Bizonyítási eljárás az új Be.-ben – II.

Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

A vád bizonyítása nem a bíróság feladata, a vádért a vádló felel. Ez azt jelenti, hogy a felelősség az ügyészségé. Amennyiben a vádló nem tesz eleget a vád bizonyítására irányuló kötelezettségének, akkor – a hatályos Be.-től eltérően – ez nem hatályon kívül helyező, hanem eljárást megszüntető ok.

Ahogyan előző cikkünkben említettük, a bizonyításra vonatkozó szabályok egy része „A bizonyítás” című fejezetben található, más része pedig elszórtan szerepel a törvényben. Jelen cikkben ez utóbbiról lesz szó.

Nyomozás

A fő kérdések egyike, hogy vajon a nyomozás folyamán beszerzett adatok a felhasználhatóság szempontjából minek minősülnek: információk csupán, vagy bizonyítékok, melyek a büntetőjogi döntés alapjául szolgálhatnak.

Felderítés és vizsgálat

Mivel a nyomozás az új Be.-ben olyan osztott szakasz lett, mely felderítésből és vizsgálati szakaszból áll (részletesen lásd: itt), így a bizonyítással kapcsolatos rendelkezések is ennek megfelelően alakulnak. A nyomozás első szakaszában adatgyűjtés folyik és nem bizonyítás. Ezzel szemben a vizsgálati szakasz már a bizonyítási eszközök begyűjtésére koncentrál, és célja a vád kérdésében való állásfoglalás.

Vádemelés

A vádirat fontos kelléke a rendelkezésre álló bizonyítási eszközök megjelölése. Ezek hiánya vagy hiányossága esetén a bíróság megszüntetheti az eljárást, amennyiben az ügyészség a hiányt nem pótolja.

A vádiratban szerepelnie kell az egyes cselekmények/részcselekmények és a büntetés kiszabási körülmények bizonyításával összefüggő indítványoknak.

Bírósági eljárás

A tárgyalás előkészítése

A tárgyalás előkészítése során, nincs lehetőség bizonyításra, bár a bíróság hozhat érdemi határozatot, például akkor, amikor a terhelt lemond a tárgyalásról való jogáról, a bűnösségét beismeri, és ezt a bíróság elfogadja.

A bizonyítás a tárgyaláson történik, a perbeszédek elhangzása előtt, a bizonyítási indítványokat viszont fő szabály szerint a tárgyalás előkészítésekor kell előterjeszteni, kivételesen ezt követően is sor kerülhet erre abban az esetben, ha az indítvány alapjául szolgáló tény vagy bizonyítási eszköz az előkészítő ülést követően keletkezett, illetve arról később, önhibán kívül szereztek tudomást.

A vád bizonyítása

A vád bizonyítása nem a bíróság feladata, a vádért a vádló felel. Ez azt jelenti, hogy a felelősség az ügyészségé. Amennyiben a vádló nem tesz eleget a vád bizonyítására irányuló kötelezettségének, akkor – a hatályos Be.-től eltérően – ez nem hatályon kívül helyező, hanem eljárást megszüntető ok.

A bizonyítás mellőzése

A bíróság két esetben mellőzheti a bizonyítást. Vagy akkor, ha a vádló, a vádlott és a védő valósnak fogadnak el egy tényt, vagy kisebb súlyú bűncselekmény esetén, melynek a jelentősebb tárgyi súlyú mellett – a felelősségre vonás szempontjából – nincs jelentősége. A valósnak történő elfogadás esetében arra van szükség, hogy a tényt mindhárman valósnak fogadják el.

Bizonyítási indítvány

Az új Be. értelmében a bizonyítási eljárás során az alábbiak tehetnek indítványt és észrevételt:

– az ügyészség,

– a vádlott,

– a védő,

– a sértett

– a vagyoni érdekelt (az őt érintő körben)

– az egyéb érdekelt (szintén az őt érintő körben)

A bizonyítási indítványról a bíróság (az egyesbíró vagy a tanács elnöke) úgynevezett pervezető végzésben szabadon dönt, elutasíthatja, vagy helyt adhat az indítványnak. A döntés ellen önálló fellebbezésnek nincs helye, hanem a hatályos Be.-vel egyezően, az ügydöntő határozat ellen benyújtott fellebbezésben lehet azt sérelmezni.

Az ügyészségnek, mint fentebb láttuk, az alábbiakat kell bizonyítania:

– a cselekmény bűncselekmény,

– azt a vádlott követte el.

A megjelölt tények bizonyítására tett vádlói indítványban foglalt bizonyítási eszközök beszerzése általában megelőzi a vádlott és a védő által tett indítványokban foglalt bizonyítási eszköz beszerzését, feltéve persze, hogy a bíróság az indítványt elfogadta.

A vádlottnak és a védőnek több lehetősége van a bizonyítási indítványok tekintetében:

– Amennyiben a tárgyalás előkészítése folyamán beismerő vallomást tesz a vádlott, és egyben le is mond a tárgyalási jogáról, de az eljárás e szakaszában a bíróság mégsem zárhatja le az ügyet, akkor a vádlott és a védő is csak olyan bizonyítás lefolytatására, illetve bizonyíték kirekesztésére tehet indítványt, mely nem érinti a vádirati tényállás megalapozottságát és a bűnösség kérdését, mivel a vádlott beismert.

– Amennyiben a tárgyalás előkészítése folyamán nem tett beismerő vallomást a vádlott, akkor a védővel olyan indítványt kell tenniük, mely vagy a védekezés alapjául szolgáló tényekkel kapcsolatos bizonyításra, vagy éppen a bizonyíték kirekesztésére vonatkozik.

[htmlbox be_jogszabalytukor]

A bizonyítás korlátozottsága

A bíróság által elfogadott terhelti beismerése esetén – melyet a vádlott az előkészítő ülésen és a tárgyaláson is megtehet – a bizonyítás korlátozottá válik. Ez azt jelenti, hogy sem a vádló, sem a vádlott, sem a védő bizonyítási indítványt két kérdésre már nem tehet:

– a vádirati tényállás megalapozottságára és

– a bűnösség kérdésére.

Az egyéb tényekre még előterjeszthető bizonyítási indítvány:

– a büntetés kiszabására,

– a súlyosító körülményekre,

– az enyhítő körülményekre.

Ugyanakkor a bíróság utóbb, az egyéb tények tekintetében lefolytatott bizonyítási eljárás eredményeként dönthet még úgy, hogy a beismerő vallomás tekintetében hozott korábbi végzését hatályon kívül helyezi. Ezt megelőzően viszont be kell szereznie a vádló és a vádlott nyilatkozatát.

A végzés hatályon kívül helyezését követően ismét be lehet nyújtani a bizonyítási indítványokat.

Cikkünket a bizonyítási eljárás menetével folytatjuk.

---