A magánindítvány sajátosságai

Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

A sértett az igazságszolgáltatás folyamatában különféle pozíciókat tölthet be. Jogi helyzetének megfelelően lehet feljelentő, magánindítványt előterjesztő, polgári jogi igényt érvényesítő (magánfél), tanú, vagy egyszerűen csak sértett. A nem közvádra üldözendő bűncselekmények esetében a sértett mint magánvádló lép fel. Ügyészi tétlenség esetén pedig pótmagánvádlóként érvényesítheti igényét. Mindezeken felül, a bizonyítási eljárásban a szakértői vizsgálat alanya is lehet.

Az alábbi cikk az Ügyvédvilág című folyóirat 2016 novemberi számában jelent meg.

A sértett az igazságszolgáltatás folyamatában különféle pozíciókat tölthet be. Jogi helyzetének megfelelően lehet feljelentő, magánindítványt előterjesztő, polgári jogi igényt érvényesítő (magánfél), tanú, vagy egyszerűen csak sértett. A nem közvádra üldözendő bűncselekmények esetében a sértett mint magánvádló lép fel. Ügyészi tétlenség esetén pedig pótmagánvádlóként érvényesítheti igényét. Mindezeken felül a bizonyítási eljárásban a szakértői vizsgálat alanya is lehet.

A büntetőeljárások többsége a sértett feljelenése alapján indul; ezt bármelyik hatóságnál, akár írásban, akár szóban előterjesztheti. Bár a bűncselekményeket bárki feljelentheti, a magánindítványra üldözendő cselekmények esetében nem ez a helyzet. Amennyiben az eljárás megindulása után derül ki, hogy a cselekmény csak magánindítványra büntethető, a magánindítvány előterjesztésére jogosult nyilatkozatát a hatóságnak mindenképpen be kell szereznie.

A sértett mint magánindítványt előterjesztő személy

A büntetőeljárásban a nyomozás alapja a bűncselekmény elkövetésére vonatkozó információ. Ez lehet olyan adat, amit a nyomozóhatóság hivatali minőségében szerez meg, de lehet a feljelentésből és a magánindítványból származó adat is. 2003-ig a bejelentést is szabályozta a törvény.

A bárki által megtehető feljelentéssel szemben a magánindítványt meghatározott bűncselekmények esetén csak az arra feljogosított személy terjesztheti elő. Ezek a bűncselekmények egyrészről a magánvádas, másrészről pedig bizonyos, törvény által megjelölt közvádas bűncselekmények. Például a szexuális erőszak alapesetének első fordulatában szabályozott bűncselekmény (aki a szexuális kényszerítést erőszakkal, illetve az élet vagy a testi épség elleni közvetlen fenyegetéssel követi el) csak magánindítványra büntethető, kivéve, ha azzal összefüggően nem magánindítványra büntetendő bűncselekményt is elkövetnek (Btk. 207. §).

Szintén magánindítványra üldözendő a kapcsolati erőszak vétsége:

„Aki gyermekének szülője, továbbá az elkövetéskor vagy korábban vele közös háztartásban vagy egy lakásban élő hozzátartozója, volt házastársa, volt élettársa, gondnoka, gondnokoltja, gyámja vagy gyámoltja sérelmére rendszeresen

a) az emberi méltóságot súlyosan sértő, megalázó és erőszakos magatartást tanúsít;

b) a közös gazdálkodás körébe vagy közös vagyonba tartozó anyagi javakat von el és ezzel a sértettet súlyos nélkülözésnek teszi ki, ha súlyosabb bűncselekmény nem valósul meg, vétség miatt két évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.” [Btk. 212/A. § (1) bek.]

Az egészségügyi önrendelkezési jog megsértésének vétsége és bűntette is magánindítványra büntetendő, kivéve, ha azzal összefüggésben nem magánindítványra büntetendő bűncselekményt is elkövetnek. Ha valaki az egészségügyi önrendelkezési jog megsértésének bűntettét úgy követi el, hogy tiltakozó nyilatkozat ellenére halottból szervet vagy szövetet távolít el, akkor ebben az esetben a magánindítványt értelemszerűen nem a sértett, hanem a hozzátartozója terjesztheti elő. A törvény a hozzátartozó mellett itt az örökösnek is jogot ad arra, hogy ezt megtegye, és mindezek mellett felhatalmazza az egészségügyről szóló törvényben meghatározott, nyilatkozatra jogosult személyt is.

A szerzői vagy szerzői joghoz kapcsolódó jogok, valamint az iparjogvédelmi jogok megsértése esetében is magánindítványra indul a büntetőeljárás, kivéve, ha azzal összefüggően nem magánindítványra büntetendő bűncselekményt is elkövetnek (Btk. 388/A. § és a 2013. június 12-i 608/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet).

Magánindítványra üldözendő nevesített bűncselekmények a fentiek mellett az alábbiak:

– könnyű testi sértés,

– magánlaksértés,

– zaklatás,

– magántitok megsértése,

– levéltitok megsértése,

– kiszolgáltatott személy megalázása,

– rágalmazás,

– becsület csorbítására alkalmas hamis hang- vagy képfelvétel készítése,

– becsület csorbítására alkalmas hamis hang- vagy képfelvétel nyilvánosságra hozatala,

– becsületsértés,

– kegyeletsértés,

– további meghatározott bűncselekmények, ha a sértett az elkövető hozzátartozója (lopás, rongálás, sikkasztás, csalás, információs rendszer felhasználásával elkövetett csalás, hűtlen kezelés, jogtalan elsajátítás, orgazdaság, illetve jármű önkényes elvétele).

Utóbbi esetében, ha az elkövető egyben a sértett gyámja vagy gondnoka, akkor a bűncselekmény nem magánindítványra üldözendő. Amennyiben a becsületsértést rendvédelmi szerv tagjának sérelmére követik el, az nem minősül magánindítványra üldözendőnek. Kegyeletsértés esetén a magánindítványt az elhalt hozzátartozója vagy örököse is előterjesztheti.

Magánemberek ügyészségi szerepben – A  bárki által megtehető feljelentéssel szemben a magánindítványt meghatározott bűncselekmények esetén csak az arra feljogosított személy terjesztheti elő. Ezek a bűncselekmények egyrészről a magánvádas, másrészről pedig bizonyos, törvény által megjelölt közvádas bűncselekmények

A magánindítvány célzott nyilatkozat: a büntetőeljárás megindítását és az elkövető felelősségre vonását célozza. Kettős természete alapján anyagi és eljárásjogi intézmény is. Eljárásjogi abban az értelemben, hogy hiánya eljárási akadály. A magánindítványra üldözendő bűncselekmények esetében a sértett, illetve a magánindítványt előterjesztő fellépésének hiánya közvetlenül az officialitás alapelvén üt rést, és lehetetlenné teszi az eljárás megindítását.

A Btk. szerint a magánindítvány előterjesztésére (általában) a sértett jogosult. A magánindítványt a korlátozottan cselekvőképes kiskorú sértett önállóan is előterjesztheti, és erre törvényes képviselője is jogosult. Ha a sértett személyes ügyei vitelében vagy a bírósághoz, hatósághoz fordulás joga tekintetében cselekvőképességében részlegesen korlátozott nagykorú, a magánindítvány előterjesztéséhez a törvényes képviselő hozzájárulása szükséges. Ezekben az esetekben a magánindítvány előterjesztésére a gyámhatóság is jogosult. Érdekellentét esetén a polgári törvénykönyv (Ptk.) szabályai az irányadók. E tekintetben korábban, vagyis 2014 előtt másképpen fogalmazott a Btk.: ha a sértett korlátozottan cselekvőképes, akkor a törvényes képviselője is, ha pedig cselekvőképességgel nem rendelkezik, akkor csak a törvényes képviselője nyújthatta be a magánindítványt. A jogszabály ez utóbbi esetben a gyámhatóságot is felruházta a jogosultsággal. (A sértett önrendelkezési jogának sérelme miatt volt szükséges változtatni a törvény szövegén.)

A sértett halála esetén hozzátartozója terjesztheti elő a magánindítványt, kivéve a fent megnevezett azon eseteket, amikor az örökös és más, az egészségügy területén dolgozó is élhet ezzel.

A magánindítvány nem vonható vissza és oszthatatlan. Utóbbi azt jelenti, hogy bármelyik elkövetővel szemben előterjesztett magánindítvány valamennyi elkövetőre hatályos.

A magánindítvány a mindennapok jogalkalmazásában

A 17/2012. számú büntető elvi határozat kimondja: a magánvádas eljárásban nem a magánindítvány, hanem a feljelentés a vád, amelynek tartalmaznia kell a magánindítványt. A vád ezzel felel meg a törvényes vád követelményeinek Ha ismeretlen kilétű a feljelentett, fogalmilag nincs magánindítvány, következésképpen a magánvád nem törvényes.

A BKv7. (BK 7.) szerint, ha a magánindítványra jogosult sértett helyett annak nagykorú hozzátartozója tesz magánindítványt, akkor őt a megfelelő határidő kitűzése mellett meghatalmazásának csatolására kell felhívni, de ez a határidő a magánindítványi határidő lejártát követő időre is átnyúlhat.

A BK 7. nem arról az esetről szól, amikor a hozzátartozó az elhalt sértett helyébe lép és a sértett jogán terjeszt elő magánindítványt, hanem arról, amikor a hozzátartozó a sértett képviseletében jár el, ezért szükséges a meghatalmazás. A joghatályosság értelemszerű feltétele itt a képviseleti jogosultságot igazoló meghatalmazás. A meghatalmazás utólagos csatolása visszamenő hatállyal igazolja a képviseleti jogosultságot s teszi joghatályossá a magánindítványt. Ehhez képest, ha a magánindítványt kellő időben terjesztették elő, akkor igazából nem számít, hogy a meghatalmazást mikor terjesztik elő: akkor, amikor a magánindítvány előterjesztésére nyitva áll még az idő, vagy az már letelt.

[htmlbox Változásfigyeltetés]

A magánindítvány az új büntetőeljárásban

A büntetőeljárásról szóló törvénytervezet (Be.-tervezet) indokolása a magánindítvánnyal kapcsolatban kiemeli, hogy azt az arra jogosult a bűncselekményről és nem az elkövetőről történt tudomásszerzéstől számított egy hónapon belül terjesztheti elő.

A magánindítványra büntetendő bűncselekményeknek továbbra is két formáját ismerik el. „Egyik esetben a bűncselekmény jellege határozza meg a magánindítvány előterjesztése iránti igényt. Az ilyen bűncselekmények esetén a magánindítvány az elkövető személyétől függetlenül szükséges az eljárás megindításához. A Btk. 31. § (6) bekezdése alapján a magánindítvány nem vonható vissza, ezért amennyiben az ilyen bűncselekmények esetén a nyomozás megindul – azaz a magánindítvány rendelkezésre álló – úgy az eljárást folytatni kell abban az esetben is, ha az elkövető azonosítását követően a jogosult magánindítványát egyébként már nem kívánná visszavonni. A magánindítványra büntetendő bűncselekmények másik esetében a magánindítvány oka a sértett és az elkövető közötti kapcsolat. E cselekmények esetében ugyanakkor az eljárás megindításának csupán akkor feltétele a magánindítvány előterjesztése, ha a sértett eleve tudomással bír arról, hogy a bűncselekményt hozzátartozója követte el, amelyre a (3) bekezdés rendelkezései alkalmazandók. Eltérő esetben a büntetőeljárás a feljelentés alapján magánindítvány hiányában is megindul, és a magánindítványra jogosult nyilatkozatának beszerzésének szükségessége csak azt követően válik ismertté, hogy az elkövető, és az elkövetőnek a sértetthez fűződő nyilatkozata megállapítható, amelyet a (4) bekezdés rendez.”[1]

A hatályos szabályozáshoz képest újdonság, hogy az ügyészség a sértett mellett minden olyan személyt értesít a vádemelésről, akinek ehhez nyomós érdeke fűződik, így az eljárást megszüntető határozat közléséhez hasonlóan a vádemelésről értesíteni kell a terheltet, a védőt, a feljelentőt és a magánindítvány előterjesztőjét is.

A magánindítvány szerepe az EU tagállamaiban

(az IM által kiküldött kérdőívek alapján, az OKRI-ban folyó kutatás részeként)

Az ír és az angol-walesi jogrendszerben nem szerepel a magánindítvány. Bár a cseh és a szlovák igazságszolgáltatás sem ismeri ezt a jogintézményt, mégis bizonyos bűncselekmények esetén szükséges a sértett beleegyezése a büntetőeljárás megindításához. Ezekben az esetekben a cseh és a szlovák sértett számára 30 nap áll rendelkezésre. Ennyi időn belül kell nyilatkozniuk, hogy akarják-e a büntetőeljárás lefolytatását. Ez alól is kivétel, vagyis nem szükséges a sértett beleegyezése, ha a sértett 15 évesnél fiatalabb, vagy korlátozottan cselekvőképes. Érdekes az a megoldás is: ha az ügy összes körülménye arra enged következtetni, hogy a sértett azért nem adja a beleegyezését, mert erre kényszerítették, avagy alávetett helyzete miatt nem merte a büntetőeljárás megindításához szükséges beleegyezését adni, akkor a hatóság eltekinthet a sértett beleegyezésétől, és e nélkül is megindíthatja az eljárást. Amennyiben a bűncselekmény halált okozott, a hatóság önállóan indítja meg az eljárást. A szlovák büntetőeljárásban továbbá nincs szükség a sértett beleegyezésére, ha a sértett állami szerv vagy közpénzből működő egyéb szervezet.

Azok a tagállamok, amelyek ismerik a magánindítvány jogintézményét (Ausztria, Lettország, Litvánia, Málta, Németország, Portugália, Finnország, Franciaország, Horvátország, Lengyelország, Spanyolország, Szlovénia és Svédország), általában vagy a csekély jelentőségű bűncselekmények esetén alkalmazzák, vagy bizonyos nemi bűncselekményeknél. A hozzátartozó sérelmére elkövetett vagyon elleni bűncselekmények elleni fellépés a legtöbb tagállamban a sértett nyilatkozatától függ.

A lettek bár ismerik a magánindítvány intézményét, ugyanakkor ennek hiányában is lefolytatható a büntetőeljárás, amennyiben a sértett fizikai vagy mentális állapota miatt nem képes a jogait gyakorolni. A németeknél és a finneknél, amennyiben a közérdek miatt fontos az eljárás lefolytatása, a magánindítványtól függetlenül az officialitás elve érvényesül, vagyis hivatalból is meg lehet indítani a Be.-t. Spanyolországban két esetben szükséges a magánindítvány: rágalmazásnál és becsületsértésnél.

Érdekes megoldást követ a francia jog: meghatározott adó- és katonai bűncselekmények esetében a magánindítványtól függ az eljárás megindítása, bár a magánindítvány előterjesztésére az adóhatóság vagy a hatáskörrel rendelkező más hatóság jogosult. További érdekessége a franciáknak, hogy bizonyos sajtóvétségek esetében nemcsak a sértett jogosult a magánindítvány előterjesztésére, hanem akár harmadik személyek is kezdeményezhetik az eljárást. A portugál büntetőeljárásban, ha a sértett 16 éven aluli, helyette meghatározott bűncselekmények esetén a hozzátartozó nyújthat be magánindítványt. Ha a rendelkezésre álló idő alatt nem terjeszti elő a magánindítványt, akkor – abban az esetben, ha éppen a hozzátartozó az elkövető – az ügyész a bűncselekmény elkövetéséről való tudomásszerzést követő hat hónapon belül megindíthatja az eljárást. Ha az ügyész sem indít eljárást, a sértett a 16. életévének betöltése után benyújthatja a magánindítványt.

Ellentétben a magyar szabályozással, a legtöbb tagállamban a magánindítvány visszavonható. Ausztriában pl. a bizonyítási eljárás végéig, Litvániában a perbeszédekig, de Szlovéniában „csak” a felek meghallgatásáig.

Érdekes megoldást követ Portugália, ahol bár visszavonható a magánindítvány, kivételt képez ez alól, ha a terhelt nem akarja. Finnországban, bár visszavonható a magánindítvány, ez nem akadálya annak, hogy az ügyész mégis folytassa az eljárást, kivéve, ha a visszavonás valamennyi elkövetőre vonatkozott.

Míg a magyar magánindítvány oszthatatlan, vannak olyan tagállamok, ahol csak a magánindítványban megjelölt személyekkel szemben folytatható le az eljárás (pl. Ausztria, Svédország).

Lábjegyzet:

[1] Ld. Be.-tervezet.

---