A gyermekvédelemtől a stand up-ig

Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

Beszélgetés dr. Lenkovics Mária és dr. Kovács Balázs „rend-hagyó” ügyvéd házaspárral.

Mária töretlen energiával gyermekvédelmi gyámként tevékenykedik, Balázs egyéni ügyvéd. Dr. Lenkovics Barnabás, az Alkotmánybíróság elnökének lánya és Kovács Ákos előadóművész testvére nem nyaral egzotikus helyeken, inkább a harmonikus, természetközeli, gyermekcentrikus életmód híve. Édesapja nyomdokaiba lépve esett a választás a jogi pályára?

L. M.: Gyerekkoromban újságíró, tanár vagy polgármester szerettem volna lenni. Aztán nyolcadikra biztos lettem benne, hogy a közgázra megyek, ezért a gimnáziumban matematika-angol szakra jártam. Negyedikben viszont már a magyar-történelem előkészítőt vettem fel, és magától értetődőnek tartottam, hogy a jogra jelentkezem, úgyhogy a családi „fertőzöttségben” lehet valami. Édesapám egyébként sem rábeszélni, sem lebeszélni nem próbált. Szerettem az egyetemet, szívesen tanultam a jogot, és szándékon túli eredményként nemcsak a paragrafusokat, de Balázst is ott ismertem meg. Az egyetem után a Hegyesi és Kulcsár Ügyvédi Irodában lettem ügyvédjelölt, ahol a szakmai tapasztalatok megszerzése mellett nagy önállóságot is kaptam, amiért hálával gondolok vissza principálisaimra, Hegyesi Miklósra és Kulcsár Ferencre. Végül mégsem lettem „főállású” ügyvéd, mert amikor szakvizsga előtt megkérdezték, nem ismerek-e valakit, aki szívesen menne tanársegédnek a Nemzetközi Üzleti Főiskolára, magam számára is váratlan határozottsággal feleltem: nagyon is ismerek, én lennék az. Így kerültem az IBS-be, ahol Kun Tibor személyében megint olyan főnököm volt, aki bízott bennem, és sok munkát – vagyis sok hallgatót – bízott rám. Nagyon megszerettem a tanítást, aminek köszönhetően végül a közgázra is bekerültem, igaz nem a katedra egyik oldalán tanultam a lineáris algebrát, ahogy egykor terveztem, hanem a másik oldaláról tanítottam jogi alapismereteket. Emellett a felnőttképzésben is kipróbálhattam magam, évekig tanítottam a Jogi Továbbképző Intézet egyik kurzusán polgári jogot és társasági jogot. Közben persze letettem a szakvizsgát és a tanítás mellett ügyvédként is dolgoztam.

Lenkovics Mária a váci Simon Antal gyermekotthon lakóival

Ha ennyire szeretett tanítani, miért hagyta mégis abba?

Három év korkülönbséggel két fiunk született, akikkel hat évig voltam otthon. A gyermekeim születése után már csak úgy mehettem volna vissza főállásba tanítani, ha megvan a PhD-m, erre viszont képtelen voltam rávenni magam. Száz százalékig gyakorlati ember vagyok, a kutatás, publikálás, disszertációírás nem az én világom. Ugyanakkor az is egyértelmű volt számomra, hogy a jól végzett ügyvédi munka olyan pontosságot és odafigyelést igényel, amit két kicsi gyerek mellett nem tudok vállalni, így egészen másfelé kellett elindulnom, mint amivel korábban foglalkoztam. Nem vagyok karrierista alkat, így csak két szempont volt fontos: olyan feladatot találjak, ami a saját gyermekeimről való teljes körű gondoskodás mellett végezhető, és amit hasznosnak, jónak érzek. Ekkor találkoztam össze egy régi kolléganőmmel, aki akkor hivatásos gyámként dolgozott az egyik gyermekvédelmi szakszolgálatnál. Én azt sem tudtam, hogy ezt „eszik-e vagy isszák”, de amikor mesélni kezdett a munkájáról, rögtön éreztem: az éppen olyan, amilyet én szerettem volna.

A hivatásos gyámok helyett azóta gyermekvédelmi gyámok dolgoznak. Mi mindent foglal magába ez a feladat?

A gyermekvédelmi gyámság intézménye újnak számít, a múlt évben került bevezetésre. A jogalkotó szándéka az, hogy ha egy gyermek állami nevelésbe kerül, legyen mellette valaki, aki a gyermekvédelmi gondoskodás rendszerében végigkíséri, mindaddig, amíg nagykorú lesz, vagy sikerül hazagondozni, illetve örökbe adni. A gyám feladata, hogy ellássa a gyermek törvényes képviseletét, intézze a hivatalos ügyeit, egyengesse az életpályáját, és mindeközben folyamatosan tartsa vele és gondozási helyével a kapcsolatot, akár nevelőszülőnél, akár gyermekotthonban, ne adj’ Isten épp szökésben van. Ezen kívül, ahol lehet, ott tartsa a kapcsolatot a szülőkkel, igyekezze elősegíteni a hazagondozást, vagy – szülői kapcsolattartás hiányában – a gyermek örökbe fogadását.

Hány gyerek gyámja Pest megye területén?

A jogszabály legfeljebb 30 gyermeket engedne, de ezt egyelőre kénytelenek vagyunk túllépni. Még nem sikerült feltölteni a gyámi létszámot, kevesebb a gyermekvédelmi gyám, mint amennyire szükség lenne, a nevelésbe vett gyermekek száma viszont folyamatosan növekszik. Bízunk benne, hogy az életpályamodell bevezetése és a bérrendezés végre a szociális szférát is utoléri, mert hiába írja elő a jogszabály a gyermek érdekében, hogy egy gyám kísérje őt végig, ha nincs elég gyám, vagy a – sokszor lelkileg is – megterhelő feladat, az anyagi és infrastrukturális nehézségek miatt túl nagy a fluktuáció.

Új értesítő szolgáltatás az Ügyvédvilág portálon Díjmentes értesítő rendszerünk segítségével gyorsan és egyszerűen tájékozódhat az Önt érdeklő friss cikkekről Részletes információk »

Vannak olyan konkrét területek, ahol jogászként jobban átlátja, hogy mit kellene a jogalkotónak tennie?

Látni mindenki látja, jogászként esetleg jobban meg tudom fogalmazni. Sokszor azért ütközünk a munkánk során falakba, mert bizonyos dolgokon jogszabályi szinten lehetne csak változtatni, azt viszont nem könnyű elérni. A gyámok jelzik a felmerülő problémát a szakszolgálatnak, a szakszolgálat a fenntartónak, a fenntartó a minisztériumnak, aztán vagy történik változás, vagy nem. Közben pedig a „végeken” sok jó ember kevés fizetésért hősiesen küzd a feladatokkal.

Milyen feladatokból áll a gyámi munka?

Nagyon egyszerűen úgy fogalmazhatnék, hogy szemmel tartjuk a gyerekeinket, ügyes-bajos dolgaikban pedig segítjük őket. Havi rendszerességgel találkozunk velük, telefonon bármikor felhívhatnak, figyelemmel kísérjük a gondozásukat, nevelésüket, ha valamelyikük nem a számára leginkább megfelelő gondozási helyen van, akkor javaslatot teszünk ennek megváltoztatására. Közben tartjuk a kapcsolatot az iskolájukkal, a vér szerinti szülőkkel, testvérekkel, intézzük a hivatalos ügyeiket a különböző okiratok beszerzésétől a bíróságok, más hatóságok előtti törvényes képviseletig, vagyonkezelést végzünk, és még sorolhatnám. A gyámi munkából nekem a személyes kapcsolat a legfontosabb, ami természetesen nem egyformán mély és intenzív valamennyi gyermekkel, de úgy érzem, többségüknek sikerült elnyernem a bizalmát. Amikor bemegyek Vácon az egyik kisegítő iskolába és az udvaron sorra ugranak a nyakamba „Marcsi néni szeretlek” felkiáltással a gyerekek, az nagyon nagy örömet tud okozni. Vagy ha egy kamasz azt mondja: „magának hiszek, mert maga soha nem hazudik nekem”, vagy épp a múlt héten egy újonnan megismert gyerekem az első találkozáskor leteszi elém azt a rémségekkel teli „csomagot”, ami az életének az elmúlt néhány évét jelenti, és a beszélgetés végén mosolyogva megköszöni, hogy figyeltem rá, ez a valódi fizetség a munkánkért.

Hogy telik egy hete?

Változatos a munkám és csak részben tervezhető. A múlt héten például voltam gyermekpszichiátrián, ahol egy 11 éves kislányomról próbálják kideríteni, vajon miért pisil be még ennyi idős korában is. Meglátogattam két kamasz gyerekemet, akik otthon voltak az édesanyjuknál az őszi szünetben, egyikük kedvesen figyelmeztetett: „ne ijedjen meg, ez ám egy igazi cigánytelep”, de nem volt mitől megijedni, kedvesen fogadtak mindkét családnál. Jártam egy kis faluban nevelőszülőknél, akik most kezdik ezt a hivatást, nagy lelkesedéssel és igyekezettel, hozzájuk két új gyámgyermekem került. Volt egy elhelyezési értekezlet, egy 14 éves vesetranszplantált kislányt hozunk fel az egyik vidéki otthonunkból Pestre, hogy közelebb legyen a klinikához, és az őt felkaroló egyesülethez. Ezen a héten két napot is bíróságon töltök, egy testvérpár édesanyja elleni büntetőperben veszek részt, mint sértetti képviselő. És egy gyámhivatalban is jelenésem van, az egyik gyámleányom gyermekének örökbefogadási ügyében. Mindeközben telefonon, levélben, e-mailben folyamatosan zajlik az ügyintézés.

Előfordul időnként, hogy hétvégén is dolgozik?

Bizony előfordul. Leginkább a kapcsolattartáson lévő gyerekek vagy szüleik telefonálnak valami óhaj-sóhajjal, problémával kapcsolatban, kevésbé örömteli esetben valamelyik rendőrkapitányság jelentkezik be ilyenkor. De az is éppen vasárnapra esett, amikor egy súlyos beteg másfél éves gyámoltam halálhírével hívott fel a kórház. Előtte két hétig már csak én látogattam, és tájékoztattam folyamatosan az anyát az állapotáról, neki nem volt ereje bemenni a kórházba. A szülők a temetésre sem jöttek el, a kisfiút az őt korábban hónapokig ápoló nővérrel és a gyógytornászával temettük el. Ezek a gyámi feladatok nincsenek benne a jogszabályban – megsimogattam a betegágyán, keresztet rajzoltam a homlokára, virágot vittem a temetésére – azt a fehér jácintot tették be az urna mellé – és a két másik asszonnyal elmondtunk érte egy Miatyánkot. Megrendítő, egyben nagyon felemelő élmény volt.

Ez nyilván egy különleges eset, de egyébként mennyire megterhelő lelkileg a gyámi feladat?

Édesanyám azt szokta mondani: ne az menjen orvosnak, aki maga is odaájul a beteg mellé. Elképesztő gyermeksorsok vannak, a szerencsésebb csillagzat alatt születettek nem is gondolnák. És varázspálcát sajnos nem adnak a gyámi kirendelő határozat mellé, el kell tudni fogadni, hogy a gyámgyermekeim bajait sem átvállalni, sem megszüntetni nem tudom. Az viszont kötelességem, hogy ott és akkor, amikor egy gyermek mellé kerülök, a lehető legtöbbet segítsek neki, szeretettel és törődéssel forduljak felé és éreztessem vele, hogy fontos nekem. „Cserébe” nagyon sokat kapok vissza tőlük, de a gyerekeken kívül a velük foglalkozó kollégáktól – nevelőktől, pedagógusoktól, nevelőszülőktől, ápolóktól – is. Csodálatra méltó embereket ismertem meg köztük, időnként szoktam is mondani a férjemnek: ma is találkoztam egy „szenttel”.

Kovács Balázs

Balázs, igaz, hogy hirtelen elhatározásból lett ügyvéd?

K. B.: A családi „fertőzöttség” nálam is tetten érhető, anyai nagyapám dr. Martos Rajmund törvényszéki bíróként, majd néhány év szénbányászati kényszermunka és hortobágyi kitelepítés után ügyvédként dolgozott, és édesanyám is az ELTE Jogi Karán doktorált. Én az egyetem után a Magyar Nemzeti Bank kötelékében dolgoztam 5 évet, majd miután egy pénteki napon kirúgtak, elhatároztam, hogy hétfőtől ügyvéd leszek. Izgatottan vártam az első ügyfelet, aki pár nap múlva meg is érkezett. Aztán szép lassan gyarapodni kezdett az ügyfélköröm. A semmiből indultam, kicsit kisipari jelleggel, mivel a jelenlegi budapesti irodám egyik felében egy ideig édesapám lakott, aki üde színfoltként időnként áthaladt a színen a várakozó ügyfelek előtt a konyhába paprikás krumplit vagy lecsót főzni. Hosszú évek teltek el, mire meg tudtam győzni, hogy ezen változtassunk. Miután kiköltöztünk Gödre, kialakult a helyi kapcsolatokon alapuló ügyvéd-ügyfél viszony is, ami a praxisom ügyfélkörének nagy részét képezi. Közel egy évtizedig pedig a gödi önkormányzat jogi feladatait is elláttam.

Mennyiben más vidéki ügyvédnek is lenni?

A gumiszerelő lett az első ügyfelem. A téli gumi szerelésért cserébe elláttam egy ügyét, majd még egyet és a következőt is. Aztán ajánlott egy barátjának, a barát egy rokonnak, és így tovább, ahogy ez egy kisvárosban lenni szokott. Közben a helyi ingatlanközvetítőtől sorra jöttek az adásvételek, szinte minden utcában van olyan ingatlan, amihez valamilyen módon „közöm van”. Az a tízperces séta, amíg elviszem a gyerekeket az iskolába, néha másfél órásra kerekedik, annyian állítanak meg útközben. Vidéken egészen mást jelent a „celebritás”, itt valóban megbecsült ember az orvos, a tanár, a pap, az ügyvéd. Igaz, én magam kissé kilógok a klasszikus ügyvéd szerepből, alkatomból eredően az ügyvédkedést nem ritkán a standup comedy műfajával vegyítem, a velem először találkozó ügyfelek nem kis meglepetésére, de általában megelégedésére. Különösen akkor, ha a rendhagyó megközelítés a felek közti feszült helyzet feloldásában is segít.

Huszonegy éve élnek együtt. A megismerkedésük, úgy tudom, igen érdekes volt.

K. B.: Az egyetemen találkoztunk, először egy Thürmer Gyulával folytatott politikai beszélgetés hallgatóságának soraiban, másodszor pedig az igazságügyi orvostan speckoll-on, vagyis mindkétszer elég bizarr körülmények között. Ehhez képest a harmadik randevúnk a hullaházi boncoláson szinte romantikusnak volt mondható. Az egyetemen egy évvel hamarabb végeztem, a szakvizsgákat viszont már együtt tettük le a feleségemmel. Heteken át tanultunk a gödi kertben pokrócokba burkolózva és alig várva a szigorúan csak 20 perces szüneteket, amikor a szüleim ósdi, fekete-fehér tévéjén valamilyen rettenetes színvonalú sorozat egy-egy epizódját néztük meg. A nyaralót aztán komfortosítottuk, családi ház lett belőle, amit a létszám növekedésével bővítettünk. Szeretünk itt élni, focizni a kertben, kutyát sétáltatni a mezőn, vagy biciklizni az ország egyik legszebb bicikliútján, Gödről Vác felé. Nem vagyok hétvégi apuka, elég aktívan részt veszek Domonkos és Benedek életében, ki kell használni azokat az éveket, amíg ez nekik ugyanolyan örömet okoz, mint nekem. Külföldre még nem vittük őket, itthon viszont igyekszünk kedvencünkön, a Bükk hegységen kívül is egyre több helyet megmutatni nekik. A hétköznapokban pedig a legfontosabbat adni: biztonságos, odafigyelő és nem utolsósorban derűs otthont.

Életrajzok

dr. Lenkovics Mária 1997-ben az ELTE Állam- és Jogtudományi Karán szerzett diplomát. 1997-98-ban ügyvédjelölt volt a Hegyesi és Kulcsár Ügyvédi Irodában, 1999-től 2010-ig a Nemzetközi Üzleti Főiskola főállású oktatójaként dolgozott. Mellette tanított a Corvinus Egyetem Gazdasági Jogi Tanszékén és a Jogi Továbbképző Intézetben. A 2002 és 2005 közötti időszakban egyéni ügyvédként is tevékenykedett. 2011-ben mediátorképzést végzett, 2011-12-ben a Heti Válasz Műhely újságíró-iskolájában tanult, azóta a Pest-budai Látkép című melléklet külsős újságírója. 2013-tól gyermekvédelmi gyámként dolgozik a Pest Megyei Gyermekvédelmi Központ és Területi Gyermekvédelmi Szakszolgálatnál. Angolul és németül beszél. A munkája és a szabadideje is a gyermekek körül forog. dr. Kovács Balázs 1996-ban az ELTE Állam és Jogtudományi Karán diplomázott, majd 1998-ban az ELTE Jogi Továbbképző Intézetében bank szakjogász diplomát szerzett. 1996-tól 2001-ig a Magyar Nemzeti Bank munkatársa. 2001-től egyéni ügyvéd. Szakterülete a polgári jog, társasági jog, családjog. Folyékonyan beszél angolul. Hobbija a túrázás és a foci. Szabadidejét a családjával tölti.

---