A jogosulatlanul igénybe vett otthonteremtési támogatás visszakövetelhetősége


Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

Jogosulatlanul igénybe vett otthonteremtési támogatás visszakövetelése során nem a Ptk., hanem az Art. elévülési szabályait kell alkalmazni – a Kúria eseti döntése.


Ami a tényállást illeti, 2007-ben a felperes lakásvásárlás céljából adásvételi szerződést kötött élettársa édesapjával. A 3 000 000 forintos vételár teljesítéséhez 1 900 000 vételárhátralékot a fiatalok otthonteremtési támogatásából kívánta rendezni. A felperes az adásvételi szerződés megkötésekor már az ingatlan birtokában volt, annak megvásárlása idején élettársi kapcsolatban élt későbbi férjével, és a három közös gyereket együtt nevelték. Az otthonteremtési támogatás igénybevételéhez szükséges igazolásokon a felperes egyedülálló kategóriát jelölt meg családi állapotként, továbbá az együtt költöző személyek között a három kiskorú gyermekét tüntette fel (mivel élettársa ebben az időszakban szabadságvesztését töltötte).

A Magyar Államkincstár eljárása

A rendőrség jelzése alapján az Államkincstár hivatalból eljárást indított a közvetlen támogatás igénybevétele jogszerűtlenségének megállapítására, és a felperest a támogatás és kamatainak visszafizetésére kötelezte. A Kincstár álláspontja szerint az élettárs hiába töltötte szabadságvesztését, élettársnak minősült, a szabályok értelmében pedig a fiatalok otthonteremtési támogatására csak a gyermekeket nevelő, 35 év alatti házastársak, legalább egy éve közös háztartásban élő élettársak vagy egyedülálló személyek jogosultak [12/2001. (I. 31.) Korm. rendelet]. Mivel az élettárs elmúlt 35 éves, nem lettek volna jogosultak a támogatásra. A másodfokon eljárt Magyar Államkincstár Központ helybenhagyta a határozatot.

A határozat felülvizsgálatára irányuló kérelem tartalma

Kérelmében a felperes érvelt egyrészt amellett, hogy a hatóság által élettársaként kezelt személyt nem tekintette élettársának a szabadságelvonás miatt, másrészt az alperes követelésének elévülése mellett. A szerződést 2007. június 25-én írta alá, a Magyar Államkincstár pedig az első fokú határozatot 2012. október 2-án hozta meg.

A bíróság eljárása

A Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság nem értett egyet a felperes érveivel. Álláspontja szerint őt a szerződés megkötésekor nem lehetett egyedülállónak tekinteni, mivel házasságkötés nélkül, de közös háztartásban és érzelmi közösségben élt együtt gyermekei édesapjával. Erre utalt, hogy együtt jártak el a támogatás igénylése során és a vételárat is közösen fizették ki.

Az elévülés tényével sem értett egyet a bíróság. A Polgári Törvénykönyv lehetővé teszi ugyanis, hogy ha a követelést a jogosult menthető okból nem tudja érvényesíteni, akkor az elévülés nyugszik, és az akadály megszűnésétől számított egy éven belül lehetőség van a követelés érvényesítésére akkor is, ha az elévülési idő már eltelt. Ebbe az időtartamba viszont bőven belefért a hatóság döntése.

A felülvizsgálati kérelem tartalma

Kérelmében a felperes fenntartotta a korábban megfogalmazottakat, míg az alperes ellenkérelmében azt hangsúlyozta, hogy a felek között nem polgári jogi jogviszony, hanem közigazgatási hatósági jogviszony jött létre, de még a polgári jog szabályainak alkalmazása esetén is az első fokú hatóság legkorábban 2012. március 7-én értesült arról, hogy a felperes esetlegesen jogosulatlanul vette igénybe az állami támogatást, így a tudomásszerzéstől számított egy éven belül érvényesítette a követelését.

A Kúria megállapításai

A Kúria ténykérdésként kezelte, hogy a felperes az igénylés időpontjában élettársi kapcsolatban élt. Az elévülés tekintetében megállapította, hogy az alperes az eljárás során a polgári jog szabályait alkalmazta, annak ellenére, hogy maga az alperes is hivatkozott felülvizsgálati ellenkérelmében arra, hogy a felperes és az alperes között nem polgári jogi, hanem közigazgatási jogviszony jött létre, így arra a Ptk. elévülési szabályai nem alkalmazhatók. Az adózás rendjéről szóló törvény (a továbbiakban: Art.) a lakáscélú állami támogatásokkal összefüggő állami követelések érvényesítésére a kincstárat hatalmazza fel. A kincstár közigazgatási hatósági eljárás keretében hozott jogerős határozatában szereplő követelés köztartozásnak minősül, amit az állami adóhatóság adók módjára hajt be. A törvény szabályai szerint a költségvetési támogatás igényléséhez, a túlfizetés visszaigényléséhez való jog annak a naptári évnek az utolsó napjától számított 5 év elteltével évül el, amelyben az annak igényléséhez való jog megnyílt. Az elévülés hat hónappal meghosszabbodik, ha a költségvetési támogatás igénylésekor a költségvetési támogatás igényléséhez való jog elévüléséig kevesebb, mint hat hónap van hátra. Ez alól csak az jelent kivételt, hogy ha a bíróság által jogerősen megállapított költségvetési csalást, csalás, jogosulatlan gazdasági előny megszerzését, adócsalást, munkáltatással összefüggésben elkövetett adócsalást vagy társadalombiztosítási, egészségbiztosítási vagy nyugdíjjárulék-fizetési kötelezettség megsértését adóra, járulékra vagy költségvetési támogatásra követik el. Ilyenkor az adó megállapításához való jog nem évül el mindaddig, amíg a bűncselekmény büntethetősége el nem évül, de minden más esetben az Art. elévülési szabályai az alkalmazandóak, ezért a Kúria az elsőfokú bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasította.

Az ismertetett döntés (Kúria Kfv. IV. 35 729/2013/9.) a Közigazgatási-Gazdasági Döntvénytár folyóirat 2015/7-8. számában 95. szám alatt jelent meg.


Kapcsolódó cikkek

2024. április 26.

Így választ jogi adatbázist egy nagy ügyvédi iroda

A DLA Piper magyarországi csapata 1988 óta nyújt jogi szolgáltatásokat hazai és nemzetközi ügyfelei részére, jelenleg az egyik legnagyobb hazai ügyvédi iroda. Mi alapján választ egy ekkora ügyvédi iroda jogi adatbázist? Milyen szempontokat vesznek figyelembe, milyen funkciókat tartanak fontosnak a napi munkavégzés során? Erről beszélgettünk az ügyvédi iroda munkatársával.

2024. április 24.

Szolgáltató közigazgatás – 3. rész

Alábbi cikksorozatunk betekintést ad a Szolgáltató közigazgatás – A tájékoztatáshoz való jog a magyar szociális ellátórendszerben című Wolters Kluwer-kiadvány egyes részleteibe.