A jóteljesítési garanciára az óvadék szabályai az irányadók

Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

Az építési-vállalkozási szerződések körében alkalmazott ún. jóteljesítési garancia annak biztosítására szolgál, hogy a megrendelő a visszatartott vállalkozói díjból elégítse ki a hibás teljesítésből eredő esetleges követeléseit, ha a kivitelező a jótállási, szavatossági alapon fennálló kötelezettségeit nem teljesítené. Az ilyen megállapodás tartalmilag megfelel az óvadék nyújtásának, ezért arra az óvadék szabályai az irányadók – a Szegedi Ítélőtábla eseti döntése.

Ami a tényállást illeti, a felperes és az alperesi jogelőd Cs. Megyei Önkormányzat között 2005. március 21-én vállalkozási szerződés jött létre a Cs., külterület, 030/31. helyrajzi szám alatti ingatlanon megvalósuló A. Fogyatékos Otthon beruházási munkálataira nettó 694 266 291 Ft-os átalány vállalkozói díj mellett. A teljesítési határidőt 2006. szeptember 12-ben határozták meg. A vállalkozói díj tartalmazta a várható pótmunkák ellenértékére tartalékolt nettó 80 000 000 Ft-ot is. A vállalkozási szerződés III.3.23. pontjában a felek úgy állapodtak meg, hogy a megrendelő a végszámlából a szerződéses összeg 5%-át az utolsó hiánypótlás elvégzéséig, további 1%-át pedig a használatbavételi engedély kiadásáig visszatartja. A szerződés IV.3.78. pontjában a vállalkozó kötelezettséget vállalt, hogy a műszaki átadás-átvételi eljárás időpontjától kezdődően az elvégzett munkákra és beépített anyagokra, berendezésekre, leszállított eszközökre 30 hónap jóteljesítési garanciát ad bankgarancia vagy készpénz formájában, amelyet a műszaki átadás-átvételi eljárás lezárását követő 15 napon belül a megrendelőnek átad. A jóteljesítési garancia mértéke 15 000 000 Ft.

 

A felek 2006. szeptember 8-án módosították a szerződést és bruttó 100 000 000 Ft értékű pótmunka-megrendelést rögzítettek 2007. április 30-ai teljesítési határidővel.

2006. december 18-án a felperes hiba- és hiánylista felvétele mellett átadta az építményt, egyben benyújtotta a hiánypótlás összegével csökkentett, az elkészült kivitelezés mértékéhez igazodó végszámláját bruttó 125 937 316 Ft összegben a Cs. Megyei Önkormányzathoz, és a 15 000 000 Ft összegű jóteljesítési bankgaranciát rendelkezésre bocsátotta. Az alperesi jogelőd a végszámlát befogadta, az azon szereplő vállalkozói díjat megfizette, visszatartott azonban bruttó 41 655 978 Ft-ot, amely a szerződéses díj 5%-a.

A felperes 2007. február 20-án értesítette a Cs. Megyei Önkormányzatot, hogy a gazdasági helyzetében bekövetkezett ellehetetlenülésre tekintettel a területről levonul, továbbiakban a kivitelezést nem tudja befejezni.

A felperes a vállalkozási szerződésben foglalt kötelezettségének 95%-os mértékben tett eleget.

Az alperesi jogelőd 2007. április 13-án vállalkozási szerződést kötött a kivitelezési munkák befejezésére, a használatbavételi engedélyhez szükséges munkálatok elvégzésére a D. Kft.-vel. A vállalkozói díj összege megegyezett a felperesi vállalkozási szerződés visszatartott 5%-ával, bruttó 41 655 978 Ft volt.

Az alperesi jogelőd 2007. március 30-án lehívta a 15 000 000 Ft-os bankgaranciát, melyből 10 876 120 Ft-ot használt fel a felperes hibás teljesítése kapcsán a kijavítás költségeire.

A Cs. Megyei Önkormányzat és a felperes között 2002. február 15-én vállalkozási szerződés jött létre az M.-i D. Kórház és Rendelőintézet rekonstrukciós munkáira bruttó 945 943 855 Ft-os átalány vállalkozói díj mellett. A szerződés III.73. pontja szerint a felperesi vállalkozó a végleges műszaki átadás-átvételi eljárás időpontjától kezdődően az ajánlat szerinti garanciaidőt követő 2 hónapig terjedő időszakra jóteljesítési garanciát vállal bankgarancia formájában, melyet a műszaki átadás-átvételi eljáráskor a megrendelőnek átad. A bankgarancia összege az első évre a bruttó vállalási árra vetített 5%, a második évre 3%, azt követően pedig 1%. A felperes 2006. június 1-jén 9 459 439 Ft összegben bankgaranciát nyújtott az alperesi jogelődnek, aki a teljes összeget lehívta 2007. április 12-én. Ebből javítási munkákra 4 150 764 Ft-ot fordított, a fennmaradó 5 308 675 Ft nem került felhasználásra. A becsült javítási költség bruttó 10 618 978 Ft.

A B. Kft. hitelező kérelmére a bíróság a 2007. március 30-án kelt végzésével megállapította a felperes fizetésképtelenségét. A végzés 2007. április 12-én jogerőre emelkedett, a közzététel időpontja 2007. május 3. napja.

A felszámoló a Cs. Megyei Önkormányzatot 4 932 310 Ft összegű hitelezői igényével hitelezőként tartja nyilván.

A Cs. Megyei Önkormányzat törvényi jogutódja [2011. évi CLIV. tv. 10. §, 258/2011. (XII. 7.) Korm. rendelet 18. §, 1496/2012. (XI. 13.) Korm. határozat 1. pontja] a Cs. Fogyatékos Otthon vonatkozásában az I. rendű alperes, míg az M.-i D. Kórház és Rendelőintézet vonatkozásában a II. rendű alperes.

 

A kereset tartalma

A felperes keresetében az I. rendű alperest 41 655 978 Ft és járulékai megfizetésére vállalkozóidíj-hátralék, 15 000 000 Ft és járulékai megfizetésére kártérítés jogcímén kérte kötelezni, míg a II. rendű alperest ugyancsak kártérítés címén 9 459 439 Ft és járulékai megfizetésére. Érvelése szerint mind a visszatartott vállalkozói díj, mind a nyújtott bankgarancia vonatkozásában az óvadék szabályait kell alkalmazni a bírói gyakorlat szerint. Erre figyelemmel az 1991. évi XLIX. tv. (a továbbiakban: Csődtv.) 38. § (5) bekezdése alapján az alperesek csak a felszámolás közzétételétől számított 3 hónapos határidőn belül voltak jogosultak az óvadékból való közvetlen kielégítésre, ezt követően a fel nem használt összeget – elszámolási kötelezettség mellett – a felszámoló rendelkezésére kellett volna bocsátaniuk, amit elmulasztottak.

Az I. rendű alperes ellenkérelmében a kereset elutasítását kérte. Hivatkozott arra, hogy a visszatartott összeg valójában vállalkozói díj, amely azért nem került kifizetésre, mert a felperes szerződéses kötelezettségének nem tett eleget. Arra az esetre, ha a bíróság – osztva a felperes jogi álláspontját – azt mégis óvadéknak tekintené, kiemelte, a teljes összeget a 3 hónapos jogszabályi határidőn belül felhasználta. Ebben a körben utalt a D. Kft.-vel létrejött szerződésére, amelynek megkötésére éppen amiatt került sor, hogy a felperes a kivitelezést nem fejezte be.

A II. rendű alperes ellenkérelme szintén a kereset elutasítására irányult. Előadta, hogy a követelt összeget, a lehívott bankgaranciát teljes egészében a felperesi kivitelezési hibák kijavítására fordította, az azonban a javítások összköltségét nem fedezte. Egyidejűleg előterjesztett viszontkeresetében 10 618 978 Ft megfizetésére kérte kötelezni a felperest hibás teljesítésére tekintettel, kijavítási költségként.

 

Az elsőfokú bíróság eljárása

Az elsőfokú bíróság ítéletével az I. rendű alperest 36 723 668 Ft és járulékai megfizetésére kötelezte, ezt meghaladóan a keresetet, valamint a II. rendű alperes viszontkeresetét elutasította. Határozatának indokolásában kifejtette, az I. rendű alperestől követelt 41 655 978 Ft megegyezik a 2005. március 21. napján megkötött vállalkozási szerződésből visszatartott vállalkozói díj összegével, amelyre az egységes bírói gyakorlat az óvadék szabályait rendeli alkalmazni. A Csődtv. 38. § (5) bekezdése alapján megállapította, az alperesi jogelőd mint az óvadék jogosultja, a felszámolás kezdő időpontjától, azaz 2007. május 3. napjától számított 3 hónapon belül nem élt az óvadékból való közvetlen kielégítés jogával, ami azzal a következménnyel jár, hogy az óvadék összegét a felszámolási vagyonba vissza kell szolgáltatnia. Ez az összeg azonban csökkentendő az alperesi jogelőd azon hitelezői igényével, amelyet a felperes felszámolója 4 932 310 Ft-ban nyilvántartásba vett és visszaigazolt. A felperes által a 15 millió Ft-os bankgarancia kapcsán érvényesített kereseti kérelmet arra hivatkozással találta alaptalannak, hogy az alperesi jogelőd mint jogosult, a jóteljesítési bankgarancia összegét a felperes hibás teljesítéséhez kapcsolódó szavatossági igénye kielégítésére fordította. A II. rendű alperes viszontkeresete kapcsán rámutatott, annak előterjesztésére a felszámolás kezdő időpontját követően került sor, ezért a Csődtv. 38. § (3) bekezdése szerint az csak a felszámolás keretei között érvényesíthető.

 

A fellebbezés tartalma

Az ítélet ellen a felperes és az I. rendű alperes élt fellebbezéssel. A felperes jogorvoslati kérelme az elsőfokú ítélet részbeni megváltoztatására és a II. rendű alperes 5 308 67 Ft-ban és járulékaiban történő marasztalására irányult. Előadta, a peradatokból megállapítható, hogy a II. rendű alperes a lehívott bankgarancia összegéből 5 308 675 Ft-ot nem használt fel, így ez az összeg a felszámolási vagyonba tartozik.

Az I. rendű alperes fellebbezésében az első fokú ítélet részbeni megváltoztatását és a vele szemben előterjesztett kereset teljes elutasítását kérte. Fenntartotta azt az első fokú eljárásbeli jogi álláspontját, miszerint a visszatartott vállalkozói díj nem minősül óvadéknak. Hivatkozott továbbá arra, hogy a perben beszerzett szakvélemények megállapították: bruttó 52 532 098 Ft vállalkozói díj ellenében elvégeztette az elmaradt szerződéses munkanemeket, illetőleg a hibákat kijavíttatta, ezzel felhasználta az 5%-os mértékű visszatartott összeget, ezen felül a lehívott bankgaranciát is 2/3 részben. Álláspontja szerint az I. fokú ítélet ellentétes a Csődtv. 38. § (5) bekezdésében, az 1959. évi IV. tv. (a továbbiakban: 1959-es Ptk.) 271. § (1) bekezdésében, valamint az 1959-es Ptk. 306. §-ában foglaltakkal. Az csupán annyiban helytálló, hogy az I. rendű alperest megillette a beszámítás joga, amely meghaladja a fel nem használt bankgarancia összegét.

 

A Szegedi Ítélőtábla megállapításai

A fellebbezések alaposak.

A peres felek közötti jogvita két vállalkozási szerződéssel kapcsolatban alakult ki: egyrészt a Cs.-i Fogyatékos Otthon kivitelezésére irányuló 2005. március 21-ei, másrészt az M.-i D. Kórház és Rendelőintézet rekonstrukciós munkálataira megkötött 2002. február 15-ei szerződést érintette.

Az I. rendű alperessel szemben a felperes követelése kettős volt, részben a vállalkozási szerződés III.3.23.pontja alapján visszatartott 5%-os mértékű, bruttó 41 655 978 Ft összegű vállalkozói díj megfizetésére, részben a IV.3.78. pont alapján jóteljesítési garanciaként bankgarancia formájában nyújtott 15 000 000 Ft megfizetésére irányult.

A felperes és az alperesi jogelőd között nem vitatottan átalánydíjas építési-vállalkozási szerződés jött létre nettó 694 266 291 Ft-os vállalkozói díj kikötése mellett [1959-es Ptk. 402. § (1) bek.]. A felperesi kivitelező e szerződésből eredő kötelezettségeinek részben tett eleget, gazdasági ellehetetlenülése miatt 2007. február 20. napján, 95%-os készültségi foknál levonult az építkezésről anélkül, hogy a kivitelezést befejezte volna. Erre tekintettel a vállalkozói díj teljes összegére nem tarthat igényt, az csak abban az esetben illetné meg, ha valamennyi kötelezettségét szerződésszerűen teljesítette volna. A félbemaradt építmény elkészítéséért a vállalkozónak járó díjat a vállalkozási szerződés alapján elvállalt összműszaki tartalom és a ténylegesen elért műszaki készültség egymáshoz viszonyított százalékos arányának meghatározásával és ennek a vállalkozási szerződésben szereplő átalánydíjra vetítésével kell számítani [Szegedi Ítélőtábla Polgári Kollégiuma 1/2006. (XI. 30.) kollégiumi ajánlásának IV. tétele, BDT2006. 1303., és BDT2012. 2801.].

A perbeli esetben a felperes által elvégzett munka, a kivitelezés készültségi foka az építkezésről történt levonulás időpontjában a szerződésben foglalt műszaki tartalomhoz képest megközelítőleg 95%-os volt. Ezt a felperes által sem vitatott szakértői vélemény is alátámasztja. Tényként állapítható meg az is, hogy a teljesítés készültségéhez igazodó vállalkozói díjat a felperes megkapta. Teljesítés hiányában ugyanakkor a visszatartott vállalkozói díjra irányuló követelése alaptalan, hiszen a díj csak a teljesítés arányában illeti meg a vállalkozót.

Az I. rendű alperes jogelődje részére nyújtott „jóteljesítési garancia” kapcsán az ítélőtábla megjegyzi az alábbiakat:

Nem volt vitatott az elsőfokú eljárásban, hogy az alperesi jogelőd a felperes által nyújtott 15 000 000 Ft összegű bankgaranciát 2007. március 30. napján lehívta. A bírói gyakorlat (ÍH2010. 121. eseti döntés) szerint ez a „jóteljesítési garancia” tartalmát tekintve óvadék [1959-es Ptk. 270. § (1) bek.], a jövőben felmerülő esetleges hibás teljesítésből eredő követelések fedezetéül szolgál arra az esetre, ha azzal összefüggő kötelezettségeit a vállalkozó nem teljesítené. Helyesen állapította meg az elsőfokú bíróság a Csődtv. 38. § (5) bekezdése alapján, hogy ha az adós valamely kötelezettség biztosítására a felszámolás kezdő időpontjáig óvadékot nyújtott, a jogosult – a felszámolás megindulásától függetlenül – az óvadékból a felszámolás közzétételétől számított 3 hónapon belül, az 1959-es Ptk. 271. §-a szerint közvetlenül kielégítheti követelését, ezt követően azonban köteles a fennmaradó összeget a felszámoló részére elszámolással haladéktalanul kiadni. A peradatokból egyértelműen megállapítható, hogy a lehívott összegből 10 876 120 Ft a felperesi hibás teljesítéssel összefüggésben került felhasználásra, ami azt jelenti, hogy a fennmaradó 4 123 880 Ft megfizetésére tarthatna igényt a felperes. A felperesi felszámoló azonban 4 932 310 Ft, vagyis magasabb összegben visszaigazolt alperesi hitelezői igényt tartott nyilván, e vonatkozásban az I. rendű alperes jogutódlásának átvezetése megtörtént, ezért a jogutódot megilleti a beszámítás joga a bankgaranciából fennmaradó összeg vonatkozásában (BDT2007. 1655.). A beszámítás erejéig pedig a kötelezettségek megszűnnek [1959-es Ptk. 296. § (2) bek.], melynek következtében a kereset e tekintetben is alaptalan.

A felperes a II. rendű alperest kizárólag a 2002. február 15. napján az M.-i kórház rekonstrukciós munkálataira megkötött vállalkozási szerződés kapcsán nyújtott 9 459 439 Ft összegű jóteljesítési bankgarancia visszafizetésére kérte kötelezni. A peradatokból megállapítható volt, hogy a bankgarancia 2007. április 12. napján lehívásra került, abból azonban a II. rendű alperesi jogelőd csak 4 150 764 Ft-ot használt fel a hibás teljesítésből eredő javítási munkák céljára a felszámolást elrendelő végzés közzétételét (2007. május 3.) követő három hónapon belül. Ennek következtében a fennmaradó összeg tekintetében – mivel az alperes a jogszabályi határidőn belül nem élt az 1959-es Ptk. 271. §-a szerinti kielégítési jogával – a Csődtv. 38. § (5) bekezdése alapján II. rendű alperes elvesztette azt a jogát, hogy a visszatartott összegből kielégítse követelését, azt át kellett volna adnia a felszámolónak. Tekintettel arra, hogy a felszámolási eljárásban a II. rendű alperes nem minősül a felperes hitelezőjének, nincs jelentősége annak, hogy az esetleges javítási költségek meghaladják a már felhasznált bankgarancia összegét, e vonatkozásban a kereset alapos.

A kifejtettekre tekintettel az ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét a Pp. 253. § (2) bekezdése alapján a rendelkező részben foglaltak szerint részben megváltoztatta, az I. rendű alperessel szemben a keresetet elutasította, a II. rendű alperest 5 308 675 Ft és járulékai megfizetésére kötelezte, egyebekben az elsőfokú ítéletet helybenhagyta.

 

Az ismertetett döntés (Szegedi Ítélőtábla Gf. I. 30 464/2013.) a Bírósági Döntések Tára folyóirat 2015/12. számában 171. szám alatt jelent meg.

---