Be. 206. §-a rendelkezett a titkos adatszerzés eredményének felhasználásáról, 206/A. §-a pedig a titkos információgyűjtés eredményének felhasználásáról. Az ítélőtábla a titkos információgyűjtés eredményének felhasználhatóságát olyan feltételhez kötötte, amelyet a törvény nem tartalmazott. A korábbi Be. 206. § (1) bekezdése a titkos adatszerzés eredményének felhasználhatósága körében írta elő az indítvány és a bíróság határozatának csatolását, a titkos információgyűjtés eredményének felhasználhatósága körében ilyen feltételt nem említett. A másodfokú bíróság tehát olyan követelményt támasztott a titkos információgyűjtés eredményének felhasználhatóságához, amelyet a törvény nem az e módon beszerzett információk, hanem a titkos adatszerzés körében ír elő.

Ettől függetlenül, ha a perbíróságnak – akár első- akár másodfokon – kételye merül fel a titkos információgyűjtés törvényességével kapcsolatban, természetesen beszerezhető az eredeti indítvány és engedélyező végzés, de ezt követelményként a törvény ellenében nem lehet támasztani.

Emellett az ítélőtábla tévesen értelmezte a funkciómegosztásra és a bizonyítás törvényességére vonatkozó korábbi törvényi rendelkezéseket is. A korábbi Be. 75. § (1) bekezdése valóban arról rendelkezett, hogy a bíróság nem köteles a vádat alátámasztó bizonyítási eszközök beszerzésére és megvizsgálására ez a rendelkezés nem zárta el a bíróságot attól, hogy hivatalból szerezzen be bizonyítási eszközt. Kiváltképp ez a helyzet akkor, ha olyan, a magánéletet súlyosan korlátozó eszközt használtak a felderítés során, mint a bírói engedélyhez kötött titkos információgyűjtés. Az ítélőtáblának valójában nem a vádat alátámasztó bizonyítási eszköz meglétével, hanem a bizonyítási eszköz beszerzésének törvényességével kapcsolatban merültek fel kételyei.

A korábbi Be. 78. § (4) bekezdésének helyes tartalma tehát nem az, hogy amennyiben a bíróságnak aggályai vannak a bizonyítási eszköz beszerzésének törvényessége kapcsán, akkor a rendelkezést mintegy vélelemként használja, hanem az, hogy ha ilyen kételyek felmerülnek, a bíróságnak hivatalból meg kell vizsgálnia, hogy a bizonyítási eszköz maga felhasználható-e bizonyítékként. Ez azonban nem a vád alátámasztása, hanem a bizonyítás törvényessége körébe tartozó kérdés.

Megjegyzi a Kúria, hogy a Be. a bizonyításra vonatkozó szabályok között lényegében azonos rendelkezéseket tartalmaz. A 164. § (2) bekezdése alapján a bíróság a tényállás tisztázása során bizonyítékot indítvány alapján szerez be, a (3) bekezdés szerint pedig indítvány hiányában bizonyíték beszerzésére és megvizsgálására nem köteles.

Mind a régi, mind a hatályos Be. alapján az a rendelkezés, hogy indítvány hiányában a bíróság nem köteles bizonyíték beszerzésére és megvizsgálására, lényegében a vád tárgyává tett történeti tények bizonyítására vonatkozó bizonyítékok esetében értelmezhető. Nem terjed ki a törvény felhatalmazó rendelkezése a bizonyítás során beszerzett és felhasználni indítványozott bizonyítási eszközök törvényességének vizsgálatára.

Nem hagyható figyelmen kívül, hogy – a logika szabályai szerint – egy bizonyítási eszköz törvényességének vizsgálata csak abban az esetben kerülhet szóba, ha annak felhasználására valamely jogosult bizonyítási indítványt terjesztett elő, vagy annak beszerzéséről a bíróság hivatalból rendelkezett. Jelen esetben az ügyészség a vádiratban indítványozta a titkos információgyűjtés eredményének felhasználását. Ez pedig nem értelmezhető másként, mint úgy, hogy mind a korábbi Be. 75. § (1) bekezdése, mind a Be. 164. § (2) és (3) bekezdése alapján folyamatban lévő büntetőeljárásban indítványt terjesztettek elő bizonyíték megvizsgálására.

A korábbi Be. 78. § (4) bekezdése, valamint a Be. 167. § (5) bekezdése lényegében azonos módon rendelkezik arról, hogy nem értékelhető bizonyítékként az olyan bizonyítási eszközből származó tény, amelyet a büntetőügyben eljáró hatóságok bűncselekmény útján, más tiltott módon vagy a résztvevők eljárási jogainak lényeges korlátozásával, illetve sérelmével szerzett meg. Ebből a rendelkezésből pedig egyértelműen következik, hogy a felhasználni indítványozott bizonyítási eszköz esetében annak kizártsága csak úgy állapítható meg, ha a bíróság a fenti rendelkezések alapján a bizonyítási eszköz törvényességét hivatalból megvizsgálja. Erre vonatkozó külön indítvány nem szükséges, amennyiben a bizonyíték megvizsgálására már valamely jogosult bizonyítási indítványt terjesztett elő, vagy a bíróság hivatalból rendelkezett a bizonyítási eszköz beszerzéséről.

Helytállóan hivatkozott a Legfőbb Ügyészség a Fővárosi Ítélőtábla Büntető Kollégiumának 2/2009. számú véleményére, ugyanakkor az EBH 2001.505. számú elvi döntésben írtak a mai jogi helyzetben már nem tarthatóak. A döntés közzétételekor ugyanis még nem volt hatályban a korábbi Be., a titkos információgyűjtést kizárólag a Rendőrségről szóló 1994. évi XXXIV. törvény szabályozta, ám nem volt törvényi rendelkezés arról, hogy az így beszerezett adatok a büntetőeljárásban miként használhatók fel.

Két vádlott felmentésére bizonyítottság hiánya miatt, azért került sor, mert a másodfokú bíróság a titkos információgyűjtés eredményét a fentiek szerint törvénysértően rekesztette ki a bizonyítási eszközök közül. Ezért a Kúria a másodfokú bíróság ítéletét a VII. rendű vádlott vonatkozásában a Be. 625. § (4) bekezdése alapján hatályon kívül helyezte és a másodfokú bíróságot új eljárásra utasította.

(kuria-birosag.hu)

Kapcsolódó cikkek:


Rabszolgatartó családot tartóztattak le
2019. július 18.

Letartóztattak egy 41 éves nőt, valamint a fiát és egyik lányát, mert a gyanú szerint évek óta több embert is rabszolgaként tartottak és használtak ki Pakodon.

Már hat éve működik az elektronikus kapcsolattartás
2019. július 18.

Már hat éve működik az elektronikus kapcsolattartás

Az elektronikus kapcsolattartás 2013. évi bevezetése óta eltelt 6 és fél évben a bíróságokra érkezett elektronikus beadványok és a bíróságok által elektronikus úton kiküldött kiadmányok száma megközelítette a 7 milliót.