A biztosítási szerződések az új Ptk.-ban – II. rész

Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

Terjedelmi okokból csak a biztosítási szerződések jogát vizsgálom, a részben szintén megújult kártérítési jogot nem. Ezt is inkább a jogkereső biztosítottak szempontjából teszem, figyelemmel a biztosítók és a biztosítottak között – jellemzően a biztosítók javára – fennálló gazdasági erőkülönbségre. Dr. Oroszlán Zsuzsa ügyvéd, biztosítási és kártérítési szakjogász írása a  az egyes biztosítási szerződésekről.

A Polgári Törvénykönyvről szóló, 2014. március 15-én hatályba lépő 2013. évi V. törvény (Új Ptk.) alapvetően átalakította az Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény (Régi Ptk.) biztosítási fejezetének rendszerét és jó néhány alapvető szabályát is. Mivel az Új Ptk.-t értelmező jogszabályt (Új Ptké.) várhatóan csak 2013 őszén fogadja el a Parlament, az alábbiakban leíró jelleggel vállalkozhatom csak arra, hogy pusztán a törvényszövegre támaszkodva, a jogalkalmazás során esetleg bizonytalanságokat szülő, főbb új biztosítási jogi rendelkezéseire irányítsam a figyelmet. Terjedelmi okokból csak a biztosítási szerződések jogát vizsgálom, a részben szintén megújult kártérítési jogot nem. Ezt is inkább a jogkereső biztosítottak szempontjából teszem, figyelemmel a biztosítók és a biztosítottak között – jellemzően a biztosítók javára – fennálló gazdasági erőkülönbségre.

III. A kárbiztosítási szerződés általános szabályai (LXIII. fejezet)

1. Túlbiztosítás tilalma (Új Ptk. 6:458. §) vs. többszörös biztosítás (Új Ptk. 6:459. §)

Az Új Ptk. e helyütt bevezeti a „biztosított érdek értéke” fogalmát, anélkül, hogy azt meghatározná (lásd a II.1. pontot is), és ennek értéke szerződéses meghaladásához a semmisség jogkövetkezményét fűzi. Az Új Ptk. a kárbiztosításoknál is megengedi a többszörös biztosítást, anélkül azonban, hogy ezt összekötné a túlbiztosítás és a káron szerzés tilalmával. Mindez jelentős jogbizonytalanságot eredményezhet.

2. Fedezetfeltöltés (Új Ptk. 6:461. §)

Szemben a Régi Ptk.-val, amely nem tette lehetővé, hogy felelősség- és balesetbiztosítás esetében a szerződő fél a kárkifizetés folytán csökkent biztosítási összeget kiegészítse, az Új Ptk. ezt minden kárbiztosítás esetében lehetővé teszi.

3. Kármegelőzési és kárenyhítési kötelezettség (Új Ptk. 6:463. §)

a) A Régi Ptk.-szabályozással szemben, mely szerint a biztosított a kárt – a biztosítási eseményekkel sokszor szükségszerűen együtt járó, rendkívüli lelkiállapotának megfelelően – csak tőle telhetően tartozott enyhíteni, az Új Ptk. az elvárhatósági követelményen szigorít. Ezek szerint már a szerződő fél is tartozik kármegelőzési és kárenyhítési kötelezettséggel:a biztosítottal együtt úgy köteles a kárt megelőzni és enyhíteni, ahogy az általában elvárható, mégpedig akkor is, ha egyébként a szerződés rögzíti a konkrét kármegelőzési és kárenyhítési teendőket, „eszközöket, eljárásokat, szakképzettségi követelményeket” [(1) bekezdés)].

b) Ennek részben ellentmond a következő bekezdés, miszerint a biztosító elvileg nem hivatkozhatnék arra, hogy a szerződő fél és a biztosított a kárt nem úgy enyhítette, amint az általában elvárható, ha a szerződő fél és a biztosított a biztosító előírásai (lásd pl. a 3.a. pontban írt szerződést) és a káresemény bekövetkezésekor adott utasításai szerint jártak el [(2) bekezdés)].

c) Rendkívül lényeges, zsebbe vágó új rendelkezés, hogy míg korábban a biztosító a biztosítási összegen felül, mindenféle korlát nélkül megtéríteni tartozott a kárenyhítés költségeit, akkor is, ha a kárenyhítés nem vezetett eredményre, addig az Új Ptk. szerint a kárenyhítés költségeit a III.2. pontban írt fedezetcsökkenés miatt mindig a szerződő fél, illetőleg a biztosított viseli. Ennek a megállapításnak látszólag ellentmond, hogy az Új Ptk. értelmében a kárenyhítés költségeit a biztosító viseli, ha azokat szükségesnek ítéli, mégpedig akkor is – és itt némi fogalmi önellentmondást érzek –, ha a kárenyhítés nem vezetett eredményre, ezt is a rendelkezésre álló biztosítási összegen belül teszi azonban. Akárhogy is olvassuk, a kárenyhítés költségei a rendelkezésre álló biztosítási összeget mindig csökkentik, ha betartja a szerződő fél és a biztosított a biztosító utasításait, ha nem. A kérdés ennek tükrében nem az, ki fizeti az eredményes vagy eredménytelen kárenyhítés költségeit, hanem az, hogy kármegelőzési, ill. kárenyhítési kötelezettségüket az általános elvárhatósági mérték alatt teljesítő kötelezettek magatartása miatt esetleg nem nyílik-e meg a biztosító mentesülési joga (lásd a III.4. pontot is). Úgy vélem, ez a szabályozás túlságosan ellentmondásos, illetőleg homályos ahhoz, hogy hozzá minden további értelmezés nélkül akár költségviselési, akár mente sülési következményeket lehessen fűzni.

4. A biztosító mentesülése a szolgáltatási kötelezettség telesítése alól (Új Ptk. 6:464. §)

Az Új Ptk. a mentesülés lehetőségét – szemben a Régi Ptk.-szabályokkal – csak az itt felsorolt személyek jogellenes és szándékos vagy legfeljebb súlyosan gondatlan károkozása esetére tartja fenn. Ez mindenképpen gesztus a biztosítók részéről. Visszalépés ugyanakkor, hogy míg korábban csak olyan személyek magatartása adhatott okot mentesülésre, akik feladatai közé tartozhatott a biztosított vagyontárgy kezelése, addig ezt a pontosító szabályt az Új Ptk. nélkülözi. A mentesülésre magatartásukkal okot ad ható személyek körének meghatározása egyébként sem elég egzakt (pl. üzletvezetésre jogosult tag, vezető beosztású tisztségviselő). A mentesülési szabályozás változatlanul vonatkozik a kármegelőzési, illetve kárenyhítési kötelezettségek teljesítésére is, de azt már nem tudni, irányadó-e a felelősségbiztosításokra is (lásd ehhez a IV.6. pontot is).

5. Részleges díjfizetés (Új Ptk. 6:467. §)

Az Új Ptk. szerint ebben azt esetben a szerződés változatlan biztosítási összeggel, de a befizetett díjjal arányos tartamra marad fenn, ha a díj kiegészítésére a biztosító a szerződő felet a díjfi zetésre vonatkozó szabályok szerint felhívta, de e felhívás eredménytelen maradt. 6. A biztosító megtérítési igénye (Új Ptk. 6:468. §) A biztosító az általa kifi zetett szolgáltatást a károkozóval szemben eztán is visszakövetelheti. Az Új Ptk. szerint „…a megszűnt követelés biztosítékai fennmaradnak…” és a biztosító megtérítési követelését biztosítják. E rendelkezés feltehetőleg csak az Új Ptk. egyéb rendelkezéseivel összhangban lesz majd értelmezhető. Kérdés az is, hogy felelősségbiztosítások esetén lehet-e a biztosítónak a károkozóval szemben megtérítési igénye, és ha igen, az milyen tényállások esetében állhat fenn?

IV. A felelősségbiztosítási szerződés

1. Milyen kárt tartozik megtéríteni a felelősségbiztosító és eljárási költségek (Új Ptk. 6:470. §)

a) Azt, hogy a biztosító a szerződésben megállapított mértékben és módon milyen kár megfizetése alól tartozik mentesíteni a biztosítottat, amelyért az jogszabály szerint felelős, az Új Ptk. kártérítési szabályaiból vezethető le. Különösen érdekes lehet e tekintetben is a sérelemdíj intézményének bevezetése és a vonatkozó szabályozás (Új Ptk. 2:52. §). Ennek értelmében, „…akit személyiségi jogában megsértenek, sérelemdíjat követelhet az őt ért nem vagyoni sérelemért. A sérelemdíj fizetésére kötelezés feltételeire – különösen a sérelemdíjra köteles személy meghatározására és a kimentés módjára – a kártérítési felelősség szabályait kell alkalmazni, azzal, hogy a sérelemdíjra való jogosultsághoz a jogsértés tényén kívül további hátrány bekövetkeztének bizonyítása nem szükséges. A sérelemdíj mértékét a bíróság az eset körülményeire – különösen a jogsértés súlyára, ismétlődő jellegére, a felróhatóság mértékére, a jogsértésnek a sértettre és környezetére gyakorolt hatására – tekintettel, egy összegben határozza meg:” Nevesített személyiségi jog egyebek közt az élet, a testi épség és az egészség is, amelyet sok felelősségbiztosítás óv. Az Új Ptk. 2:53. §-a kimondja, hogy aki személyiségi jogainak megsértéséből eredően kárt szenved, a jogellenesen okozott károkért való felelősség szabályai szerint követelheti a jogsértőtől kárának megtérítését.
b) A jogalkotó adós maradt annak meghatározásával, vajon milyen eljárási költségek megelőlegezését, illetőleg megfizetését vállalja át a biztosító. Jó hír viszont a biztosítottak részére, hogy a „…biztosítónak a károkozó biztosított jogi képviseleti költségeit és a kamatokat akkor is meg kell térítenie, ha ezek a kártérítési összeggel együtt a biztosítási összeget meghaladják.”

2. A biztosítási esemény bejelentési határideje (Új Ptk. 6:471. §)

Méltányos rendelkezése az Új Ptk.-nak, hogy felelősségbiztosítás esetén a biztosítási esemény bejelentése határidejének törvényi minimuma 30 nap.

3. A biztosító szolgáltatása a kártérítési kötelezettség nyilvánvalóan megalapozatlan vitatása esetén (Új Ptk.6:472. §)

Új rendelkezésről van szó, amely szerint a biztosító jogosult a károsultnak szabad belátása szerint teljesíteni, ha a biztosított a vele szemben támasztott kártérítési igény(ek) miatti felelősségét vagy annak összegszerűségét nyilvánvalóan megalapozatlanul vitatja. Az alaptalan tagadás többletköltségei a biztosítottat terhelik, ha azokat a biztosító viselte, a biztosított a biztosítónak e többletköltségeket visszafizetni tartozik.

4. A károsult megállapítási keresete (Új Ptk. 6:473. §)

Az Új Ptk. rögzíti, hogy a károsult megállapítási pert indíthat a biztosítói kockázatviselési kötelezettségének fennállását illetően, de egyebekben kárát a biztosítóval szemben, jogszabály eltérő rendelkezése hiányában, közvetlenül nem érvényesítheti.

5. A biztosított általi elismerés, teljesítés és egyezség hatálya a biztosítóval szemben (Új Ptk. 6:475. §)

Szemben az eddigi szabályozással, az Új Ptk. értelmében a károsult kártérítési igényének a biztosított által történt elismerése, teljesítése és az azzal kapcsolatos egyezsége a biztosítóval szemben akkor hatályos, ha mindehhez a biztosító előzetesen hozzájárult, vagy azokat utólag tudomásul vette. Nem hivatkozhat ugyanakkor a biztosító arra, hogy a károsult követelésének a biztosított által történt elismerése, teljesítése vagy az azzal kapcsolatos egyezsége vele szemben hatálytalan, ha a követelés nyilvánvalóan megalapozott. 6. A biztosító mentesülési joga? (Új Ptk. 6:464. §)

Figyelemmel arra, hogy a felelősségbiztosítás is kárbiztosításnak minősül, igen lényeges kérdés, hogy a biztosító felelősségbiztosítás esetében is mentesülhetne-e az Új Ptk. 464. §-ában meghatározott általános mentesülési okok, azaz a szándékos vagy súlyosan gondatlan károkozás eseteiben. A Régi Ptk. ezt a lehetőséget a jogintézmény jellegére tekintettel kifejezetten kizárta, az Új Ptk. erről viszont a felelősségbiztosításokról szóló pontban hallgat. Ez minden további nélkül megengedi azt a következtetést is, hogy a biztosító esetleg mentesülhet, azaz megtagadhatja szolgáltatását, ha a biztosított károkozása szándékos vagy súlyosan gondatlan volt. Nem kétséges, hogy ez a felelősségbiztosítottakat igen hátrányosan érinthetné. Ha ugyanis igaznak bizonyulna az e pontban is felvetett sejtelem, a felelősségbiztosítási szerződés jellemzően csak a jogellenesen, de csupán enyhe gondatlansággal okozott károkra terjedne ki, a biztosító pedig – megtérítési igénye alapján – akár még az így kifizetett összeget is visszakövetelhetné a biztosítottól.

V. Az összegbiztosítási szerződések általános szabályai (LXIV. fejezet), az életbiztosítási szerződés, a balesetbiztosítási szerződés

1. Biztosítási érdek (Új Ptk. 6:475. §, 6:479. §)

Mint arra a II.2. pontban utaltunk, életbiztosítási szerződés megkötése és módosítása esetén, ha nem a szerződő fél a biztosított, a szerződés érvényességéhez a biztosított írásbeli hozzájárulására van szükség, mely hozzájárulás bármikor visszavonható. E szabályt töri át a csoporttagok hozzátartozói vonatkozásában a csoportos biztosításra vonatkozó rendelkezés, anélkül, hogy ezt az életbiztosításra vonatkozó szerződési szabályozásban következetesen végigvinné, vagy egyértelműen értelmezhetővé tenné.

2. Ki viseli a befektetés kockázatát a befektetési egységekhez kötött életbiztosítás esetén? [Új Ptk.6:477. § b) pont]

Végre törvény rögzíti, hogy a befektetési egységekhez kötött életbiztosítás esetében a befektetés kockázatát a szerződés szerint csak és kizárólag a szerződő fél viseli. Bár nem olvas minden potenciális életbiztosított Ptk.-t, ezt fontos garanciális szabálynak tartom.

3. Díjmentes leszállítás, felmondás vagy megszűnés (Új Ptk. 6:481. §)

Az esedékes díj megfizetésének elmulasztása miatt az életbiztosítás vagy a megfelelően csökkentett életbiztosítási összeggel marad fenn (díjmentes leszállítás), vagy azt a szerződő fél a rendes felmondás szabályai szerint megszüntetheti. Nem lehet díjmentesíteni az Új Ptk. új előírása szerint azt az életbiztosítási szerződést, amelyen a díjmentes leszállítás időpontjában még nem keletkezett visszavásárlási összeg. Ilyen esetben a szerződés szolgáltatási összeg hiányában megszűnik.

4. Jogkövetkezmény a lényeges körülmény megváltozása bejelentésének elmaradása miatt (Új Ptk. 6:482. §, 6:483. §)

A biztosító a szerződésben meghatározott lényeges körülmények megváltozásától számított 5 éven belül gyakorolhatja az arra vonatkozó bejelentés esetleges elmulasztásából eredő jogait.

5. Rendes felmondás (Új Ptk. 6:483. §)

Lényeges újítás, hogy az Új Ptk. szerint az életbiztosítást a szerződő fél szüntetheti meg 30 napos, rendes felmondással, feltéve, hogy az első évi biztosítási díjat befizették. Nem tudjuk, ez a szabályozás mennyiben van összhangban a Bit. jelenleg hatályos, 96. § (3) bekezdésében foglalt rendelkezésével, miszerint „…az életbiztosítási szerződést önálló foglalkozása vagy üzleti tevékenysége körén kívül megkötő természetes személy szerződő a 167. §-ban meghatározott tájékoztatás kézhezvételétől számított 30 napon belül az életbiztosítási szerződést írásbeli nyilatkozattal – indoklás nélkül – felmondhatja. A szerződő felmondó nyilatkozatának kézhezvételét követően a biztosító köteles 30 napon belül a szerződő által a biztosítási szerződéssel kapcsolatban bármely jogcímen részére teljesített befizetésekkel elszámolni.” A Bit. tehát nem írja elő fogyasztók rendes felmondás esetében feltételként azt, hogy az első évi díjat befizessék.
A biztosító csak akkor mondhatja fel az életbiztosítási szerződést, ha a biztosítási kockázat jelentősen megnő.

6. Maradékjog: visszavásárlási összeg vagy díjtartalék (Új Ptk. 6:484. §)

A Régi Ptk. szabályaival ellentétben a biztosító nem a díjtartalékot, hanem a visszavásárlási összeget tartozik visszatéríteni, ha a biztosított szándékosan elkövetett súlyos bűncselekménye folytán, azzal összefüggésben vagy a szerződéskötéstől számított 2 éven belül elkövetett öngyilkossága következtében halt meg.

7. A baleset-biztosítási szerződésre vonatkozó biztosítási szerződési szabályok (Új Ptk. 6:486. §)

Az idézett szakasz rögzíti, hogy a balesetbiztosítási szerződésre az életbiztosítás és a kárbiztosítás szabályai milyen tekintetben alkalmazandók. Fontos, az említett két szabályrendszer közti szabály, hogy a felek balesetbiztosítás esetén a felmondási jog korlátozásában nem állapodhatnak meg.

VI. Az egészségbiztosítási szerződés (LXV. fejezet)

1. Definíció (Új Ptk. 6:487. §)

Az Új Ptk. teljesen új intézményéről van szó, ezért a jogalkotó meghatározta az alapvető egészségbiztosítási esemény mibenlétét, azaz a biztosított megbetegedését, azzal, hogy az egészségügyi szolgáltatás egészséges ember általi igénybevétele is biztosítási esemény lehet.

2. Az egészségbiztosítási szerződésre irányadó biztosítási szerződési szabályok (Új Ptk. 6:488. §)

Az egészségbiztosításra az életbiztosítás, a csoportos biztosítás és a kárbiztosítás szabályai irányadóak.

3. Rendes felmondás (Új Ptk. 6:490. §)

Az egészségbiztosítást a biztosító rendes felmondással nem szüntetheti meg, jelentős kockázatnövekedésként pedig nem értékelheti a biztosított életkora előrehaladásából eredő természetes egészségromlás lehetőségét. Ez utóbbi megfogalmazás arra enged következtetni, hogy a biztosító a biztosított életkora előrehaladásából eredő, ténylegesen bekövetkező, természetes egészségromlást viszont jelentős kockázatnövekedésnek tekintheti, és a szerződést felmondhatja.

VII. Összefoglalás

Az Új Ptk. biztosítási fejezete heroikus jogalkotói munkát tükröz, amely arra irányult, hogy a biztosítási szektor érdekeinek primátusa mellett a biztosított jogait is méltányosan érvényre juttassa. Kizárólag a törvényszöveg tanulmányozása alapján úgy tűnik, e másodlagos célkitűzés nem valósult meg olyan maradéktalanul, mint a biztosítási ipar védelme, sőt, az immár csak a fogyasztókra vonatkozó, a kár-, az összeg- és az egészségbiztosításoknál eltérően megfogalmazott egyoldalú kógencia miatt e tekintetben visszalépést regisztrálhatunk. Feltehetőleg az Új Ptk. feszített tempójú elfogadása miatt a szöveg nem mindenütt kiérlelt, konzisztens és értelmezhető jól – emiatt az Új Ptké. megalkotóira fontos feladatok várhatnak. Komoly és érdekes kihívások elé állítja a szabályozás a jogalkalmazókat is, ami a biztosítással foglalkozó ügyvédek számára mindenképpen jó hír.
Elvitathatatlan érdeme ugyanakkor az Új Ptk.-nak, hogy megkísérelte a Régi Ptk. szövegét a biztosítási jog több mint 50 éve alakuló gyakorlatának megfelelően aktualizálni. Most még idegennek tűnhet a szabályozás, de újabb fél évszázad elteltével akár már erre is olyan nosztalgiával tekinthetünk vissza, mint a Régi Ptk.-ra, amellyel megfelelő kreativitással a biztosítók is tudtak és tudnak az Új Ptk. hatálybalépéséig – legálisan is – élni, azaz érdekeiket érvényesíteni.

---