Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.
A katonai büntetőjoggal foglalkozóknak is iránytűje, munkaeszköze és egyben használati utasítása az új büntetőeljárási kódex. A kormány által éppen egy éve, 2015 februárjában elfogadott, az új büntetőeljárási törvényre vonatkozó szabályozási elvekből nem olvasható ki, hogy a katonai büntetőeljárás relatív önállóságát meg kívánnák szüntetni. Dr. Török Zsolttal a Fővárosi Ítélőtábla bírájával beszélgettünk.
Melyek azok az okok Ön szerint, amelyek ezt a viszonylagos önállóságot indokolják? Mivel igazolható, hogy a katonai minta alapján működő szervezetek társadalom számára szükséges és hasznos feladatainak ellátását, a katonai büntetőjog érvényesítése útján, a katonai büntetőeljárás a maga különös szabályaival hatékonyabban tudja biztosítani, mint az általános büntetőeljárás?
Dr. Török Zsolt: A katonai eljárás különállósága hazánkban leginkább a nyomozást lefolytató katonai nyomozóhatóságok, a közvádlói funkciót ellátó katonai ügyészségek, illetve az ítéletet hozó katonai bíróság működésében érhető tetten. Európa más országaiban viszont, olyan helyeken is, amelyek komoly katonai hagyományokkal rendelkeznek, megszűntek a katonai bíróságok, a katonai ügyészi szervezetek, és civil hatóságok alkalmazzák a katonai büntetőjogot.
A katonai igazságügyi szervezet már Magyarországon is megszűnt, nem?
Dr. Török Zsolt: Igen, így van. A katonai bíróságok már 1991-ben megszűntek, a katonai ügyészség pedig pár éve, 2012-ben integrálódott a civil igazságügyi szervezetbe. A katonai igazságszolgáltatás egységes szövete felfeslett, amit tovább erősít az a tény, hogy a legfőbb ügyész kijelölése alapján, katonai büntetőeljárásban már nem csak katonai ügyész járhat el. A perújítás megengedhetőségének kérdésében és a perújítás elrendelése esetén a Fővárosi Ítélőtábla civil tanácsai is dönthetnek. A Kúria pedig, ahol katonai bírák nem is ítélkeznek, eljár a katonai büntetőeljárásra tartozó ügyekben, biztosítva ezáltal a civil kontrollt. A hatályos szabályozás tehát a katonai büntetőeljárás relatív különállóságát képviselő rendszert teremtett.
Az látjuk tehát, hogy az európai trendnek megfelelően, nálunk is a civilesítés folyamata zajlik. Hol érhető akkor tetten a katonai igazságszolgáltatás relatív különállósága Magyarországon?
Dr. Török Zsolt: a kijelölt törvényszékek katonai tanácsainak, a Fővárosi Ítélőtábla Katonai Tanácsának, a Központi Nyomozó Főügyészség regionális katonai osztályainak és a Fővárosi Fellebbviteli Főügyészség katonai ügyészeinek működésében, továbbá a parancsnokok nyomozati jogkörében.
Melyek azok az érvek, amelyek indokolják a katonai büntetőeljárás relatív önállóságának megtartását?
Dr. Török Zsolt: Négy érvet tudok felhozni. Az első: a katonai büntetőeljárás relatív önállóságának megőrzése biztosítja, hogy az állam büntetőjogi igényének kielégítése szakszerűen történjen, mivel abban a katonai életviszonyokat jól ismerő alanyok folytatják a nyomozást, képviselik a vádat és végzik az igazságszolgáltatási tevékenységet.
A katonai szervezetek – értve ez alatt a rendvédelmi szervezeteket is – a társadalom egyéb szervezeteihez képest, alaprendeltetésükből adódóan, viszonylag zártan működnek, a katonai szervezeten belüli életviszonyok a szervezeten kívülállók számára kevésbé átláthatóak. A társadalom ugyan nap, mint nap kapcsolatba kerül ezekkel a szervezetekkel, de ennek során azok belső szabályairól, működésük logikájáról nem szerez ismereteket. A katonai szervezetek a társadalom tagjaival vagy további szervezeteivel történő érintkezése során – tehát a katonai szervezet külső kapcsolatrendszerében – más szabályok relevánsak és érvényesek. A katonai büntetőeljárásra tartozó bűncselekmények azonban a katonai életviszonyokhoz kapcsolódóan valósulnak meg, ezért annak felderítése, bizonyítása, és az elkövető felelősségre vonása nem nélkülözheti ezeknek a speciális életviszonyoknak az ismeretét. Ideális esetben a katonai büntetőjoggal foglalkozóknak katonai szakképzettsége is van, de legalább is mögöttük áll olyan tapasztalat, amit valamely katonai szervezetben eltöltött idő alatt szereztek. Átestek az alapkiképzésen, tisztában vannak egy katonai szervezet működésének rendjével, fegyverek kezelésének szabályaival, átlátják a parancsuralmi elven működő szervezetek napi rutinját, a szolgálatok szervezésének és azok ellátásának gyakorlatát. Jelenleg még ilyen személyekből áll a katonai büntetőeljárásban részvevő katonai ügyészi és katonai bírói állomány. Feltételezem, hogy e személyi körről elmondható, hogy hivatásos katonaként ezekkel az ismeretekkel rendelkeznek. Ezek az ismeretek hozzájárulhatnak az eljárások célirányos, ezért gyorsabb lefolytatásához.
Ezeket az ismereteket nem tudják elsajátítani a civil jogalkalmazók?
Dr. Török Zsolt: Természetesen nem azt állítom, hogy ezek az ismeretek nem sajátíthatóak el civil ügyészek és bírák által, hanem azt, hogy ezekre az ismeretekre szükség van. Abban az esetben tehát, ha a jogalkotó döntése alapján a jövőben nem hivatásos katonák vesznek részt a katonai büntetőügyek intézésében, akkor is indokoltnak tartanám, hogy abban olyan kijelölt bírók és ügyészek vegyenek részt, akik valamilyen képzés keretében – esetleg szakjogász képzés során – ezeket az ismereteket megszerezték, ezáltal is megtartva a katonai büntetőeljárás relatív önállóságát.
Melyik lenne a másik érv?
Dr. Török Zsolt: A másik ok, hogy a katonai büntetőeljárás relatív önállóságának megőrzése biztosítja a katonai büntetőügyek gyors és hatékony elintézését.
Ha elfogadjuk azt az állítást, hogy a katonai szervezetek a társadalom érdekében és annak hasznára fejtik ki tevékenységüket, el kell fogadnunk azt is, hogy a társadalom érdeke ezeknek a szervezeteknek a hatékony, belső és külső zavaroktól mentes működése. E szervezeteknek beavatkozó képességüket folyamatosan fenn kell tartaniuk, ennek érdekében különböző szolgálatokat szerveznek. Alapvető szervezeti érdekük, hogy az állományukba tartozó katonákkal szemben indult büntetőeljárások mielőbb befejeződjenek, hogy a büntetőeljárással érintett személyeknek, a szervezetben elfoglalt helyzetük mielőbb rendeződjön. A büntetőeljárás hatálya alatt álló katonák általában beosztásukból felfüggesztésre kerülnek, szolgálatba nem vezényelhetőek, munkájuk nem tervezhető, ezért függő helyzetük kihat a szervezet működésére is.
De másik oldalról, a katona terhelt érdeke is az eljárás mielőbbi befejezése. Amíg egy civil, büntetőeljárás hatálya alatt álló, és kényszerintézkedéssel nem érintett terhelt lényegében megszokott életét élheti, a katona terhelt felfüggesztése okán keresetének csak egy részét kaphatja meg, szolgálati viszonyának fennállása alatt más kereső foglalkozás folytatása problémás. Erről az oldalról közelítve is igen fontos a büntetőeljárás gyors lezárása.
Tapasztalataim szerint a katonai büntetőeljárásokban rövidebb a pertartam. Ha az okokat vizsgálva el is tekintünk a speciális ismeretek meglététől, az állítás igazsága a büntető ügyekben eljáró hatóságok, bíróságok eltérő leterheltségéből is következik. A civil bíróságok nagyobb ügyteherrel dolgoznak, a terhelt katona minősége ugyanakkor nem alapoz meg soronkívüliséget. Ebből következik, hogy az általános eljárás szabályai szerinti folytatott büntetőügy elintézése hosszabb időt vesz igénybe.
A katonai büntetőeljárások mennyi idő alatt fejeződhetnek be?
Dr. Török Zsolt: Volt olyan időszak, amikor zömében egy éven belül lezajlottak a gyanúsítástól a jogerős határozta meghozataláig. Persze, ebben az időben nem terhelték a katonai tanácsokat a civil ügyek intézése.
Térjünk rá a harmadik érvre!
Dr. Török Zsolt: A harmadik érvem szerint a katonai büntetőeljárás léte már önmagában is alkalmas preventív hatás kifejtésére. A katonai büntetőeljárás ténye a katona számára erkölcsileg még színezettebb, mint a civil büntetőeljárás. Az eljárás alá vont katona a katonai büntetőeljárásban a hivatásrendjéhez tartozókkal néz szembe a tárgyalóteremben, amikor ügyében ítélkeznek, bajtársai előtt kell számot adnia bűnös cselekményéről. Ebből azonban nemcsak a fokozottabb és közvetlenebb erkölcsi elítélés érzete származik, hanem az is, hogy a katonai életviszonyokat jól ismerő laikus és szakbírákat kevésbé lehet megtéveszteni, és a bizonyítási eljárást kerülő útra terelni. A civil büntetőeljárás során magabiztosságot, már-már arcátlanságot mutató katona terhelt a katonai büntetőeljárásban hajlamosabb szembe nézni tettével és őszinte megbánást tanúsítani.
És végül a negyedik érv?
Dr. Török Zsolt: A negyedik ok értelmében nem igazolható az a feltevés, miszerint a katonai igazságszolgáltatás azért sem felel meg a jogállami követelményeknek, mert kételyeket ébreszt a pártatlan igazságszolgáltatásban azáltal, hogy abban olyan személyek vesznek részt, akik maguk is katonák, és a terhelttel azonos szervezetnek a tagjai.
A katonai igazságszolgáltatásban résztvevő személyek – katonai bírák és katonai ügyészek – nem függnek a végrehajtó hatalomtól. Tevékenységüket azokban a civil igazságügyi szervezetekben látják el, ahová kinevezésüket követően őket tartósan vezényelték. A katonai bírók de facto nem részesei ettől fogva a katonai hierarchiának, nem utasíthatóak, a tevékenységüket a bírói függetlenség védőernyője alatt végezhetik. A katonai bírák tevékenysége tehát nem sérti az Alaptörvényben meghatározott hatalom megosztásának elvét.
A katonai büntetőeljárással kapcsolatban több izgalmas kérdés is felvethető. Többek között ilyen lehet a katonai nyomozás és a büntetés végrehajtás problematikája, az állomány illetékes parancsnokával kapcsolatban az ő szerepének tisztázását a büntetőeljárásban, a külföldön, vagy harctéri körülmények között elkövetett bűncselekmények nyomozása, a minősített időszakban folytatott katonai büntetőeljárás szabályozási kérdései. Talán később ezekre is kitérünk majd.
Köszönjük a beszélgetést.
