A jogos védelmi helyzet hatályos szabályozása

Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

Magyarország Alaptörvényének V. Cikke fogalmazza meg a jogtalan támadással szembeni védekezés alkotmányos alapjogát, melynek értelmében mindenkinek joga van a törvényben meghatározottak szerint a személye, illetve a tulajdona ellen intézett, vagy az ezeket közvetlenül fenyegető jogtalan támadás elhárításához.

A jogos védelem büntetlenségének büntetőpolitikai indoka, hogy ugyan az államnak kellene megvédeni a polgárt a jogtalan támadásokkal szemben, de ha adott esetben az állam ezt a kötelességét nem gyakorolja, helyette feljogosítja a polgárt a támadás elhárítására.[1] Azaz a jogos védelem szabályozása az állami jogvédelem szükséges kiegészítése.[2] A hatályos magyar szabályozás ettől egy lépéssel tovább lép a jogtalan támadással szembeni védekezés alkotmányos alapjogként történő deklarálásával. A 4/2013. Büntető Jogegységi Határozat rendelkezései szerint a jogalkotó a Büntető Törvénykönyv Általános Részében szabályozott jogintézményt mint különösen védett értéket emelte ki, olyan felhatalmazást adva az ország polgárainak, amely a jogtalansággal szembeni ellenállást többé nem kivételes lehetőségnek, hanem mindenkit megillető természetes alapjognak ismeri el.

Az elmúlt évtizedek szigorú ítélkezési gyakorlatához képest a jogalkotó a megváltozott társadalmi viszonyokhoz és az elszaporodott élet elleni bűncselekményekhez igazította a jogos védelem konstrukcióját, és lényegesen szélesebb körben tette lehetővé annak alkalmazását, emellett új jogintézményként bevezette a megelőző és a szituációs jogos védelmet. Utóbbi esetében a törvényben felsorolt feltételek fennállta esetén felhatalmazást ad a megtámadottnak a támadó életének kioltására.

A jogos védelem szabályait az Új Btk. a büntethetőséget kizáró vagy korlátozó okok között tárgyalja mint objektív büntethetőségi akadályt. Az elhárítás körében kifejtett, Btk. különös részi tényállást megvalósító magatartás nélkülözi a társadalomra veszélyességet, ebből fakadóan bűncselekményt nem valósít meg. A bűncselekmény hiánya olyan büntetőeljárási akadály, amelynek hivatalból történő észlelése nemcsak a már megindított büntetőeljárás megszüntetését, vagy bírósági szakban, felmentő ítélet hozatalát eredményezi, de elejét veheti annak is, hogy a jogosan védekező egyáltalán büntetőeljárás hatálya alá kerüljön.

A védekezést minden esetben jogtalan, azaz bűncselekményt vagy szabálysértést megvalósító támadás kell, hogy megelőzze, melyre válasz az elhárítás. A jogosan védekező a jogot védi a jogtalansággal szemben, erőt alkalmaz az erőszak ellen.[3] A támadás vagy megkezdődött – a támadó a különös részi tényállás, vagy szabálysértés tényállásának megvalósítását megkezdte –, illetőleg annak azonnali, vagy igen rövid időn belüli végrehajtásától reálisan lehet tartani. A jogos védelmi helyzet mindaddig fennáll, amíg a megtámadott okkal tarthat a támadás folytatásától.

A jogtalan támadást a 4/2013. Büntető Jogegységi Határozat mint általában erőszakos cselekményt határozza meg, így az arra válaszként érkező elhárító cselekmény mindig kényszerű. Az elhárítás már abban az esetben is szükségesnek minősül, amennyiben a jogtalan támadás ténye megállapítható. A támadás irányulhat személy ellen, javak ellen és a közérdek ellen egyaránt.

Amennyiben a védekező részére a jogtalan támadás elhárításához enyhébb védekezési mód nem állt rendelkezésére, mint amelyet alkalmazott, úgy védekezése szükségesnek tekinthető. Ha az enyhébb mód választásában a támadás okozta ijedtség vagy menthető felindulás gátolta meg a védekezőt, akkor a cselekmény büntetendő, de a védekező nem büntethető a túllépés miatt. A védekező cselekmény jogszerűségének egyetlen kritériuma a szükségesség.

Az új szabályozás a Kúria 15. Irányelv III. részének 4. pontjában az arányossággal kapcsolatban kifejtett rendelkezéseit nem tartotta fenn, így szükségtelen annak vizsgálata, hogy az elhárító magatartás nem idézett-e elő aránytalanul nagyobb sérelmet, mint amelyet a jogtalan támadás okozott volna.

Büntetlenséget eredményez, amennyiben a védekező a támadás elhárításához szükséges mértéket vagy ijedségből vagy menthető felindulásból fakadóan lépi túl. Mind az ijedtség, mind a menthető felindulás a jogtalan támadás talaján, annak eredményeként keletkezik, és befolyásolja a védekező tudatát. Ezen befolyás fennálltának megítélése jogi feladat. A menthető felindulás olyan mérlegelést igénylő kategória, melyben nem csak a felindulást, hanem annak menthetőségét is értékelni kell. Ebben az értékelésben szerepet játszik a morál, mert erkölcsileg nem minden felindulás menthető.[4]

A jogos védelem túllépéséért a védekező csak akkor felel, ha a jogtalan támadás belőle ijedtséget vagy indulatot nem váltott ki, s az enyhébb – ám célravezető – elhárítási módot tudatosan tette félre, amikor a súlyosabb kimenetelűt választotta, mert ezáltal a jogos védelmet a megtorlás eszközeként alkalmazta, amelyre ez a jogintézmény nem ad felhatalmazást. Így a 22. §(3) bekezdés megfelelő alkalmazásához a továbbiakban is vizsgálandó a támadó és elhárító cselekmények egymáshoz viszonyított lehetséges eredménye.

Új Közbeszerzési törvény – Új irányelvek
Az előadásokon szó lesz többek között az új bírálati szempontokról, a szerződésmódosításokról, a kizáró okokról, összeférhetetlenségről, az üzleti titokról, valamint az igazolásmódról is. Időpont: 2015. november 3. Részletes program és jelentkezés >>

Problémát jelenthet az erős felindulásban elkövetett emberölés és a jogos védelmi helyzet esetében az elhárítás szükséges mértékének ijedtségből vagy menthető felindulásból való túllépése, amennyiben az halált okoz. Az elkövető mindkét esetben rajta kívül álló okból kerül olyan helyzetbe, melyben a felismerési képességben zavar keletkezik, az indulat ép-lélektani alapon keletkezik. A különbség abban rejlik, hogy az elkövető jogos védelmi helyzetben cselekedett, vagy sem. A Btk. 161. §-a, valamint a 22. §(3) bekezdés ugyanazon tényezőket értékeli, ezért a két jogszabályhely együttes alkalmazása a kétszeres értékelés tilalmába ütközik. Ebben az esetben az vizsgálandó, hogy a jogos védelem megállapításának törvényi feltételei fennállnak-e, és kizárólag ennek hiányában kerülhet sor a Btk. 161. § szerinti bűncselekmény megállapítására.[5]

Jogos védelem időbeli túllépése körében leggyakoribb az ölési cselekmények erős felindulásban elkövetettként való minősítése, amennyiben az elkövető a jogos védelmi helyzet megszűnését követően, de még a jogtalan támadás által kiváltott nagyfokú felindultságában hajtja végre az ölési cselekményét.

 

[1] Bárd Károly – Gellér Balázs – Ligeti Katalin – Margitán Éva – Wiener A. Imre: Büntetőjog általános rész, KJK-KERSZÖV Jogi és Üzleti Kiadó, Bp., 2003., 119. p.

[2] Nagy Ferenc: A magyar büntetőjog általános része, Korona Kiadó, Budapest 2004. 207. p.

[3] 4/2013. BJE

[4] Bárd i. m. 126. p.

[5] BJD 8519.

---