Maguk szabályozhatják a tagállamok az Ubert

Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

Egyelőre úgy tűnik, továbbra is nemzeti hatáskörben szabályozhatják az Uber szolgáltatásait az uniós tagállamok – derül ki a Taylor Wessing közleményéből.

Maciej Szpunar, az Európai Bíróság főtanácsnokának bírósági döntést megelőző indítványa alapján az Uber tevékenysége nem közvetítő, hanem elsősorban közlekedési jellegű, és ezért nem vonatkozik rá a határon átnyúló szolgáltatásnyújtás szabadsága, olvasható a Taylor Wessing Jogászvilághoz is eljuttatott közleményében. Bár az Európai Bíróság döntése eltérhet az indítványtól, az indítvány abba az irányba mutat, hogy az Uberre vonatkozó magyar szabályok, amelyek az Uber Magyarországról való kivonulásához vezettek, szintén nem ütköznek uniós jogba.

Az indítvány előzményeként egy spanyol taxisszövetség arra kérte a helyi bíróságot, hogy minősítse versenyt sértő és tisztességtelen magatartásnak az Uber spanyolországi leányvállalatának azt a tevékenységét, hogy engedély nélkül nyújt személyszállításhoz kapcsolódó szolgáltatásokat.

Az ügyben az Uber arra hivatkozott, hogy valójában nem végez személyszállítást, hanem csak közvetít a sofőrök és az utasok között, márpedig ez a közvetítő tevékenység határon átnyúló szolgáltatásnak minősül, mivel az alkalmazást az Európai Unióban az Uber holland leánycége, az Uber B.V. üzemelteti, és az utasok is ide fizetnek. „A főtanácsnok álláspontja szerint viszont az Uber szolgáltatása lényegében közlekedési szolgáltatásnak minősül, amelyetaz elektronikus applikáció csak elősegít” – mutat rá az ügy lényegére Novák Zoltán, a Taylor Wessing nemzetközi ügyvédi iroda jogásza.

 

A főtanácsnok álláspontja szerint egy internetalapú szolgáltatás csak akkor tekinthető „információs társadalommal összefüggő” közvetítő szolgáltatásnak, ha gazdaságilag független a közvetített tevékenységtől (pl. szállásfoglaló és repülőjegy-vásárló felületek esetében). A főtanácsnok úgy véli, hogy az Uber esetében ez a feltétel nem teljesül, a platform keretében dolgozó sofőrök tevékenysége nem függetleníthető az elektronikus felülettől, hiszen annak köszönhetően létezik.

Az indítvány szerint az Uber ugyanis ellenőrzést gyakorol a gazdasági szempontból jelentős tényezők felett:

• előzetes feltételeket szab a sofőröknek a tevékenységben való részvétel során;
• pénzbeli juttatást nyújt a jól teljesítő sofőrök számára, valamint informálja őket azokról a helyekről és időszakokról, amelyek sok fuvarral és/vagy előnyös tarifákkal kecsegtetnek;
• ellenőrzi a sofőrök munkájának minőségét, ami akár sofőröknek a platformról való kizárását is eredményezheti;
• ténylegesen meghatározza az árat.

A fenti jellemzők a főtanácsnok szerint kizárják, hogy az Ubert a sofőrök és az utasok közötti egyszerű közvetítőnek lehessen tekinteni. A főtanácsnok következtetése alapján az Uber nem egyszerűen közvetíti, hanemszervezi a sofőrök közlekedési tevékenységét, és ezért maga is közlekedési szolgáltatónak tekinthető. Ebből következően az Uber tevékenysége nem minősíthető „információs társadalommal összefüggő szolgáltatásnak”, és nem esik a 2000/31/EK irányelv hatálya alá.

Mivel a közlekedési szolgáltatások szabályozása az uniós szabályok alapján nemzeti hatáskörbe tartoznak, ezért a tagállamokjogosultak a nemzeti jog előírásaihoz (pl. engedélyek megszerzése) kötni az Uber tevékenységének gyakorlását.

„Mivel a főtanácsnoki indítványban foglaltakat a Bíróság nem köteles elfogadni, az ügyben ezen megállapításokkal ellentétes ítélet is születhet. Az Uber tehát még meggyőzheti a bírákat arról, hogy az applikáció által nyújtott szolgáltatás lényegében független a sofőrök fuvarozási tevékenységétől. A főtanácsnoki indítványban foglaltakat azonban – az érvelés egyes elemeit legalábbis – a Bíróság általában fel szokta használni az ítélet meghozatalakor.” – mondja Novák Zoltán, a Taylor Wessing nemzetközi ügyvédi iroda jogásza. Ha a Bíróság valóban megállapítaná, hogy az Uber szolgáltatása közlekedési tevékenységnek minősül, közös uniós szabályozás híján az Ubernek európai tevékenysége során annyi féle szabályozásnak kellene megfelelnie, ahány országban, illetve városban nyújtja a szolgáltatását. A bíróság döntésére ugyanakkor még nagyjából fél évet kell várni.

„A probléma megoldását az jelentené, ha az autóbuszos személyszállításhoz hasonlóan uniós szinten szabályozásra kerülne a határon átnyúló autós személyszállítási szolgáltatás általános feltételrendszere is, amely egységesíthetné az európai szabályokat” – fűzte hozzá az ügyvéd.A spanyol ügyön kívül más országból is érkezett az Uberrel kapcsolatos előterjesztés, ami szintén azt mutatja, hogy a probléma megoldására európai szinten is igény mutatkozik – zárul a közlemény.

---