A bírósági ügyvitel gyakorlati kérdései – 3. rész


Az alábbiakban a műnek „A bírósággal való elektronikus kapcsolattartás és az elektronikus bírósági iratkezelés részletes szabályai” című fejezetéből olvashatnak egy részletet. A részlet szerzője dr. Palotás Gergely.

A bírósági eljárásokat elsődlegesen a nagy eljárásjogi törvények szabályozzák. Az eljárási törvények rendelkezései mellett ugyanakkor szükségszerűen számos technikai szabály megalkotása szükséges. Többek között ilyen részletszabályok rendezik az ügyvitel szervezetét, a másolatok készítését, mellékletek kiadását, a beadványok átvételét és az átvétel elismerését, a bírósággal való elektronikus kapcsolattartást és az elektronikus bírósági iratkezelést. Ezen normák összessége alkotja a bírósági ügyvitelről szóló jogszabály tartalmát.

Tekintettel arra, hogy 2018-ban valamennyi eljárási kódex megújítása megtörtént, ami egyben a bírósági ügyvitel szabályainak módosítását eredményezte, indokolt volt egy olyan kézikönyv megírása, amely a normaszöveg elemzésével egyidejűleg mutatja be a bírósági ügyvitel folyamatát.

A Wolters Kluwer Hungary gondozásában megjelenő, dr. Völcsey Balázs által szerkesztett A bírósági ügyvitel gyakorlati kérdései című kötet a bírósági ügyvitel általános, valamennyi ügyszakra vonatkozó rendelkezéseit, illetve az elektronikus kapcsolattartásra vonatkozó szabályait elemzi, minden esetben a gyakorlat által felvetett kérdések mentén haladva. Ennek érdekében a szükséges mértékben az ügyviteli rendelkezések mellett az iratkezelési szabályokat is vizsgálja. A szerzők, dr. Palotás Gergely, dr. Virág Csaba és dr. Völcsey Balázs célja kettős: egyrészt segíteni a bírósági eljárásban részt vevőket, akár a jogalkalmazói, akár a jogkeresői oldalt képviselik, másrészt a kézikönyv tananyagként is funkcionálhat az egyetemi oktatásban, elsősorban az igazságügyi igazgatás képzés során.

6. Elektronikus kapcsolattartás a civilisztikai ügyekben

A Pp. XLVI. Fejezete tartalmazza az elektronikus kapcsolattartás szabályait. A Kp. kifejezetten rendelkezik róla, hogy az elektronikus kapcsolattartásra a Pp. szabályait kell megfelelően alkalmazni [Kp. 29. § (1) bekezdés]. A törvény leszögezi, hogy a beadvány elektronikus levélcímről történő benyújtása nem minősül elektronikus úton történő benyújtásnak, továbbá a bíróság csak e törvényben meghatározott esetben továbbíthat iratot a fél elektronikus levélcímére [Pp. 614. § (3) bekezdés]. Amennyiben az elektronikusan kapcsolatot tartó vagy más részéről a bíróság e-mail-címére elektronikus okiratnak nem tekinthető beadvány érkezik, azt a bíróság elnöke által megbízott személy – átadókönyvvel – azonnal átadja az ügyintézésre jogosultnak. A kinyomtatott elektronikus levelet annak tartalma szerint kell elintézni [Beisz. 17. § (8) bekezdés, 61. § (1) bekezdés, 62. § (6) bekezdés], viszont a szabályszerűtlen megküldés következményeit le kell vonni. A bíróság számára az elektronikus levélcímre való továbbítás a kézbesítési fikció beállásáról [Pp. 137. § (3) bekezdés] és a hirdetmény megküldéséről [Pp. 145. § (1) bekezdés] lett kötelezettségként előírva, míg az elektronikus formátumban rendelkezésre álló irat továbbítására kérelemre kerülhet sor [Pp. 619. § (1) bekezdés]. Az 1952. évi Pp.-ben írt, a bírósági irat kézbesítéséről, annak az elektronikus kézbesítési tárhelyén történő elhelyezéséről az elektronikus levélcímére érkező automatikus értesítést [1952. évi Pp. 394/H. § (6) bekezdés] felváltotta a kézbesítési rendszer útján megküldendő befogadás-visszaigazolás [Büsz. 75/C. § (2f) bekezdés], amely szabály immáron az ügyviteli szabályzatban kapott helyet. Az 1952. évi Pp. hatálya alatti eljárásokra az elektronikus levélcímére érkező értesítés fenntartásra került, de az értesítés határideje változott a Pp. átmeneti rendelkezése folytán [Pp. 630. § (7) bekezdés]. Ezen túlmenően kizárja a Pp. a kizárólag hangkapcsolatot biztosító elektronikus úton való nyilatkozattételt, egyúttal az ilyen módon tett nyilatkozatot hatálytalannak nyilvánítja [Pp. 621. §].

A civilisztikai ügyekben a jelenlegi szabályok is megkülönböztetik az elektronikus kapcsolattartás választható és kötelező esetköreit. A kötelező elektronikus kapcsolattartás az E-ügyintézési tv. alapján elektronikus úton történő kapcsolattartásra kötelezettekre terjed ki. Az E-ügyintézési tv. 9. § (1) bekezdésének fentebb idézett szabálya és a jogi képviseletet főszabály szerint kötelezővé tevő Pp. 72. § (1) bekezdése alapján a civilisztikai ügyek közül legalábbis a polgári eljárásokban főszabály a kötelező elektronikus kapcsolattartás. Az ily módon kapcsolattartásra kötelezettek esetében minden beadványt kizárólag elektronikusan – az E-ügyintézési tv.-ben és végrehajtási rendeleteiben meghatározott módon – lehet benyújtani a bírósághoz, és a bíróság is elektronikusan kézbesít a részükre [Pp. 608. § (1) bekezdés]. A Pp. Novella[8] egyértelművé tette, hogy az elektronikus úton történő kézbesítés nem vonatkozik a tárgyaláson csatolt vagy kézbesíthető irat, illetve határozat kézbesítésére, mivel a tárgyaláson jelen lévők között e körben az elektronikus kapcsolattartás nem értelmezhető. E szabály kezeli a korábban felmerült olyan kérdéseket, mint hogy papíralapon előterjesztheti-e a fél jogi képviselője a tárgyaláson a perköltség felszámítását célzó költségjegyzéket vagy sem. Itt jegyzendő meg továbbá, hogy a címzett a részére szóló iratot – személyazonosságának igazolása után – a bíróságon is átveheti [Büsz. 35. § (4) bekezdés], amely eset az E-ügyintézési tv. 8. § (4) bekezdésének kivételszabálya körébe vonható.

A választható elektronikus kapcsolattartás a perben az elektronikus kapcsolattartásra nem köteles fél vagy a jogi képviselőnek nem minősülő képviselője számára adott lehetőségként. A beadvány elektronikus úton történő benyújtását az elektronikus út vállalásának kell tekinteni [Pp. 605. § (2) bekezdés]. Azaz arról nem kötelező kifejezett nyilatkozatot tenni, hanem már egyetlen beadvány ily módon való előterjesztése meghatározza a kapcsolattartás jövőbeni módját. Ezt követően a fél, illetve képviselője köteles a bírósággal a kapcsolatot elektronikus úton tartani, és a bíróság is valamennyi bírósági iratot elektronikusan kézbesít a részére, kivéve a tárgyaláson csatolt vagy kézbesíthető iratot, illetve határozatot [Pp. 605. § (3) bekezdés]. Utóbb, a beadvány papíralapú benyújtásával egyidejűleg a fél, illetve képviselője kérheti a bíróságtól a papíralapú eljárásra történő áttérés engedélyezését. A kérelemben valószínűsíteni kell, hogy a kérelmező körülményeiben olyan változás következett be, amely miatt az elektronikus úton történő eljárás a továbbiakban számára aránytalan megterhelést jelentene [Pp. 606. § (1) bekezdés]. A kérelemnek való helyt adásról nem kell külön végzést hozni, azonban annak visszautasításáról vagy elutasításáról fellebbezhető végzésben kell rendelkeznie a bíróságnak.

A Pp. fenti rendelkezéseiből következően egyes eljárásokban a felek egy része papíralapon, másik része pedig elektronikus úton tart kapcsolatot. Ezekre a vegyes kapcsolattartás mellett zajló eljárásokra írja elő a törvény, hogy a bíróság a papíralapú okiratot benyújtó fél, illetve képviselő beadványait digitalizálja és elektronikusan kézbesíti a másik fél számára [Pp. 605. § (4) bekezdés]. Az arra köteles felek számára az elektronikus benyújtás alóli kivételt jelenti, ha az eljárásban az okirat papíralapú bemutatása, megtekintése szükséges, amire különösen akkor kerülhet sor, ha a papíralapú okirat valódisága vitás [Pp. 613. § (3) bekezdés]. Ezt az esetet az iratkezelési szabályzat is akként rendezi, hogy a digitalizálás alóli kötelezettség alól felmentést ad, és egyidejűleg a benyújtónak az eredeti okirat csatolására való felhívását írja elő [Beisz. 16. § (3) bekezdés]. A Pp. csak egy példát ad az elektronikus benyújtás alóli kivételre, ami nem jelent taxatív felsorolást, de az megállapítható, hogy a jogalkotó nem kívánta megismételni az 1952. évi Pp.-ben írt azon esetet, amikor az eredetileg papíralapú bizonyítékok nagy mennyisége vagy sajátos alakja miatt azok digitalizálása aránytalan nehézséggel járna. Ettől függetlenül az iratkezelési szabályzat az elektronikus kézbesítés mellőzését azon esetekre teszi lehetővé, ha azt jogszabály nem teszi kötelezővé, vagy kötelezővé teszi, de a bíróság által kézbesíttetni rendelt okirat papíralapú bemutatása, megtekintése szükséges. A normatív utasítás szintű rendelkezés felsorolása szerint erre különösen akkor kerülhet sor, ha az eredetileg papíralapú bizonyítékok nagy mennyisége, legalább 10 000 oldal, miatt azok digitalizálása aránytalan nehézséggel járna, vagy ha a papíralapú okirat valódisága vitás [Beisz. 95. § (3) bekezdés].

A Pp.-ben írtakhoz képest a digitalizálás aránytalan nehézsége bírói mérlegelést igénylő kérdés. Azonban még mielőtt azt a következtetést lehetne levonni, hogy az ügyiratok teljes körű digitalizálása nem szükséges, fontos ismertetni a bíróságok egymás közötti és más szervekkel történő elektronikus kapcsolattartásának és az elektronikus hozzáférés útján biztosított iratbetekintés szabályait. Már az 1952. évi Pp. előírta, hogy a bíróságok egymás közötti és a közigazgatási szervekkel, illetve más hatóságokkal történő elektronikus kapcsolattartása során 2016. január 1. napjától úgy kell eljárni, hogy a bíróság a hivatalos iratait másik bíróság, közigazgatási szerv vagy más hatóság részére kizárólag elektronikus úton kézbesíttetheti [1952. évi Pp. 394/E. § (2) bekezdés]. E kötelezettség teljesíthetőségének biztosítása megkövetelte az iratdigitalizálás teljeskörűségét. Ezt a szabályt a Pp. is fenntartotta, sőt az elektronikus kézbesítés alóli kivételek körét is szűkítette [Pp. 610. §]. Emellett az iratkezelési szabályzatnak a 2019. december 31. napja után indult, BIIR-ben lajstromozott bírósági ügyekben alkalmazandó szabályai [Beisz. 10/B. § (9) bekezdés, 14. § (6) bekezdés, 16. § (1) bekezdés] eleve kötelezővé teszik az E-akta teljes körű vezetését az elektronikus iratbetekintés lehetőségét biztosítandó. Tehát iratkezelési szempontból a 2020. január 1. napján vagy ezt követően indult ügyekben a papíralapú iratok digitalizálását mindenképpen el kell végezni, még a kizárólag papíralapon kapcsolatot tartó felek részvétele mellett zajló eljárásokban is.

A cikk a Wolters Kluwer Hungary Kft. termékeire/szolgáltatásaira vonatkozó reklámot tartalmaz.


Kapcsolódó cikkek

2022. november 29.

Itt a fogyasztóihitel-törvény kompakt kommentárja – 1. részlet

Sorozatunk a közvéleményt visszatérően foglalkoztató kérdésben, összesen öt részletben ismerteti a Wolters Kluwer új kommentárját, mely a fogyasztói hitelekről szóló törvény értelmezésében segít eligazodni – nemcsak jogászoknak.

2022. november 29.

A fizetésképtelenségi eljárás hatása az egyedi végrehajtásokra a fizetésképtelenségi rendelet kontextusában

Jelen tanulmányban azt a kérdést járjuk körül az uniós jog szempontjából, az Európai Unió Bírósága esetjogának az elemzésével, hogy a fizetésképtelen adós ellen valamely, a főeljárás államától különböző tagállamban indított egyedi végrehajtás védelemben részesülhet-e a fizetésképtelenségi főeljárás fizetésképtelenségi jogával (a lex concursus-al) szemben a dologi jogokat védő rendelkezés alapján.

2022. november 28.

Az Mt. módosítás és a munkáltató tájékoztatási kötelezettségének kiszélesedése

Az Országgyűlés elé november elején benyújtott törvényjavaslat számos foglalkoztatási tárgyú törvényt módosítana, köztünk a munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvényt (a továbbiakban: Mt.) is. A javaslat – összhangban a vonatkozó uniós irányelvekkel – a munkáltató tájékoztatási kötelezettségének kiszélesítését is tartalmazza.