Lényeges eljárási szabályt sért a bíróság, ha a kereseten túlterjeszkedik – a Kúria eseti döntése
Releváns jogszabályhely: 2017. évi I. törvény 85. § (2) bekezdés.
Ami a tényállást illeti, az alperesi érdekelt mint eladó és a felperes mint vevő 2023. március 31-én adásvételi szerződést kötött egy ingatlanra. A szerződés megkötése során az alperesi érdekeltet X.Y. ügyvezető képviselte. Az alperesi érdekelt határozata szerint X.Y. ügyvezető vezető tisztségviselői megbízatása 2023. március 27. napjával visszahívással megszűnt. A változást a cégbíróság 2023. április 14-én átvezette. Az adásvételi szerződés alapján a felperes kérte a tulajdonjogának bejegyzését, illetve annak a vételár megfizetéséig történő függőben tartását. Az alperes 2023. április 5-én értesítette a feleket az ingatlan-nyilvántartási eljárás megindításáról.
Az alperesi érdekelt a 2023. április 17-én kérte az eljárás megszüntetését, figyelemmel arra, hogy a korábban képviseletére jogosult ügyvezető vezető tisztségviselői megbízatása visszahívással megszűnt. Az alperes ezt követően, 2023. április 24-én a felperes tulajdonjogának bejegyzése, illetve annak függőben tartása iránti kérelmet elutasította. Kifejtette, hogy a cégnyilvántartás alapján X.Y. az adásvételi szerződés megkötésének időpontjában már nem volt cégjegyzésre jogosult vezető tisztségviselő, az általa kötött szerződés semmis.
A felperes keresetében a határozat megsemmisítését és alperes új eljárás lefolytatására kötelezését kérte, azzal, hogy az alperes az adásvételi szerződésben az eladó aláírását tekintse érvényesnek és hatályosnak, az eladó képviseletére jogosult személytől származónak. Álláspontja szerint az alperesi érdekelt gazdasági társaság képviseletét a 2023. március 31-én lekért közhiteles cégnyilvántartás adatai alapján X.Y. önálló cégjegyzési joggal látta el, melyet a közjegyző helyettes által készített hitelesített cégkivonat-másolat is alátámasztott. Erre tekintettel az alperesi érdekelt a felperessel szemben nem hivatkozhat arra, hogy X.Y. az adásvételi szerződés keltének napján nem volt az alperesi érdekelt gazdasági társaság ügyvezetője. A felperes szerint az alperes megsértette a tényállás tisztázására vonatkozó hatósági kötelezettségét, mivel a bejegyzés alapjául szolgáló okirat jogszerűsége, illetőleg a bejegyezni kért jog jogosultjának személye tekintetében a felek között jogvita alakult ki. Utalt továbbá arra, hogy a jognyilatkozat akkor fejti ki hatását, ha a címzett tudott róla, az ügyvezető visszahívására csak 2023. április 14. napján került sor, függetlenül attól, hogy a visszahívó határozat 2023. március 27. napján kelt.
Az elsőfokú bíróság határozata
A bíróság az alperes határozatát megsemmisítette és az alperest új eljárás lefolytatására kötelezte. Kifejtette, hogy az alperesi határozat a felperes által felhozott eljárási szabálysértések mentén nem bizonyult jogszabálysértőnek. Azonban kiemelte, hogy az iktatás időpontja adja meg azt a napot, amit az ingatlanügyi hatóságnak a beadvány elintézésénél alkalmazandó jog kiválasztásánál figyelembe kell venni. Az ingatlanügyi hatóságnak a hozzá előterjesztett kérelem iktatási időpontjában hatályos jogszabályokat kell alkalmazni. A bíróság döntése szerint a cégnyilvántartás közhitelessége nem azt jelenti, hogy az abban szereplő adatok mindig, minden feltételek között a valóságnak megfelelnek, pusztán egy megdönthető vélelem arra, hogy a cégnyilvántartás hitelesen tanúsítja a benne feltüntetett adatot, továbbá a bejegyzett jogok és tények fennállását, illetve azok változásait. Ellenkező bizonyításig vélelmezni kell annak jóhiszeműségét, aki a cégnyilvántartásban szereplő, illetve Cégközlönyben közzétett adatban bízva ellenérték fejében szerez jogot. Az ügyvezető személyében bekövetkezett változás befelé a társaság vonatkozásában, a társaság és a tagok viszonyában, valamint a cégbíróság irányában azonnal hatályos, harmadik személyek vonatkozásában pedig az új ügyvezető bejegyzésének közzétételét követően, de visszamenőleges hatállyal.
Az ingatlanügyi hatóság a cégkivonatot az ingatlan-nyilvántartási bejegyzési kérelem iktatási időpontjára nézve köteles beszerezni a cégnyilvántartásból, az alperes az eljárása ideje alatt bekövetkezett cégváltozást nem értékelhette volna. Mivel a megelőző eljárás 2023. március 31. napján indult, így a 2023. április 14. napján a cégnyilvántartásba bejegyzett változást az ingatlanügyi hatóság nem vehetett figyelembe, mint ahogy a szerződés érvényességét sem döntheti el, mert az a polgári bíróság hatáskörébe tartozik.
A felülvizsgálati kérelem tartalma
Az alperesi szerint a jogerős ítélet ellentétes a közigazgatási perrendtartásról szóló 2017. évi I. törvény (Kp.) 85. §-ával. A felülvizsgálati kérelem szerint az elsőfokú bíróság olyan jogi alapokon, olyan jogszabálysértésekre hivatkozással jutott arra a következtetésre, hogy az alperesi döntés jogszerűtlen, melyekre felperes keresetében nem hivatkozott, az alperesi döntést annak okán találta jogszerűtlennek, hogy az alperes az ingatlan-nyilvántartási bejegyzési kérelem benyújtását követően felmerült olyan tényt értékelt, amely ellentétes az ingatlan-nyilvántartási törvénnyel, annak ellenére tehát, hogy a keresetlevélben megjelölt jogszabálysértéseket megalapozatlannak találta, mégis megállapította az alperesi döntés jogszerűtlenségét, a felperes által megjelölttől érdemben eltérő jogszabálysértések alapján.
A felperes szerint a bíróság azt köteles vizsgálni, hogy a hatóság a közigazgatási tevékenység megvalósításakor az ügyben alkalmazandó jogszabályi rendelkezéseket betartotta-e, a fennálló tényeket figyelembe vette-e, vagyis az irányadó tényállást teljeskörűen feltárta-e, a bizonyítékokat önmagukban és együttesen logikai ellentmondás nélkül értékelte-e és mindebből helyes jogi következtetést vont-e le. E körben, még ha a felperes más jogi következtetés mentén jutott ugyanarra a jogkövetkeztetésre, mint az elsőfokú bíróság, a jogerős ítélet a jogszabályoknak teljes mértékben megfelelt.
A Kúria megállapításai
A Kúria azt vizsgálata, hogy az elsőfokú bíróság túlterjeszkedett-e a felperes keresetén, amikor azt állapította meg, hogy az alperes az ingatlan-nyilvántartási bejegyzés iránti kérelem benyújtását követően bekövetkezett cégváltozást nem értékelhette volna. A Kp. 85. § (1) bekezdésében a bíróság döntési jogkörét rögzítve kimondja, hogy a bíróság a közigazgatási tevékenység jogszerűségét a kereseti kérelem korlátai között vizsgálja, ugyanakkor a Kp. 86. § (1) bekezdése szerint az ítéletben a perben érvényesített valamennyi kereseti kérelemről döntést kell hozni. A Kúria joggyakorlatában ezen eljárásjogi rendelkezések megsértése az ügy érdemére kiható eljárási szabályszegés.
Az alperes határozata azon alapult, hogy az eljárás során lekért cégnyilvántartási adatok szerint az adásvételi szerződést az alperesi érdekelt részéről aláíró X.Y. már az adásvételi szerződés aláírásának időpontjában sem rendelkezett cégjegyzési joggal, megbízatása a szerződés aláírását megelőzően megszűnt. Ezzel szemben a felperes sem a keresetében, sem a per során tett nyilatkozataiban még tartalmában sem hivatkozott arra, hogy a hatóságnak nem a határozat meghozatalakor, hanem a bejegyzési kérelem előterjesztésekor fennálló cégjegyzéki adatok alapján kellett volna a döntését meghoznia.
Az ingatlanügyi hatóság regisztratív szerv, amely a bejegyzés alapjául szolgáló okiratokat, kérelmeket, illetőleg megkeresést olyan szempontból vizsgálja, hogy azok megfelelnek-e az ingatlan-nyilvántartási törvényben foglalt alaki és tartalmi feltételeknek. A tulajdonjog bejegyzésére irányuló eljárásban az ingatlanügyi hatóság – a jogszabályban előírt hiánypótlási eseteket kivéve – bizonyítást nem folytathat le, kizárólag azt vizsgálhatja, hogy a benyújtott okirat megfelel-e a bejegyzés alapjául szolgáló okiratokkal szemben támasztott tartalmi és formai követelményeknek. A felperes keresete az adásvételi szerződés érvényességével, az ügyvezető-változás vevővel szembeni hatályosulásának időpontjára vonatkozó érvelést tartalmazott, amely kérdések az ingatlan-nyilvántartást vezető hatóság hatáskörén kívül eső, polgári jogi tartalmú vizsgálatot igényelnek. A felperesi igény így polgári perben bírálható el érdemben, mely ítélet az ingatlan-nyilvántartási igényt is eldönti. A keresetben foglaltak egyértelműen nem terjedtek ki annak vizsgálatára, hogy az alperes a cégnyilvántartás mely időpontban fennálló adatai alapján köteles a határozatát meghozni. Kimondta a Kúria ez alapján, hogy ez utóbbi kérdés vizsgálatával az elsőfokú bíróság túlterjeszkedett a felperes keresetén.
A Kp. 85. § (3) bekezdése alapján bíróság hivatalból veszi figyelembe
a) a vitatott közigazgatási cselekmény semmisségi vagy törvényben meghatározott más érvénytelenségi okát, illetve az olyan lényeges alaki hiányosságot, amely miatt a közigazgatási cselekményt nem létezőnek kell tekinteni,
b) a közigazgatási cselekménynek az ügyben nem alkalmazandó jogszabályi rendelkezésre alapítását,
c) a törvényben meghatározott egyéb tényt vagy körülményt.
A Kúria megállapította, hogy a Kp. 83. § (3) bekezdésében foglalt feltételek jelen ügyben nem álltak fenn, mivel az elsőfokú bíróság ítélete nem az alperes határozatának semmisségén, érvénytelenségén vagy nem létező voltán, illetve nem azon alapult, hogy az elutasítás alapjául szolgáló az ingatlan-nyilvántartási törvény rendelkezései az ügyben ne lennének alkalmazandóak. A jogerős ítélet szerint a hatóság a nyilvántartás nem megfelelő időállapota alapján hozta meg a döntését, amely azonban nem minősül hivatalból figyelembe veendő oknak. Mindezek alapján a Kúria a jogerős ítéletet hatályon kívül helyezte és a bíróságot új eljárás lefolytatására és új határozat hozatalára utasította.
Az ismertetett döntés (Kúria Kfv.IV.37.744/2023/10.) a Kúriai Döntések 2024/7. számában 172. szám alatt jelent meg.
