A DNS a „bizonyítékok királynője”?

Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

Mivel a DNS minták gyűjtését emberek végzik, az elemzés és az eredmények kiértékelése során előfordulhat, hogy rosszul veszik fel a mintát, félreértelmezik a teszteredményt, vagy véletlenül a minta keveredik egy másik ember DNS-ével, amely mind-mind téves eredményhez, ezáltal egy ártatlan ember elítéléséhez vagy egy bűnös felmentéséhez vezethet. A DNS bizonyíték elemzése során tehát előfordulhatnak hibák, mint minden emberi közreműködéssel végbemenő folyamatban, ezért ez a technológia sosem lesz teljesen megbízható. 

John Buckleton bűnügyi helyszínelési szakértő cikkében összefoglalta a szoftveres DNS elemzés során felmerülő jogi aggályokat, amelyek megkérdőjelezhetik a kapott eredmények bizonyítékként való felhasználását.

[multibox]

A DNS bizonyítékra a mai igazságszolgáltatásban a „bizonyítékok királynője”-ként tekintenek, mivel az igazságügyi szakértők a legkisebb DNS maradványból is ki tudják mutatni a gyanúsított DNS-ével való egyezést, vagy ki tudják zárni a lehetséges gyanúsítottat a DNS egyezés hiányában. Legalábbis a bűnügyi helyszínelésről szóló amerikai tévésorozatok ezt sugallják.

A való életben azonban nem megy olyan egyszerűen a technológia alkalmazása. A bizonyíték gyűjtése és elemezése a mai technikával ennél jóval bonyolultabb. Ha csak rossz minőségű vagy részleges DNS bizonyíték áll rendelkezésre, akkor kihívást jelent a bűnügyi helyszín elemzése és az elkövető azonosítása. Ebben az esetben az okoz komplikációt, hogy a DNS-ből nem lehet 100%-osan megállapítani az elkövető kilétét, mert a talált részleges minta több személy DNS láncában is előfordulhat, kiváltképp, ha ez a két személy vérrokoni kapcsolatban áll egymással.

Mivel a DNS minták gyűjtését emberek végzik, az elemzés és az eredmények kiértékelése során előfordulhat, hogy rosszul veszik fel a mintát, félreértelmezik a teszteredményt, vagy véletlenül a minta keveredik egy másik ember DNS-ével, amely mind-mind téves eredményhez, ezáltal egy ártatlan ember elítéléséhez vagy egy bűnös felmentéséhez vezethet. A DNS bizonyíték elemzése során tehát előfordulhatnak hibák, mint minden emberi közreműködéssel végbemenő folyamatban, ezért ez a technológia sosem lesz teljesen megbízható.

Nálunk a 12/2016. (V. 4.) BM rendelet szabályozza többek között a DNS mintavétel és elemzés módszertanát, amelyben a jogalkotó minden lehetséges óvintézkedést előír a szakértők számára, így próbálja meg kizárni a minták megsemmisülésének, keveredésének és sérülésének veszélyét, illetve előírja, hogy amennyiben mód van rá, úgy csak a minta felét szabad felhasználni, hogy, ha a vizsgálat megismétlésére lenne szükség, akkor a maradék minta még rendelkezésre álljon.

A technológiai fejlődésnek köszönhetően már rendelkezésre állnak olyan szoftverek, amelyek kifinomult biológiai modellezéssel elemzik a DNS mintát és különböző algoritmusokkal értelmezik a teszteredményeket. Ezekkel a szoftverekkel jelentősen megkönnyítették a sérült, hiányos vagy összekeveredett DNS-ek elemzését, ezért gyorsabban lehet pontosabb eredményt kapni. A kinyert adatokat valószínűség számítást végző szoftverrel hasonlítják össze a gyanúsított DNS mintájával, a gép pedig százalékos értékben fejezi ki a két minta egyezőségét. Ezzel a technikával ma már olyan bonyolult mintákat is tudnak elemezni, amely évekkel ezelőtt még képtelenség lett volna.

A védőügyvédek, érthető módon, mindet megtesznek a technológia eljárásban való alkalmazásának kizárása érdekében. Legtöbbször arra hivatkoznak, hogy még túlságosan új módszerről van szó, ezért az eredményeket nem lehet minden kétséget kizárónak tekinteni és bizonyítékként figyelembe venni. Az ügyészek és az ügyvédek szerint a technológiát előbb tesztelni kellene és az eredmények alapján egy független szakértői testület állapíthatná meg, hogy a technológia megfelel-e a bizonyítékok  elemzésére vonatkozó előírásoknak. A szoftveres DNS elemzést csak ezt követően lehetne jogszerűen igénybe venni.

[htmlbox be_jogszabalytukor]

A bíróságok azonban ezeket az indokokat nem találták megalapozottnak. 2017-ben két ügyben is megállapították, hogy az egyik DNS elemző szoftver teljesíti a fenti követelményeket, mert szigorú teszteknek vetették alá, amelyet szakértők kiértékeltek, a kapott eredményeket elfogadták és tudományos folyóiratokban publikálták, így a szoftver eredményeit minden állami és szövetségi bíróság és a szakértők is bizonyítékként veszik figyelembe.

Ezenkívül a tudományos etika, a szoftverakkreditációs dokumentumok és a szakértői tevékenységet ellenőrző szervezetek is előírják, hogy a szoftver működésének megfelelőségét minden egyes minta elemzése előtt el kell végezni a fals eredmények kiküszöbölése érdekében.

Az ügyvédek által felhozott másik gyakori érv, hogy a fejlesztők nem hajlandók kiadni a szoftverek forráskódjait és nem árulják el, hogy milyen algoritmusokat használnak. A legfőbb probléma ezzel az, hogy az eredményeket ezen információk hiányában nem lehet ellenőrizni és megcáfolni sem, mivel senki nem magyarázza el a szoftver működését.

Ezt a kifogást tekintve a bíróságok már megosztottabbak. Egy döglött akta elővétele után indított gyilkossági ügyben a vádlott számára megengedték, hogy felügyelet mellett betekintsen a DNS elemző szoftver forráskódjába. Az ügyészség azonban fellebbezett és a másodfokú bíróság megtagadta a betekintést. A bíróság indokolása szerint a betekintés sérti a gyártó üzleti titkait, ezért arra felügyelt körülmények között sem kerülhet sor.

Egy 2017-es gyilkossági ügyben szintén megtagadták a forráskódba való betekintést, mivel a bíróság megbízhatónak találta a szoftvert, miután két tagállam és a szakértők is úgy nyilatkoztak, hogy a szoftver megbízhatósága a forráskódba való betekintés nélkül is garantálható.

Ezzel szemben egy New York-i szövetségi bíró engedélyezte a forráskód elemzését azt követően, hogy egy oknyomozó újságíró csoport szerint a kód közérdekű adatnak minősül.

A bírósági döntések hatására a szoftvergyártók is megosztottá váltak. Többen üzleti titok keretében szabályozták a forráskódokat, míg mások nyílt forráskódú szoftverekkel dolgoztak, ezért lehetővé tették a nyilvánosság számára azok elemzését és módosítását. A legjelentősebb gyártók arra buzdítják a felhasználókat, hogy vegyenek részt a képzéseiken, amely során nemcsak a szoftverhasználatot sajátíthatják el, hanem azt is megtanulhatják, hogy hogyan képviseljék a kapott eredményeket a bíróságok előtt.

Ezek a jogi aggályok még egy darabig biztosan fennmaradnak, mivel a technológia még nagyon újnak számít. Ha azonban beválik és minden kétség eloszlik, akkor nagy áttörést jelenthet a bűnelkövetők azonosításában és az eredményeket a bíróságok előtt is lehet majd nagy valószínűségű bizonyítékként alkalmazni.

 (jurist.org)

[htmlbox jog_innovacio_versenykepesseg]

---