A jogtalan külföldre vitel hatása a gyermekelhelyezésre

Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

Ha a szülő a kiskorú gyermeket a gyermekelhelyezési per folyamatban léte alatt a másik szülő hozzájárulása, illetve a gyámhatóság engedélye nélkül a megszokott környezetéből letelepedési szándékkal külföldre viszi, ez a gyermek másik szülőnél történő elhelyezése indokoltságát támasztja alá.

A házastársak házassága a harmadik gyermek megszületését (2004) követően megromlott és a felek kölcsönös érzelmi elhidegüléséhez és gyakori vitákhoz vezetett. A felperes (anya) az életközösség megszüntetésének szándékával elköltözött a házastársi lakásból (2011), és a fővárosban élettársi kapcsolatot létesített, amely kapcsolatból gyermek is született (2012). Az életközösség megszűnésétől a felek heti váltakozással gondoskodtak a közös gyermekekről, a felperes az élettársával közösen bérelt lakásban. A legidősebb gyermek (L.) nem tudott alkalmazkodni a felperes megváltozott környezetéhez, és nem fogadta el a felperes élettársának jelenlétét a család életében, ezért a felperes és a gyermek közötti viszony megromlott. 2013 januárja óta L. nem tartott kapcsolatot a felperessel, csupán a másik két közös gyermek vonatkozásában működött a heti váltakozású gondoskodás. Mindkét fél a személyiségjegyei alapján alkalmas a gyermeknevelésre, a felperes átlagos szinten, míg az alperes az átlagot meghaladóan, jó szinten. Mindkét fél a házasság felbontását kérte a bíróságtól, de míg a felperes L. alperesnél, a másik két (mindkét szülőhöz egyaránt ragaszkodó) gyermek nála történő elhelyezését szerette volna, addig az alperes mindhárom gyermek nála történő elhelyezését kérte.

Az első- és másodfokú eljárás

A bíróság a házasság felbontása során L.-t az alperesnél (a felek egyező kérelme alapján), a másik két gyermeket a felperesnél helyezte el. Bár mindkét felet alkalmasnak találta a gyermeknevelésre, és a másik két gyermek (leánygyermekek) érzelmileg erősen kötődnek mindkét félhez, a bíróság arra a következtetésre jutott, hogy távlati érdekük a felperesnél való elhelyezésük (anyai környezet, ahol a női szerep mintáit elsajátíthatják).

A felperes az elsőfokú ítélet meghozatala után, 2013. szeptember elején letelepedési szándékával Svájcba költözött, ahová magával vitte a két leánygyermeket is. Minderről nem értesítette előzetesen az alperest.

A másodfokú bíróság megváltoztatta az elsőfokú ítéletet, és a két gyermekeket az alperesnél helyezte el, szabályozva a felperes és mindhárom gyermek közötti kapcsolattartást. Indokai szerint a peres felek gyermeknevelési képessége között jelentős különbség van, az alperes javára. A kapcsolattartással kapcsolatban a folyamatos kapcsolattartás helyét Magyarországra korlátozta, a földrajzi távolság, illetőleg a gyermekekre nézve megterhelő utazás miatt, ugyanakkor biztosította, hogy a huzamos idejű időszakos kapcsolattartás a felperes svájci lakóhelyén is megvalósulhasson.

A felülvizsgálati kérelem tartalma

A felperes a másodfokú ítélet megváltoztatását, és az elsőfokú ítélet hatályában fenntartását kérte.

A Kúria megállapításai

A Kúria szerint ilyen esetekben azt kell vizsgálni, hogy melyik szülő tudja kedvezőbben biztosítani a gyermekek testi, lelki, szellemi fejlődését. A gyermekelhelyezés alapvető szempontja a gyermek érdeke, erről a bíróságnak a gyermek életét érintő minden körülmény feltárásával és együttes mérlegelésével kell határoznia. Gondosan vizsgálni kell a szülők gyermeknevelésre való alkalmasságát, a gyermeknek az egyik vagy másik szülőhöz való kötődését.

A gyermek elhelyezésénél általában arra kell törekedni, hogy a testvérek a szülők elválása után együtt maradjanak, kivéve, ha a gyermeket valamelyik szülőhöz olyan mély érzelmi kötődés fűzi, amely erősebb a testvéri szeretetnél. A házasság felbontása nem járhat a Kúria szerint azzal a következménnyel, hogy szüleinek egyikét a gyermek elveszítse. Kiemelte továbbá, hogy a gyermek érdekét súlyosan sértő módon jár el az a szülő, aki a gyermeket a másik szülővel való érintkezéstől indokolatlanul elzárja és ellene hangolja.

A figyelembe veendő szempontokat a Kúria szerint a másodfokú bíróság helyesen értékelte. A Kúria kiemelte, hogy a hatályos szabályok alapján a gyermek végleges külföldre költözéséhez a másik szülő egyetértése és a gyámhatóság jóváhagyása volt szükséges (vagy, ahogy az új Ptk. fogalmaz: a gyermek letelepedés céljából történő külföldi tartózkodási helyének kijelöléséről a különélő szülővel közösen kell dönteni), így a külföldre vitel a felperes részéről jogellenes volt. Jóllehet önmagában a gyermekelhelyezés szempontjából a gyermekek jogellenes külföldre vitelének nincs perdöntő jelentősége, ugyanakkor egyike azon körülményeknek, amelyeket a bíróságnak az ügy összes körülményével egybevetve értékelnie kellett, és mérlegelés hatására képes a mérleg nyelvét egyértelműen az alperes oldalára billenteni. Ennek különös jelentősége a Kúria szerint a gyermeknevelésre való alkalmasság szempontjából van, mert ez a magatartás – kiszakítva őket a megszokott környezetükből – a gyermek érdekével ellentétes, és a másik szülő alapvető jogait csorbítja.

Az ismertetett döntés (Kúria Pfv. II. 20.256/2014.) a Kúriai Döntések 2015/5. számában 130. szám alatt jelent meg.

---