A jogosulatlanul igénybe vett otthonteremtési támogatás visszakövetelhetősége

Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

Jogosulatlanul igénybe vett otthonteremtési támogatás visszakövetelése során nem a Ptk., hanem az Art. elévülési szabályait kell alkalmazni – a Kúria eseti döntése.

Ami a tényállást illeti, 2007-ben a felperes lakásvásárlás céljából adásvételi szerződést kötött élettársa édesapjával. A 3 000 000 forintos vételár teljesítéséhez 1 900 000 vételárhátralékot a fiatalok otthonteremtési támogatásából kívánta rendezni. A felperes az adásvételi szerződés megkötésekor már az ingatlan birtokában volt, annak megvásárlása idején élettársi kapcsolatban élt későbbi férjével, és a három közös gyereket együtt nevelték. Az otthonteremtési támogatás igénybevételéhez szükséges igazolásokon a felperes egyedülálló kategóriát jelölt meg családi állapotként, továbbá az együtt költöző személyek között a három kiskorú gyermekét tüntette fel (mivel élettársa ebben az időszakban szabadságvesztését töltötte).

A Magyar Államkincstár eljárása

A rendőrség jelzése alapján az Államkincstár hivatalból eljárást indított a közvetlen támogatás igénybevétele jogszerűtlenségének megállapítására, és a felperest a támogatás és kamatainak visszafizetésére kötelezte. A Kincstár álláspontja szerint az élettárs hiába töltötte szabadságvesztését, élettársnak minősült, a szabályok értelmében pedig a fiatalok otthonteremtési támogatására csak a gyermekeket nevelő, 35 év alatti házastársak, legalább egy éve közös háztartásban élő élettársak vagy egyedülálló személyek jogosultak [12/2001. (I. 31.) Korm. rendelet]. Mivel az élettárs elmúlt 35 éves, nem lettek volna jogosultak a támogatásra. A másodfokon eljárt Magyar Államkincstár Központ helybenhagyta a határozatot.

A határozat felülvizsgálatára irányuló kérelem tartalma

Kérelmében a felperes érvelt egyrészt amellett, hogy a hatóság által élettársaként kezelt személyt nem tekintette élettársának a szabadságelvonás miatt, másrészt az alperes követelésének elévülése mellett. A szerződést 2007. június 25-én írta alá, a Magyar Államkincstár pedig az első fokú határozatot 2012. október 2-án hozta meg.

A bíróság eljárása

A Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság nem értett egyet a felperes érveivel. Álláspontja szerint őt a szerződés megkötésekor nem lehetett egyedülállónak tekinteni, mivel házasságkötés nélkül, de közös háztartásban és érzelmi közösségben élt együtt gyermekei édesapjával. Erre utalt, hogy együtt jártak el a támogatás igénylése során és a vételárat is közösen fizették ki.

Az elévülés tényével sem értett egyet a bíróság. A Polgári Törvénykönyv lehetővé teszi ugyanis, hogy ha a követelést a jogosult menthető okból nem tudja érvényesíteni, akkor az elévülés nyugszik, és az akadály megszűnésétől számított egy éven belül lehetőség van a követelés érvényesítésére akkor is, ha az elévülési idő már eltelt. Ebbe az időtartamba viszont bőven belefért a hatóság döntése.

A felülvizsgálati kérelem tartalma

Kérelmében a felperes fenntartotta a korábban megfogalmazottakat, míg az alperes ellenkérelmében azt hangsúlyozta, hogy a felek között nem polgári jogi jogviszony, hanem közigazgatási hatósági jogviszony jött létre, de még a polgári jog szabályainak alkalmazása esetén is az első fokú hatóság legkorábban 2012. március 7-én értesült arról, hogy a felperes esetlegesen jogosulatlanul vette igénybe az állami támogatást, így a tudomásszerzéstől számított egy éven belül érvényesítette a követelését.

A Kúria megállapításai

A Kúria ténykérdésként kezelte, hogy a felperes az igénylés időpontjában élettársi kapcsolatban élt. Az elévülés tekintetében megállapította, hogy az alperes az eljárás során a polgári jog szabályait alkalmazta, annak ellenére, hogy maga az alperes is hivatkozott felülvizsgálati ellenkérelmében arra, hogy a felperes és az alperes között nem polgári jogi, hanem közigazgatási jogviszony jött létre, így arra a Ptk. elévülési szabályai nem alkalmazhatók. Az adózás rendjéről szóló törvény (a továbbiakban: Art.) a lakáscélú állami támogatásokkal összefüggő állami követelések érvényesítésére a kincstárat hatalmazza fel. A kincstár közigazgatási hatósági eljárás keretében hozott jogerős határozatában szereplő követelés köztartozásnak minősül, amit az állami adóhatóság adók módjára hajt be. A törvény szabályai szerint a költségvetési támogatás igényléséhez, a túlfizetés visszaigényléséhez való jog annak a naptári évnek az utolsó napjától számított 5 év elteltével évül el, amelyben az annak igényléséhez való jog megnyílt. Az elévülés hat hónappal meghosszabbodik, ha a költségvetési támogatás igénylésekor a költségvetési támogatás igényléséhez való jog elévüléséig kevesebb, mint hat hónap van hátra. Ez alól csak az jelent kivételt, hogy ha a bíróság által jogerősen megállapított költségvetési csalást, csalás, jogosulatlan gazdasági előny megszerzését, adócsalást, munkáltatással összefüggésben elkövetett adócsalást vagy társadalombiztosítási, egészségbiztosítási vagy nyugdíjjárulék-fizetési kötelezettség megsértését adóra, járulékra vagy költségvetési támogatásra követik el. Ilyenkor az adó megállapításához való jog nem évül el mindaddig, amíg a bűncselekmény büntethetősége el nem évül, de minden más esetben az Art. elévülési szabályai az alkalmazandóak, ezért a Kúria az elsőfokú bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasította.

Az ismertetett döntés (Kúria Kfv. IV. 35 729/2013/9.) a Közigazgatási-Gazdasági Döntvénytár folyóirat 2015/7-8. számában 95. szám alatt jelent meg.

---