Jogsértő bizonyíték kirekesztése a büntetőeljárásban

Ha a bíróságnak aggályai vannak a bizonyítási eszköz beszerzésének törvényessége kapcsán, akkor hivatalból meg kell vizsgálnia, hogy a bizonyítási eszköz maga felhasználható-e bizonyítékként.

Az alapügy

A törvényszék a vádlottakat felbujtóként elkövetett hivatali visszaélés bűntette miatt megrovásban részesítette.

Az ellentétes irányú fellebbezések alapján eljárva az ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét a fellebbezéssel érintett öt vádlottból három vádlott vonatkozásában hatályon kívül helyezte, és a velük szemben indított büntetőeljárást megszüntette, míg további két vádlottat felmentett.

A másodfokú ítélet ellen a fellebbviteli főügyészség valamennyi, a másodfokú ítélettel érintett vádlott terhére, az eljárás megszüntetése, illetőleg a felmentés miatt, a bűnösség megállapítása és velük szemben pénzbüntetés kiszabása érdekében jelentett be másodfellebbezést.

A másodfokú ítélet kihirdetésekor és az ügyészi másodfellebbezés bejelentésekor hatályos 1998. évi XIX. törvény ( a továbbiakban: korábbi Be.) 386. § (1) bekezdés c) pontjára figyelemmel, mivel a másodfokú bíróság az első fokon elítélt vádlottakkal szemben részben eljárást megszüntető, részben felmentő határozatot hozott, a harmadfokú eljárás lehetősége megnyílt, az a bejelentésekor joghatályos volt.

2018. július 1. napján hatályba lépett a 2017. évi XC. törvény (a továbbiakban: Be), amelynek 868. § (1) bekezdése szerint – a meghatározott kivételekkel – a törvény rendelkezéseit a hatályba lépésekor folyamatban lévő büntetőeljárásokban is alkalmazni kell. Mivel a harmadfokú eljárás lefolytatására a törvény nem tartalmaz eltérő rendelkezést, ezért az ügyben az új eljárási törvény szabályai az irányadók.

A Be. 615. § (1) bekezdése szerint a másodfokú bíróság ítélete ellen fellebbezésnek van helye a harmadfokú bírósághoz a másodfokú bíróságnak az elsőfokú bíróságéval ellentétes döntése esetén. A (2) bekezdés b) pontja szerint ellentétes a döntés, ha a másodfokú bíróság az első fokon elítélt vádlottat felmentette vagy vele szemben a büntetőeljárást megszüntette. Ezért a fellebbviteli főügyészség által a bűnösség megállapítása és büntetés kiszabása érdekében bejelentett fellebbezés e törvény alapján is joghatályos.

A Kúria döntése

A fellebbezés részben, az alábbiak szerint alapos.

Tévedett az ítélőtábla, amikor a titkos információgyűjtés eredményét tartalmazó jegyzőkönyveket a korábbi Be. 75. § (1) bekezdésére és 78. § (4) bekezdésére hivatkozva kirekesztette a bizonyítási eszközök közül. Az ítélőtábla lényegében a titkos információgyűjtés engedélyezése iránti indítvány és az engedélyező bírósági határozat hiányára alapította ezt a döntését. A korábbi Be. 206. §-a rendelkezett a titkos adatszerzés eredményének felhasználásáról, 206/A. §-a pedig a titkos információgyűjtés eredményének felhasználásáról. Az ítélőtábla a titkos információgyűjtés eredményének felhasználhatóságát olyan feltételhez kötötte, amelyet a törvény nem tartalmazott. A korábbi Be. 206. § (1) bekezdése a titkos adatszerzés eredményének felhasználhatósága körében írta elő az indítvány és a bíróság határozatának csatolását, a titkos információgyűjtés eredményének felhasználhatósága körében ilyen feltételt nem említett. A másodfokú bíróság tehát olyan követelményt támasztott a titkos információgyűjtés eredményének felhasználhatóságához, amelyet a törvény nem az e módon beszerzett információk, hanem a titkos adatszerzés körében ír elő.

Ettől függetlenül, ha a perbíróságnak – akár első- akár másodfokon – kételye merül fel a titkos információgyűjtés törvényességével kapcsolatban, természetesen beszerezhető az eredeti indítvány és engedélyező végzés, de ezt követelményként a törvény ellenében nem lehet támasztani.

Emellett az ítélőtábla tévesen értelmezte a funkciómegosztásra és a bizonyítás törvényességére vonatkozó korábbi törvényi rendelkezéseket is. A korábbi Be. 75. § (1) bekezdése valóban arról rendelkezett, hogy a bíróság nem köteles a vádat alátámasztó bizonyítási eszközök beszerzésére és megvizsgálására ez a rendelkezés nem zárta el a bíróságot attól, hogy hivatalból szerezzen be bizonyítási eszközt. Kiváltképp ez a helyzet akkor, ha olyan, a magánéletet súlyosan korlátozó eszközt használtak a felderítés során, mint a bírói engedélyhez kötött titkos információgyűjtés. Az ítélőtáblának valójában nem a vádat alátámasztó bizonyítási eszköz meglétével, hanem a bizonyítási eszköz beszerzésének törvényességével kapcsolatban merültek fel kételyei.

A korábbi Be. 78. § (4) bekezdésének helyes tartalma tehát nem az, hogy amennyiben a bíróságnak aggályai vannak a bizonyítási eszköz beszerzésének törvényessége kapcsán, akkor a rendelkezést mintegy vélelemként használja, hanem az, hogy ha ilyen kételyek felmerülnek, a bíróságnak hivatalból meg kell vizsgálnia, hogy a bizonyítási eszköz maga felhasználható-e bizonyítékként. Ez azonban nem a vád alátámasztása, hanem a bizonyítás törvényessége körébe tartozó kérdés.

Megjegyzi a Kúria, hogy a Be. a bizonyításra vonatkozó szabályok között lényegében azonos rendelkezéseket tartalmaz. A 164. § (2) bekezdése alapján a bíróság a tényállás tisztázása során bizonyítékot indítvány alapján szerez be, a (3) bekezdés szerint pedig indítvány hiányában bizonyíték beszerzésére és megvizsgálására nem köteles.

Mind a régi, mind a hatályos Be. alapján az a rendelkezés, hogy indítvány hiányában a bíróság nem köteles bizonyíték beszerzésére és megvizsgálására, lényegében a vád tárgyává tett történeti tények bizonyítására vonatkozó bizonyítékok esetében értelmezhető. Nem terjed ki a törvény felhatalmazó rendelkezése a bizonyítás során beszerzett és felhasználni indítványozott bizonyítási eszközök törvényességének vizsgálatára.

Nem hagyható figyelmen kívül, hogy – a logika szabályai szerint – egy bizonyítási eszköz törvényességének vizsgálata csak abban az esetben kerülhet szóba, ha annak felhasználására valamely jogosult bizonyítási indítványt terjesztett elő, vagy annak beszerzéséről a bíróság hivatalból rendelkezett. Jelen esetben az ügyészség a vádiratban indítványozta a titkos információgyűjtés eredményének felhasználását. Ez pedig nem értelmezhető másként, mint úgy, hogy mind a korábbi Be. 75. § (1) bekezdése, mind a Be. 164. § (2) és (3) bekezdése alapján folyamatban lévő büntetőeljárásban indítványt terjesztettek elő bizonyíték megvizsgálására.

A korábbi Be. 78. § (4) bekezdése, valamint a Be. 167. § (5) bekezdése lényegében azonos módon rendelkezik arról, hogy nem értékelhető bizonyítékként az olyan bizonyítási eszközből származó tény, amelyet a büntetőügyben eljáró hatóságok bűncselekmény útján, más tiltott módon vagy a résztvevők eljárási jogainak lényeges korlátozásával, illetve sérelmével szerzett meg. Ebből a rendelkezésből pedig egyértelműen következik, hogy a felhasználni indítványozott bizonyítási eszköz esetében annak kizártsága csak úgy állapítható meg, ha a bíróság a fenti rendelkezések alapján a bizonyítási eszköz törvényességét hivatalból megvizsgálja. Erre vonatkozó külön indítvány nem szükséges, amennyiben a bizonyíték megvizsgálására már valamely jogosult bizonyítási indítványt terjesztett elő, vagy a bíróság hivatalból rendelkezett a bizonyítási eszköz beszerzéséről.

Helytállóan hivatkozott a Legfőbb Ügyészség a Fővárosi Ítélőtábla Büntető Kollégiumának 2/2009. számú véleményére, ugyanakkor az EBH 2001.505. számú elvi döntésben írtak a mai jogi helyzetben már nem tarthatóak. A döntés közzétételekor ugyanis még nem volt hatályban a korábbi Be., a titkos információgyűjtést kizárólag a Rendőrségről szóló 1994. évi XXXIV. törvény szabályozta, ám nem volt törvényi rendelkezés arról, hogy az így beszerezett adatok a büntetőeljárásban miként használhatók fel.

Két vádlott felmentésére bizonyítottság hiánya miatt, azért került sor, mert a másodfokú bíróság a titkos információgyűjtés eredményét a fentiek szerint törvénysértően rekesztette ki a bizonyítási eszközök közül. Ezért a Kúria a másodfokú bíróság ítéletét a VII. rendű vádlott vonatkozásában a Be. 625. § (4) bekezdése alapján hatályon kívül helyezte és a másodfokú bíróságot új eljárásra utasította.

(kuria-birosag.hu)

Kapcsolódó cikkek:


A fogvatartottak leveleinek kezelését vizsgálta a NAIH
2019. szeptember 17.

A fogvatartottak leveleinek kezelését vizsgálta a NAIH

A NAIH elfogadta, hogy a fogvatartottak részére érkező küldeményeket lefénymásolják és csak a másolatot adják át a fogvatartottak részére, de felkérte az IM-et, hogy a Bvtv. végrehajtási rendeletében megfelelően szabályozza a személyes adatok kezelését.