Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.
Az ingatlanvagyon hasznosíthatóságának vizsgálatát mellőző hatósági gyakorlat alkalmas arra, hogy a szociális ellátás igénybevételére kényszerülő rászorulókat hátrányos helyzetbe hozza, életkörülményeiket tovább nehezítse, végső soron pedig alapvető jogaik sérelmét idézze elő – állapította meg jelentésében az ombudsman.
A panaszos azért fordult az alapvető jogok biztosához, mert az aktív korúak ellátására való jogosultságát megvonták tőle és kötelezték az 1.026.663 Ft összegű jogosulatlanul felvett foglalkoztatást helyettesítő támogatás 15 napon belül történő visszafizetésére.
Az első fokon eljáró hatóság a jogosultság felülvizsgálatára irányuló eljárásában arra a következtetésre jutott, hogy a jogosult – örökségi eljárás következtében – vagyonnal rendelkezik, emiatt az aktív korúak ellátását visszamenőlegesen megszüntette. Az elsőfokú hatóság eljárása csak az örökölt lakóház tulajdoni viszonyainak, illetőleg az elidegenítési és terhelési tilalom vizsgálatára terjedt ki, az ingatlan hasznosíthatóságának tisztázását mellőzte. Az elsőfokú hatóság döntését helyben hagyva a másodfokú hatóság is pusztán az örökölt vagyon nagyságát vetette össze a hatályos rendelkezésekben megszabott vagyon felső értékével.
Dr. Kozma Ákos az AJB-983/2020. számú ügyben készült jelentésében rámutatott arra, hogy a jogalkotó a hasznosítható vagyon forgalmi értékének felső határát szabta meg, amely következtében tehát még az előtt, hogy a rászoruló támogatás iránti kérelméhez csatolt vagyonnyilatkozatában rögzített forgalmi érték alapján az eljáró szerv mérlegeli a kérelmező vagyonának nagyságát, arról kell meggyőződnie, hogy az a vagyon egyáltalán hasznosítható-e.
Az ombudsman megállapította, hogy a panaszos támogatásának felülvizsgálata során sem az első, sem a másodfokon eljáró hatóság nem vizsgálta a panaszos által örökölt lakóház hasznosíthatóságának jogszabály szerint mérlegelni rendelt körülményeit, emiatt a hatósági döntés nem felelt meg a hatósági ügyek tisztességes intézéséhez fűződő alkotmányos követelményeknek, amely következtében sérült a panaszos alapvető joga.
Bár a jelentés kétséget kizáróan tisztázta, hogy az ügyfél alapjogai a hasznosíthatóság vizsgálata tekintetében a másodfokú eljárás során további sérelmet szenvedtek, az alapvető jogok biztosa kezdeményezéssel nem élt, mert az ombudsmani vizsgálat idején a másodfokú hatóság kiegészítő bizonyítást célzó eljárást folytatott le, és az annak alapján meghozott határozatával az okozott jogsérelmeket orvosolta, továbbá az elmaradt szociális ellátás panaszos részére történő utólagos kifizetéséről is rendelkezett. A másodfokú hatóság megítélése szerint sem volt elvárható az ügyféltől az, hogy napi megélhetési problémáját idős édesanyja kiköltöztetésével és az ingatlan értékesítésével oldja meg. Mindezek eredményeképp a másodfokú hatóság kiegészítő bizonyítást célzó eljárása alapján úgy ítélte meg, hogy az ingatlan nem minősül hasznosítható vagyonnak.
Az alapvető jogok biztosa megállapította, hogy alapeljárásban feltárt – ingatlanvagyon hasznosíthatóságának megadott szempontok szerinti vizsgálatát mellőző – gyakorlat valójában alkalmas arra, hogy a szociális ellátás igénybevételére kényszerülő rászorulókat hátrányos helyzetbe hozza, életkörülményeiket tovább nehezítse, végső soron pedig alapvető jogaik sérelmét idézze elő. Ezért a feltárt alapjogi visszásságok jövőbeni bekövetkezésének megelőzése érdekében felkérte a Somogy Megyei Kormányhivatal vezetőjét, hogy az ingatlan hasznosíthatóságának vizsgálatával összefüggő jogszerű gyakorlat alkalmazására hívja fel az első fokon eljáró járási hivatalok vezetőinek figyelmét.
(ajbh.hu)
