A biztosítási szerződések az új Ptk.-ban – I. rész


Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

Dr. Oroszlán Zsuzsa ügyvéd, biztosítási és kártérítési szakjogász a biztosítási szerződések szabályozási struktúrájáról és általános szabályairól.

A Polgári Törvénykönyvről szóló, 2014. március 15-én hatályba lépő 2013. évi V. törvény (Új Ptk.) alapvetően átalakította a Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény (Régi Ptk.) biztosítási fejezetének rendszerét és jó néhány alapvető szabályát is. Mivel az Új Ptk.-t értelmező jogszabályt (Új Ptké.) várhatóan csak 2013 őszén fogadja el a Parlament, az alábbiakban leíró jelleggel vállalkozhatom csak arra, hogy pusztán a törvényszövegre támaszkodva, a jogalkalmazás során esetleg bizonytalanságokat szülő, főbb új biztosítási jogi rendelkezéseire irányítsam a figyelmet.
Terjedelmi okokból csak a biztosítási szerződések jogát vizsgálom, a részben szintén megújult kártérítési jogot nem. Ezt is inkább a jogkereső biztosítottak szempontjából teszem, figyelemmel a biztosítók és a biztosítottak között – jellemzően a biztosítók javára – fennálló gazdasági erőkülönbségre.

I. Az Új Ptk.-nak a biztosítási szerződésekre vonatkozó szabályozási struktúrája

Az Új Ptk.-nak a biztosítási szerződésekre vonat­kozó szabályozása alábbi rendszerben épül fel:

1. A biztosítási szerződés általános szabályai (LXII. Fejezet), amely új formaként a csoportos biztosítási szerződéseket is szabályozza.

2. A kárbiztosítási szerződés (LXIII. Fejezet) a Régi Ptk.-ban szabályozott vagyon- és felelősségbiztosítási szerződések helyett:

a) A kárbiztosítási szerződés általános szabá­lyai (1. pont),

b) A felelősségbiztosítási szerződés (2. pont).

3. Az összegbiztosítási szerződések (LXIV. Fejezet) a Régi Ptk.-ban szabályozott élet- és baleset­biztosítás helyett.

c) Az összegbiztosítási szerződések általános szabályai (1. pont).

d) Az életbiztosítási szerződés (2. pont).

e) A balesetbiztosítási szerződés (3. pont).

4. Az egészségbiztosítási szerződés (LXV. fejezet), új intézményként, ám általános szabályok nélkül.

A fenti struktúra – három helyen is található általános szabályok – elgondolkoztathatja a jogalkalmazót, vajon a mindenkor vizsgálandó biztosítási szerződésre éppen melyik általános szabályozás vonatkozik, különösen, ha adott esetben a LXII. Fejezet és a többi általános szabály egymástól eltérő szabályokat tartalmaz (pl. biztosítási érdek, a biztosított hozzájárulása, biztosított belépése stb.)

 

II. A biztosítási szerződések általános szabályai (LXII. Fejezet)

1. Biztosítási érdek (Új Ptk. 6:440. §)

a) Biztosítási szerződést leegyszerűsítve eztán is csak az köthet érvényesen, akinek vagy saját biztosítási érdeke van, vagy azt biztosítási érdekkel rendelkező személy javára köti meg. A semmisség jogkövetkezményét a biztosítási érdek nélkül kötött biztosítási szerződésre a jogalkotó csupán a kárbiztosításokra és a csoportos összegbiztosításokra tartja fenn. Kérdés lehetne ebben a fejezetben, hogy a nem csoportos összegbiztosítások esetében lehet-e biztosítási érdek nélkül érvényes biztosítási szerződést kötni? Az Új Ptk. 6:475. §-a tartalmaz ugyanilyen címmel rendelkezést, de a kérdésre nem ad egyértelmű választ, és az sem érthető, hogy akár a cím is miért került e fejezet helyett az összegbiztosítási szerződés általános szabályai közé. A biztosítási érdek hézagmentes definíciója azért volna célszerű, mert a biztosítási érdekmúlás főszabály szerint oda vezethet, hogy a biztosítási szerződés létre sem jön (lehetetlenülés), vagy oda, hogy a szerződés az érdekmúlással érintett részében megszűnik (Új Ptk. 6:454. §). Kivételt képez ez alól, ha az érdekmúlás kizárólag a biztosított vagyontárgy tulajdonjoga átszállásának következménye, és a ­vagyontárgy más jogcím alapján már korábban is az új tulajdonos birtokában volt. Ebben az esetben a tulajdonjoggal együtt a biztosítási fedezet is átszáll, és a tulajdonjog átszállása időpontjában esedékes biztosítási díjakért a korábbi és új tulajdonos egyetemlegesen felelős. A szerződést bármelyik fél a tulajdonjog átszállásáról való tudomásszerzést követő 30 napon belül írásban, 30 napos határidővel felmondhatja.

b) Kiemelendő, hogy a kárbiztosítások általános szabályai között (Új Ptk. 6:458. § és 6:459. §) a jogalkotó a biztosítási érdek helyett a „biztosított ­érdek értéke” fogalmát használja, anélkül, hogy ­ennek meghatározását az Új Ptk. biztosítási sza­bályozásában megtalálhatnánk. Ez annál nagyobb hiányosságnak tűnik, mert az új rendelkezések szerint a kárbiztosítás a biztosított érdek értékét meghaladó részében volna semmis.

2. Csoportos biztosítás (Új Ptk. 6:442. §)

Maga a tény is új, hogy az Új Ptk. külön kategóriaként foglalkozik a csoportos biztosításokkal, amelyek voltaképpen csak a kár- és összegbiztosítások egy sajátos formáját képezik. Az új szabályozás – e fejezetben – a következőket tartalmazza: (a) csoportos biztosítás esetében a biztosítottak meghatározása aszerint történik, hogy ők valamely szervezethez tartoznak-e, vagy milyen jogviszonyban, illetőleg egyéb kapcsolatban állnak a szerződő féllel; (b) a biztosító kockázatát a csoport tekintetében – vagyis nem annak egyes tagjaira vonatkozóan – vizsgálhatja és vállalhatja; (c) ha a csoport – és nem egyéb releváns tényező – a csoportos biztosítási szerződés alapja, akkor az a biztosított, aki a biztosítási esemény bekövetkezésekor a csoport tagja volt; (d) biztosított lehet a csoport tagjának hozzátartozója is (itt hiányzik annak rendezése, ­csoportos életbiztosítás esetében is szükséges-e ezen személyi kiterjesztés érvényességéhez a biz­tosítottá váló családtag vagy törvényes képvise­lőjének Új Ptk. 6:475. § és 6:479. § szerinti hozzá­járulása, vagy sem); (e) a forma kizárhatja vagy ­korlátozhatja a biztosított belépését a szerződésbe – szemben az Új Ptk. ugyanezen fejezetben talál­ható 6:451. § (1) bekezdésével, mely szerint a biz­tosított a biztosító hozzájárulása nélkül bármikor beléphet a szerződésbe, ha azt nem ő kötötte; (f) a biztosító tájékoztatási kötelezettsége a szer­ződő féllel szemben állna fenn, szemben az Új Ptk. 6:450. §-ban foglalt azon rendelkezésével, hogy a szerződő felet a biztosító csak a biztosítási eseményig vagy a biztosított belépéséig tájékoztatja közvetlenül, egyébként a biztosítottnak tartozik információs kötelezettséggel.

A fentiek alapján úgy tűnik, hogy noha a csoportos biztosítást – egyebek között – e fejezetben, azaz a „legáltalánosabb” szabályok között szabályozták, esetében – kakukktojásként – mégis csak különös szerződési rendelkezésekről van szó. Nem kizárt, hogy e tekintetben sikertelen volt az a fejezet címéből kikövetkeztethető jogalkotói törekvés, hogy az e fejezetben legáltalánosabb szabályok valóban minden egyes biztosítási szerződésre, következetesen azonos tartalommal terjedjenek ki.

3. A szerződés megkötése (Új Ptk. 6:443. §)

A szerződés az Új Ptk. hatálybalépését követően is vagy írásban jön létre, vagy szóban – ekkor a szerződő fél fedezetet igazoló dokumentumot kap –, vagy – fogyasztói szerződések esetében – esetleg a biztosító ráutaló magatartásával, azaz hallgatásával (lásd a II.3. b. pontot is).

a) Fedezetet igazoló dokumentum

Fontos, a biztosítókat védő új rendelkezés, hogy amennyiben a „fedezetet igazoló dokumentum” (lásd Régi Ptk. szerinti kötvényt, igazoló jegyet és biztosítási bélyeget) a szerződő fél ajánlatától eltér, az eltérést a szerződő félnek főszabály szerint eztán késedelem nélkül, írásban kifogásolnia kell, ellenkező esetben a biztosítási szerződés tartalma a fedezetet igazoló dokumentumban foglaltak szerint alakul. Nem alkalmazható e szabály, ha a biztosító lényeges eltérésre a szerződő fél figyelmét a dokumentum átadásakor írásban felhívta: ennek hiányában a szerződés az ajánlat szerint jön létre. Bizo­nyára sok kollégának vannak tapasztalatai arról, hogy biztosítási szerződések esetében milyen fi­gyelemmel követik laikus ügyfelek – és nem csak a fogyasztók – a közvetítő által kezükbe nyomott ­biztosítási iratcsomó tartalmát. Az idézett új szabály miatt a szerződés megkötésénél az eddigieknél is nagyobb figyelem indokolt.

b) A biztosító ráutaló magatartásával létrejövő fogyasztói szerződés, a biztosítási esemény bekövetkezése a kockázat elbírálási idő alatt, a szerződés tartalma (Új Ptk. 6:444. §)

(i) A jogalkotó úgy rendelkezik, hogy ha a fogyasztónak minősülő szerződő fél (a) az ajánlatot a biztosító által rendszeresített nyomtatványon és a biztosító díjszabása szerint; továbbá (b) a jogviszony tartalmára vonatkozó jogszabályi tájékoztatás birtokában teszi, akkor a szerződés akkor is létrejöhet, ha (c) a biztosító az ajánlatra az annak nem definiált helyre való beérkezésétől számított (d) 15, vagy, ha a fogyasztó ajánlatának elbírálásához egész­ségügyi vizsgálatra van szükség, akkor (e) 60 napon belül nem nyilatkozik. Ilyenkor a szerződés az ajánlatnak a „biztosító részére történő átadása” időpontjára visszamenő hatállyal, a kockázatelbírálási idő elteltét követő napon jön létre. Ha a fogyasztó számára ismeretlen tartamú kockázatelbírálási idő alatt a biztosítási esemény bekövetkezik, a fo­gyasztó ajánlatát a biztosító csak abban az esetben utasíthatja vissza, ha ennek lehetőségére az ajánlati lapon a figyelmet kifejezetten felhívta, és ezen felül még az igényelt biztosítási fedezet jellege vagy a kockázatviselés körülményei alapján is nyilvánvaló, hogy az ajánlat elfogadásához a kockázat egyedi ­elbírálása szükséges. Ha a biztosító kifejezett nyilatkozata nélkül a fenti, gyakorlatilag teljesíthetetlen feltételek ellenére létrejött szerződés lényeges kérdésben eltér a biztosító általános szerződési feltételétől, a biztosító a szerződés létrejöttétől számított 15 napon belül javasolhatja, hogy a szerződést az általános szerződési feltételeknek megfelelően módosítsák. Ha a szerződő fél a javaslatot nem fogadja el, vagy arra 15 napon belül nem válaszol, a biztosító az elutasítástól vagy a módosító ­javaslat kézhezvételétől számított 15 napon belül a szerződést harminc napra írásban felmondhatja.

(ii) E szabályozás tartalmát vizsgálva igen valószínű, hogy a gyakorlatban a biztosító ráutaló magatartásával ténylegesen még fogyasztók esetében sem jöhet létre szerződés, hiszen a fogyasztó jellemzően sem biztosítói ajánlati nyomtatványhoz, sem tarifához nem juthat hozzá közvetítő nélkül, sem azt nem tudja eldönteni, vajon ajánlatának elbírálásához szükség van-e – bármilyen jog- vagy egyéb forrás szerint – egészségügyi vizsgálatra, vagyis mikor jár le a mindenkori kockázatelbírá­lási határidő. Hasonlóképpen nem lehet számára nyilvánvaló, sem a fedezet jellege, sem a kockázatviselés körülményei alapján, hogy ajánlatát egyedileg kell-e elbírálni – szerintem sok jogalkalmazó számára sem volna az. Ezen túlmenően a biztosítók nem szokták publikálni általános szerződési feltételeiket, vagyis, ha létre is jönne a biztosító ráutaló magatartásával biztosítási szerződés, az feltehetően nem állna mindenben összhangban a biztosító nem ismert általános szerződési feltételével. Ennek megfelelően a ráutaló magatartással létrejött biztosítási szerződések felmondással kiszűrhetők.

(iii) Érthető, ha a biztosító védekezni akar esetlegesen rosszhiszemű szerződő féllel szemben. Annál nehezebben követhető viszont, miként került egy gyakorlatilag megvalósíthatatlan, a fogyasztó helyett – címének tartalmával ellentétben – kizárólag a biztosító érdekeit védő tényállás az új Ptk.-ba. A fentiek alapján csaknem biztosra vehető, hogy biztosítási szerződés a biztosító ráutaló ma­gatartásával sem jöhet létre. Egyéb szerződő felek esetében ez a lehetőség az Új Ptk. szerint formálisan is kizárt.

c) Előzetes fedezetvállalás [Új Ptk. 6:445. § (3)–(4) bekezdés]

Az Új Ptk. szerint a biztosító előzetes fedezetet vállalhat, melynek leghosszabb tartama 90 nap lehet. Ha a szerződéskötés meghiúsul, e tartamra a szerződő fél a biztosító által a kockázatvállalás előze­tesen meghatározott módszerei szerint megállapított „megfelelő díjat” tartozik fizetni. 4. A biztosítási kockázat jelentős növekedése (Új Ptk. 6:446. §), közlési és változás-bejelen­tési kötelezettség (Új Ptk. 6:452. §), a szerződő fél és a biztosított tájékoztatási kötelezettségei (Új Ptk. 6:450. §, 6:452. §) vs. a biztosító tájékoztatási kötelezettsége (pl. Új Ptk. 6:442. §)

a) Fontos, a biztosítottak javát szolgáló kevés változás egyike, hogy a biztosító kockázatának je­lentős, mindazonáltal definiálatlanul maradt nö­vekedésének jogkövetkezményei, amennyiben a szerződés egyidejűleg több személyre vagy va­gyontárgyra vonatkozik, csak a jelentős kockázat­emelkedéssel érintett vagyontárgyra vagy sze­mélyre vonatkoztathatók, vagyis a biztosító csak e tekintetben élhet szerződésmódosítási vagy felmondási jogával.

b) Ezzel szemben kifejezetten hátrányos a szerződő fél és a biztosított számára, hogy a szerződő félnek az Új Ptk. szerint már nem csak a szerződésben ­meghatározott változásokat kell írásban bejelen­tenie, hanem minden lényeges körülmény módo­sulását. Sőt, az Új Ptk. 6:452. §, vagyis egy és ugyan­azon szakasz (5) bekezdése úgy intézkedik, hogy mégsem csak a szerződő felet terheli közlési és változásbejelentési kötelezettség, hanem a biztosí­tottat is. Célszerű lett volna lehetőleg egyetlen szakaszban meghatározni, hogy e jelentős tájékoz­tatási kötelezettségeket pontosan mire vonatko­zóan és kinek kell teljesítenie, annak érdekében, hogy a szerződés a biztosítási esemény bekövetke­zésekor – egyéb feltételek megvalósulása esetén – valóban „működjék”.

c) Az Új Ptk. is adós marad annak egyértelmű rögzítésével, hogy a biztosító a biztosítási esemény bekövetkezését vagy a biztosított belépését követően csak a biztosítottal kommunikálhat, amint annak meghatározásával is, vajon a biztosító pontosan milyen tájékoztatási kötelezettséggel tartozik a szerződő féllel, illetőleg a biztosítottal szemben. Tény, hogy a Biztosítókról és biztosítási tevékenységről szóló 2003. évi LX. törvény (Bit.) tartalmaz ilyen előírásokat, azok megsértése azonban jellemzően csak közjogi következményekkel jár, szemben a szerződő fél vagy a biztosított ez irányú mulasz­tásaival. Ezt az aszimmetriát talán az Új Ptké. kiküszöbölheti.

5. A díjfizetés elmulasztásának jogkövetkezményei (Új Ptk. 6:449. §)

Anélkül, hogy ezzel a biztosító számára kötelezettséget teremtene, az új Ptk. törvényben rögzíti annak lehetőségét, hogy a díjnemfizetés miatt megszűnt szerződést a biztosító a szerződő fél 120 ­napon belül előterjesztett írásbeli kérelmére reak­tiválhatja.

6. Belépés a szerződésbe (Új Ptk. 6:451. §)

A jogalkotó ehelyütt a biztosított azon generális jogosultságát rögzíti, hogy egyoldalú, írásbeli jognyilatkozatával bármikor a szerződő fél helyébe léphet, és ezzel – e szerződésben – a szerződő fél általános jogutódává válik. Új rendelkezés, hogy a biztosított a szerződő félnek a szerződéssel kapcsolatos költ­ségeit, a biztosítási díjjal együtt köteles megtéríteni (ide nem értve az Új Ptk. 6:475. szakaszában a csoportos biztosításokra vonatkozó szabályt). Ért­hető, ha a biztosító arra törekszik, hogy a szerződés tartama alatt lehetőleg ne módosuljon a szerződés. Érthetetlennek tűnik azonban, hogy a jogalkotó a biztosítási díjjal és egyéb költséggel kapcsolatos ­elszámolást miért nem bízza a szerződő félre és a biztosítottra. A jelen szövegösszefüggésben ugyanis a köztük a belépés esetére törvényben kikötött elszámolási kötelezettség úgy is feltűnhet, mintha ez a biztosított belépésének, vagyis a szerződésből származó jogok és kötelezettségek átszállásának a feltétele volna, olyan körülmények között, amikor az aktushoz egyébként még hozzájárulási jog sem illeti meg a biztosítót, holott egyáltalán nem biztos, hogy ez volt a szabályozói szándék.

7. A biztosítási esemény bejelentésének határideje (Új Ptk. 6:453. §) vs. a biztosító teljesítésének ­határideje (Új Ptk. 6:462. §)

a) A biztosítási eseményt a szerződő fél a szerződésben meghatározott határidőben köteles bejelenteni. Ha ezt elmulasztja, a biztosító mentesülhet, amennyiben emiatt kideríthetetlenekké válnak olyan lényeges körülmények, amelyek a biztosító szolgáltatását befolyásolják.

b) Kevésbé szigorú szabály vonatkozik a biztosí­tóra, amely a szerződésben a teljesítés előkészí­téséhez szükséges időre tekintettel megállapított határidőn belül köteles szolgáltatását teljesíteni. E szabály ad absurdum azt idézheti elő, hogy a biztosító szolgáltatása teljesítésének határidejét a neki, illetőleg viszontbiztosítójának tetsző határ­időig kitolhatja – amint ezt számos, már jelenleg is a piacon lévő szerződésben is láthatjuk, amelyek alapján a biztosító szolgáltatása gyakorlatilag nem tehető esedékessé.

8. Egyoldalú kógencia (Új Ptk. 6:455. §, 6:456. §)

a) A Régi Ptk. 567. §-a szerint annak biztosítási fejezetétől a biztosított, illetőleg a kedvezményezett hátrányára nem lehetett eltérni (egyoldalú kógen­cia). Az Új Ptk. biztosított-barátnak amúgy sem ­tekinthető rendelkezései az egyoldalú kógen­cia kötelmét ezzel szemben jelentősen szűkítik, ­
és/vagy a releváns tényállást kiüresítheti, mint utóbbit a II.3.b. pontban láthattuk. Jelentősége ­miatt idézzük, hogy az Új Ptk. értelmében „…ha a szerződő fél fogyasztó, a szerződés csak a szer­ződő fél, a biztosított és a kedvezményezett ja­vára térhet el e cím olyan rendelkezésétől, amely
– a biztosító ráutaló magatartásával történő szerződéskötésre; 
– a biztosítási kockázat jelentős növekedésére;
– a díjfizetés elmaradásának következményeire;
– a fedezetfeltöltésre;
– a kármegelőzési és a kárenyhítési kötelezettségre;
– a közlésre, a változásbejelentésre és a biztosítási esemény bekövetkezésének bejelentésére vo­natkozó kötelezettségre;
– a biztosított és a károsult egyezségére;
– a szerződés megszűnése esetén fennálló díjfize­tési kötelezettségre;
– a biztosító szolgáltatási kötelezettsége alóli ­mentesülésére;
– a megtérítési igényre vonatkozik.”

b) „Ha a szerződő fél fogyasztó, a szerződés csak a szerződő fél, a biztosított és a kedvezményezett ja­vára térhet el az összeg- és egészségbiztosítás el­térést nem engedő rendelkezésektől.”

c) A biztosító a szerződő fél és a biztosított terhére az Új Ptk. szabályaitól az itt nem említett valamennyi esetben eltérhet.


Kapcsolódó cikkek

2023. január 25.

66.000 oldalnyi peranyag, 300 tanú és 210 órányi hang- és képfelvétel

A Központi Nyomozó Főügyészség 2014. augusztus 21-én emelt vádat V. L. és 21 társa ellen a Fővárosi Törvényszéken, ahol az I., a X., a XI., a XV., a XVII., a XVIII., a XIX. és a XX.rendű terheltek vonatkozásában már 2020 júniusában ügydöntő határozatot hoztak. A fent felsorolt vádlottak voltak azok, akik beismerték bűnösségüket és lemondtak a bizonyításról. Velük szemben tehát a Fővárosi Törvényszék Katonai Tanácsa – a Fővárosi Ítélőtábla Katonai Tanácsának másodfokú határozatával – már korábban jogerősen befejezte az eljárást.

2023. január 25.

Alkotmányossági óvást emelt Romániában két villamosenergia-termelő az ágazatra kivetett extraprofitadó ellen

Alkotmányossági óvást emelt Romániában két, magántulajdonban lévő, megújuló villamos-energiát termelő cég azok ellen a jogszabályok ellen, amelyek 80 százalékos extraprofitadó befizetésére kötelezik a villanyáram megawatt-óráját 450 lejnél (36 ezer forint) drágábban értékesítő villamosenergia-termelőket és kereskedőket – közölte kedden a News.ro hírportál.