A bíró sem tévedhetetlen – II. rész

Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

A polgári eljárás talán legérzékenyebb pontjaként is aposztrofált hatályon kívül helyezés ma Magyarországon a jogorvoslati kérelemmel érintett ítéletek körülbelül nyolc százalékát teszi ki. A cikk második részében a hatályon kívül helyezések emberi oldaláról lesz szó – mennyire viseli meg a bírókat, hogyan látják az ügyfelek? Dr. Molnár Ambrust, a Kúria Polgári Kollégiumának megbízott tanácselnökét kérdeztük.

A bírók, ha lehet így fogalmazni, lelkileg hogy élik meg ítéletük hatályon kívül helyezését?

Mármint az elsőfokú bírók?

Először beszéljünk róluk.

Az elsőfokú bírók, ahogy ezt már érintettük, a munkájuk kritikájaként élik meg, és emiatt nem jól élik át a hatályon kívül helyezést. Sőt, időnként bizonyos feszültségek is kialakulnak a bíróság különböző fórumrend­szerei, az eltérő fokon dolgozó bírók között. Ennek a konferenciának egyik célja és feladata az volt, hogy ezekről a kérdésekről is beszéljünk. Az előadásomban is kihangsúlyoztam, hogy egy bíró munkájában a hatályon kívül helyezések száma önmagában semmilyen minőségi jellemzőt nem fejez ki! Általában ameddig az átlag 8-9%-ot hozzák – megjegyzem, hogy a legtöbben egyébként alatta vannak –, addig ez nem okoz prob­lémát. Akkor kezdenek el foglalkozni vele, amikor látják, hogy egy bíró ítéleteinek több mint felét hatályon kívül helyezik, na ekkor megnézik az okát, de ilyen esetben ez indokolt is! Az viszont, ha valakinek egy-két határozatát hatályon kívül helyezik, még nem egy nagy tragédia.

A hatályon kívül helyezésnek vannak in­dividuális szempontjai, nevezetesen, hogy felülírják valakinek a jogi álláspontját. Ugyanakkor látni kell ebben azt is, amit az elején mondtam, hogy a bírósági rendszer rendelkezik azokkal az intézményekkel, amelyek alkalmasak az egyéni hibák kiszű­résére. Azért azt látni kell, hogy ezen rendszer működésének az eredménye, hogy hatályon kívül helyezésre került sor. Ennél azért jóval nagyobb baj lenne, ha egyáltalán nem lenne jogorvoslathoz való jogosultság, nem lehetne jogorvoslattal élni, hanem már első fokon végleges határozatok szület­nének!

Ezenkívül észre kell venni azt is – amit szintén próbáltam hangsúlyozni az előadásom során –, hogy az első- és másodfokú bíróság nem két egymással szemben álló fórum, hanem lényegében egyik a másik munkájának meghosszabbítása és továbbvitele. Az első- és másodfokú bíróság együtt képes arra, hogy az eljárásjog szabályai szerint végigkísérje az ügyeket a keresetlevéltől a jogerős ítéletig tartó úton. Ezen az úton vannak különböző állomások, mindegyiknek megvan a maga rendeltetése és funkciója, az ­ehhez szükséges relatív önállósága, de azt a feladatot, hogy megalapozott és jó ítéletek emelkedjenek jogerőre, együttesen va­lósítják meg. Tehát egy picivel globálisabb szemléletre lenne szükség, a kollégákat is erre bíztattam.

 

 

Értem. Ha bíró lennék, csak abban a hitben hoznék elsőfokú ítéletet, hogy mind szakmailag mind emberileg jó, megala­pozott ítéletet hozok.

Ezt minden bíró így gondolja.

Ehhez képest, ha jön egy hatályon kívül helyezés, miért ne eshetne rosszul?

Ez kétségtelenül így van, viszont látni kell azt is, hogy amit én a saját bírói függetlenségem keretei között jónak tartok és tart­hatok, és végül is bele sem szólhat senki, ugyenezen jogosultságok és lehetőségek az engem követő bírói fórumot is megilletik! A bírói függetlenségnek két oldala van: a belső oldala kifejezi a bíró ügyhöz való ­viszonyát, hogy az adott, konkrét ügyben senki nem befolyásolhatja azt, hogy mit fogad el bizonyítottnak és mit nem, hogy ­ennek alapján milyen tényállást állapít meg, a tényállást jogilag hogyan minősíti, abból milyen jogkövetkezményeket von le. Ebben a körben az elsőfokú bíró teljesen ura az ügynek. Ugyanezek a jogosítványok viszont egy lépcsővel följebb is megilletik a jog­orvoslati kérelmet elbíráló bíróságot, ezért ­illik egy első fokon vagy másodfokon el­járó bírónak – még akkor is, ha megváltoz­tató és nem hatályon kívül helyező végzést kap – elgondolkodnia azon, hogy ennek mi az oka.

Az első fokon ítélő bírókról már beszéltünk. A másodfokú bíró hogy éli meg a hatályon kívül helyezést?

Rosszabbul. Említettem, hogy egy másod­fokú határozat hatályon kívül helyezésénél már presztízsszempontok is előjönnek, egy másodfokú jogi állásponthoz akár presztizsszempontok is kapcsolódhatnak. Mindenki ragaszkodik a saját jogi álláspontjához!

Ebben az esetben a Kúria az, amelyik mintegy „megmondja a tutit”, onnan már nincs feljebb.

Végső soron igen.

Ha kérdezhetek ilyet, Önnel is előfordult, hogy hatályon kívül helyezték egy-egy ítéletét? Hogy élte meg?

Nyilván nem örült neki az ember. Volt, amikor tudomásul vettem és azt mondtam, hogy legközelebb másképp kell csinálni a hasonló ügyeket, és volt köztük olyan, amelyiknél nem voltam ennyire elfogadó.

Dr. Molnár Ambrus, a Kúria Polgári Kollégiumának megbízott tanácselnöke. Fotó: Rózsa Zsuzsanna

Amikor nem fogadta el magában, mit tudott csinálni?

Semmit. Alapvetően, ha feltesszük azt a kérdést, hogy a hatályon kívül helyező végzésben foglalt utasítások hogyan és mi módon kötelezőek az elsőfokú bíróságra, akkor azt kell mondanunk, hogy differenciáltan. Az ­elsőfokú bíróság számára ugyanis a hatályon kívül helyező végzésbe foglalt és az eljárási cselekményekre vonatkozó utasítások kötelezőek, ezeket nem kerülheti meg. Ezen túl viszont a jogi álláspont tekintetében a másodfokú bíróság vagy akár a Kúria a másodfoknak utasításokat nem adhat. Tehát a jogi álláspont kialakítása és a jogkövetkezmények alkalmazása a továbbiakban is szabad, nincs akadálya annak, hogy a bíró egy az egyben meghozza ugyanazt a határozatot, amit korábban hatályon kívül helyeztek. A különbség az lesz, hogy egy azt követő jogorvoslati eljárásban az eljárási cselekmények foganatosítása folytán már rendelkezésre áll majd a másodfokú bíróságnak az a tanúvallomás, okirat, büntetőirat, amit mondjuk a hatályon kívül helyezéskor hiányolt, fellapozhatja a szükséges adatokat és meg tudja változtatni az ítéletet. Jogi ­kérdésekben azonban utasítást nem adhat. Ha jogi kérdésben adna utasításokat, akkor azzal gyakorlatilag elvonná az elsőfokú bí­róság hatáskörét és egyfokúvá válna az el­járás!

Vizsgálataik szerint a hatályon kívül ­helyezési okok között szereplő formai hibák mennyire befolyásolták az ítéletek ­érvényességét?

Befolyásolták. Nyilvánvalóan relatív ha­tályon kívül helyezési ok esetén a bíróságnak nem elegendő a hiányosságot észlelni – mondjuk azt, hogy egy kiegészítő szak­értői véleményt nem kapott meg a fél. Ha ez önmagában nem hat ki az ítéletre, akkor nem kell hatályon kívül helyezni. Minden másodfokú vagy kúriai bíró örül annak, ha nem lett volna más ítélet várható még ­akkor sem, ha a példában szereplő kiegé­szítő szakértői véleményt kézbesítik. De ezek mind olyan esetek, amikor változhatott volna az ügynek a kimenetele, ha ezt rendesen megcsinálják.

Egy ilyen vagy hasonló esetben például hogyan változhatott volna?

A fél megkapja azt a kiegészítő szakértői ­véleményt, elolvassa, és azt mondja, hogy kérem szépen, nekem még vannak szám­láim, nekem még vannak bizonyítékaim, amelyeket még becsatolok, amelyekkel vagy cáfolni tudok, vagy erősíteni tudom az ügyet. Általában a fél beleírja a fellebbezésébe vagy a felülvizsgálati kérelmébe, hogyha nem kapott meg valamit, ami akár érdemben befolyásolhatta volna az ügyet.

Ezek szerint kimondhatjuk, hogy alapesetben hatályon kívül helyezés csak ­akkor van, ha a például meg nem kapott szakértői vélemények jelentősen befo­lyásolnák az ítéletet?

Igen, ez kritériuma. A másodfokú bíróság ­köteles vizsgálni, hogy ez kihatott-e az első­fokú ítéletre. Hatályon kívül helyezés mellett csak akkor dönt, ha azt állapítja meg, hogy ez bizony kihatott volna. Vannak jelentéktelen hiányosságok, bagatell dolgok. Ha az ítélet jó, de például az indokolása hiányos, ezt látjuk, beleírjuk a hiányzó elemeket és azzal együtt jó az egész. Ilynekor nem helyezzük hatályon kívül, pedig az indoko­lási kötelezettség szigorú szabály a polgári perben. Tehát a hatályon kívül helyezéshez erőteljesen az kell, hogy ez az érdemre is kihasson. Nem idéznek meg valakit egy tárgyalásra. Pedig ha megidézték volna, esetleg nyilatkozhatott volna.

Mondana néhány szót az Ön bírói pályájáról? Mindig is bíró akart lenni?

Nem. Én eredendően ügyvéd lettem, egy alkalmatlan ügyvéd. Ezt most jónak mondom, egy ügyvédi lapban. Az igazság az, hogy a szakmát – úgy érzem – tudtam, de az üzlethez nem sok tehetségem van. Ezt időben beláttam és váltottam. Bíró azért lettem, mert leginkább a szakmával akartam fog­lalkozni. Az egyetem első évében római joggal foglalkoztam, másodévtől már végig a polgári joggal. Ügyvédnek is úgy mentem, azzal az illúzióval, hogy ha ugyanúgy meg­tanulok és ugyanúgy csinálok mindent, mint az egyetemen, akkor ez ott is jó lesz! A tudásnak viszont csak nagyon közvetett jelentősége volt abból a szempontból, hogy ki milyen ügyvéd, főleg, hogy mennyire eredményes. Én viszont ezt így nem tudtam elfogadni!

Eljárási szabálysértés megnevezése	Megsértett jogszabály	Mennyiség
Illetékességi kifogás elbírálásának elmulasztása miatt történő hatályon kívül helyezés	Pp. 43. § (1)	1
A kereset tartalmának tisztázatlansága, illetve téves megállapítása miatt történő hatályon kívül helyezés		3
A megállapítási kereset feltételeinek téves alkalmazása miatt történő hatályon kívül helyezés	Pp. 123. §	2
A kérelmen való túlterjeszkedésre, illetve a kérelemből való döntés hiányára alapított hatályon kívül helyezések	Pp. 213. § (1) Pp. 215. § (1)	6
A tájékoztatási kötelezettség elmulasztására alapított hatályon kívül he­lyezés	Pp. 3. § (3) Pp. 141. § (2)	2
A bizonyítandó tények és a bizonyítási teher tekintetében fennálló hibákra visszavezethető hatályon kívül helyezés	Pp. 3. § (3) Pp. 164. § (1)	4
A bizonyítékok téves értékelése, megalapozatlanság miatt történő hatályon kívül helyezés	Pp. 206. § (1) Pp. 252. § (3)	7
A tényállás felderítetlensége miatti hatályon kívül helyezés	Pp. 253. § (3)	3
A másodfokú bíróság téves (eltérő) jogi álláspontja, és az ebből eredő bizonyítatlanság miatt történő hatályon kívül helyezés	Pp. 253. § (3)	16
A szakértői véleménnyel kapcsolatos aggályok kiküszöbölésének elmaradása, illetve az ebből eredő megalapozatlanság miatt történő hatályon kívül helyezés	Pp. 182. § (3)	7
Az indokolási kötelezettség megsértése miatt történő hatályon kívül helyezés	Pp. 221. §	3
Mindösszesen		54 db
Forrás: Kúria Polgári Kollégiuma Joggyakorlat-Elemző Csoport

Bíróként minden bírói fórumon eltöltöttem egy viszonylag hosszabb időt. 1987-ig voltam kerületben, 1987–1993-ig voltam a Fővárosi Bíróságon, 1993-ban kerültem az akkori Legfelsőbb Bíróságra. 2003-ban, amikor a Legfelsőbb Bíróságból kivált az Ítélőtábla, megpályáztam egy tanácselnöki helyet a Fővárosi Ítélőtáblán, ott voltam 2012 szeptemberéig, akkor tértem vissza a Kúriára, szintén tanácselnökként. Egyébként csak az érdekesség kedvéért mondom, hogy az utolsó ügyvédi fizetésem, tehát amikor már lefele ment az iroda, tizenhatezer forint volt, az első bírói fizetésem pedig hatezerötszáz.

Akkor miért érte meg váltani?

Nem pénzért. Szerettem a mindennapi jogesetmegoldó munkát, és szeretem ma is, de szeretek azonkívül egy kicsit a jog elméleti oldalával is foglalkozni. Évtizedek óta jogi szakíró vagyok, jogi továbbképző intézetben is oktatok, részt veszek a Kúria belső elméleti munkájában, most éppen a joggyakorlat-elemző csoporttal. Már a terveink is megvannak, hogy milyen témákat javasolnánk 2014-re.

És milyen témát fog javasolni?

Az általános forgalmi adó jelentősége a ­polgári perben. Ez azt jelenti, hogy a különböző típusú ügyekben mikor kell áfával terhelten vagy áfamentesen megítélni egy bizonyos összeget. Ennek például vállalkozási szerződéseknél van helye, amikor kijavítási költségről beszélünk, de a kijavítás házila­gosan történik, vagy biztosítási perekben, kártérítési perekben, ahol ugye a kártérítési összeghez hozzá kell adni az áfát, vagy nem kell hozzáadni az áfát, mikor következett be vagyoncsökkenés az áfa tekintetében és ­mikor nem, és így tovább. Tehát ezeket egyszer végig kellene nézni. A rendszerváltás környékén az áfát csak akkor ítéltük meg, ha az illető külön számlát hozott róla, hogy nála ez igazából kiadásként merült fel. A rendszerváltás után már azt mondtuk, hogy tulajdonképpen miért kellene nekünk erről számlát kérni, ha egyszer fennáll az áfafizetési kötelezettség, tehát az áfatörvény hatálya alá tartozik, ez esetben az áfát bizony hozzá kell számolni. Igen ám, de ezzel előfordultak olyan esetek, amelyek igazságtalanok voltak. Volt, hogy felszámoltak olyan tételek után is áfát, amik egyébként kiadásként sem jelentkeztek egy kártérítési perben. Azt meg miért kéri kártérítésként megítélni valaki, amikor a kártérítésnek az a kritériuma, hogy valamilyen vagyoncsökkenés legyen? Ha nem volt kiadás, nem csökkent a vagyona. Szóval ebben a témakörben a bírói gyakorlat is többször módosult, már csak az én kúriai pályám időtar­tama alatt is, tehát 1993 óta napjainkig, legkevesebb háromszor. A baj tulajdonképpen az volt, hogy a jogcímeket nem különböztették meg, olyan választ akartak adni, ami mindenfajta ügyre jó. Ilyen viszont meg nincs! Ügytípusonként külön-külön meg kell vizsgálni, hogy működik a vállalkozási szerződéseknél, hogy működik a biztosítási szerződéseknél, hogy működik a kártérítési perekben és akkor egy-egy pertípusra nézve már lehet konkrétabb választ adni. Reménykedek abban, hogy elfogadják majd ezt a témát és felállítanak egy joggyakorlat-elemző csoportot, hogy ezeket a kérdéseket vizsgálhassuk 2014-ben. Bízzunk benne, hogy megkapjuk a lehetőséget, és akkor nyilván megtesszük, ami lehetséges.

A cikk az Ügyvédvilág 2014. februári számában jelent meg.

---