A keresetlevél beadásának időpontja határozza meg a költségkedvezményeket

Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

A 2018. január 1. napja után benyújtott illetékfeljegyzési jog engedélyezése iránti kérelem elbírálására a keresetlevél benyújtásakor hatályos jogszabályokat kell alkalmazni.

Az alapügy

Az elsőfokú bíróság a 14.P.20.362/2015/91. számú ítéletével kötelezte az alperest, hogy 15 napon belül fizessen meg a felperesnek 7 662 086 Ft-ot, és ennek 2013. november 1-jétől a kifizetés napjáig járó késedelmi kamatát. Az ítélet ellen a felperes fellebbezett. Az elsőfokú bíróság a fellebbezést felterjesztette az ítélőtáblához.

A másodfokú bíróság a tárgyalásra 2018. március 22-ére tűzött határnapot. Az idézés mellett a felperes fellebbezését is kézbesítette az alperesnek. Az alperes 3. sorszám alatt csatlakozó fellebbezést jelentett be, melyben az elsőfokú ítélet megváltoztatását, a marasztalás 5 747 830 Ft-ra leszállítását és a perköltség viselésére vonatkozó rendelkezés megváltoztatását kérte. A csatlakozó fellebbezésben elsődlegesen teljes személyes költségmentesség, ennek hiányában az illeték lerovása alól mentesítő részleges személyes költségmentesség, harmadlagosan illetékfeljegyzési jog engedélyezését kérte. Mellékelte a jövedelmi és vagyoni viszonyai igazolására szolgáló nyomtatványt, amely szerint havi nettó jövedelme 107 065 Ft.

A Pécsi Ítélőtábla döntése

A teljes személyes költségmentesség és a részleges személyes költségmentesség engedélyezése iránti kérelem nem megalapozott.

A felperes keresetlevele 2013. december 18-án érkezett meg a Siklósi Járásbírósághoz, ezért a perben a polgári perrendtartásról szóló 2016. évi CXXX. törvény (a továbbiakban: Pp.) 630. § (1) bekezdése alapján a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvényt (a továbbiakban: 1952-es Pp.) kell alkalmazni. Ebből következik, hogy a felek részére az 1952-es Pp. 84. § (1) bekezdésében megjelölt költségkedvezmények engedélyezhetők.

A költségkedvezményekről a költségmentesség és a költségfeljegyzési jog polgári és közigazgatási bírósági eljárásban történő alkalmazásáról szóló 2017. évi CXXVIII. törvény (a továbbiakban: Kmtv.) rendelkezik. A Kmtv. 17. §-a szerint a jogszabály 2018. január 1-jén lépett hatályba, de rendelkezéseit a Kmtv. 18. §-a alapján a 2018. január 1-jén és az azt követően indult ügyekben kell alkalmazni. A Kmtv. 20. §-a hatályon kívül helyezte a költségmentesség alkalmazásáról a bírósági eljárásban című 6/1986. (VI. 26.) IM rendeletet (a továbbiakban: IM rendelet).

Az illetékfeljegyzési jogról az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény (a továbbiakban: Itv.) 59-60. §-ai rendelkeztek. A polgári perrendtartásról szóló 2016. évi CXXX. törvény hatálybalépésével összefüggő egyes törvények módosításáról szóló 2017. évi CXXX. törvény (a továbbiakban: Mód. tv.) 4. § (1) bekezdés 11. pontja az Itv. 59. § (1) bekezdését módosította, a Mód. tv. 5. § g) pontja az Itv. 59. § (2) bekezdését, a Mód. tv. 5. § h) pontja az Itv. 60. §-át hatályon kívül helyezte. A hatályon kívül helyezett rendelkezések 2018. január 1-jétől hatálytalanok.

A törvényhez fűzött indokolás szerint a Pp. által megújított költségkedvezményi rendszerben a felet nem illetheti meg a bíróság által engedélyezett személyes illetékfeljegyzési jog. Az önálló személyes illetékfeljegyzési jog kedvezménye ezzel megszűnik, a Pp. értelmében a fél illetékfeljegyzési jogban kizárólag az eljárás tárgyánál fogva részesülhet.

Az Itv.-t módosító és a hatályon kívül helyező rendelkezések nem mondták ki azt, hogy csak a 2018. január 1-jét követően indult ügyekben alkalmazandók. Az Itv. módosításai azonban a Pp. hatálybalépésének következményei, azért születtek meg, hogy az illetékjogszabályok a Pp.-vel összhangban legyenek.

A fentiekből az következik, hogy a 2018. január 1-je előtt megindult perekben az 1952-es Pp. és az általa biztosított kedvezményekre vonatkozó szabályok: az IM rendelet és az Itv. 2018. január 1-je előtt hatályban volt 59. §-a és 60. §-a alkalmazandók. Az ítélőtábla ennek megfelelően vizsgálta meg a költségkedvezmények engedélyezésének feltételeit.

Az IM rendelet 5. § (2) bekezdése szerint a költségmentesség engedélyezését a felperes (kérelmező) a per megindítása előtt vagy azzal egyidejűleg, illetve az elsőfokú eljárást befejező határozat meghozataláig, az alperes (kérelmezett) legkésőbb a fellebbezés (ellentmondás) előterjesztésével egyidejűleg kérheti. Az általánosnak mondható bírói gyakorlat nem tesz különbséget a fellebbezés és a csatlakozó fellebbezés benyújtása között, figyelemmel arra, hogy az alperes részéről viszontkereset, szakértői díj előlegezésére való felhívás vagy egyebek hiányában csak az elsőfokú bíróság ítélete elleni fellebbezés vagy csatlakozó fellebbezés folytán merül fel első alkalommal a költségek megelőlegezésére irányuló kötelezettség. A jogszabály helyes értelmezése szerint az illetékfeljegyzési jog vagy költségmentesség engedélyezése iránti kérelem az alperes részéről a fellebbezés vagy csatlakozó fellebbezés benyújtásával egyidejűleg korlátok nélkül előterjeszthető. Felesleges és célszerűtlen lenne az alpereseket arra késztetni, hogy fizetési kötelezettség nélkül, jövőbeni pervesztességükre számítva terjesszenek elő költségkedvezmény iránti kérelmet az elsőfokú eljárásban, amit a bíróságnak érdemben el is kell bírálni.

Az IM rendelet 6. § (1) bekezdése szerint, ha a fél jövedelme, munkabére, nyugdíja, egyéb rendszeres pénzbeli juttatása nem haladja meg a munkaviszony alapján megállapított öregségi nyugdíj mindenkori legkisebb összegét, vagyona pedig – a szokásos életszükségleti és berendezési tárgyakon felül – nincs, részére költségmentességet kell engedélyezni. Költségmentességben kell részesíteni – jövedelmi és vagyoni helyzetének vizsgálata nélkül – azt a felet is, aki aktív korúak ellátására jogosult, vagy aktív korúak ellátására jogosult a szociális igazgatásról és szociális ellátásokról szóló 1993. évi III. törvény szerinti közeli hozzátartozójával él közös háztartásban. Az IM rendelet 6. § (2) bekezdése szerint kivételesen költségmentességet lehet engedélyezni akkor is, ha az (1) bekezdésben írt feltételek nem állnak fenn, de a bíróság a fél egyéb körülményeinek figyelembevételével megállapítja, hogy a fél létfenntartása veszélyeztetett.

Az alperes igazolt jövedelme meghaladja a munkaviszony alapján megállapított mindenkori öregségi nyugdíj legkisebb összegét, 28 500 Ft-ot. A per irataiból nem derülnek ki olyan körülmények, amelyek figyelembevételével az lenne megállapítható, hogy az alperes létfenntartása veszélyeztetett, erre maga sem hivatkozott. Ezért részére költségmentesség nem engedélyezhető. Erre figyelemmel a másodfokú bíróság a teljes és részleges személyes költségmentesség engedélyezése iránti kérelmet elutasította.

A mellékelt igazolásokból azonban megállapítható, hogy a fellebbezési illeték, 153 140 Ft előzetes megfizetése az alperes vagyoni és jövedelmi viszonyaival arányban nem álló megterhelést jelentene, ezért az alperes részéről az Itv.-nek a jelen eljárásban még alkalmazandó, 2017. december 31-ig hatályban volt 59. § (1) bekezdése és 60. § (1) bekezdése alapján illetékfeljegyzési jogot engedélyezett.

Az ismertetett döntés (Pécsi Ítélőtábla Pf.V.20.003/2018/7.) a Bírósági Döntések Tára Folyóirat 2018/4. számában 52. szám alatt jelent meg.

Kapcsolódó cikkek:


Jogszabályfigyelő 2019 – 33. hét
2019. augusztus 21.

Jogszabályfigyelő 2019 – 33. hét

Alábbi cikkünkben, a 2019/141–142. számú Magyar Közlönyökben megjelent újdonságok és közelmúltban megjelent bírósági döntések közül válogattunk.

Teljességi záradék és joglemondás
2019. augusztus 16.

Teljességi záradék és joglemondás

A teljességi záradékban az összes szerződő fél azon szándékát kell kifejezésre juttatni, hogy az írásba foglalt szerződésen kívül semmilyen egyéb nyilatkozat, kötelezettségvállalás nem képezi a szerződés tárgyát, még akkor sem, ha arra korábban konszenzus jött létre. Nem lehetséges csak egy kiragadott feltételre „teljesítési szerződés” kötése, de a megtett nyilatkozat a tartalma alapján még tartalmazhat joglemondást – a Kúria eseti döntése.

Közbeszerzési Jog online – A közösség szolgálatában
2019. augusztus 15.

Közbeszerzési Jog online – A közösség szolgálatában

A Közbeszerzési Jog online (KJO) kéthavonta megjelenő szakfolyóirat a közbeszerzés iránt érdeklődőket és a szakmai közösséget kívánja segíteni tudományos igényességgel, egyben kifejezetten a gyakorlat igényeire figyelemmel. A szakfolyóirat célja, hogy a tág értelemben vett közbeszerzés és határterületeinek izgalmas kérdéseit, a közbeszerzési törvény és végrehajtási rendeletei alkalmazása során felmerülő problémákat és lehetséges megoldásukat, a joggyakorlat fejlődését egyaránt bemutassa európai, illetve nemzetközi kitekintéssel. A periodika rovatai – tanulmányokkal, jogesetelemzésekkel, valamint az előző két hónap döntvényeivel és egyéb aktualitásokkal – ezt a célt szolgálják. Interjú az online szakfolyóirat főszerkesztőjével, dr. Németh Anitával.

A Kúria kiadmányozási jogsértésekről vallott felfogásának újragondolása döntési jogkör és felhatalmazás hiányában IV. rész
2019. augusztus 15.

A Kúria kiadmányozási jogsértésekről vallott felfogásának újragondolása döntési jogkör és felhatalmazás hiányában IV. rész

Az elmúlt időszakban a Kúria és az alsóbb bíróságok jelentős számú esetben semmisítettek meg közigazgatási határozatokat – jellemzően a Nemzeti Adó- és Vámhivatal döntéseit –, azon oknál fogva, hogy azok kiadmányozása nem volt szabályszerű. A kiadmányozás és a semmisség összefüggéseinek megítélése körüli bizonytalanságok, továbbá az ügyek száma és hordereje vezetett végül a Kúria 1/2019. számú Közigazgatási-munkaügyi-polgári jogegységi határozatához.