A bagatell igények kiszűrése a személyiségi jogi perekben


Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

Az új Polgári Törvénykönyv (2013. évi V. törvény) a személyiségvédelem eszközeitnek körét  kiegészíti a sérelemdíjjal, megszüntetve ezzel a nem vagyoni kártérítés ellentmondásokkal terhelt jogintézményét.

Mint ismeretes, a nem vagyoni kártérítés igazi problémáját az a paradoxon adja, mely egyszerre teszi azt a nehezen mérhető személyiségi jogok védelmezőjévé és az alapvetően mértani pontosságot igénylő kártérítési jog egyik oszlopává. A sérelemdíj paradigmaváltása nem egyszerűen a jogintézmény törvénybeli elhelyezésének megváltozásában, sokkal inkább a hátrányközpontúságtól való megszabadításban érhető tetten.

A bírói gyakorlat lassan tíz éve alkalmazza a köztudomású tény koncepcióját a nem vagyoni kártérítés megítélése során, ezzel mentve fel a felperest a személyiségi jogsértés következtében előállt hátrány bizonyításának kötelezettsége alól. A sérelemdíj lényegében ezt a jogalkalmazói vívmányt jeleníti meg az új kódexben. Azzal azonban, hogy a sérelemdíj iránti igény befogadásának többé nem lesz feltétele valamilyen hátrány (kár) bizonyítása, az új Ptk. új fejezetet is nyit a személyiségi jogok védelmének történetében, még hangsúlyosabbá téve a jogalkalmazók szerepét.

A személyiségi jogok továbbra is általános védelemben részesülnek

A személyiségi jogok továbbra is általános védelemben részesülnek majd a kódex hatályba lépésével, így e jogok körének meghatározása éppen úgy esetről esetre történhet majd, ahogyan a polgári jog alanyainak személyisége is személyenként változó, sokszínű és összetett.

Az emberi méltóság valamiféle gyűjtőjogként, a személyiségi jogok anyajogaként jelenik meg az új Ptk.-ban. Az emberi méltóság hosszú évek óta olyan jokerként funkcionál, melybe számos, az emberi személyiséget alkotó, jogszabályban nem nevesített jogosultság beleérthető. A bíróságok jellemzően ennek a jognak a megsértését vélik felfedezni olyan esetekben, amikor nyilvánvalóan a személyt támadó magatartás áll a jogvita középpontjában, azonban kétséges, hogy az emberi személyiség mely szeletét is érintette ez a magatartás.

Új módszereket kell találni  abagatell igények kiszűrésére

Különösen a köztudomású tény nem vagyoni kártérítés iránti perekbe való beépülésével, egyre gyakrabban viszik bíróság elé a jogalanyok olyan sérelmeiket, melyek korábban bizonyosan a bagatell igény kategóriájába estek volna, elsősorban a sérelem bizonyíthatatlanságának okán. A privátszféra védelméhez fűződő jog kodifikált forma nélkül ugyan, de most is jelen van jogrendszerünkben, és az azt alkotó részjogosítványok (pl. titokvédelem, képmás és hangfelvétel védelme, személyes adatok védelme, stb.) köre a mögöttünk álló évtizedben folyamatosan bővült. Azzal, hogy a sérelemdíj igényléséhez a hátrány bizonyítása nem lesz feltétel, a bagatell igények kiszűrésére új módszereket kell találni, melyhez az új Ptk. meglehetősen ellentmondásos kapaszkodót kínál csupán.

A sérelemdíj megítélése – a törvény szövegéből következően – automatikus minden olyan esetben, amikor a személyiségi jogot sértő cselekvés vagy mulasztás ténye igazolható. Nem feltétel, hogy a jogsértő magatartás bármilyen igazolható káros eredménnyel járjon, így a jogsértés ismeretében akár egy hipotetikus vagy az általános tapasztalati tényeken nyugvó okozatosság is azt eredményezheti: a bíró a magatartás személyiségi jogokra veszélyes voltát bizonyítottnak látja.

Különösen veszélyes ez akkor, ha a társadalom tagjai újabb pénzkereseti lehetőséget látnak majd a sérelemdíj intézményében, és urbanizált, technokrata társadalmunk számos ponton interakciót kínáló lehetőségeit használják majd fel a sérelemdíjhoz jutás érdekében. Gondoljunk csak a közösségi oldalakon megjelenő személyiségi jogsértések tárgyalótermekbe való begyűrűzésének már zajló folyamataira! A felperesi képviselő minden bizonnyal lehetőségek tárházát látja majd az új szabályozásban, az alperes pedig eleve vesztesnek érezhetisaját helyzetét. A bíró előtt továbbra is megválaszolatlan marad az a kérdés, tulajdonképpen miért is ítéli meg vagy utasítja el a sérelemdíj iránti igényt. A sérelemdíj így paradox módon – szemben a nem vagyoni kártérítés több évtizedes dilemmájával – már nem a személyiségvédelem köréből kirekesztett jogok rehabilitálását, sokkal inkább a bagatell igények kiszűrését veti fel, mint legnagyobb problémát.

Szimbolikus kártérítés?

A menekülési útvonalak között biztosan sokaknak eszébe jut majd a francia és az angolszász jogokban is ismert szimbolikus kártérítés intézménye, amely a hátrányt nem okozó, de társadalmilag, morálisan elítélendő jogsértésekhez a társadalom rosszallását kifejező, nominálisan jelentéktelen kártérítési összegek megítélését kapcsolja.

Járható út lehet ennek megfelelően a bagatell igények megszaporodásának és az alaptalan perlekedés rossz gyakorlatának visszaszorítására az a módszer, ahol a bíróságok bár megítélik a sérelemdíjat, annak összegét azonban a perköltség alatt határozzák meg, gazdaságtalanná téve ezzel a bagatell igények bírói útra terelését. Ilyen szisztematikus prevenció azonban valóban csak akkor érheti el a célját, ha a jogkereső közönség egy része már saját kárán tanulja meg a bagatell igényt bíróság elé vivő gyakorlat negatív vagyoni hatásait. Másik oldalról pedig nem minősíthető kellően objektívnek és a jogbiztonság követelményéből következően kiszámíthatónak, ha a bíróságok előre nem rögzített játékszabályok alapján, a szubjektivitás esetleg önkénybe átcsapó formáját választják a sérelemdíj szabályainak köszönhetően minden bizonnyal megjelenő rossz társadalmi gyakorlat visszaszorítására.

Kiindulópont: a jogellenes magatartás vizsgálata

Olyan megoldás lenne tehát kívánatos, amely bizonyos objektivitást hordoz magában, és igazolható is. Abból kell kiindulnunk, hogy a sérelemdíj iránti igény érvényesítése során egyetlen olyan tényezőt találunk, mely bizonyítható központi elem: a hivatkozott jogellenes magatartás. A személyiségi jogot támadó magatartás bizonyítása pedig a polgári eljárásjog szabályaiból következően a felperes feladata lesz.

A hivatkozott magatartás vizsgálatával – több külföldi jogrendszer példáját is alapul véve – számos következtetést vonhatunk lesz a jogsértés sértettre gyakorolt hatásáról. Attól ugyanis, hogy a személyiséget ért hátrány bizonyítására nem kötelezhető a sértett, az új kódex még azőt ért nem vagyoni sérelem kompenzációjaként tekint a sérelemdíjra.

Ebből pedig az következik, hogy még ha konkrét sérelem bizonyítására nem is vállalkozik a felperesünk, a jogsértés jellegéből, körülményeiből, társadalomra veszélytelen voltából következhet az, hogy nincsen olyan nem vagyoni sérelem, mely a sérelemdíj megítélését indokolná.

Ilyen helyzetben kétségtelen, hogy a bíró szubjektumának és természetesen a peres feleknek, valamint a képviseletüket ellátó ügyvédeknek jelentős szerepe van, azonban a holland komoly jogsértés klauzulához hasonló kétlépcsős szűrő beiktatásával, talán indokolható formában válogathatók ki a bagatell igények. A klauzula lényege, hogy a jogellenes magatartással kapcsolatban elsőként arra a kérdésre kell válaszolni, vajon az általános tapasztalat alapján okozhat-e a személyiségben valamilyen hátrányt, torzulást a jogsértés. Ha erre a kérdésre nemleges a válasz, akkor másodikként a konkrét sértett, a felperes személyiségét megvizsgálva kell eldönteni, hogy az ő személyiségére lehetett-e az adott magatartásnak káros, a sérelemdíj megítélését indokoló hatása. Ez a teória lehetővé teszi, hogy minden esetet – az emberi személyiségnek megfelelően – külön kezeljünk, mégis kapaszkodót adjunk a peres feleknek és képviselőiknek a jogvita során, és mederbe tereljünk a minden bizonnyal sok esetben parttalan személyiségi jogi pereket.

(A szerző a Debreceni Egyetem Állam- és Jogtudományi Karának egyetemi docense.)


Kapcsolódó cikkek

2023. január 31.

Személyes adattal visszaélés

A Wolters Kluwer gondozásában megjelenő Nagykommentár a Büntető Törvénykönyvhöz című kiadvány a büntető anyagi jog egészét átfogó nagykommentár, mely teljeskörűen és mélyrehatóan elemzi a hatályos törvényszöveget, külön is törekedve a tényállási elemek értelmének kifejtésére, az elhatárolási, halmazati kérdések lehetséges megoldására. A nagykommentárban megtalálható a vonatkozó büntetőbírósági joggyakorlat és a Kúria korábbi és új jogegységi döntéseinek elemzése, a büntető jogszabályok alkalmazásához és értelmezéséhez szükséges alkotmánybírósági döntések bemutatása, valamint a releváns, elsősorban európai jogi és nemzetközi emberi jogi ítélkezés eredményeinek feltárása. Az alábbiakban a személyes adattal való visszaélésről szóló 219. § és a közérdekű adattal való visszaélésről szóló 220. § magyarázatát olvashatják. A részlet szerzője: dr. Szomora Zsolt.

2023. január 31.

Az építési beruházások megvalósítására kötött szerződések módosításának veszélyhelyzeti szabályai

Köztudott, hogy korábban a koronavírus-járvány, majd az orosz-ukrán háború kitörése okozta társadalmi és gazdasági helyzet, és az ezzel együtt járó igen magas infláció nehéz helyzetbe sodorta az építőipart, az építési anyagok ára az utóbbi időkben extrém módon megemelkedett. Ez az építőipar szereplőit rendkívül nehéz helyzetbe hozta, az építési termékek áremelkedését az építési vállalkozók, kivitelezők egyedül nehezen vagy egyáltalán nem tudják viselni, és ez a már megkötött szerződések teljesítését veszélyezteti.