A foglalkozásom a hobbym

Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

Dr. Bándi Gyula ügyvéd, professzor, a hazai környezetvédelmi szakjogász-képzés megalapítója, az európai uniós környezetjog kutatója, a Pázmány Péter Katolikus Egyetemen működő Jean Monnet Centre of Excellence igazgatója, az MTA doktora foglalta el – Szabó Marcel utódaként és Székely László, az alapvető jogok biztosa jelölése alapján – a jövő nemzedékek érdekeinek védelmét ellátó ombudsman-helyettes tisztségét. A gazdag szakmai referenciával rendelkező, a 2016-ban környezetvédelmi életműdíjjal elismert, a Magyar Érdemrend Tisztikeresztjével kitüntetett szakembert az Országgyűlés 178 igen, 5 nem szavazattal és egy tartózkodással választotta meg zöldombudsmanná. A jövő nemzedékek szószólóját sok más mellett szakmai hitvallásáról és terveiről is kérdezte a Jogászvilág.

Az Alapvető Jogok Biztosának Hivatalával (AJBH) korábban is kapcsolatban volt, hiszen a jelenlegi munkatársakkal több programban is együtt dolgozott. A 2016 decemberi jelölése után volt ideje felkészülni, kívülről figyelni a hivatal működését, iratait, szakmai anyagait. Mennyire szeretné folytatni dr. Fülöp Sándor és dr. Szabó Marcel ombudsmanelődök munkáit?

Amint azt első ombudsman-helyettesi sajtótájékoztatómon is elmondtam, hat éves mandátumom alatt nem célom alapjaiban megváltoztatni elődeim tevékenységét, inkább folytatni kívánom mindazt a feltétlen elismerésre méltó munkát, amit ők elkezdtek a környezetvédelem, a fenntarthatóság területén. Elődeimmel nagyon jó munkakapcsolatban álltam és állok jelenleg is. Fülöp Sándorral 25 évvel ezelőtt együtt hoztuk létre a Környezeti Management és Jog Egyesületet, aminek korábban én voltam az elnöke, jelenleg tiszteletbeli elnöke – most Sándor az elnök. Szabó Marcel alkotmánybírót volt szerencsém a nemzetközi környezetjog felé induló pályája kezdetén támogatni, majd a Pázmány Péter Katolikus Egyetemen az Európai Jogi Tanszék vezetőjeként a kollégám, dékáni ciklusom alatt dékánhelyettes, s így zöldombudsmani működése során is kézenfekvő volt a szoros szakmai együttműködés. Az ő hivatali ideje alatt részesültem az ombudsman által alapított Justitia Regnorum Fundamentum megtisztelő díjban. Fülöp Sándor a jövő nemzedékek első országgyűlési biztosaként lehetőséget kapott arra, hogy megalapítsa a fenntartható fejlődés e kitüntetett és nemzetközi szinten azóta is párját ritkító intézményét: maga köré gyűjtött egy olyan kiváló szakmai csapatot, amelynek egy része az átszervezések után ma is a hivatalban dolgozik, és kijelölte azokat a szakmai irányokat, amelyekre utódai is bizton építhetnek. Szabó Marcel az Alaptörvény által kijelölt új keretek között, az egységes ombudsmani rendszerben újradefiniálta a zöldombudsman feladatát, és nemzetközi kapcsolatait felhasználva kezdeményezője volt egy mára egyre hatékonyabbá váló nemzetek közötti ombudsmani együttműködési hálózatnak – aminek ma is tiszteletbeli elnöke. Elődeim munkájának szakértői hátterét – az előbb már mondottak szerint – egy sokoldalú, felkészült csapat biztosította, amely mindmáig meghatározza az AJBH-nak a jövő nemzedékek érdekeiért folytatott tevékenységét. Munkájukat nagyra becsülöm, a kollégák ötleteit szívesen fogadom, és közös műhelymunkában határozzuk meg a jövőbeli irányokat. Mind elődeim, mint magam esetleges sikereinek kulcsa a csapatmunka.

Csapatmunkában gondolkodik, de nyilván megvannak a saját prioritásai, melyeket korábban meg is nevezett: településfejlesztés, állatvédelem, levegőtisztaság, talajvédelem és energiahatékonyság. Megvan erre a fogadókészség is a kollégák részéről?

Természetesen próbálok újabb irányokat, gondolatokat, utakat bevezetni, feltárni, ami valójában az esetek többségében nem jelent újdonságot, hanem legfeljebb más hangsúlyokat. A kollégák részéről adott a fogadókészség, már csak azért is, mert az általam megjelölt területek egy részén, nevezetesen a levegőtisztaság és a talajvédelem terén szerteágazó, komoly szakmai munka folyt már Szabó Marcel idején is. Mindennek szimbolikus megjelenítéseként is értékelhető, hogy a Justitia Regnorum Fundamentum-díjra az idei évben Lukács Andrást, a Levegő Munkacsoport alapító elnökét terjesztettem fel, ezzel is ráirányítva a közvélemény figyelmét a levegőszennyezés súlyos környezet-egészségügyi problémájára. Egyben megjelölve azt az utat, a szakmai párbeszéd útját, amelyen járva a Levegő Munkacsoport a komoly gazdasági ellenérdekeltségek ellenére is számottevő eredményeket tudott elérni, illetve felhívva a figyelmet a társadalmi szakmai szervezetek kiemelt szerepére a környezetvédelem terén.

Dr. Bándi Gyula zöldombudsman. „Hat éves mandátumom alatt nem célom alapjaiban megváltoztatni elődeim tevékenységét, inkább folytatni kívánom mindazt a feltétlen elismerésre méltó munkát, amit ők elkezdtek a környezetvédelem, a fenntarthatóság területén”

Ez azt is jelenti, hogy a látszólagos érdekellentét dacára a gazdasági szférával is lehetségesnek tartja az érdemi párbeszédet?

Függetlenségünk hangsúlyozott fenntartása mellett erre feltétlenül van és kell is legyen lehetőség. A közelmúltban például megbeszélést folytattam az Önszabályzó Reklámtestület főtitkárával, azzal a céllal, hogy közösen lépjünk fel a gazdaság környezeti teljesítményének javítása érdekében. Ennek egyik lehetséges területe a reklám-marketing, amelynek eredendően nem a fenntarthatóság iránti elkötelezettség a fő jellemzője, de éppen ezért volna komoly előrelépés, ha a jövő nemzedékek érdekei szempontként ezen a területen is megjelennének. Az eddigi közös gondolkodás eredményeként körvonalazódott az a tervünk, hogy közösen alakítsunk ki egy „best practice” rendszert. Megkeresést kaptunk a Hungarian Business Leaders Forum nevű szervezettől egy közös rendezvény, vitaülés lebonyolítására. Ezt az utat mindenképpen folytatni kell a jövőben is, képtelenség lenne azt hinni, hogy a gazdaság szereplői nélkül tartós eredményt lehet elérni. Meg kell keresni azokat a partnereket, akikkel ebben egyetértve együtt lehet dolgozni. A másik tervünk nyitni az önkormányzatok, a településrendezés felé. Megjelent év elején egy új jogszabály, amely településképi rendelet megalkotására, illetve ehhez kapcsolódva települési arculati kézikönyv elkészítésére kötelezte az önkormányzatokat. Ez különösen azért fontos, mert a közelmúltban lényegesen szűkült az építési engedélyezésre kötelezettek köre, ami komoly településképi kockázatokat vetett fel. E kockázatok jó eséllyel mérsékelhetők, akár ki is védhetők egy átgondolt településképi rendelet segítségével, amelynek alkalmazását megkönnyíti az arculati kézikönyv. Az esztétikai környezet, a település arculata meghatározó az ott élők életére, illetve ennek egyik vetülete, a zöldfelületek hatékony védelme már ezen is messze túlmutató környezet-egészségügyi kérdés, melynek jelentőségéhez méltó szerepet kell kapnia. Ebben az ügyben kiadtunk egy állásfoglalást arról, mit javasolunk az önkormányzatoknak, és közbenjárásunkkal sikerült elérni, hogy e rendkívüli fontosságú feladat elvégzésére az önkormányzatoknak az eredeti szűkös határidő kitolásával kellő idő álljon a rendelkezésükre.

Szakmai munkásság

Dr. Bándi Gyula 1978-ban kezdett el környezetjoggal foglalkozni, ami abban az időben még kuriózumnak számított. 1998 óta a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Jog-és Államtudományi Karán a Környezetjog és Versenyjog Tanszék vezetője. Szakmai munkásságának egyik fő területe az Európai Unió környezetjoga, általában sokat foglalkozott EU-integrációval, jogharmonizációval. 2014-ben az MTA doktori fokozatához a fenntartható fejlődés jogi kérdéseit választotta. Bándi Gyula számos hazai és külföldi környezet- és jogtudományi testület és bizottság, valamint civil szakmai szervezet tagja, szerepet vállalt több szakmai folyóirat szerkesztőségében. Az Országos Környezetvédelmi Tanács munkájában – az MTA elnöke által delegált tagként – 2011-től vesz részt, 2014-2016 között a tanács elnöke, 2016-2017 között pedig alelnöke, amely tisztségéről jelenlegi funkciója miatt le kellett mondania, hasonlóképpen a több mint két évtizede folytatott ügyvédi hivatásról is. Szűkebb szakterületén túl is ismert és elismert szakember, amit jól mutat, hogy a Kisebbségi Jogvédő Alapítvány kuratóriumának előbb alelnöke, majd 2015-től elnöke.

A vidéki települések életével szorosan összefügg a talajvédelem, amelyet szintén kiemelt témaként nevesített.

A talaj a jövő nemzedékek életesélyeinek kulcsfontosságú tényezője. Nem véletlen, hogy az Alaptörvény a kiemelten védendő természeti erőforrások sorában a termőföldet első helyen említi, szorosan idekapcsolva az erdők, a vízkészlet és a biológiai sokféleség védelmét. Ezek lényegüket tekintve egymástól elválaszthatatlanok: életadó talaj nem létezik tiszta víz nélkül, s nem létezik a talajban lakó élőlények szinte felfoghatatlan sokfélesége híján sem, mint ahogy a magasabb rendű élőlények sokfélesége is a talajon alapul. És természetesen a víz, mint az élet alapja szintén a biológiai sokféleség semmivel nem pótolható előfeltétele. A természet csak összességében védhető meg, s minden erőnkkel meg is védendő, hiszen az ember is a természet elválaszthatatlan része. Ezért az élő természet, mint az emberi létezés alapjának védelme az emberiség fennmaradásának is alapja. A zöldombudsman fő feladata éppen az, hogy ennek fontosságára felhívja a döntéshozók és a gazdasági szereplők, valamint minden állampolgár figyelmét; az Alaptörvény lényeglátóan mutat rá, hogy a védelem mindenki kötelessége. Ezért tartozik a legfontosabb tevékenységeink közé a nemzeti stratégiák, valamint a különböző szintű jogszabályok előzetes véleményezése, a természetet elkerülhetetlen ok nélkül károsító tevékenységek nyilvános bírálata, másrészt a jó gyakorlatok népszerűsítése. Nem csoda, hogy közvetlen elődöm egyik utolsó ténykedése is ehhez a kérdéshez kapcsolódott.

Dióhéjban hogyan foglalná össze az energiahatékonysággal kapcsolatos koncepcióját?

Tolna megyei munkalátogatásunk kapcsán is azt tapasztaltam, hogy az energiatermeléssel kapcsolatban egy gyakorlati és egy elvi probléma vetődik fel: az energiahatékonysági és energiatakarékossági programok hiánya, illetve egy ezzel összefüggő alapkérdés, hogy kell-e nekünk egyáltalán ennyi energiát termelni? Napjaink nyugati civilizációja közismerten minden téren pazarló, ennek lenyomata pedig az energiafogyasztás dinamikus, sokszor indokolatlan növekedése. Ebből következően érdemi energia-megtakarítást csak egész életmódunk újragondolásától remélhetünk. Erre pedig az emberiségnek a ma használt fő energiahordozóink meg nem újuló volta, valamint a vészjósló globális felmelegedés megállítása miatt is elengedhetetlenül szüksége volna. És persze azért is, mert minden energiahasznosítás egyben természetrombolást is jelent. Még a megújuló forrásokat alkalmazó technológiáknak vagy a klíma szempontjából bizonyos előnyökkel bíró atomenergiának is számottevő „ökológiai lábnyoma” van. Az egyetlen természetbarát energia az, amit sem megtermelni, sem felhasználni nem kell. Ezért támogatok minden olyan programot, amely az energia-megtakarítást célozza, akár a közintézményeken belül is – mint amilyen a Spórolunk@kiloWattal nevű program, amelynek védnöke vagyok.

Miként vélekedik az atomerőművekről?

Normális üzemi körülmények között a nukleáris erőmű nem okoz napi problémát, mindamellett nyilvánvalóan veszélyes technológiáról van szó. Talán a legsúlyosabb kérdés az, mi is történik a különféle aktivitású nukleáris hulladékokkal, ide értve a majd leállítandó erőművek leszerelését is. A Bátaapáti Nemzeti Radioaktív Hulladéktárolót meglátogatva – ahol kis és közepes aktivitású hulladékokat kezelnek – kijelenthetem, hogy az üzemeltetést illetően nincs okunk aggódni. Jóval nehezebb feladat a nagy aktivitású hulladékok sorsának rendezése, amely azonban még nyitott kérdés.

Havonta, évente hány panasz érkezik be a hivatalba?

Évente nyolcezer körüli ügyünk van az AJBH egészében, amiből 300 feletti a környezetvédelmi probléma. A látszólag kicsi ügyek is lehetnek összetettek, bonyolultak, s rámutathatnak általános szabályozási anomáliákra, illetve több, nem sajátosan környezeti ügynek vannak ilyen vonatkozásai. Az állampolgári panaszok alapján, az egyedi problémákból általános következtetések vonhatók le, amelyek nyomán megoldási irányokat javasolhatunk és javasolunk is. A munkánk lényege ugyanis nemcsak az, hogy panaszokra reagáljunk, hanem az is, hogy azok alapján hozzájáruljunk egy olyan jogszabályi és jogalkalmazási környezet kialakításához, amelyben kevesebb a jogos panasz.

Ha jól tudom, a környezetjoghoz nem tudatos választás vitte, hanem egy véletlen megkeresés.

Ez így van, első tanszékvezetőm az akkori Gödöllői Agrártudományi Egyetemen vezetett erre az útra, de 1978 óta, amióta környezetjoggal foglalkozom, a téma szerelmese lettem, ebben kutatok, publikálok, tanítok. Számos projektben vettem részt, az EU-s jogharmonizációtól a nemzetközi kapcsolatok alakításáig. Szakmai téren elértem mindent, amit szerettem volna. Számomra a foglalkozásom egyben a hobbym. Kevés szabadidőmben pedig élvezem a vidéki, kertes házunkat a családommal, a kutyánkkal, szeretek olvasni, utazni, fotózni és újabban heti rendszerességgel néptáncot tanulni.

---