Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.
Az új kódex a nyomozás előtt egy úgynevezett előkészítő eljárással egészül ki, valamint átalakulnak a nyomozásra vonatozó szabályok, és új értelmezést kap az előkészítő ülés. Cikkünk negyedik részében az új büntetőeljárási törvény eljárási szakaszait ismertetjük az elsőfokú bírósági tárgyalásig.
Olvassa el cikksorozatunk első, második és harmadik részét is.
Új eljárási szakasz a nyomozás előtt: az előkészítő eljárás
A Javaslat ezzel a büntetőeljárás megindítását az egyszerű gyanú szintjét el nem érő információk alapján is lehetővé teszi. Az előkészítő eljárás célja valamely bűncselekmény gyanújának megállapítása vagy éppen kizárása. Csak akkor folytatható le, ha a rendelkezésre álló adatok bűncselekmény gyanújának megállapítására nem elegendőek és megalapozottan feltételezhető, hogy az előkészítő eljárás lefolytatása alapján el lehet dönteni, hogy a bűncselekmény gyanúja fennáll-e. Ezt az eljárást nem csak a büntetőeljárás lefolytatására hatáskörrel rendelkező ügyészség vagy nyomozó hatóság folytathasson, hanem a rendőrség belső bűnmegelőzési és bűnfelderítési feladatokat ellátó szerve, valamint a terrorizmust elhárító szerve is. Az eljárás során a leplezett eszközök közül nem alkalmazhatók azok, amelyek fogalmilag feltételezik valamely bűncselekmény gyanúját. A Javaslat az előkészítő eljárás korlátozott célja miatt korlátozza az adatszerző tevékenység folytatását is. Az eljárás során bírói engedélyhez kötött leplezett eszközöket a bűncselekmény gyanújának megállapítása érdekében lehet alkalmazni. Azzal szemben lehet bírói engedélyhez kötött leplezett eszközt alkalmazni, aki a bűncselekmény elkövetőjeként szóba jöhet, illetve akiről megalapozottan feltehető, hogy a bűncselekmény elkövetőjeként szóba jöhető személlyel közvetlenül vagy közvetve kapcsolatot tart. Nincs helye az eszközök alkalmazásának a minősített adat, a titoktartás körébe tartozó adatok, a médiatartalom-szolgáltatói tevékenységgel összefüggésben információt átadó személy megismerése céljából.
Az előkészítő eljárás alapvetően legfeljebb hat hónapig tarthat. Azokban az esetekben, amikor az eljárás olyan bűncselekmények miatt van folyamatban, amelyek esetén bírói engedélyhez kötött leplezett eszközök alkalmazása is engedélyezhető, az eljárás 9 hónapig tarthat. Az előkészítő eljárást folytató szerv az előkészítő eljárást önállóan végzi, azonban az eljárási cselekményekről és a beszerzett adatokról az eljárás során rendszeresen tájékoztatja az ügyészséget. Ha az előkészítő eljárás során beszerzett adatok alapján megállapítható a bűncselekmény gyanúja, a nyomozást el kell rendelni. Ha az ügyben a nyomozást elrendelik, az előkészítő eljárásban alkalmazott bírói vagy ügyészi engedélyhez kötött leplezett eszközök alkalmazása újabb engedély indítványozása nélkül folytatható.
A nyomozás
A Javaslat célja egyik oldalról a megalapozott vádemelés és a bizonyítékok megőrzésének igénye, míg a másik oldalról az, hogy a bizonyítás megkettőzésének, illetve a bíróság általi bizonyítás formálissá tételének elkerülése.
A büntetőeljárás nyomozással kezdődik. A Javaslat a nyomozást két fő szakaszra különíti el, felderítésre és vizsgálatra. A nyomozás két szakasza közötti cezúrát a terhelt bekapcsolódása jelenti. A felderítés szakasz jellemzője, hogy viszonylag kötetlen formával az adatok (nem elsődlegesen a bizonyíték) gyűjtésére koncentrál. A felderítés alapvetően azt célozza, hogy az eljáró hatóság megbizonyosodjon arról, hogy milyen bűncselekményt, milyen módon követtek el és annak elkövetésével ki gyanúsítható. A Javaslat kiemelt hangsúlyt helyez a gyanúsított magatartására. Együttműködése, beismerése esetén lehetőség nyílik az eljárás gyors befejezésére, akár a vizsgálati szakasz teljes elhagyására, vagy a bíróság előtti bizonyítás elhagyására, radikális csökkentésére. Ez a szakasz a nyomozó hatóság önállóságával, az ügyészség relációjában a törvényességi felügyeletre jellemző ügyészi jogosítványokkal jellemezhető. A felderítés a gyanúsított első kihallgatásával fejeződik be. Ha védő kirendelésére kerül sor, vagy a terhelt a kihallgatását megelőzően védőt hatalmaz meg, az eljáró hatóság köteles legalább két órát biztosítani arra, hogy a védő a kihallgatáson megjelenjen. Ez alatt az idő alatt a terhelt számára biztosítani kell a védővel való konzultáció lehetőségét. A kihallgatás megkezdésére az értesítéstől számított két órán belül csak akkor kerülhet sor, ha a gyanúsított a védőjével egyeztetni tudott, és a gyanúsított a kihallgatás megkezdéséhez hozzájárul. A konzultáció nélküli gyanúsítotti hozzájárulás a védő jogainak egyoldalú korlátozásával járna, ezért arra nem kerülhet sor. Ha a védő két órán belül nem jelenik meg, és távollétében az eljárás nem folytatható, az eljáró hatóság a védő jelenlétét helyettes védő kirendelésével biztosítja. A felderítés a nyomozás ügyiratainak ügyészséghez történő megküldésével zárul, amelyre a nyomozó hatóságnak nyolc nap áll rendelkezésre.
A vizsgálat tényleges ügyészi irányítás mellett, a konkrét személlyel szembeni vádemelés eldöntéséhez szükséges bizonyítási eszközök beszerzésére irányul. A vizsgálat célja, hogy az ügyészség a nyomozás érdemi befejezéséről dönthessen. Erre sor kerülhet közvetlenül a gyanúsítást követően, vagy további eljárási cselekmények foganatosítását, azaz a nyomozás folytatását követően is. A vizsgálat ügyészségi irányítás alatt állása nem jelenti azt, hogy a nyomozó hatóságot megfosztanák az eljárásban korábban számára biztosított önállóságtól, különösen pedig azt nem, hogy a vizsgálat során minden egyes eljárási cselekmény kizárólag ügyészségi rendelkezés alapján lenne csak végrehajtható. A nyomozó hatóság eltérő ügyészségi rendelkezés hiányában önállóan végez el minden olyan eljárási cselekményt, amely szükségessége már a nyomozás vizsgálati szakba kerülése előtt felmerült, ahogy önállóan jár el a vizsgálat során azon ügy-részek tekintetében is, amelyek felderítési szakban lévőnek tekinthetőek. Végül önállóan elvégzi a nyomozó hatóság azt az eljárási cselekményt is, amely ugyan egyértelműen a vizsgálati szakhoz tartozik, de elmaradása az eljárás eredményességét veszélyeztetné. A Javaslatban megjelenő új nyomozási rendszerben az eljárás befejezésével kapcsolatos ügyészi döntés a nyomozás részét képezi, ezért megszűnik a vádemelési szakasz önállósága. A nyomozást a nyomozást befejező döntés zárja le.
A Javaslat a hatályos szabályozást meghaladva és kibővítve az eljárás során jóval korábban, már a gyanúsítotti kihallgatás után lehetővé teszi a terhelt és a védő számára valamennyi ügyirat megismerését és a másolathoz jutást, amely lehetőséget a nyomozás során folyamatosan biztosítani kell és csak szigorú követelmények mellett korlátozható. Vádemelés esetén már a nyomozás befejezését megelőzően, azaz a vádemelés előtt legalább egy hónappal korlátozás nélkül lehetővé kell tenni a védelem számára az ügyiratok teljes terjedelemben történő megismerését, amelytől csak a gyanúsított és a védő hozzájárulásával lehet eltérni. A nyomozás más módon történő befejezése, azaz a nyomozás megszüntetése esetén a Javaslat az ügyirat- megismerés általános szabályai közt biztosítja a teljes hozzáférhetőséget azzal, hogy a megismerési jog korlátozását a nyomozás befejezéséig engedi meg.
A nyomozás során leplezett eszközt az ügyészség és a nyomozó hatóság a bűncselekmény felderítése, bizonyítása, folyamatban lévő bűncselekmény megszakítása, az elkövető kilétének, tartózkodási helyének megállapítása, felkutatása, illetve az elfogása, továbbá a bűncselekményből eredő vagyon felderítése, illetve visszaszerzése érdekében lehet alkalmazni. A nyomozás során már valamennyi leplezett eszköz alkalmazható. A nyomozás során a bírói engedélyhez kötött leplezett eszközt három érintetti körrel szemben lehet alkalmazni. Elsődlegesen azzal szemben, aki a bűncselekmény elkövetésével a büntetőeljárás adatai alapján gyanúsítható, vagy aki az ügyben gyanúsított. E két körtől eltérő személlyel szemben csak akkor alkalmazható, ha megalapozottan feltehető, hogy e személy a gyanúsítottal vagy gyanúsítható személlyel közvetlenül vagy közvetve bűnös kapcsolatot tart.
A nyomozás megindítására két módon kerülhet sor. Egyrészt feljelentésre, azaz külső kezdeményezésre, másrészt hivatalból. A hivatalos tudomás jelentkezhet szervezeti szinten, ami az ügyészség, illetve a nyomozó hatóság hivatalos eljárásával összefüggő eseteket jelenti, valamint közvetlenül az ügyésznél, nyomozó hatóság tagjánál.
A nyomozás elrendelése az arra jogosult hatóság döntése, függetlenül annak formai megjelenésétől, ezért a Javaslat a nyomozás elrendelésével összefüggésben mellőzi a feljegyzés formakényszerét. A Javaslat alapján eljárási cselekmény foganatosítására nyomozás elrendelése nélkül nem kerülhet sor, mert az eljárási cselekmény foganatosításával kapcsolatos döntés egyben a nyomozás elrendelésével kapcsolatos döntés is.
Magánindítványt a jogosult a bűncselekményről – és nem az elkövetőről – történt tudomásszerzéstől számított egy hónapon belül terjesztheti elő.
Feljelentés esetén az elbírálásra jogosult hatóságnak három munkanap áll rendelkezésre, hogy a feljelentés alapján szükséges döntéseket meghozza.
A Javaslatban átdolgozásra került a magánvádra üldözendő bűncselekmények rendszere. A magánvádas bűncselekmény miatt feljelentést a bíróságon kell megtenni. Nem megfelelő helyen tett feljelentés esetén, amennyiben a feljelentő kifejezetten magánvádas bűncselekmény miatt kezdeményez büntetőeljárást, a feljelentést a nyomozó hatóság és az ügyészség nem bírálja el, azt csupán továbbítja az elbírálásra jogosult bírósághoz.
Az indokolás felhívja a figyelmet arra, hogy a Be. hatálybalépése óta a büntetőpolitikai hangsúlyok fokozatosan áttevődtek a vádemelésről az elterelő intézményekre, ezzel párhuzamosan pedig csökkent a hagyományos értelemben vett vádemelések száma. Kiemelik, hogy a hatályos rendszer szerint a nyomozás befejezése és az önálló ügyészi szak formális elkülönülése késleltette és nehezítette az elterelő intézmények alkalmazását, mert az elterelés sikertelensége esetén nem volt lehetőség kiegészítő nyomozás végzésére, így az elterelésre csak teljes egészében lefolytatott nyomozást követően kerülhetett sor. Úgy vélték a Javaslat megalkotása során, hogy a büntetőeljárások hatékonyságának javulása várható attól, hogy az elterelő intézmények beépülnek a nyomozásba. Sikertelen elterelés esetén folytatható a nyomozás, ellenkező esetben pedig jelentős erőforrás-megtakarítással jár, hogy az így utóbb szükségtelennek bizonyuló nyomozási cselekményeket nem kell elvégezni.
A Javaslat által bevezetni tervezett intézményrendszerben az ügyészség érdemi rendelkezése alatt álló megszüntetési lehetőségek (közvetítői eljárás, feltételes ügyészi felfüggesztés, vádemelés meghatározott módjával kapcsolatos döntés) alapvetően a terhelt beismeréséhez, előzetes, vagy utólagos hozzájárulásához kötöttek.
[multibox]A Javaslat alapján a bűnösség elismerésére irányuló egyezség megkötésének helye van bármely ügyben és bármely bűncselekmény esetén, ugyanakkor a Javaslat ezt kizárólag a nyomozás során teszi lehetővé, azaz a vádemelést követően a terhelti együttműködés már csak az előkészítő ülés során, a bűnösség beismerésében nyilvánulhat meg. Az egyezség megkötését mind a terhelt és a védő, mind az ügyészség kezdeményezheti. A kezdeményezés és annak elfogadása vagy elutasítása mentes minden formaságtól. Az egyeztetések a bűnösség beismerésére és az egyezségnek az adott ügy körülményeitől függő tartalmi elemeire irányulhatnak, azonban a Javaslat egyértelműen megtiltja, hogy az egyezség tárgyát képező bűncselekmény tényállása és jogi minősítése megbeszélés vagy vita tárgyát képezze, e kérdésekben kizárólag az állam büntetőjogi igényét érvényesítő ügyészség dönthet. Ha az ügyészség és a terhelt az egyezség tartalmában megegyezett, akkor az ügyészség a gyanúsítottat az általános szabályok szerint kihallgatja és jegyzőkönyvbe foglaltan figyelmezteti arra, hogy az egyeztetések eredményeként körvonalazódott, írásban is rögzíteni tervezett egyezség milyen konkrét következményekkel jár. Az egyezségben a terhelt vállalhatja, hogy az ügy vagy más büntetőügy bizonyításához hozzájárulva az ügyészséggel, illetve a nyomozó hatósággal jelentős mértékben együttműködik, a polgári jogi igényt rövid időn belül kielégíti, közvetítői eljáráson vesz részt, vagy egyéb, a feltételes ügyészi felfüggesztés keretében előírható kötelezettséget teljesít.
A közvetítői eljárás célja, hogy a gyanúsított és a sértett önkéntes részvétele alapján megegyezés, megbékélés jöjjön létre, amely a gyanúsított jövőbeni jogkövető magatartását is elősegíti. Az eljárást érintő legmarkánsabb változás, hogy alkalmazhatósága elválik a tevékeny megbánás anyagi jogi büntethetőséget megszüntető ok feltételeitől. A közvetítői eljárás pozitív céljainak érdekében a Javaslat súlyosabb bűncselekmények, illetve a hatályos törvényben felsorolt bűncselekmény csoportok mellett más bűncselekmények miatt is lehetővé teszi az intézmény alkalmazását, ha ezzel a közvetítői eljárás céljai elérhetők. Korlát marad azonban, hogy a büntethetőség megszűnésére, illetve a büntetés korlátlan enyhítésére nem kerülhet sor a súlyos bűncselekmények esetében. Közvetítői eljárásra csak mindkét oldalról önkéntes alapon, a jóvátétel valószínűsítése esetén kerülhet sor, feltéve hogy a kedvezmény nem ellentétes a büntetés kiszabásának elveivel vagy az eljárás lefolytatásának mellőzésével. A közvetítői eljárás felfüggesztési okként jelenik meg, így a gyanúsítotti kihallgatást követően bármikor alkalmazható.
A vádemelés elhalasztása is felülvizsgálatra került a Javaslat kidolgozása során, és feltételes ügyészi felfüggesztés néven került szabályozásra. Az intézmény célja a gyanúsított olyan magatartásának ösztönzése, amely az eljárás megszüntetéséhez vezet. Az intézmény általános esete nem változik, ezzel szemben a speciális esetek köre bővül. Az általános feltételes ügyészi felfüggesztésre csak kisebb tárgyi súlyú ügyekben, a társadalomra kisebb fokban veszélyes elkövetők esetén kerülhet sor. A feltételes ügyészi felfüggesztés Btk. Különös Részi büntethetőséget megszüntető okkal összefüggő eseteiben nemcsak kábítószer birtoklása és tartási kötelezettség elmulasztása miatt indult büntetőügyben, hanem mindazon bűncselekmények esetén lehetőség lesz az alkalmazásra, ahol a Btk. Különös Része a terhelt magatartásától teszi függővé a büntethetőség megszűnését. Ha ez a magatartás várható, mert a terhelt képes és hajlandó ennek teljesítésére, úgy főszabály szerinti elvárás ennek érdekében az eljárás felfüggesztése. Feltételes ügyészi felfüggesztés esetén főszabályként kötelező lesz magatartási szabályként előírni a kár megtérítését vagy az eredeti állapot helyreállítását. A terhelt együttműködése esetén sincs azonban helye öt évet meghaladó bűncselekmény esetén a feltételes ügyészi felfüggesztés kilátásba helyezésének, vagy akkor sem, ha a feltételes ügyészi felfüggesztés kilátásba helyezését más kizáró ok akadályozza.
A vádemelés főszabály szerint a vádirat bírósághoz való benyújtásával történik. A Javaslat deklarálja, hogy a vádemelés ellen nincs helye jogorvoslatnak.
A bírósági eljárás általános szabályai
A Javaslat abból az elvből indul ki, hogy a tárgyaláson történő jelenlét elsősorban a vádlott joga és nem kötelessége. Erre figyelemmel a vádlott a bíróság külön felhívása nélkül a bírósági eljárás bármely szakaszában, illetve az elsőfokú bírósági tárgyalás során bármikor bejelentheti, hogy a tárgyaláson nem kíván jelen lenni. Ha a vádlott megteszi a bejelentését, az mindaddig hatályos, amíg a vádlott olyan nyilatkozatot nem tesz, amely a korábbi nyilatkozata visszavonását jelenti. A Javaslat alapján a terhelt tehát akkor mondhat le a tárgyalási jelenlétéről, ha vagy a kötelező védelem okán kirendelt vagy meghatalmazott védővel, vagy ennek hiányában is meghatalmazott védővel („fakultatív védővel”) rendelkezik. Amennyiben a terhelt úgy kíván lemondani a tárgyalási jelenlétről, hogy védővel nem rendelkezik, a bíróság felhívja a terhelt figyelmét, hogy védő meghatalmazásáról gondoskodjon, vagy számára védőt rendelhet ki. Ha a vádlott bejelentette, hogy a tárgyaláson jelen kíván lenni, utóbb a tárgyaláson való jelenlét jogáról ismételten csak a bíróság engedélyével mondhat le. A bíróságnak lehetősége van arra, hogy a vádlottat kötelezze a tárgyaláson történő jelenlétre. Ezt akkor teheti meg, ha a vádlott jelenlétére szükség van a bizonyítás érdekében, vagy ha a kézbesítési megbízottként eljáró védő az akadály felmerülésétől számított nyolc napon belül bejelentette a bíróságnak, hogy feladatának teljesítése elháríthatatlan akadályba ütközik. E kötelezettsége megszegése esetén a kézbesítési megbízott rendbírsággal sújtható.
A Javaslat kibővíti a nyilvánosság kizárásának és zárt tárgyalás elrendelésének okait. Ez történhet többek között különleges bánásmódot igénylő személy és egyéb védett adat védelme érdekében. A Javaslat kibővíti azon személyi kört, akik a nyilvánosság kizárását indítványozhatják. E személyek közé a vagyoni érdekelt és az egyéb érdekeltek közé tartozó személyek is beletartoznak.
A Javaslat régi adósságot törlesztve meghatározza a jogerő fogalmát, amely alá a döntés véglegessége, megváltoztathatatlansága, rendes jogorvoslattal való támadhatatlansága tartozik. A fellebbezés, mint perorvoslat a megtámadott határozat esetén a jogerő beállását, vagyis a döntés hatályosulását, egyben végrehajtását gátolja meg. A fellebbezés megnyitja a felülbírálati eljárást, annak terjedelme azonban a bejelentett fellebbezés tartalmához, okához és irányához igazodik. Ennek megfelelően a jogerő és a felübírálat terjedelme egymástól el nem választható, hiszen jogerős rendelkezés a felülbírálat tárgyát nem képezheti. A Javaslat szabályai szerint a fellebbezés az ügydöntő határozat jogerőre emelkedését csak abban a részben függeszti fel, amelyet a fellebbezés folytán eljáró bíróság felülbírál. A bejelentett fellebbezés nem a megtámadott bírósági határozat egésze, illetve minden rendelkezése vonatkozásában képezi akadályát a jogerőre emelkedésnek. Az ügydöntő határozat tehát részlegesen, vagyis ezen rendelkezései vonatkozásában emelkedik jogerőre és részleges jogerő esetén az egyébként fellebbezéssel sérelmezett határozatnak csak a fellebbezéssel érintett része bírálható felül. Miután a másodfokú bíróság csak az ítéletnek a fellebbezéssel érintett vádlottra vonatkozó részét bírálja felül, jogerőre emelkednek az ügydöntő határozat azon rendelkezései, amelyek olyan vádlottat érintenek, akire vonatkozóan fellebbezést nem jelentettek be.
A tárgyalás előkészítése
A bíróság főszabály szerint az ügy iratainak bíróságra érkezését követő egy hónapon belül köteles megvizsgálni, hogy szükséges, illetve lehetséges-e a bírósági eljárás megindulásához köthető adminisztratív jellegű intézkedések megtétele. A vádirat és az ügyiratok alapján a bíróságnak elsősorban azt kell vizsgálnia, hogy a további eljárása nem ütközik-e valamilyen akadályba, illetve ekkor kell döntenie a vádemelés előtt elrendelt személyi szabadságot érintő bírói engedélyes kényszerintézkedésekről.
A Javaslat a hatályos szabályozástól eltérően a bírósági szakasz kezdetén, a vádirat alapján megtehető adminisztratív intézkedésektől élesen elkülöníti a tárgyalás érdemi előkészítését. Az eljárásban résztvevők, illetve azt lefolytatók alapos felkészültségét igénylő új rendszer célja, hogy érdemi és koncentrált tárgyalás-előkészítésen keresztül a vád és a védekezés tartalma, eszközei, módjai minél előbb és egyszerre rögzülhessenek, így a bírósági szakban lefolytatott bizonyítás keretei lehetőség szerint már a bírósági eljárás kezdetén tisztázódjanak. Ezért a Javaslat a tárgyalás írásbeli előkészítése mellett a fő hangsúlyt az előkészítő ülésre helyezi, amely a terhelti együttműködés formái mellett a tárgyalási bizonyítás koncentrálásának is kiemelt színhelye, azaz bírói kontroll mellett a feleknek itt lesz lehetőségük rögzíteni a bizonyítás alapvető irányát.
A Javaslat átértelmezi és kötelezővé teszi a korábban marginális szerepet betöltő előkészítő ülést. Az előkészítő ülés a vádemelést követően a tárgyalás érdemi előkészítése érdekében tartott nyilvános ülés, amely a vád tárgyát képező bűncselekményt beismerő és azt be nem ismerő vádlott számára egyaránt biztosítja a közreműködés lehetőségét a büntetőeljárás további menetének alakításában. A beismerő vádlott egyúttal lemondhat a tárgyaláshoz való jogáról, ezzel megteremtheti annak lehetőségét, hogy a beismerését elfogadó bíróság már az előkészítő ülésen ítéletet hozzon. A bűnösségét el nem ismerő vádlott pedig a további bizonyítás irányának és kereteinek kijelölésében és bíróság általi rögzítésében működhet közre, elősegítve azt, hogy a tárgyaláson ne történjen szükségtelen bizonyítás és az ügy minél előbb befejeződhessen. Az eljárások szükségtelen elhúzódásának megakadályozását szolgálja az a szabály, hogy az előkészítő ülést főszabályként a vádirat kézbesítésétől számított három hónapon belül meg kell tartani, amelyen az ügyész, a vádlott és a védő jelenléte kötelező. A Javaslat alapján védő jelenléte csak abban az esetben kötelező, ha a törvény a védő részvételi kötelezettségét írja elő. Ezzel szemben az előkészítő ülés mind a terhelti együttműködés, mind a bizonyítás koncentrációja szempontjából meghatározó jelentőséggel bír, így a Javaslat ebben az esetben akkor is a védő jelenléti kötelezettségét írja elő, ha a részvétele egyébként nem kötelező. Az előkészítő ülésen az ügyész ismerteti a vád lényegét, megjelöli a vádat alátámasztó bizonyítási eszközeit, egyúttal előterjesztheti a büntetés vagy intézkedés nemére és tartamára, illetve mértékére irányuló indítványát arra az esetre, ha a vádlott az előkészítő ülésen beismeri a bűnösségét. A bíróság a vád és az ügyészségi indítványok ismertetése után hallgatja ki a vádlottat, ennek során figyelmezteti arra, hogy a vád tárgyává tett bűncselekményben az előkészítő ülésen beismerheti a bűnösségét, egyúttal lemondhat arról a jogáról, hogy a bíróság az ügyét tárgyaláson bírálja el. Ha nem ismeri be a bűnösségét, a vallomásában előadhatja a védekezése alapjául szolgáló tényeket és ezek bizonyítékait, egyúttal figyelmeztetik a bizonyítás lefolytatására, illetve bizonyíték kirekesztésére vonatkozó indítványtételi lehetőségére, valamint ezen indítványok előterjesztésének korlátaira, és a korlátozásokkal ellentétesen tett előterjesztések jogkövetkezményeire. Ha a vádlott nem ismerte el a bűnösségét a vád tárgyává tett valamennyi cselekményben, vagy az ügy más okból nem intézhető el az előkészítő ülésen, a bíróság az ügyet tárgyalásra utalja, és a vádról egységesen határoz.
Az előkészítő ülés új szerepének másik fő funkciója az érdemi és koncentrált tárgyalás-előkészítés akkor válik hangsúlyossá, ha a vád tárgyává tett bűncselekményt érintően a vádlott nem tett vallomást, nem ismerte be a bűnösségét, vagy a bíróság a beismerő nyilatkozat elfogadását valamely törvényi feltétel hiánya miatt megtagadta. A büntetőeljárásban folytatott bizonyítás koncentrálását célozzák azok a szabályok, amelyek a vádlott és a védő számára a vádban szereplő tények és azok bizonyítékai, míg az ügyész számára a vádlott és a védő által a védekezés alapjául előadott tények és azok bizonyítékai tekintetében lehetővé teszi azok megjelölését, amelyeket valónak elfogad.
Az elsőfokú bírósági tárgyalás
Az elsőfokú bírósági tárgyalás szabályait illetően jelentős változások nincsenek a Javaslatban alkalmazott módosítások az eljárás gyorsabbá, hatékonyabbá tételét igyekeznek megvalósítani. Egyszerűsödnek például a folytatólagos tárgyalás szabályai azzal, hogy ha az előző tárgyalás óta hat hónapnál több idő telt el, csak indítványra kell a korábbi tárgyalásanyaga lényegének ismertetésével megismételni a tárgyalást. Perbeszéd tartására az ügyész és a védő, illetőleg ha a védő a tárgyaláson nincs jelen, a vádlott jogosult. A sértett, a magánfél és a vagyoni érdekeltek felszólalhatnak. Perbeszédet elsőként az ügyész tart, ezt követi a sértett, magánfél és a vagyoni érdekelt felszólalása, majd a védő perbeszéde. A perbeszédekben és a felszólalásokban elhangzottakra való reagálásnak viszonválasz formájában van helye azzal, hogy a viszonválaszra további viszonválasz is adható, de utoljára a védő, illetve a vádlott szólhat. Ugyancsak a gyorsítás és hatékonyság érdekében a Javaslat megteremti a perbeszéd írásban történő benyújtásának lehetőségét. Ebben az esetben a perbeszéd szóbeli előadásakor elegendő a perbeszéd lényegének ismertetése.
