Mitől lesz egy közjogi tisztviselő független és bátor, vagy éppenséggel alkalmazkodó és gyáva?
Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.
Új ombudsmant választott az Országgyűlés, szeptember 25-étől Székely László az alapvető jogok biztosa. Az Ars Boni jogó folyóirat interjúalanyai segítségével az országgyűlési biztosok intézményét járta körbe. Az ombudsmani intézmény egyes kérdéseiről ezúttal Jóri Andrást (ügyvéd, volt adatvédelmi biztos) kérdezték.
| Varga Zs. Andrással, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem dékánjával az ombudsmani intézményről készült beszélgetést itt olvashatja. |
Az Alaptörvény megszüntette a több ombudsmanból álló biztosi rendszert, a jövő nemzedékek biztosa valamint a kisebbségi biztos az alapvető jogok biztosának helyetteseiként folytatják tovább tevékenységüket. Ezt a változást Szabó Máté javasolta mivel szerinte az intézmény hatékonyságát csökkenti a médiafigyelem megosztása, mások erősen bírálták ezt a lépést. Hogyan ítéli meg az ombudsmani intézmény közjogi változásait?
Fontos, hogy elöljáróban tisztázzunk egy közkeletű félreértést. Az ombudsman: országgyűlés által választott, neki felelős tisztviselő, aki kevés formasággal terhelt, gyors eljárásban hoz ajánlásokat, amelyeknek kötelező ereje nincs. Ám nem minden országgyűlési biztos ombudsman.
Miért nem vonható egyenlőségjel az ombudsman és az országgyűlési biztos közé? Ez utóbbi magyar közjogi intézmény, választási és felelősségi szabályok összességével definiálható, ám nem a hatáskörökkel. Az országgyűlési adatvédelmi biztos, vagy éppen a jövő nemzedékek biztosa, bár rendelkezett ombudsmani funkciókkal, emellett hatósági jogkörökben is eljárt. Fontos tudni, hogy minden európai adatvédelmi felügyelő szerv, nevezzék adatvédelmi biztosnak, vagy adatvédelmi hatóságnak, hasonlóan vegyes hatáskörökkel, funkciókkal bír. (Pl. az adatvédelmi biztos helyén létrehozott ún. „adatvédelmi hatóság” az elnevezése ellenére a továbbiakban is túlnyomó részben ombudsmani ügyeket intéz, ombudsmani eszközrendszerrel.) Tehát az adatvédelmi biztos nem volt pusztán ombudsman, én mindekor tudatosan kerültem is az „adatvédelmi ombudsman” kifejezés használatát.
Ami a magyar átszervezést illeti, azt túlnyomó részben politikai okok motiválták, nem volt szakmailag előkészített: az ellensúlyokat (elsősorban az adatvédelmi biztost) kikapcsolni akaró politikának kapóra jöttek Szabó javaslatai.
Ami az általam kívánatosnak tartott helyzetet illeti egy jövőbeni közjogi átszervezés során, azokat az alkotmányozás és az új Infotv. kapcsán már részetesen leírtam. Javaslataim az „információs biztos”-modellt vették alapul. A cél egy Országgyűlés által választott, annak felelős intézmény, amely mind ombudsmani, mind hatósági eszköztárral szolgálja az adatvédelem és információszabadság ügyét. Ha a jelenlegi NAIH-hoz akarjuk hasonlítani, a különbség a választás módjában van (ez igen fontos, mert nem helyes a mindenkori miniszterelnök választottjára bízni olyan szervezetet, amely érzékeny állami tevékenységek, például a titkos információgyűjtés felügyeletéért is felelős). Bővíteném a hatósági hatásköröket is (a 10 milliós bírságmaximum adatvédelem esetében nevetséges).
Ennyit tehát az adatvédelmi/információs biztosról. Hogy a hagyományos értelmben vett ombudsman kell-e egyáltalán? Az alkotmányozást sajnos ebben a kérdésben sem előzte meg szakmai vita. Németországban csak adatvédelmi biztosok vannak, a magyar alapvető jogok biztosának feladatait egy országgyűlési bizottság látja el.
Ez egy alaposan végiggondolandó kérdés: jelenlegi benyomásaim szerint a hazai közjogi rendszerben igazolható az alapvető jogok biztosának léte, viszont a most helyettesként működő (kisebbségi és környezetvédelmi) ombudsmant meglehet, hogy én is ebben a státuszban tartanám. Az én ideális modellemben tehát létezne egy emberi jogi ombudsman (helyettesekkel), kizárólag ombudsmani eszköztárral, és az információs biztos országgyűlési biztosként, vegyes hatósági és ombudsmani eszközrendszerrel. (Ez a rendszer működik egyébként számos államban, Nagy-Britanniától Lengyelországon át Szlovéniáig, Szerbiáig.)
Mennyiben személyfüggő az intézmény „kihasználtsága”?
Innentől kezdve alkalmazkodom a kérdésfeltevéshez, és szinonímaként használom az ombudsman és az országgyűlési biztos fogalmát. Ez az intézmény egyszemélyes, így szükségképpen sok múlik a megválasztott ombudsman karakterén.
Az első, talán legfontosabb tényező: a függetlenség és a morális tartás. Sokat gondolkodtam azon, mitől lesz egy ember, egy közjogi tisztviselő független és bátor, vagy éppenséggel alkalmazkodó és gyáva. Az elmúlt évek kevés példát mutattak az előbbire, és sokat az utóbbira. Arra jutottam, hogy alapvetően ez alkattól, személyiségtől függ. Ám lényeges az egzisztenciális függetlenség is. Magam nem egyetemi emberként vagy politológusként kerestem a kenyerem, hanem ügyvédként. Amikor megválasztottak, nem ebban a pozícióban találkoztam életemben először szép autóval vagy magas fizetéssel. Akinek az egzisztenciáját komolyan befolyásolja, hogy esetleg harcos ombudsmanként a politika eltávolítja (akár radikális eszközökkel, mint az én esetemben, akár csak úgy, hogy nem választják újra), annak nagyon figyelnie kell, hogy ezzel kapcsolatos esetleges félelmei ne befolyásolják a tevékenységét.
Másodikként említem, de nélkülözhetetlen feltétel az ombudsman szakmai kiválósága: tevékenysége összetett alkotmányjogi problémák megoldását feltételezi. Ez nem jelenti azt, hogy csak alkotmányjogászok lehetnek sikeres ombudsmanok, ám elvárható, hogy legalább stábjukon segítségével biztosítsák az állásfoglalások fogalmi tisztaságát, jogi szabatosságát.
Harmadszor – és ez alapvetően befolyásolja az Ön által említett „kihasználtságot”: fontos a médiaképesség, a tudatos médiatervezés, a jelenlét. Az ombudsman/országgyűlési biztos hangsúlyos feladata ugyanis a tudatosságnövelés, az, hogy az emberek értesüljenek jogérvényesítési lehetőségeikről, az alapjogi visszásságokról, és megértsék, hogy az ő életüket hogyan befolyásolják ezek. Nem elefántcsont-toronyból kell tehát az igét hirdetni, hanem a tömegmédiában: ez a tevékenység pedig akkor sikeres, ha tudatosság és sok munka van mögötte.
Tapasztalt-e hiányosságokat, működési zavarokat, szerep értelmezési gondokat a hazai ombudsmani rendszer fennállása óta?
Igen. A három követelmény tehát: függetlenség (úgy is fogalmazhatnék: bátorság), szakmai felkészültség, médiaképesség. Mindhárom kapcsán előfordultak szerepértelmezési zavarok, sajnos voltak ombudsmanok, akik könnyűnek találtattak. Volt, aki rendszeresen valamelyik politikai oldalnak kedvezett.
Voltak olyan ombudsmanok, akik soha nem szerepeltek a médiában, tevékenységükről nem értesülhetett a nyilvánosság. Márpedig egy láthatatlan ombudsman nem ombudsman. Előfordult aztán, amikor a túlzott szereplési vágy szakmai felkészületlenséggel párosult, ami különösen szerencsétlen kombináció: Péterfalvi Attila egymásnak is ellentmondó, vitatható nyilatkozatai az egész magyarországi adatvédelem képét rombolták a kétezres évek közepén.
Ha az ombudsman-tevékenységet ellátó szerveket is idesorolom, az adatvédelmi biztoshoz képest a NAIH működésének tapasztalatai azt támasztják alá, hogy az konfliktuskerülő, a kényes ügyektől inkább távol marad, ahol beavatkozik, ott pedig színvonaltalan jogalkalmazást folytat. Ennek oka nem maga az intézményi modell, hanem az, hogy az átszervezés EU-jogot sértett (vagyis a korábbi adatvédelmi biztos eltávolítása ellentétes az EU adatvédelmi irányelvében rögzített függetlenség elvével), így a NAIH vezetése csak a magyar politikától remélheti időleges túlélését. Mindehhez hozzájárul az is, hogy egy ilyen, kétes körülmények között létrejött szervezetnél nyilván csak az helyezkedik el, akinek nincs más választása, a legjobbak már a hivatal lefejezése előtt távoztak, jelenleg külföldön vagy más területen dolgoznak.
Nemzetközi összehasonlításban ismertek-e ombudsman típusok, kategóriák? Hova sorolható a magyar?
Mint már a korábbi kérdés kapcsán utaltam rá, a „pusztán” ombudsmani eszköztárral definiált intézmény létezése egyáltalán nem magától értetődő, igazolást igényel. Az adatvédelmi felügyelő szerv más kérdés, hiszen azt említi az EU alapjogi chartája, illetve az EU adatvédelmi irányelve is, és mindenhol vegyes (ombudsmani és hatósági) jellegű szervezet, néhol ez, néhol az kerül előtérbe. A magyar helyzet jelenleg az, hogy van egy ombudsman, illetve egy hatóságként megszervezett Nemzeti Adatvédelmi és Információszabadság Hatóság, amelynek azonban túlnyomórészt ombudsmani ügyei vannak.
Egyes alkotmányjogászok szerint az ombudsman kezdeményezőbb hozzáállásának kell pótolnia az actio popularis megszűnése okozta hiányt? Mi a véleménye az új jogkörről?
Az actio popularis híve vagyok. Azt gondolom, hogy szerencsétlen az alkotmánybírósági kontroll lehetőségét egy ilyen szűk csatornára szűkíteni. Az igaz, hogy az ombudsmani intézmény jelentőségét növeli, ám voltaképpen egy személy (legyen az a legelfogulatlanabb, legfelkészültebb, de mégis csak egy személy) megítélésére bízza az absztrakt normakontroll lehetőségét. Az adott körülmények között persze a kezdeményező fellépés javíthat a helyzeten. Ám azt meg kell mondanom, hogy a saját, elenyészett beadványaim mindegyikét sem nyújtotta be újra Szabó ombudsman úr. Persze nem az a baj, ha eltér a véleményünk egy ügy megítélése kapcsán, hanem az, hogy ezek a beadványok már el sem jutnak a bírákig, és ők lehetőséget sem kapnak, hogy döntsenek.
Milyen elvárások fogalmazhatók meg az ombudsmani intézménnyel szemben a 2013-ban Magyarországon?
Az ombudsmani intézmény jelentősége nőtt, egyrészt az új jogkörök miatt (mint az említett actio popularis), másrészt azért is, mert nincsenek alkotmányos/EU jogi aggályok az intézménnyel kapcsolatban (a korábbi ombudsman letöltötte a mandátumát, így az új megválasztása teljességgel legitim lesz, nem úgy, mint a NAIH vezetőinek esetében). Mindez nagy felelősséget ró a megválasztott biztosra.
Az új ombudsman esetében a szakmai felkészültséggel feltételezhetően nem lesz probléma. Bár jelölése nem a politikai pártok konszenzusán alapul (vagyis személye a sólyomi „szigorú” függetlenség követelményeinek nem tesz eleget), ez nem akadálya a működés későbbi függetlenségének. Konfliktushelyzetekben, éles körülmények között derül majd ki, hogy az új ombudsman bírja-e azt a nyomást, amit különböző gazdasági és politikai érdekcsoportok gyakorolnak folyamatosan arra, aki betölti ezt a tisztet. Én mindenesetre sok sikert kívánok neki ehhez.
Az interjú az Ars Boni jogi folyóiratban jelent meg, az ars boni az Ügyvédvilág.hu szakmai partnere.
|
