A készenlét is minősülhet munkaidőnek az EUB szerint

  • Értesítő a rovat cikkeiről

Az Európai Bíróság egy friss ítélete szerint (C518/15.) munkaidőnek kell minősíteni, ha a munkavállaló a munkahelyén kívül áll rendelkezésre munkavégzésre, ám hívás esetén nyolc perc alatt meg kell jelennie a munkahelyén.

A tényállás szerint Rudy Matzak tartalékos tűzoltóként dolgozott a belga Nivelles városban. Minden negyedik héten esténként és hétvégén munkavégzésre rendelkezésre kellett állnia, de díjazásban csak akkor részesült, ha aktív szolgálatot teljesített. A készenléti szolgálatban töltött időben a munkavállalónak elérhetőnek kellett maradnia, és szükség esetén a lehető leghamarabb, de szokásos körülmények között minden esetben legfeljebb nyolc percen belül jelentkeznie kellett a tűzoltó-parancsnokságon. A gyakorlatban ez azt jelentette, hogy a tűzoltónak a parancsnokság közelében kellett tartózkodnia, és ezen időszak alatt folytatható tevékenységei ennek megfelelően korlátozottak voltak. Matzak úr azért indított pert, mert véleménye szerint a fentiek szerinti készenlétben töltött idejére is megilleti díjazás, mivel az munkaidőnek minősül (a tényállás részleteit lásd a főtanácsnoki indítványban).

Az uniós munkajoggal mélyebben foglalkozók számára az ügy első érdekessége, hogy Rudy Matzak egyáltalán munkavállalónak minősül-e, azaz lehet-e alkalmazni a munkaidő irányelvet egy önkéntes (tartalékos) tűzoltóra. A Bíróság ebben az esetben is megerősítette azt a korábbi gyakorlatát, hogy a munkaidő irányelvben szereplő „munkavállaló” fogalom önálló uniós jogi hatállyal rendelkezik, amit nem lehet az egyes tagállami jogok szerint eltérően értelmezni. Az uniós jog alapján a munkaviszony alapvető jellemzője az a körülmény, hogy valamely személy meghatározott ideig, más javára és irányítása alatt, díjazás ellenében szolgáltatást nyújt. Márpedig a jelen esetben ezek az ismérvek megállapíthatóak voltak.

Kommentár a munka törvénykönyvéhez 2017

Az új kiadás feldolgozza a munka törvénykönyve időközben bekövetkezett módosításait, és a Kúria jogalkalmazási tevékenységét. Részletesen áttekinti a Ptk. munkajogban is alkalmazandó rendelkezéseit, valamint tárgyalja a régi Pp. hatályban lévő és az új Pp. 2018-tól alkalmazandó munkajoggal kapcsolatos szabályait.

Megrendelés >>

Ami a készenléten töltött idő minősítését illeti, a Bíróság abból indult ki, hogy következetes gyakorlatában a „munkaidő” és a „pihenőidő” egymást kizáró fogalmak. Ha tehát a munkavállaló dolgozik, vagy a munkáltató rendelkezésére áll, és tevékenységét vagy feladatát végzi, azt munkaidőnek kell tekinteni. A két kategória között nincsenek átmeneti esetek, a munka intenzitása vagy a munkavállaló teljesítménye nem szerepel a „munkaidő” fogalmának jellemzői között.

Ez a bináris megközelítés azt eredményezte, hogy a Bíróság korábbi gyakorlatában a munkavállaló által a munkahelyen kívül teljesített készenlétet (rendelkezésre állást) nem minősítette munkaidőnek. Ekkor ugyanis a munkavállaló, noha folyamatosan elérhetőnek kell lennie, kevesebb kötelezettség mellett oszthatja be idejét, és fordíthatja azt saját szükségleteire, mintha a munkáltató által kijelölt helyen kellene ez alatt tartózkodnia. Ezért ezt nem kell az uniós jog alapján munkaidőnek tekinteni.

Más a helyzet akkor, ha a rendelkezésre állást a munkahelyen kell teljesíteni, és ott szükség esetén azonnal megfelelő szolgáltatásokat nyújtani. Ezt ugyanis a Bíróság szerint úgy kell tekinteni, ami a munkavállaló „feladatainak teljesítéséhez” tartozik, még akkor is, ha a ténylegesen végzett tevékenysége a körülmények függvényében változik. Mindezt lefordítva a magyar munkajogi fogalmainkra: az ügyelet ideje munkaidőnek számít, a készenlété viszont nem.

A Matzak ügy érdekessége, hogy éppen a két fenti eset közötti átmenetet képez. A munkavállaló ugyan nem volt köteles a készenlét alatt a munkahelyen tartózkodni, de nyolc percen belül reagálnia kellett a munkáltatója hívásaira. E két követelményt a Bíróság úgy értékelte, hogy földrajzi és időbeli szempontból jelentősen korlátozzák a munkavállaló lehetőségeit, hogy idejét személyes és társadalmi szükségleteire fordítsa. Erre tekintettel a Bíróság úgy ítélte meg, hogy munkaidőnek kell tekinteni azt az időt, amelyet a munkavállaló köteles a lakóhelyén tölteni, munkáltatója rendelkezésére állni, és képesnek kell lennie munkahelyére nyolc percen belül beérni.

Az EU-jog alkalmazása

Az Európai Bíróság immár hét évtizedes ítélkezési gyakorlata a tagállami jogalkalmazó számára dzsungelnek tűnhet.

Mikor kell a magyar bíróságnak hivatalból alkalmaznia az uniós jogot?

Melyek a tagállami kártérítési felelősség szabályai?

Melyek az előzetes döntéshozatali kérelem érdemi elbírálásának feltételei?

Könyvünk segít az eligazodásban és választ ad a kérdésekre.

További információ és megrendelés >>

Fontos hozzátenni, hogy mivel az uniós jog nem szabályozhatja a munkabért, a fenti ítéletből nem következik, hogy a készenlét idejére is ugyanaz a díjazás járna, mint a ténylegesen munkával töltött időre. Azaz, bár a munkaidő legmagasabb mértékére vonatkozó szabályok szempontjából a fentiek szerinti készenlét idejét is figyelembe kell venni, az már más (tagállami hatáskörébe tartozó) kérdés, hogy milyen bért kap erre az időre a munkavállaló. (Hasonlóan, a magyar munkajog a heti munkaidő mértékébe beszámítja az ügyelet idejét, ám erre csupán az alapbér 40%-át rendeli fizetni.)

A magyar munkajog szempontjából nézve, a Munka Törvénykönyve csak annyit ír elő, hogy a készenlétet teljesítő (tehát az általa választott helyen rendelkezésre álló) munkavállaló haladéktalanul köteles rendelkezésre állni a munkáltató utasítása esetén. Azt már nem határozza meg a törvény, hogy közelebbről ez milyen időtartamot jelent. Kivételként említhető a folyamatosan hozzáférhető egészségügyi ellátás keretében dolgozók készenléte. Esetükben ugyanis jogszabályi követelmény, hogy az ügyeletvezető értesítésére 40 percen belül meg kell jelenniük munkavégzésre (általános közlekedési helyzetben). A fenti ítélet fényében, ha a készenlét alatti „riasztásra” azonnal kell reagálni a munkavállalónak, az felveti az aggályt, hogy a készenlét ideje valójában munkaidőnek minősül. Az Európai Bíróság jogértelmezése ugyanis – a tételes nemzeti jog rendelkezéseitől függetlenül – minden tagállami bíróságra kötelező.

Összegezve, a Matzak eset is fenntartotta a munkaidő bináris megközelítését, továbbra sincs a munkaidő és a pihenőidő között köztes kategória. Természetesen vitatható, hogy nem szükséges-e ennek a szemléletnek a finomítása, árnyalása. Ahogy az ügyben eljárt Sharpston főtanácsnok fogalmazott: „Meglehet, a rugalmasság hiánya sajnálatos; a jogszabály szövege azonban az, ami.”.

  • Értesítő a rovat cikkeiről
Az irányítópulton gyorsan elérhetőek az új funkciók Irányítópult

Az jogaszvilag.hu új funkciói itt elérhetőek az Ön számára, a megjelenéshez kérjük regisztráljon vagy jelentkezzen be!