15 évi jogtalan építkezés és a nem vagyoni kár

Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

A felperesek „együttesen” érvényesített nem vagyoni kártérítés iránti igénye nem értelmezhető. A károsultaknak külön-külön kell megjelölniük és értékelniük a személyhez fűződő jogsérelmet és a kiküszöbölésére alkalmas kárpótlást – a Kúria eseti döntése.

Ami a tényállást illeti, a felperesek társasházi lakásával szomszédos ingatlanon lakóházat kezdtek építeni, az építési hatóság azonban letiltotta a kivitelezést, megtiltotta a lakóépület felépítését és elrendelték a felépített építmények lebontását. A hatóság a határozatai végrehajtása érdekében több alkalommal végrehajtási bírsággal sújtotta az alperest, ezek azonban nem vezettek eredményre. A felperesek a keresetükben elsődlegesen az eredeti állapot helyreállítását kérték és az engedély nélkül felépített lakóház elbontását. Másodlagosan az építkezés folytán bekövetkezett értékcsökkenés címén 20 000 000 forint vagyoni kártérítést, és az őket ért nem vagyoni kár megtérítéseként együttesen további 5 000 000 forint megfizetését igényelték. 

 

Az első- és másodfokú eljárás 

Az elsőfokú bíróság az építkezés folytán bekövetkezett értékcsökkenés címén az I. rendű felperes részére 3 972 530 forint, a II. r. felperes részére 5 816 770 forint kártérítést ítélt meg, mivel a Polgári Törvénykönyv alapján az alperes köteles megtéríteni a szükségtelen zavarással okozott kárt, ezt meghaladóan a kereseteket elutasította. A bíróság szerint a bontásra kötelezés nem értelmezhető az eredeti állapot helyreállítása körében, az elsődleges keresetet ezért elutasította. Hasonlóan elutasította a nem vagyoni kártérítés iránti keresetet, mert úgy ítélte meg, hogy a felperesek nem bizonyították személyiségi jogaik sérelmét. 

A másodfokú bíróság részben megváltoztatta az elsőfokú ítéletet, és mentesítette a terhére megállapított fizetési kötelezettség teljesítése alól. A másodfokú eljárás idejére az alperes ugyanis elbontotta az épületet, így teljesítette a felperesek elsődleges keresetét. Ennek hatására a felperesek az engedély nélkül épült és lebontásra kötelezett lakóépület elbontására irányuló elsődleges és az értékcsökkenésből álló káruk megfizetése iránti másodlagos kereseti kérelmüktől elálltak. A fenntartott nem vagyoni kártérítéssel kapcsolatban kiemelte, hogy önmagában az építkezés és az a tény, hogy az alperes ellenszegült a bontási határozatnak, nem sértette a felperesek személyiségi jogát, ezért nem vagyoni kártérítésre sem ad alapot. Nem talált olyan adatot, amely arra utalna, hogy személy szerint az alperes a magatartásával a felperesek személyét támadta volna. Ebben a kérdésben a felpereseket pervesztesnek mondta ki és a megállapított perköltség megfizetésére kötelezte őket. 

[multibox]

A felülvizsgálati kérelem tartalma 

A felperesek felülvizsgálati kérelme a nem vagyoni kártérítés megfizetésére irányult. Kiemelték, hogy az alperes a másodfokú eljárás során, a fellebbezés benyújtását követően bontotta le a felépítményt, így nem értékelhető az alperes javára, hogy teljesítette a felperesek elsődleges kereseti kérelmét, ezért a felperesek nem lehetnek pervesztesek. Így álláspontjuk szerint minden költséget az alperesnek kellene viselnie. Sérelmezték, hogy a másodfokú bíróság nem értékelte azt a tényt, hogy az alperes a perre okot adott, és nem vette figyelembe azt a szenvedést, amelyet a felpereseknek 2004 nyarától 2015 áprilisáig ki kellett állniuk. Meglátásuk szerint a tizenöt évi szenvedés alapján nem eltúlzott a nem vagyoni kárigény, és külön bizonyítás nélkül is értékelhető a sérelem. 

 

A Kúria megállapításai 

A Kúria nem találta alaposnak a kérelmet. Mivel a felperesek a másodfokú eljárásban az engedély nélkül épült és lebontásra kötelezett lakóépület elbontására irányuló elsődleges és az értékcsökkenésből álló káruk megfizetése iránti másodlagos kereseti kérelmüktől elálltak, a Kúria szerint a felperesek az elsőfokú ítéletben megállapított kártérítés iránti igényüktől is elálltak. A felperesek ugyanakkor együttesen 5 000 000 forint nem vagyoni kártérítést is igényeltek, és e keresetüktől, amit az elsőfokú bíróság az ítéletében elutasított, nem álltak el, így a jogerős döntés ennek tárgyában született. Kiemelte továbbá, hogy az egységes igényérvényesítés a nem vagyoni kártérítés jogintézményétől idegen, mert személyenként külön-külön kell értékelni a személyhez fűződő jogsérelmet és az annak kiküszöbölésére alkalmas kárpótlást. A felperesek együttesen kérték a nem vagyoni kártérítést anélkül, hogy külön-külön megjelölték volna, hogy melyik személyhez fűződő joguk sérült, holott a Ptk. szerint ennek alapfeltétele a személyhez fűződő jog megsértése, amely adja a jogellenességet, valamint feltétel a jogsértés miatt bekövetkezett hátrány bizonyítása is. 

A Kúria szerint a perköltségviselés tekintetében a bíróságnak az elsődleges és a másodlagos kereset tartalmából kellett kiindulnia. Mivel a bontásra kötelezésre irányuló keresettől elállásra azért került sor, mert a kérelemnek az alperes időközben eleget tett, de magára a perre okot szolgáltatott, így helyesnek ítélte meg a másodfok álláspontját abban, hogy e körben az alperes a pervesztes. A nem vagyoni kárigény tekintetében viszont a felperesek a pervesztesek. Mindezek alapján jogszerűek a másodfokú bíróságnak a megállapított perköltség viselésre vonatkozó rendelkezései. 

 

Az ismertetett döntés (Kúria Pfv. III. 21.965/2015.) a Kúriai Döntések 2017/1. számában 12. szám alatt jelent meg.

---