Megtiltható egy sértő név használata?
Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.
Az amerikai Forbesban megjelent cikk szerint egy zenekarnak megtiltották, hogy a „Nácik” nevet viselje, mivel névhasználatuk alkalmas volt arra, hogy másokban megbotránkozást keltsen.
A cikk szerzője szerint, azonban bármennyire visszataszító nevet választott a banda, mégsem tiltható meg annak használata, mivel a kormányzatnak nem szabadna ítélkeznie a művészet felett, hiszen már maga a névválasztás is egyfajta művészeti kifejező eszköznek tekinthető.
[multibox]
A szerző úgy véli, hogy az amerikai szabadalmi és védjegyhivatal (Patent and Trademark Office (PTO) tulajdonképpen cenzúrát alkalmazott és korlátozta a kreativitás kifejezését, amikor megtiltotta a zenekarnak a választott név használatát.
A The Slants, (Ferdeszeműek) is le akarta védetni a nevét a PTO-nál, azonban az megtagadta a védjegy bejegyzését, mert sértőnek találta az elnevezést. Holott a zenekar egy ázsiai-amerikai banda volt, akiknek pont az volt a céljuk, hogy az ázsiaiakkal szemben alkalmazott becsmérlő kifejezést és az ázsiaiaknak tulajdonított érthetetlen, hadaró beszédet értékként, büszkeségként tüntessék fel Az volt a céljuk, hogy megmutassák az ázsiai-amerikaiaknak,
A The Slants védjegy bejegyzési kérelmét a szövetségi védjegytörvény alapján utasították el, amely tartalmaz egy becsmérlés megtiltásáról szóló rendelkezést. A szerző részletesebben ismerteti ezt a szabályt, amely szerint a kormány nem biztosíthat védjegyoltalmat olyan védjegyre vonatkozóan, amely az emberek bármely csoportjára nézve sértő lehet. A The Slants sikeresen fellebbezett a PTO döntése ellen, azonban a PTO egészen a Legfelsőbb Bíróságig vitte az ügyet, amely szintén a The Slants javára döntött, mert a szólásszabadság körébe tartozónak minősítette a névválasztást.
A szerző kiemeli, hogy a Legfelsőbb Bíróság az első alkotmány-módosításra hivatkozással, egyhangú döntésével alkotmányellenesnek minősítette a becsmérlés ellenes jogszabályi rendelkezést. Az alkotmány-módosítás kimondja, hogy a támadó jellegű beszédet sem lehet csupán ezen tulajdonsága alapján betiltani. A Legfelsőbb Bíróság úgy érvelt, hogy „a Bíróság gyakorlata szerint a gondolatok nyilvános kifejezése nem tiltható meg amiatt, hogy az sértő lehet a hallgatóság egyes tagjaira nézve.”
A szerző a fentiekből azt a következtetést vonta le, hogy a kormánynak nincs joga az olyan művészet megtiltására, amely támadó, illetve amely kifogásolható üzenetet közvetít. A kormány még azokat sem tilthatja be, amelyek támadó szelleműek, ízléstelenek, vagy egyenesen sértőek másokra nézve. A szerző úgy véli, hogy a kormány feladata mindössze a szellemi tulajdonjogok garantálása és védelme, semmi több.
A szerző emlékeztet, hogy az USA-ban rendkívül elterjedt a szólásszabadság korlátozása, ezért ennek az ügynek rendkívüli jelentősége van. A fenti ügyben a Legfelsőbb Bíróság egyértelműen megállapította, hogy minden amerikait megillet az a jog, hogy gondolatait kifejezze még akkor is, ha azok sértőek másokra nézve. A szerző megemlíti, hogy a Legfelsőbb Bíróság által hivatkozott első alkotmány-módosítás kifejezetten védi a kisebbségeket és az eltérő vélemények kifejezését, ebből pedig levezethető, hogy egy zenekar, amely becsmérlő nevet használ, szintén védelemben részesülhet.
A szerző ezt követően kitér a művészeket és más alkotókat érő aktuális kihívásokra, amelyek jelentős költségeket és feszültséget generálnak. A szerző kifejezetten megemlíti a hamis termékeket, amelyeket külföldön állítanak elő, majd az USA-ban adják el, valamint a jogosulatlan online tartalommegosztást, a torrentoldalak működését és visszaélésszerűen használják a szabadalmi és védjegy rendszert, hogy jogellenesen pénzt szedjenek a szabadalom, illetve védjegy használatért. A szerző szerint az amerikai gazdaság évente 225-600 millió dollár kárt szenved a hamis termékek, kalózszoftverek, és az üzleti titkok ellopása miatt és további 60 milliárd dollár kárt okoz a filmek, zenék és könyvek illegális online terjesztése.
A becsmérlést tiltó rendelkezés hatályon kívül helyezését követően a szerző szerint olyan szabályt kell alkotni, amely kiállja az alkotmányos próbát. A szerző úgy véli, hogy a Kongresszus hevesen visszautasította, hogy korlátozni akarta a művészek és alkotók jogait. A szerző szerint inkább a szellemi tulajdonvédelmi rendszert kellene átalakítani úgy, hogy képes legyen megfelelni a kihívásoknak és modernizálni kellene a védjegy irodát, meg kellene reformálni a szabadalmi rendszert annak érdekében, hogy elrettentsék a cégeket a jogrendszer visszaélésszerű használatától és meg kellene erősíteni a szövetségi jogrendszert is.
(forbes.com)
