„A gép forog” – Kógens társasági jogi szabályok a Ptk. előtt és után


Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

A 2013. évi V. törvény III. könyve inkorporálta a társasági jog anyagi szabályait, így egységes, monista elven felépülő kódex jött létre. A szabályozás több helyen módosult, az egyik legintenzívebb vita a jogi személyek alapítására, a létesítő okirattól eltérésre lehetőséget adó szabályozás koncepciójára fókuszált. A tanulmány a nyilvánosság és a cégnyilvánosság felől közelítve érvel amellett, hogy a Ptk. 3:4. §-ban foglalt szabály előremutató változtatás, és milyen funkciót tölthetnek be a társasági jogban. A Kúria és az Alkotmánybíróság részvénykönyvhöz kapcsolódó döntésein keresztül mutatjuk be azt, hogy melyek azok a szabályok, amelyektől nem térhetnek el a társaság tagjai a társasági szerződésben.


A teljes tanulmányt a Polgári Jog folyóirat 2017/12. számában olvashatja.

 

1. Bevezetés

Az alkotó sohasem pihenhet. Miközben a gép forog, a nagy mű elkészülhet, de az alkotójának folyamatosan figyelnie kell arra, hogy a fogaskerekek és áttételek megfelelően működjenek. A 2013. évi V. törvény (a továbbiakban: Ptk.) III. könyve inkorporálta a társasági jog anyagi szabályait, így egységes, monista elven felépülő kódex jött létre. A szabályozás több helyen módosult, az egyik legintenzívebb vita a jogi személyek alapítására, a létesítő okirattól eltérésre lehetőséget adó szabályozás koncepciójára fókuszált.[1] A Ptk.-t több lépcsőben hatályba léptető, módosított Ptké.-nek megfelelően ez a kérdés korántsem tekinthető lezártnak, hiszen ebben az évben került sor több létesítő okirat módosítására abból a célból, hogy összhangban legyen a Ptk.-val.

[multibox]

2. Miért lehet eltérni a Ptk. III. könyvének egyes szabályaitól?

A Ptk. változtatott a 2006. évi IV. törvény (a továbbiakban: 2006-os Gt.) főszabályán és „a kógens alapállás helyett az eltérést engedő (diszpozitív) szabályozási kiindulópontot” választotta.[2] A miniszteri indokolás szerint a legkörültekintőbb szabályozás mellett sem lehet biztosítani ugyanis azt, hogy minden tilalmat és feltétlen érvényesülést kívánó normát feltüntessen a törvény, ezért van szükség a generális szabályokra, amelyek meghatározzák, hogy mely esetekben nem lehet eltérni a törvénytől. Az indokolás külön kiemeli, hogy ezzel a jogalkotó elő kívánja segíteni azt, hogy az alapítók a társasági szerződés helyett ne más megállapodásba (tipikusan szindikátusi szerződésbe) foglalják egymással szembeni kötelmeiket, hanem a társasági szerződésbe. Jelzi az indokolás azt is, hogy a törvény hatálybalépésének kezdeti időszakában felmerülhetnek bizonyos jogalkalmazási nehézségek, amelyeket végső soron majd a bírói gyakorlatnak kell megoldania.[3] Kisfaludi András szerint a diszpozitivitás lehetőséget biztosít arra, hogy a jogi személyeket létrehozó személyek az igényeiknek megfelelően alakíthassák ki a jogi személy működési szabályait, kereteit.[4]

A Ptk. végső szövegének elfogadásakor megindult részben szakmai vita kezdetben – helytelenül – a teljes diszpozitivitás elvét hirdette, és egymásnak ellentmondó, eltérő és a jogalkalmazást elbizonytalanító vélemények kerültek megfogalmazásra.[5] A teljes diszpozitivitás véleményünk szerint contra legem értelmezés, mert a tagok (alapítók) csak az egymás közötti és a jogi személyhez fűződő viszonyukban, valamint a szervezeti és működési szabályozás kialakítása során térhetnek el a törvénytől. Így máris egy többlépcsős vizsgálat eredménye az, hogy megállapítsuk, mely szabályokat tehetik félre a tagok, alapítók. Egyrészt a szabály, amit mellőzni kívánunk, a fenti helyzet alá vonható-e (azaz például a szervezeti és működési szabályozás alá tartozik-e vagy sem), másrészt pedig az egyes privilegizált szempontokat kell megvizsgálni.[6]

 A kérdést tévesen egyszerűsíthetjük azonban arra, hogy a diszpozitivitás csak a gazdasági társaság belső szervezeti működését érinti. Ugyanis ebből fakadhat olyan értelmezés, hogy ameddig harmadik személyekkel szemben, külső jogviszonyban a diszpozitivitás nem érvényesül, addig a társaság belső viszonyaira alkalmazott megengedő normák alkalmazása megfelel, sőt – Csehi Zoltánnal[7] egyetértve – kiteljesíti a magánautonómia elvét. Ugyanakkor hangsúlyoznunk kell, hogy amennyiben igényérvényesítési, szankcionálási kérdés merül fel a társasággal kapcsolatban, azt csak a szervezetrendszeren keresztül lehet kezelni. Minden további szankció, amely a társaság vagyonának elvesztését, esetleg a társaság megszüntetését érinti, már nem egyszerűen a szervezetiséget érintő probléma. A szervezet, mint a jogi személy egyik kritériuma biztosítja a társaság érdekeinek megfelelő cselekmények végrehajtását, és – messzemenőkig elfogadva Csehi Zoltán nézetét[8] – a társaság végeredményben a szervezetrendszerrel, aszervezettel azonosítható. Ebből az aspektusból tekintve nem csupán a társaság belső problémája, hogy a diszpozitivitást alkalmazza-e vagy sem, hanem markáns és elemi hitelezői érdekvédelem kérdése is.[9]

[htmlbox Polgári_jog_folyóirat]

3. A diszpozitivitás jelentése és jelentősége

A tanulmányban a jogi személyekre irányadó diszpozitivitást csak a gazdasági társaságokkal kapcsolatban vizsgáljuk, így következtetéseink és érveink is elsősorban azokra irányadóak. Korábbi tanulmányainkban állást foglaltunk amellett, hogy a diszpozitivitásra szükség van a Ptk. III. könyvében, és a hatályos rendszert fenn kell tartani.[10] Ezen az állásponton nem kívánunk változtatni. A szakirodalomban konszenzus mutatkozik abban, hogy mit tekinthetünk diszpozitivitásnak.[11] A diszpozitív szabályoktól a felek eltérhetnek és az ilyen jellegű rendelkezések csak akkor irányadóak a köztük lévő jogviszonyra, ha a felek másban (jogszabálytól eltérő tartalomban) nem állapodnak meg.[12] A diszpozitivitás, mint jogszabályi típus nem társasági jogi, hanem kötelmi, szerződési jogi kategória. A hatályos Ptk. 6:1. § (3) bekezdése alapján a kötelmeknek a felek jogaira és kötelezettségeire vonatkozó közös szabályaitól a felek egyező akarattal eltérhetnek, ha e törvény az eltérést nem tiltja.[13] A társasági szerződés olyan szerződés, amely jogalanyt keletkeztető (organizációs) és a társult tagok belső viszonyait is rendező, gazdaságszervező funkcióval rendelkezik.[14] Nem kíván külön bizonyítást, hogy ez a szerződés eltér az árucsere-szerződésektől, így sajátos problémák merülhetnek fel, valamint el kell tűrnie más jogági, elsősorban közjogi behatásokat, melyeknek leegyszerűsítve közrendi, a hitelezőket védelemben részesítő indokai vannak.[15] Ebből kiindulva a társasági szerződés – mint szerződés – esetében is felmerül a diszpozitivitás alkalmazása, de az általános eltérési lehetőség éppen a más jogági behatásokkal és a komplex érdekrendszert védelmező szabályok miatt nem alkalmazható feltétlenül és általánosan.[16]

A diszpozitivitást jelen tanulmány keretei között abban az értelemben használjuk, hogy diszpozitív az a szabály, mely alapján a felek egyező akarattal eltérhetnek a jogszabály rendelkezéseitől. Kógens szabálynak tekintjük az olyan szabályt, amelytől egyező akarattal eltérni nem lehet, és ettől megkülönböztetve imperatívnak azokat a normákat, amelyek feltétlenérvényesülést kívánnak.[17] A diszpozitivitás kérdését a jogirodalom behatóan vizsgálta, így ezek eredményeire megnyugtatóan támaszkodhatunk jelen tanulmányban is.[18] A diszpozitivitás jellemzői közül a gazdasági társaságokra vonatkozóan kettőt emelünk ki: a diszpozitív szabálynak hézagpótló szerepe van abban az esetben, ha a felek nem rendelkeznek egy adott jogintézményről, másrészt ezek a szabályok modellértékűek.[19]

[htmlbox pp_eljarasjog]

4. Kivétel nélkül nincs főszabály?

A Ptk. 3:4. § vitáiban véleményünk szerint figyelmen kívül maradt egy fontos tényező. A társasági jogban a diszpozitivitás elméleti, szabályozási lehetőség, de nem érvényesülhet feltétlenül. A szabályozás tárgyának jellege, összetettsége szükségszerűen egyfajta sajátos szabályozási logikát von maga után, melyben helye kell legyen imperatív, kógens, klaudikálóan kógens, diszpozitív szabályoknak is. A társasági jog véleményünk szerint nem helyezhető el maradéktalanul a kógens diszpozitív skálán, hiszen amennyiben a főszabály a kógencia, akkor meg kell határozni, hogy mely esetekben lehet mégis eltérni a törvénytől, amennyiben pedig diszpozitív, akkor meg kell határozni, hogy mely szabályoktól nem lehet eltérni. Ez a megkülönböztetés talán első olvasatra túlzóan egyértelmű. Azonban véleményünk szerint mégis hangsúlyos, mert ha ebből a szemszögből vizsgáljuk meg a törvényi rendelkezéseket, akkor megállapíthatjuk, hogy a szabályozás egyik domináns jellemzőjeként kialakul egy viszonylag terjedelmes része a társasági jog normaanyagának, amely esetben nem lehet majd eltérni a törvényi rendelkezésektől. A másik szintén markánsan jelen lévő szabályozási elem azok az opcionális[20] modellek, amelyek esetében csak választási lehetősége van a társulóknak, ilyenre példa a monista és a dualista irányítási szisztéma a nyilvánosan működő részvénytársaságok esetében;[21] továbbá azok a szabályok melyektől csak meghatározott irányba térhetnek el az alapítók (például az induló vagyon mértéke), valamint ide tartoznak azok a szabályozási területek, melyekre a jogalkotónak kevés ráhatása van, mert a felek egyéb technikákkal biztosítják jogi pozícióikat (például szindikátusi szerződéssel).

Mindezekből az a következtetés adódik, hogy ugyan lehet a társasági jogi szabályozás főszabálya diszpozitív vagy kógens, van egy olyan szabályozási terület, amely érintetlen marad, mert érintetlennek kell maradnia: azaz megtartja a tartalmát és nem lehet tőle eltérni, vagy csak meghatározott irányba[22] (klaudikálóan kógens). Ez a szabálymennyiség véleményünk szerint lényegesen nagy halmazt képez. Ha elfogadjuk a fenti megállapításokat, akkor ezek a szabályok egy közös halmazt hoznak létre, melyek a társasági jog „érinthetetlen lényegét” képezik. Ide soroljuk a tárasági formák numerus clausus-át, a jegyzett tőke mértékére, a felelősségáttörési és tagi felelősségi szabályokra, a megszűnési eljárások alkalmazására, tőkeváltozásra stb. vonatkozórendelkezéseket. Ez a modell lényegében megfelel a „one size does not fit all”[23] brit szakirodalmi álláspontnak, azaz nincs optimális, minden társaságra egyformán alkalmas szabályozás, hanem a felek alkufolyamata és igényeinek írásba foglalása lesz a társasági szerződés. Az opcionalitás és a modellszabályok alkalmazása korábban is részét képezte a társasági törvényeknek, igaz korlátozottabb formában.[24]

Ezzel korántsem a szabályozástól való eltérés vagy a kógencia jelentőségét vitatjuk, de ki kell jelentenünk, hogy a főszabály eleve csak meghatározott területen és mértékben juthat érvényre a társasági jogban.[25]

 

A teljes tanulmányt a Polgári Jog folyóirat 2017/12. számában olvashatja.

[1] A vita összefoglalására és az egyes nézetekre lásd: Auer Ádám: A diszpozitivitás jelentősége a társasági jogban. Magyar Jog 2016/7-8. sz., 395-404. o. A számos szakirodalomból kiemelendő: Kisfaludi András: Kógencia és diszpozitivitás a társasági jogban. Gazdasági Jog 2006/8. sz., 3-10. o.; Sárközy Tamás: Még egyszer a Ptk. jogi személy könyve állítólagos diszpozitivitásáról. Gazdaság és Jog 2015/11. sz., 8-13. o.; Metzinger Péter: Diszpozitivitás és/vagy kogencia a magyar társasági jogban. Fontes Iuris 2015/3-4. sz., 42-55. o.

[2] Az állami beavatkozás és a jogi normák meghatározásának elvi indokaihoz lásd a Ptk. miniszteri indokolását a Ptk. III. könyvéhez.

[3] 2013. évi V. törvény miniszteri indokolása; Kisfaludi András: A jogi személy létesítése. In Vékás Lajos – Gárdos Péter (szerk.): A Polgári Törvénykönyv magyarázatokkal. CompLex, Budapest, 2013, 85-92., 86-87. o. [4] Kisfaludi András: A jogi személy létesítése. In: Vékás Lajos – Gárdos Péter: Kommentár a Polgári Törvénykönyvhöz. CompLex, Budapest, 2014, 211. o. [5] Részletesen lásd a 2. sz. lábjegyzetben felsorolt szakirodalomban. [6] Kisfaludi András: i.m. 2014, 213-214. o. [7] Csehi Zoltán: A jogi személyek szabályozása az új magyar Polgári Törvénykönyvben. In Gondosné Pusztahelyi Réka (szerk.): Jogi személyek a Polgári Törvénykönyvben – Miskolci konferenciák 2012. Novotni Kiadó, Miskolc, 2013, 45-86., 68-70. o. [8] Csehi Zoltán – Szabó Marianna (szerk.): A vezető tisztségviselő felelőssége. CompLex, Budapest, 2015, 9. o. [9] A Ptk. 3:4. §-t érintő átfogó elemzésünkhöz lásd: Auer Ádám: i.m. [10] Auer Ádám: i.m. [11] Lábady Tamás: A magánjog általános tana. Szent István Társulat, Budapest, 2014, 156. o. A diszpozitivitás fogalmát tekintve összefoglalóan lásd: Papp Tekla: A jogi személy általános szabályai. In Osztovits András (szerk.): A Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény és a kapcsolódó jogszabályok nagykommentárja. Opten, Budapest, 2014, 380-381. o. [12] Papp Tekla: i.m. 381. o. Papp Tekla összefoglalja a szakirodalom álláspontját a diszpozitivitással kapcsolatban. Lásd: Uő: i.m. 380-381. o. [13] Továbbá Ptk. 6:59. § (2) bek. Ez változás a korábbi – többször módosított – 1959. évi IV. törvény 200. § (1) bekezdéséhez képest. Vö. a külgazdasági kapcsolatokra vonatkozó 1978. évi 8. tvr. 5. § [14] Papp Tekla (szerk.): Társasági jog. Lectum, Szeged, 2011, 54. o. [15] Ezek egyes elemei természetesen a polgári jog más területén is megfigyelhetőek: például az ingatlan-nyilvántartás közhitelessége, a jogszabályba ütköző szerződés semmissége kapcsán. [16] A diszpozitivitást kizáró rendelkezést nemcsak a Ptk. fogalmazhat meg, amikor tiltja az egyes szabályoktól az eltérést, hanem más jogszabályok is, például egyes gazdasági tevékenységre vonatkozó ágazati szabályok. [17] Asztalos László: Polgári jogi alaptan – a polgári jog elméletéhez. Akadémiai, Budapest, 1987, 90-93. o.  [18] Többek között: Balásházy Mária: Belső viszonyok a magyar korlátolt felelősségű társaság társasági szerződésében. Doktori értekezés, Miskolc, 2005, 30-59. o. Jójárt Eszter: Diszpozitivitás a régi és az új Polgári Törvénykönyvben. Magyar Jog 2014/12. sz., 673-685. o. [19] Lásd például a határozathozatal ülés tartása nélkül jogintézményt Ptk. 3:20. § [20] Ehhez kapcsolódóan részletesebben lásd: Kisfaludi András: i.m. 2006., Kisfaludi András: Társasági jog. CompLex, Budapest, 2007, 65-69. o. [21] Pl.: Ptk. 3:212. §, 3:285. § [22] Ennek oka javarészt garanciális szabályok, melyek a minimális követelményeket jelentik például a taggyűlés összehívásának időtartamánál, vagy az induló tőke mértékénél. [23] Munsen, J. Harold: Corporations, collective action and corporate governance: one sze does not fit all. Public Choice, 2005/3. sz., 179-204., 199. o. [24] amennyiben a felek eltérően nem rendelkeznek vagy a felek eltérő rendelkezésének hiányában fordulat a korábbi törvényekben. [25] Merész párhuzamot vonva a Pareto-hatékonyság elvével: amennyiben csupán a szabályok 20%-a változik, az lényegében mélyreható változást idézhet elő a többi 80%-ra. Lehet, hogy a társasági jogi szabályok 20%-a diszpozitív, de lényegében ez kihat a többi 80%-ra is, amely esetben a diszpozitivitás eleve fel sem merül. A 80/20-as szabályhoz lásd: Barabási Albert László: Behálózva. Helikon, Budapest, 2013, 74-75. o.

Kapcsolódó cikkek

2024. december 6.

Papírból PDF – az új ingatlan-nyilvántartás

A jelenlegi ingatlan-nyilvántartásunk egy 1997-es törvényen alapul, és jogosan vetődik fel bennünk a kérdés, hogy ez a több mint két évtizedes szabályozás releváns rendelkezéseket tartalmaz-e. Az ezzel kapcsolatban felmerülő igény, illetve a COVID által okozott válsághelyzet következtében a szükség is egyre jobban nőtt egy gyors, hatékony, egyszerű és legfontosabbak közt elektronikus rendszerre, hogy hivatalos ügyeinket tudjuk intézni. Az Ars Boni cikkpályázat keretében készült írásban ezt az új és modern, elektronikus világba lépő jogintézményt szabályozó és véglegesnek tűnő 2021.évi C. törvényt fogom összehasonlítani eredeti, kihirdetéskori szövegével, illetve a jelenleg hatályos – de nemsokára „régi”-nek aposztrofált – ingatlan-nyilvántartásról szóló 1997. évi CXLI. törvénnyel.

2024. december 6.

Perújítás az alapügyben távollévő terhelttel szemben folytatott eljárás miatt

Ha a terhelt az elsőfokú bírósági eljárásban valamennyi tárgyaláson részt vett, érdemi vallomást tett és kizárólag az ügydöntő határozat kihirdetésekor nem jelent meg, a bizonyítás megismétlése nem válik szükségessé a terhelt távollétén alapuló perújítási eljárásban. A perújítás célja ebben az esetben a terhelt vallomástételi, észrevételezési és indítványozási jogának biztosítása és az ez alapján szükségessé váló bizonyítás lefolytatása – a Kúria eseti döntése.

2024. december 4.

Kamerás adatkezelés szálláshelyen

A Nemzeti Adatvédelmi és Információszabadság Hatóság egymillió forint adatvédelmi bírságot szabott ki egy szálláshellyel szemben az érintett ingatlanra felszerelt kamerarendszerrel összefüggő adatkezelés jogszerűségének vizsgálata során. A döntést az indokolta, hogy a szálláshely nem nyújtott a hazai és regionális előírások szerint könnyen hozzáférhető és átlátható tájékoztatást az általa működtetett kamerarendszer kapcsán megvalósuló adatkezelésről.